Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-13 / 37. szám

Szinérváralja, 1910.

Szeptember 13. — 37. szám.

i i.9

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA.

Hunyó parazsak.

Délben indultak el. A nap az ég közepén lobogott. Szikrázott csókjától a „világ. Az apró porszemcsék tüzesen csillogtak. Ök ketten összekapaszkodva szomjasan szívták magukba a fűből, fából, földből, levegőből párolgó melegséget.

Amerre csak elmentek, virágok nyíltak körülöttük. Vörös, sárga, bíbor és rózsaszínű rózsaeső hullt rájuk. Már elkábultak az illattól. Az asszony kábultan eresztette le fejét. Hosszú fá- tyola lebegett utána, leért a földre, egybefolyt árnyékával.

ök csak mentek és szomjas ajakkal szívták magukba a forró levegőt, amely ittas volt a szeretkező természet lihegésétől.

Rózsák kerengtek a levegőben. Hullt egymásután tiz-husz-száz és száz. Amint forogtak a nap izzó sugaraiban, mint megannyi ezerszinü kristály csillogtak-villogtak.

így haladtak ők diadalmasan és alkonyaikor a völgyben megálltak . . .

— Elfáradtam, szólt az asszony.

A férfi hallgatott.

Magyar proletariátus.

Csodálatos az a vakság, amivel mi magunk meg vagyunk verve. Itt közelben, egész az orrunk előtt van sok-sok dolog, minden lépten-nyomon beleverjük az orrunkat és csak akkor vesszük észre, mikor külföldiek, vagy külföldről figyelmeztetnek rá.

Alig pár hónapja jelent meg a német könyvpiacon Majláth József gróf könyve a magyar agrarizmusról és csak e napokban Jaray Louis Guilleaume, francia államférfiu tanulmánya, melyet kormánya megbízásából külföldön és igy nálunk is tapasztalt. És azok a kevesek, kik a munkába csak j bele is pislantottak, annál inkább azok a j két kézen elszámolható egyesek, kik e müveket elolvasták, valami megdöbbenésfélével vettek tudomást olyan dolgokról, amelyek napnál fényesebb világosságot gyújtottak agyukban és úgy érezték, hogy feltalálták a bölcsek kövét, felfedezték az uj Amerikát, magukba szíván e tapasztalatokat a leiratokból. Pedig dehogy, dehogy! Csak azt látták meg, mit látni és tapasztalni nap-nap után bőséges módjuk és alkalmuk volna, ha nem lennének megverve — vagy ki tudja — nem megáldva-e azzal a vaksággal, amely éppen azt nem látja, ami közvetlen az orra előtt, a szeme- láttára történikMind a két munkának van egy bril- liáns fejezete — a többi brilliáns között — nem ugyanazon címmel, de hasontar- talommal. A különbség a felfogásban csak

Felelős szerkesztő :

FÁBIÁN ISTVÁN.

az, hogy mig Majláth József gróf bizonyos oknyomozó történelmi alapból kiindultan szociálpolitikai vonatkozásában beszél a tárgyról; addig a gyakorlati érzésű Jaray mint status állapotot ítéli meg és ebben a helyzetében veszi megfigyelés alá. Az eredmény, a levont következtetés azonban egy és ugyanaz. Egy pár rövid szóval úgy összegezhető, hogy teremtett meg az elpusztult zsentriből egy családos, jellegzetes tisztviselői statust, melynek tagjai általános szint és jelleget adnak magának a statusnak (hogy bizonyos maliciával az »állomány« szót ne használja), mely nem dolgozik, pártoskodó, pénzhiányban szenved, a sógorság, a komaság és az atyafiság légkörétől és érdek szférájától szabadulni nem tud, tudatlan, rátartó, hiú.

Ám meglehet, hogy ezek a színek rikítók és habár nem hangulatkeltésre alkalmasak, mégis elszomorítók, mert bizonybizony igazak legnagyobb részükben. Hozzátesszük még azt is, hogy korántsem kiszenvedők, mint a kanadai bölény, sőt szaporodók, mint a tengeri nyúl.

Hogy miért van ez igy: nagy, nagy kérdés. Kis-bicskával nem lehet nekimenni. Ismerni kell a nemzeti karaktert, az alkotmányjogi és politikai fejlődést hazánkban és nem szabad figyelmen kívül hagyni az általános szociológiái tapasztalatokat. Keresztül vágva a kérdésen, csak egy rövid mondat lehet reá a felelet s ez az, hogy nálunk Magyarországon mindenki ur akar lenni. Az ur fogalma pedig egyet jelent a

— Lehet, hogy ez nem fáradság. Fázom. Nemcsak a testem, de a lelkem is fázik.

A férfi ismét hallgatott.

— Mért nem beszél?

— Nézem az ormot, ahonnan lejöttünk. Ott fönn még ragyog minden, de itt már árnyék van.

Most mind a ketten hallgattak. Fölfelé néztek és nem vették észre, hogy a völgy mind sö- tétebb lett. Az asszony meg didergett.

A férfi észrevette. Megfogta a kezét:

— Mért nem maradtunk a magasban. Milyen jó volt, mig a csúcson jártunk. Tiszta volt ott a levegő, ragyogó a világ. A föld olyan messze volt tőlünk és mi is messze voltunk a földtől. Ott a magasban álomszerű minden és mi csak álmodtunk. Az nagyon szép volt.

Az asszony szomorúan hallgatta.

— Milyen gyönyörű volna az élet, ha az emberek meg tudnának maradni a magasban, hová eszményeik emelik őket. Mennyi álom, mennyi ragyogó hit, mennyi szépség vész el csak azért, mert az emberek közé került. Milyen szépeket tud gondolni az ember. És mennyire nem tudja tetteiben követni gondolatait. Milyen szép minden, mig valóra nem válik. Az lesz a legnagyobb tökéletesség, mikor a tett és a gondolat teljesen harmonikusak lesznek.

ne tétovázzék, hanem 211 JL gL J| JL 15 J* használjon azonnal

mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara X korona 20 fillér. “ Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva.

Bér e tv ás-pasztillát,

Kapható minden gyógyszertárban. Három doboznál ingyen postai szállítás.

I

dologtalansággal. Munka, testi, lelki munka egyaránt értéket nem képvisel és Tarjagos Illésként mi is abba a hibába esünk, hogy a munkát vagy nem tudjuk, vagy nem akarjuk értékelni.

A többi azután ebből a megállapításból folyik. Hirdessük bár szájjal, teli torokkal a nehéz megélhetést, legyen bár minden harmadik szavunk a »létért való küzdelem«, ezt és hasonló elveket olykor mint oktató, jóakaratu tanácsokat a mások számára alkalmazunk csak, mi urak akarunk maradni. És kézzel-lábbal, kilincseléssel éppen úgy, mint könyökléssel, rimán- kodással nem kevésbé, mint »szelíd nyomással« csak azon törekszünk, hogy valami icike-picike hivatalocskát szerezzünk a magunk számára. így, igy keletkeznek a vizi- biztosságok és ezért alakulnak részvény- társaságok, vállalatok vagy gründolások, hogy a vezető szerepben a proletár magyar sine cura, minden munka nélkül vagy ennél csekélyebb munka ellenében úri fizetést, javadalmazást kapjon.

De azért tósztozunk, agitálunk, iparpártolás, kereskedelmi fejlesztés, gyárala- pitás mellett s magunkat elaltatva el akarjuk hitetni, hogy keztyütlen kézzel megtudjuk szorítani a kereskedő puffadt kezét, a munkás kérges tenyerét, mert beeresztjük, értékeljük a munkát. Magunknak pedig keresztkérdésnek tekintjük, velünk született úri mivoltunkból eredőnek tartjuk, hogy mi: nemzetfenntartó elem, mi: a tisztviselők és ezáltal máris úri osztály együtt vagyunk

— Kedves barátom, maga egy kicsit pa- tétikus.

— Mi is a csúcsról indultunk el.

— De onnan csak lefelé visz az ut.

— Igaza van és mi a völgybe ériünk. De én visszasírom mégis.

— Régen történt. Volt egy leánykám. Szőke volt, mint a nap aranya és fehér, mint a hold ezüstje. Másé lett. Akkor gyűlöltem, ma imádom érte. Ma tudom, hogy senki"* sem szeretett úgy engem, mint ő. Mikor legragyogóbbnak láttam, akkor hagyott el. És nekem megmaradt minden álmom tisztán, fehéren. Senki sem szeretett úgy engemet mint ő.

— Milyen különös helyzet. Ezt mind maga mondja el nekem. Miért foglalta szavakba ezeket a gondolatokat, miért ? Mert fél ugy-e, hogy én fogom elmondani. Hja, aki a határokon túl merészkedik, az bűnhődik, bűnhődik keservesen.

, — És mi átléptük azokat a . . .

— Ne mondja tovább. Volna lelke kimondani ? Hát maga még nem tudja, hogy vannak éjszakák, amelyekre sohasem kellene felvirradni, hogy vannak szavak, amelyeknek ki kellene veszniök az emberek emlékezetéből.

— Mi elindultunk együtt. Elindultunk és mentünk, mentünk mint két álmodó ember. El-