Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-16 / 33. szám
Szinérváralja, 1910. Augusztus 16. — 33. szám. Hetedik évfolyam. SillEllillLJi TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Eöfizetési árak i Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Ngiltlér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. === A szellemi proletárizmus igájába hajtotta még azokat is, akik a régi időben állásukhoz mért keresettel bírtak. Igen ám, de az a kereset a mai felcsigázott igényeket kielégíteni nem képes, s a kis kereset s nagy igény hovatovább odáig fejlesztette a dolgokat, hogy a magyar középosztály adósságokba merült, amiből kiszabadulni a mai napig sem tudott, sőt a kisbirtokos, gentri oszlály teljesen az ingovány fenekére sülyesztelte, amely ingovány hínárjai immár majd teljesen kipusztitották az értelmes, erős gerincű s az országnak virágát képező hasznos generációt. Mindezek besoroztattak a proletárok immár hatalmas méretű táborába s napról napra mindinkább növekedik az, a szocialista tanok s ezek követőinek legnagyobb épülésére. Vájjon hová vetet ez az ut?! Vége beláthatatlan, miképen kifürkészhetetlen annak kezdete. De a perspektíva, mit élénkbe tár, szoinórü, igen szomorú. Sivár jövendőt jósol az igazi magyar fajnak, mely immár, miként az ősmamuth kiveszőben van s csak a gyenge epigenek, kik a nemzetköziség mázával bevonvák tanulják azt a gyönyörű történelmet, mit az erős ősök hagytak reájuk örökül. A proletárok tábora pedig napról-napra növekedik. Miként a tengerbe futó folyamok hordják a folyók, azok a patakok, ezek a csermelyek vizét, hogy minduntalan növeljék annak amúgy is mérhetetlen végtelenségét, épen úgy az egyes társadalmi osztályok, a létért vívott nehéz küzdelmeikben lassan-lassan, de annál biztosabban hullanak a proletárizmus karjai közé. Annak ölelő szorításától megszabadulni egykönnyen nem lehet. Aki beleszédült egyszer, soha többé, sem ő, sem utódai onnan kimenekedni nem tudnak. S hol a vég?! A mindent felforgató, orkánszerüleg elpusztító társadalmi forradalom, mely miként az anarchista tanok kívánják, mindent elpusztít, hogy a letarolt társadalom korhadt s ledöntött oszlopain épitsen fel egy uj, egészségesebb, maradandóbb, biztosabb jövőt kínálkozó uj társadalmat. Hogy mikor jő el ennek az ideje, nem tudjuk. De már halljuk a mélységből kitörő földalatti morajt, mely a vulkanikus kitörések előfutárja. A mindennapi élet zűrös khaoszából már kihallatszik azok jajkiáltása, kik az egyenlőtlen küzdelmet nem bírják s kik vonaglanak a fájdalomtól, mit az élet nehéz béklyói raktak testükre. Most még csak morajlik, hogy azután dübörögjön, mig végül a crupció elérkezik s maga alá temeti ezt az elhervadt, proletároktól telitett, a végre már régen megértett egészségtelen társadalmat. A párbaj és bűntett. — A párbajmánia ellen. — Az osztrák büntetőtörvény módosításának a tervezete az, amely komoly szigorúsággal intézi a párbaj büntetését. A tervezet a párbajt a test épsége és az élet ellen irányuló szándékos cselekedetnek minősíti és szigorúbban bünteti, másfelől azonban a becsületsértésről és a rágalmazásról szóló részben energikusabban inProletárok. Amióta Gsiky Gergely legnagyobb magyar drámaírónk megírta a proletárok életét, színpadra vitte azok küzdelmét, csillogás alá rejtett szegénységüket, kacajjal fedett könnyeiket, azóta szinte a köztudatba ment át, a középosztály, a polgári elemek véres verejtékkel átszenvedett létért való küzdelme s mindenki rögtön megérti, hogy tulajdonképen mit, illetőleg kiket kell proletárok alatt értenünk. A proletárok! De sokszor hangzik e kifejezés mostanában szerte az országban, s bizonyos, hogy a testi, mint szellemi proletáriátus nem ült oly nagy ergiát Magyarországon, mint épen napjainkban, mikor már majd minden ember tud Írni, olvasni s valamennyien újságot olvasó, abból tanuló s mindent tudomásul vevő náció lettünk. A szellemi intelligencia emelkedése nem javította meg hazánk gazdasági viszonyait, sőt ha kissé merészek vagyunk még azt is állíthatjuk, hogy a kuliura s a népmüveltség haladásával, az újságok óriási elterjedésével s az olvasóközönségnek szinte hihetetlen gyors mérvben való emelkedésével anyagi helyzetünk még rosszabbodott is, amennyiben a szellemi fejlődés s az intelligencia növekedésével az igények nagyobbodtak, de a kereset nem emelkedett abban az irányban. Sőt talán egyáltalában nem emelkedett. Megnőtt azonban az elsőrendű szükségletek ára, s még a lefékezett igényeknek sem tud eleget tenni az a néposztály, melyet egy gyűjtőfogalom alá vonhatunk össze: a proletárok. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Katonák. — Irta: Somogyi Endre. — Délelőtt esett az eső s az újoncok káposztát hordtak a pincébe. Sűrű hulló őszi eső ott verte a halom káposztát a csupasz földön, a legények nagy vessző kosarakkal mentek neki s dobálták össze-vissza a zöldséget. Az átett káposzták valósággal nyikorogtak a porondon, egy-egy sáros, félig rothadt fő neki repült valamelyik baka fejének, hátának, a sapkát leverte, a blúzt besározta, ezen felindultak a legények s rohantukban vígan rugdosták a káposztákat befelé a pincébe. Délután azonban kiderült, a káposzta is elfogyott, sorakozni kellett az udvaron. A nagy udvart ellepik kis egyenes sorok, mindenik előtt kiabál egy altiszt. Előre ugrik, hátra ugrik, feltartja a kezét meg lecsapja, odaszalad a sorhoz, megbökdös valakit az öklével s ismét kiáltoz, tovább és mutogatja a lábát, hogy azzal a földet mint kell megnyomni keményen és biztosan. A legények ott állanak sorban, de nem látszanak. őket megismerni nem lehet. A tegnapi lompos gúnyák, csizmák és tollas szalmakaíapok eltűntek a sötétkék ruhákban ez őket kiegyenesíti egy vonalba olvasztja, egyik olyan, mint a másik s mint a leveles vessző hajlanak erre és arra. Emberek itt nem látszanak, csak egyforma testek a mint tagjaikat mozgatják. A kis küiöu sorok fekete hernyókhoz is hasonlítanak. Megnyúlnak, megrövidülnek, összetekergőznek s ismét kiegyenesednek. A lábak előre pattannak, a karok felemelkednek, derekak meghajolnak, térdek meggörbülnek. Egy-egy sor önkéntes a mint a hajlásból felegyenesedik s kezét feltartja ; a sor fehér kesztyűs kéz hirtelen megvillan a fejek felett, olyan mint fehér bóbitás virágok, melyet a szél haj- longat az árok mellett. Csak kiáltások hallatszanak néha vezénylő szavak, különben kietlen a csendesség, mintha jól megkent gépek dolgoznának. A baloldalon nyitva egy kapu, azon ki lehet látni a katona-kórházig. A kórház előtt az utcán tüzérek sorakoznak díszben s ott várnak csendben. Egyszerre felcsattan a katonabanda gyászindulója s nagy harangozás is halható, a mit eddig senki sem vett észre. Hát temetnek. A banda a kórház udvaráról kanyarodik ki, utánna zárkózik a gyalogos tüzércsapat s azután jön egy halottas szekér a koporsón fekete tüzércsákó meg kard, A szekér után tisztek is mennek és mindenféle katonák egy kevesen. Oda néz mindenki ahol a temetés látszik. — Temetnek egy tüzért! — mondják. — Összeverte az őrmestere. Karddal leütötte az ágyúról, belehalt, — beszélik itt-ott. A rövid sorokon keresztül gázolnak a szavak, a kéthónapos katonák közt félelmesen terjed tovább a beszéd. Belehalt. . . összeverte . . . leütötte ? Igaz. Hát ez már igy lesz ? Most már igy? A sorok megbomlanak mintha közéjök ütöttek volna, az emberek egy percre előbukkannak az egyenruhából, amint sápadtan és bambán néza termőföld, ha kellően munkálják; a jó megmunkáláshoz elengedhetetlen kellék ma mára superfoszfátnál és lomasalaknál -ÍAlrál amelyet feltétlenül jobban bevált mcswL EíJL Szakszeolcsóá'ronárusit « Szatmári Műtrágyagyár“ Gyártelep: Udvari-ut. Prospektussal készséggel szolgálunk. Iroda: Bercsényi-u. 21. A termést megkétszerezi! Hatása több éven át érvényesül! Minden gazdaságban nélkülözhetetlen!
