Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-04 / 40. szám
1910. Október 4. 40, szám. (3) előadásunk is, melynek tiszta jövedelme 328 K. 24 fillér volt. Buti Vince pénztáros jelentése szerint az egyesület alaptőkéje 378 K 53 fillér, forgó-tőkéje pedig, mely ez évben segélyezésre felhasználható, 487 K 57 fillér. Választmány elhatározta, hogy a közgyűlést október hó 20-án tartja a következő tárgysorozattal: 1. Választmányi jelentés az egyesület múlt évi működéséről. 2. Tisztikar lemondása és uj tisztikar választás. 3. Pénztári jelentés. 4. A jövő évben felhasználható segély megállapítása. 5. Esetleges indítványok. Választmány 400 K felhasználását ajánlja a közgyűlésnek. Elnök indítványozza, hogy a közgyűlésig szerezzen tájékozást a választmány a ruhák elkészítése és ára felől s a »Szinérváralja« c. lapban hívja fel a helybeli iparosokat ajánlat- tételre. Választmány elhatározza, hogy a múlt évi segélyezést véve alapul, 40 pár csizma, 20 rend fiú és 15 női ruhára a »Szinérváralja« c. lapban ajánlatot kér a helybeli iparosoktól folyó hó 18-iki határidővel. Irinyi Sándor jelenti, hogy a községi jegyző ur 5 K 02 fillért adott át, mint helybeli román legények által tartott táncmulatság tiszta jövedelmét. Választmány az adományt köszönettel fogadja és hirlapilag is nyugtatni rendeli. Teleki Özv. Teleki Sándornó. Sándor gróf, a 48/49 iki szabadságharcz vitéz ezredesének, a jeles írónak özvegye, szü). Litez de Tiverval Mathilde folyó hó 23-án, reggel 5 órakor, életének 70. évében jobblétre szenderült. A grófnővel, ki franczia származású volt, Teleki Sándor gróf ezredes 1859-ben lépett házasságra s mindvégig, az ezredes haláláig a legboldogabb házasságban éltek. Teleki Sándor gróf halála után a grófnő elköltözött Nagybányáról, de visszavágyott oda s vissza is tért megpihenni, hol fiatalságának legboldogabb éveit töltötte. Az utolsó években gyengélkedése miatt igen visszavonultan élt. A napokban tüdőgyuladásba esett s ez oltotta ki életét. A boldogultat nagy temetési gyászpompával a Hunyadi János-utczai gyászházban ravatalozták s onnan szept. 25-én délelőtt 11 órakor, beszentelés után a koporsót Koltóra szállították, hol boldogult férjének sírja mellé helyezték örök nyugalomra. A temetésen igen nagy közönség s a rokonság majdnem teljes számban vett részt. A koporsóra koszorút helyezett a Teleki-társaság is, mely az elhunyt néhai férjének nevét viseli. A család a következő gyászjelentést adta ki: Széki gróf Teleki Sándor és neje: kölesei Kende Juliska; széki gróf Teleki László és neje: Aubin, Anna, gyermekeik : Sándor és Irma; széki gróf Teleki János és neje: alsócsernátoni Damokos Ella, gyermekeik: János, István, Margit és Ella; széki gróf Teleki Blanka és férje: domahidai Domahidy Victor, gyermekeik: György és Ferenc mély fájdalommal tudatják, hogy a jó anya, nagyanya és szerető rokon özv. római szentbirodalmi széki gróf Teleki Sándorné gának is úgy tetszett, inkább marasztalás az amit mond. Szédült a feje és zűrzavar tátongott abban. Zsolozsmák olvadtak bele a tavaszi erdők suttogásába, a keményen csengő harang szavát elnyomta a csattogó dalu pacsirta éneke és az Ave Mária soraiba mindig betolakodott egy idegen hang, amely megborzongatta egész testét, olyan forrósággal mondta: szereted, szereted. A leány letérdelt úgy kérlelte: — Ne űzzön el, ne űzzön el, mert én nagyon, mert én, mert én, mert én, én nagyon .. . Mint amikor golyó süvít el a békén vacsorázó család feje fölött, olyan ijjedtséggel hallgatta Thury a leány epedő szavait. — Ne mondd ki, ki ne mondd! Rémült volt az arca és a keze fölnyult az az ég felé. Mintha megmerevedtek volna, a vonásai olyan mozdulatlanok maradtak. Valami végtelenül jóleső hűvösség áramlott a bensejébe, valami, ami megszűntette a vívódását, vére futását is elcsöndesitette, elaltatta a kalapáló szivét. Egy pillanatra még forró lett ereiben a vér: a fülei teletömődtek a suttogással: Én is . . . én is ... ám rövidesen visszanyerte az erejét. — Most már igazán elkeli menned! Kolostorba kell menned! A hangja végül nem is remegett és mig megindult az ajtó irányában, ki a szabad levegőre, j annyira megnyugodott, hogy a kezét rámerte | tenni a térdeplő leány fejére. Amikor becsukódott az ajtó, sikoltást hallott. Bán Ferencz. j SZINÉRVARALJA született Litez de Tiverval Mathilde f. évi szeptember hó 23-án reggel 3/<5 órakor, a halotti szentségek áhitatos felvétele után, életének 70 ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult, földi maradványai f. hó 25-én d. e. 11 órakor a nagybányai gyászháznál történendő beszentelés után, ugyanaznap d. u. V24 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint Kohón a sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise- áldozat folyó hó 26-án d. e. 10 órakor fog Nagybányán a Szentháromságról nevezett plébánia templomban az Egek Urának bemutat- tatni. Nagybánya, 1910. szeptember hó 23-án. Béke legyen porai felett! Érdekes fogadás dőlt el a napokban egy fővárosi száliöház dísztermében, hova ez alkalomra nagyszámú előkelő urakból álló társaság gyűlt össze barátságos vacsorára. A fogadást két fiatal mágnás tartotta, az egyik németországi volt, a másik magyar. Ez utóbbinak a nevét a képviselő- választások óta gyakran emlegetik, mint egyikét a jövő férfiainak. A fogadás száz üveg francia pezsgőbe, ötven üveg cognacba s a vacsora költségeibe ment. Négy hónap előtt ugyanis egy főúri estélyen a magyar mágnás azon disputáit össze a németországival, hogy ez utóbbi a magyar bortermelésről s általában a magyar borokról igen becsmériőleg nyilatkozott, a rajnai borokat ellenben egekig magasztalta. »Ameddig hazai borainkat a németek és a franciák összevásárolják, kiviszik s aztán idegen vignetta alatt megint behozzák, sőt ameddig boraink kivonatát, a magyar cognacot is ily módon utaztatják ki és be az ország határain, sőt Németországba is, addig semmi okom nincsen félteni a magyar bortermelést.« A német mágnás kételkedni kezdett, különösen az utóbbi adat valódiságában s erre történt a fogadás. A föltételek szerint a magyar gróf augusztus 28. esti 9 óráig kétségbevonhatatlan bizonyítékkal voit köteles szolgálni a, felől, hogy a magyar cognacot francia kereskedők csakugyan francia vignetta alatt árulják. A gróf a dolgot igen egyszerűen oldotta meg. Rendelt különböző németországi városokból johirü cégektől cognacot s a küldeményeket, szám szerint tizenhetet, felbontatlan állapotban íelszaliittatta az étterembe. A zsűri egymásután bontotta fel a csomagokat s az eredmeny az lett, hogy a tizenhét küldemény közül ötben olyan cognacot találtak, melyről kétségtelen bebizonyítható volt a magyar eredet. Két üvegen még a magyar vignettát is megtalálták a francia alatt, három üvegről a magyar vignetta le volt ugyan kaparva, az üvegek azonban csalhatatlan bizonyítékot nyújtottak, összehasonlították ugyanis az Esterházy Géza gróf-féle cognacgyár üvegjeivel s ugyanazonosaknak találták ezekkel. Sőt a palackok elzárása is érintetlen volt még s bennök ugyancsak az Esterházy cognac-gyár dugóit találtak meg, valamint hogy a fentebb említett két üvegen beragasztva talált vignetta is ugyanazé a gyáré volt. Konstatálták továbbá azon körülményt is, hogy az a küldemény, mely Lipcséből érkezett, azokból a cognacokból volt, melyeket az Esterhazy cognacgyar a lipcsei kiállításra küldött s ott velük nagy aranyérmet nyert. Ezekkel tehát az a mulatságos dolog történt meg, hogy a lipcseiek orra elől megvette egy francia cég — s aztán francia vignetta alatt s drágán egy lipcsei cégre sózta rá. A német báró, mikor e tényék világosak lettek előtte, szó nélkül kifizette a fogadást s felfogadta, hogy ezentúl több respektussal fog viseltetni az Esterházy- cognac iránt. Főmunkatársak: dr. Kaba Tihamér és dr. Katona Sándor. Hirdetmény. A szegénysorsu iskolás gyermekek részére szükséges 40 pár fiu-csizma, 20 rend (kabát nadrág) nu-ruha, 15 leány-ruha. Tisztelettel felkérem a helybeli iparosokat és kereskedőket, hogy ajánlataikat í. hó 18-ig hozzám nyújtsák be. Szinérváralja, 1910. okt. 2-án. Domokos István egyesületi titkár. 6937—1910. tkvi szám. Árverési hirdetményi kivonat. A szinérváraljai kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a m. kir. kincstár végrehaj- tatónak Fore János Juon tartolezi lakos végrehajtást szenvedő elleni ügyében a kérelem következtében a 10697—909, szám alatt 55 korona 85 fillér tőkekövetelés és ennek 5°/o kamatai 11 korona eddigi 16 korona 65 fillér árverési már megállapított, valamint jelenlegi 7 korona és a még felmerülendő költségek kielégítése végett az 1881. évi LX. t.-c. 144. §-a alapján és 147. §. értelmében a szatmárnémetii kir. törvényszék, a szinérváraljai kir. járásbíróság területén lévő, Tartolcz községben fekvő, a tartolezi 301. sz. betétben A. I. 1—7. sor. 1063., 1065., 1066., 1560., 1575., 2711/1,, 2727. hr. sz. ingatlanra 705 korona, ugyanezen betétben A. + 1. sor. 4503. hr. sz. ingatlanra (szőlő) 7 korona kikiáltási árban elrendelt árverés megtartására újabb határnapul 1910. évi november hó 22-ik napjának délutáni 2 óráját, helyéül pedig Tartolcz községházát, tűzi ki azzal, hogy az ingatlanok a kikiáltási ár %-án alul eladatni nem fognak. Árverezni szándékozók, kivéve a végrehajtási novella 21. §-ában említetteket, tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át, azaz 70 korona 50 fillért és 70 fillért készpénzben, vagy az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, vagy a bíróságnál történt előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Az, aki a kikiáltási árnál magasabb ígéretet tesz, ha többet Ígérni senki sem akar, köteles a Vhn. 26. §-ában foglalt jogkövetkezmények terhe alatt nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa Ígért összeg ugyanannyi százalékáig kiegészíteni. Vevő köteles a vételárat három egyenlő részletben és pedig az elsőt az árverés jogerőre emelkedése napjától számított 15 nap alatt, a másodikat ugyanazon naptól számítandó 30 nap alatt, a harmadikat ugyanazon naptól számítandó 45 nap alatt az árverés napjától számított 5%-os kamatokkal együtt az 1881. évi december hó 6-án 39415. 1. M. sz. a. kelt rendeletben előirt módon a szinérváraljai kir. adóhivatal, mint bírói letétpénztárnál leíizelni. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Szinérváralja, 1910. évi augusztus hó 26. napján. Petneházy, kir. aljbiró. A kiadmány hiteléül: Lipcsey Sándor, telekkönyvezető. 6934—1910. tkvi szám. Árverési hirdetményi kivonat. A szinérváraljai kir. járásbíróság mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy a in. kir. államkincstár végrehajtatnak, Izsák Gergelyné mint kk. Izsák Irén, Mária, Marika gyámja avaslekenczei lakos végrehajtást szenvedő elleni ügyében a kérelem következtében az 10708|9Ü9. tkvi sz. a. 184 korona 90 fillér adókövetelés és ennek 5»|ó kamata 19 korona 20 fillér eddigi, 16 korona 65 fillér árverési már megállapított, valamint jelenlegi 7 K és a még felmerülendő költségek kielégítése végett az 1881. évi LX. t."c. 144. §-a és 176. §. értelmében a szat- márnémetii kir. törvényszék, a szinérváraljai kir. járásbíróság területén lévő, Avaslekeneze községben fekvő, az avaslekenczei 379. sz. betétben A. I. 1—8. sor. 328., 329., 330., 331., 332., 333., 334., 335 hr. sz. ingatlanból kk. Izsák Irén, Maria és Marika jutalékára 615 korona kikiáltási árban elrendelt árverés megtartására újabb határnapul 19X0. évi november hó 18-ik napjának d. e. ÍO óráját, helyéül pedig Avaslekeneze községházát tűzi ki azzal, hogy az ingatlan a kikiáltási ár 2/3-án alul eladatni nem fognak. J ekintettel arra, mikép ezen ingatlan jutalékra C. 2. sorsz. a. özv Izsák Gergelyné Páska Irén javára szolgalmi jog, ezt megelőzően a Satmareana takarék és hitelintézet javára 500 korona s jár. erejéig zálogjog van bekebelezve: a kir. járásbíróság 720 koronában állapítja meg azt az összeget, mely a szolgalmi jogot megelőző ezen követelés teljes kielégítésére szükséges és kimondja, hogy ha az ingatlan jutalék oly árban adatik el, mely ezen követelés fedezete szempontjából megállapított összeget megüti, úgy az árverés a szolgalmi jogot nem érinti, ellenkező esetben az árverés hatálytalanná válik s az ingatlan jutalék a kitűzött napon a szolgalmi jog fentartása nélkül nyomban elárvereztetik. Árverezni szándékozók kivéve a végrehajtási novella 21- §-ában említetteket, tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át, azaz 61 korona 50 fillért készpénzben, vagy az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában jelzett, árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, vagy a bíróságnál történt előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Az, asi a kikiáltási árnál magasabb ígéretet tesz, ha többet Ígérni senki sem akar, köteles a Vhn. 25. §-ában foglalt jogkövetkezmények terhe alatt nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa Ígért ár ugyanannyi százalékáig kiegészíteni. Vevő köteles a vételárat három egyenlő részletben és pedig az elsőt az árverés jogerőre emelkedése napjától számított 15 nap alatt, a másodikat ugyanazon naptól számítandó 30 nap alatt, a harmadikat ugyanazon naptól számítandó 45 nap alatt, az árverés napjától számított 5%-os kamatokkal együtt az 1881. évi dec. hó 6-án 39415. 1. M. sz. a. kelt rendeletben előirt módon a szinérváraljai kir. adóhivatal mint bírói letétpénztárnál lefizetni A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Szinérváralján, 1910. augusztus hó 26. napján. Petneliázy Boldizsár s. k. kir. aljárásbiró. A kiadmány hiteléül: Lipcsey Sándor tkvezető.
