Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-06-15 / 23. szám
(2) 23. szám. SZINÉRVÁRAL A 1909. Junius 15. hogy a gyermekeket a tekintély tiszteletére kell nevelni. Aki tekintélyt nem ismer, az boldog nem lehet s pályát okosan nem választhat. Tisztelgett még ez után a községi képviselőtestület, a róm. kath. egyháztanács, előbbi Bárány Béla, utóbbi Fényes Béla vezetáse alatt, továbbá a róm. kath tanítók, a gör. kath. egyház küldöttsége Berinde Elek plébános vezetése alatt, a szolgabirói hivatal és a kir. járásbíróság vezetői. Délután a róm. kath. iskolákat látogatta meg s ott a piciny gyermekek előtt is tanujelét adta nemes, jő szivének s főpásztori kegyességének. 14-én reggel Józsefházára távozott körünkből a jeles egyházfő kíséretével, melyben ott volt Hámon Róbert püspöki titkár, Pály Ede felsőbányái esperes és Szőke Béla nagybányai plébános. A püspök rövid itt tartózkodása alatt mindenkit, akivel érintkezett, meghódított leereszkedő nyájasságával, szeretetének közvetlen melegségével és mély tudásának tekintélyével. Isten kisérje főpásztori útjában tovább! Tudósítás egy mulatságról. »Aki hisz, nem csalatkozik. A munka fáradalma meghozza gyümölcsét. Ez igazságok bátorították a helybeli tanítói kart, midőn elhatározta, hogy az immár végbement junius 9 iki gyermek-szinielőadással egybekötött nyári táncvigalmat rendez. Hitte, hogy községünk lakosságának ismeretes jótékonysága ezúttal is lerójja adóját a nemes cél oltárán; hitte, hogy községünk társadalma nem fog hideg részvétlenséggel fizetni munkája fáradalmáért. Hitében nem is családott s munkájának, fáradságának gyümölcse erkölcsi s anyagi siker lett, dacára annak, hogy a napot talán nem a legszerencsésebben választotta ki. Ellenben a közönség szórakozásáról — hitem szerint — a jelenlevők teljes megelégedésére gondoskodott a tanítói kar s igazán kedves este emlékével gazdagította az ottlevők emlékezet-tárát s viszonozta áldozatukat, hogy a tanítói kar a közönségnek adósa ne maradjon. De — most veszem észre — nem elmélkedés az ón célom, hanem hogy valami tudósitás-félét faragjak a junius 9-iki est lefolyásáról. Azonban ami szép, arról szépen kellene írni s ez az, amiért kerülgetem a dolgot. Mégis hozzáfogok. Megpróbálok a szépen sikerült előadásról, a vidám le- * III. De aztán elgondolta, mily nehéz helyzetbe juttatta Idát. Puszta barátságot adott, holott az üde, a deli, a vidám leány szerelmet, szenvedélyt várt . . . Ah! hát ezt a szenvedélyt, ezt élvezi most más ... De ki? Ki az az ember, akivel le kell számolnia? Ma este, ma este. És Andor sorba vette ismerőseit, ki is lehet? Csak egy férfival érintkezett Ida gyakrabban. A bánatos Kelecsényi Elek, akit Hamletnek csúfolt a világ, ez ugyan nem veszedelmes ve- télytárs. Mindig olyan sápadt, buskomor, majd meg csufondáros. Különben, hogy is gyanakodhatnék rá Andor, hisz a meghasonlott lovag Amerikába készül, hogy uj életet kezdjen az uj világban. Már Czeczil hányszor pirongatta miatta és vigasztalta a kétségbeesettet . . . Most ez a különc ember: ez legyen előtte gyanús? Igaz, hogy hónapok óta csak ritkán jön és csak akkor, ha ő a házigazda nincs odahaza . . . III. így telt el az idő, és jóval hét óra előtt Szántó Andor, puskával a vállán, már ott állt a szérüs kertnél, ahol Gergely a kertész várakozott. Ida már délután befogatott, hogy a szomszéd faluba kocsikázzék látogatóba. Magával vitte Klárikát is ... És mégis rosszban járhat ? Mindezt újra átgondolta Andor s ráförmedt a kertészre: — Te! Ha hazudtál, ha elhamarkodva Ítéltél, ha félrevezettél . . . — Sülyedjek el! A saját fülemmel hallottam . . . Összebeszéltek . . . — És Kelecsényi Elek volt? folyású táncmulatságról irni valamit, mert hiszen az ottlevők úgyis tudják, hogy e tudósitástmessze felülmúlja a valóság; akik pedig távol maradtak, azok nem nyervén ezúttal hü képet az est lefolyásáról, sietni fognak máskor ott lenni az ilyen jótékony célt szolgáló kedves mulatságon. Kezdjük tehát. Nyolc óra után pár perccel megkezdődött »A két befőttes üveg« cimü darab előadása, melyet Vida Emma tanítónő rendezett s hogy jól, ügyesen azt a sikerült előadás bizonyítja, amit a közönség lelkes tapssal honorált. Ha a rendező tanítónő fáradságának jutalmául sikerült előadást várt, azt elnyerte. Jó volt, ügyesen játszott minden szereplője. Az elbizakodott kis leányt Rosner Margit, a jóra oktató anyát Dominusz Olga s a jószivü, de kissé nya- lánk Jóskát Grósz Sándor kitünően játszották. Az anyagiakban szegény, de a lelkiekben annál gazdagabb jó leány szerepét, Gyöngyikét megható és megkapó közvetlenséggel játszotta Fábián Margitka. Mint már mondám, a darab többi szereplői is ügyesek, jók voltak. Ugyanezt mondhatom, a Dorka és Jutka kedves kis személyesitőiről: Uray Belláról és Erőss Annáról, akik szép énekükkel, ügyes táncukkal arattak méltán megérdemelt tapsokat. Teljes sikerrel rendezte a »Hamupipőkét« Dittrich Ilona tanítónő s méltán sóhajtott fel az előadás után igy: »Hál’ Istennek, mert fáradságos munkájának: a jó betanításnak és ügyes rendezésnek a nagyon jól sikerült előadás lett a követkeménye. Elismerés érte! A szerény és ügyes kis Hamupipőkét Papp Olga játszotta meglepő készséggel, ügyesen, nagyon jól. Szép tündérkirálynő volt Martinovics Irén s szerepét jól játszotta. Csilla: Göncy Berta s Rózsi: Kora Juliska ügyesek, jók voltak. A királynét Fábián Margit, a gonosz mostohát Lővy Szeréna egészen jól adták. Szép látvány volt a tündérek kara, akik egytől-egyig derekasan feleltek meg feladatuknak. Kedves megjelenésű volt Tóth Pista a királyfi s nagyonjó volt Neubauer Sándor a király szerepében. Ügyesen töltötte be udvarrnesteri tisztét Ábrahám Sándor. Utolsó volt »Az ördög fia,« melyet Briti Vince rendezett s a címszerepet Lauer Kálmán játszotta, még pedig ügyesen, jól, több ízben hangos derültséget keltve. A szorgalmas Magda szerepében Wasserblatt Bella ügyeskedett. Az anyát Biró Ilona személyesítette helyesen; a komoly nevelő szerepét Markovics Sándor sikerrel játszotta. A barátnők szerepében Bárány Ilona és Goldstein Delin s a barátok személyesitésé- ben Veinberger Miklós és Gaál Géza igen jók, helyesek voltak. Mig az inas szerepét Fried Zoltán jól maszkírozva s öltözve ügyesen töltötte be. (Sokáig éljen az ügyes rendező! Szerk.) Most már gördüljön le a függöny, mint ahogy az az előadás után le is gördült s átvette birodalmát a tánc. A cigány húzta lelkesedve, — Olyanfélének látszott az az ur . . . Meleg tikkasztó augusztusi est volt. Andor neki indult a szőlőhegyre vezető ösvényen, utána Gergely baktatott. A gyalogút meredek, de rövidebb, mint az, amelyen a szekerek, nagyot kerülve, fölmennek a présházhoz. Amint közel értek az épülethez: hintót és egy hátas lovat pillantottak meg. A nagy diófa alatt közel a tornáczhoz a pádon Kelecsényi Elek ült, aki ölébe tartotta a kis Klárikát, mig Ida mellettük állt és nézte őket. Andorban felforrt az indulat vésze. — Tedd le a gyermekemet, kiáltott a csoport felé. Tedd le, mert lelőlek! —- Égi irgalmasság! sikoltott Ida és két kezét kitárva, saját testével védeni sietett a pa dón ülőket. — Mindent tudok! Hűtlen barát, becstelen asszony 1 Itt a leszámolás órája ! Kelecsényi Elek felszökött helyéről. A kis Klárát még most sem eresztette el. — Becstelen ? Ö ? Ida összetett kezekkel rimánkodott. — Ne szóljon! Ne! Ne! De már akkor kirántotta vetélylársa karjaiból Andor a kis lánykát, aki sírva fakadt az ijedelemtől. — Az életeddel tartozol nekem ! Az is hitvány ár lesz a becsületemért! Kelecsényi Elek nyugodtan szólt: — Rendelkezésedre állok. . . És távozott a paripán, melyre sietve felszökött. Andor a következő perczben gavallérosan húzta ... a táncolóknak; a táncolók járták tűzzel, fölhevülve; a szülők és nézők hallgatták a zenét s nézték a táncot gyönyörködve. Szólt a zene, hangzott a jókedv s járta a tánc kivilágos kivirradtig; addig, mig a hajnal fénye a lámpa világát ki nem oltotta; mig a nap királya erőt nem vett a sötétség fejedelmén. A táncosoknak se szeri, se száma, annyit azonban mégis megállapíthatunk, hogy a négyest körülbelül 50 pár táncolta. A mulatság erkölcsileg is, anyagilag is jól sikerült; megfelelt a hozzáfűzött reményeknek. Épen ezért — bár ez nem szorosan tudósitói tiszt — elismeréssel kell megemlékezni azokról, kik e siker kivívásában és biztosításában a tanitői karnak segítségére voltak. A szülőkről, akik a színdarabokban játszó gyermekeik ruházatát áldozatot nem sajnálva kiálli tották. A legnagyobb elismerés illeti meg Braun Sándort, aki a maszkirozást oly kitünően s teljesen díjtalanul végezte, pedig az ügyes maszkirozás jelentékeny eszköz a siker biztosításában és itt, ez alkalommal különösen nem csekély fáradságot és ügyességet kívánt; a fáradságot Braun Sándor nem sajnálta s az ügyességét teljesen kifejtette, amiért ismételt elismerés neki. HÍREK. Kinevezés. A m. kir. pénzügyigazgatóság Nagy Béla jászberényi lakost, a szinérváraljai kir. adóhivatalhoz segélydijas gyakornoknak nevezte ki. Űrnapja. A szertartásos év egyetlen ünnepét sem üli meg a kath. egyház oív nagy fénynyel, mint az Ollári szentség szerzésének emlékét. Tulajdonképen nagycsütörtökön kellene ez ünnepet megülnie,'de a nagy hét komor csendjébe, gyászos bánatába nem illenének be az örömteljes, hálaadó énekek. De meg másrészt kora tavaszszal honnan vennék a virágokat, a díszes lombsátrakat? Most, midőn a természet teljes pompájában diszlik, most tartja a kath. egyház diadalmenetét isteni vőlegényével. A harangok ünnepélyes zúgása, lobogó zászlók, égő gyertyák s a tömjén illatos füstje mellett virágokkal behintett utakon vonul a körmenet oltártól oltárhoz, melynek tetőzetét a nyári nap verőfényes, ragyogó kék ege képezi. E bájos egyházi ünnep a XIII. században jött szokásba. Egy Juliánná nevű apácza Lüttich városában mennyei jelentést látott, minek következtében arra kérte az ottani püspököt, hogy külön ünnepet rendeljen az Oltári szentség tiszteletére. VI. Orbán pápa ez ünneplést azután az egész kath. egyházra kiterjesztette s azóta Űrnapja a katholikus világnak egyik legfényesebb ünnepe. Űrnapját a r. kath. templomban az idén is nagy beemelte Idát a hintóba. Aztán ölbe vette a kis Klárikát és ő is beült a kocsiba. — Majd otthon! Még ma elhagyja a házamat, sziszegte aztán felesége felé. Amint hazaérkeztek, Andor szó nélkül a saját hálószobájába vitte a kis lánykájáé. Többé nem szabad látnia a hűtlen mostoha anyját. Vacsoráját is a hálószobájába hozatta. De amint kiadta a parancsot, az öreg Gergely kertész lihegve sietett be s névjegyet adott át Andornak. Csak e néhány szó volt rajta: »Szerencsétlen barátom! Ida ártatlan, de Kiárika az én gyermekem. Ez a titok az én boldogtalanságom. Ida most már elmondhat mindent, ne tetézzük a rosszat. Én ez órában elutazom örökre!« * Már hajnal felé járt az idő. Az égalj pírja bekandikált az ablakon. És Idát még mindig faggatta Andor: — Tudtál róla! Tudtál Czeczil hűtlenségéről és hallgattál ? — Aki mitsem tud, az a boldog . . . — És hozzám jöttél feleségül a megcsalthoz! — Kárpótolni akartalak. — És nem vádoltad a csalfa asszonyt. — A halál: maga a bocsánat, a kiengesztelés. — Megbocsátasz-e Ida? — Szeressük együtt a kis árvát. Mert most igazán az. És utána szótlanul nézték — átölelve egymást — a kis Klárát. Prém József.
