Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-07-27 / 29. szám

(2) 29. szám. SZINÉRVÁRAL A 1909. Julius 27. emelvényen a vezetőség foglalt helyet. Itt volt dr. Lukács László, orsz. képviselő, az egyesület titkára is. Suta elnök nagyhatású elnöki meg­nyitóját kivonatosan itt közöljük, mint olyant, amely a gyűlésnek legkiemelkedőbb pontját képezte. Üdvözli a jelenvoltakat és köszöni, hogy megjelentek ezen közművelődési gyűlésen, melyre előbb az Ég áldását kérték a templomban, most meg egy szent kötelesség közös munkára szólítja, hogy mindnyájan hasznos tapasztalatokat, mit maguknak hosszas éveken keresztül szereztek, azt a nép javára és hasznára fordíthassák. Nem is célja a gyűlésnek, hogy üres ünnepélyeket rendezzen, vagy politikát űzzön, hanem hogy hirdesse az igazságot és terjessze a világosságot, mert sz. hitünk az igazság és világosság eléré­sére ösztönöz. Mert Isten iránti hitből, népünk iránt szeretetből tápláltuk eddig is lelkünket egy jobb jövő iránt. Szomorú a mi népünk története. Egy szegény és sanyargatott nép valánk, mely­nek egy talpalattnyi földje, vagy közgazdasági intézményé lett voina. Iskolák és értelmiség nél­kül, iparos és kereskedő osztály nélkül. Ezen szomorú időkben, egyetlen egy mentsvárunk vala, ősi egyházunk, mely megőrizte népünket az enyésztéstől. Miután a népekre egy szebb jövő felvirradt volna, a mi román népünk is uj életre ébredt fel. A régi egyház mellett, egy uj tem­plomot a közművelődés templomát emelte, az Astrát, mely szárnyai alá fogadja Magyarország összes román népét és őrzője lett legdrágább kincsének, a román nyelvnek. Minden időben nehéz vala a népek sorsa, de a kis népek és nemzetek sorsa még nehezebb vala, mert nem­csak lépést kellett tartani a nagy nemzetekkel a műveltség küzdelmeiben, hanem védeni kelletett saját nemzetiségük egyediségét. A nemzetek al­kotják az emberiség nagy családját, a különféle népek az isteni világosságnak nyilvánulványai, isteni eszmék, melyek az isteni gondviselés tör­vényei szerint valósulnak. Minden népnek egy rendeltetése van, melyet be kell töltenie. Nem az, amit az a nép magáról gondol, hanem az a szerep, melyre őt az Isten szánta. A nagy Logos minden egyes arra utalja, hogy saját lelkűidét, erkölcsi erejét a népek kulturális életében ki­domborítsa és jellegét reányomja, mert ezen tu­lajdonságok határoznak egy népnek jövő hiva­tása és sorsa felett. Minden egyes népnek az a hivatása, hogy saját egyediségének, műveltségé­nek arányában részt vegyen a nagy nemzetek kultúrájának terjesztésében. Világosság által mű­veltségre, műveltség által dicsőségre jutnak a nemzetek, mert csakis a kultúra teszi nagygyá és dicsővé a nemzetet. Azért a nagy természet nem is ismer nagyobb törvényt, mint haladj előre és művelődj. Ezért szükséges nekünk ro­mánoknak, hogy művelődjünk, mert a világ ha­lad és aki útjában áll, azt eltapossa. A föld ren­gését egy földbe szúrt bottal, nem lehet meg­szüntetni. A nagy küzdelemben a derekokké a babér. Tanuljunk mi is más népektől, mert ha aléltságunkból föl nem ébredünk, el lesz foglalva minden boldogulási tér előlünk, és számunkra El tudott viselni mindent, de hogy férje megütötte, azt elviselni nem bírta! Ö pedig örült, mikor látta, hogy felesége elment! Hiszen éppen azt akarta, hogy megsza­baduljon tőle 1 Most már szabad a világ ! Élt is a szabadságával! Annak a másik asszonynak lett a rabja egészen, addig, mig egyszer ez csalta meg őt! És ekkor magába tért. Belátta hogy milyen nagyot hibázott! Végtelen vágyakozás fogta el felesége és gyermeke után. De valami álszemérem vissza­tartotta attól, hogy bocsánatért esdekeljen. Kereste az alkalmat, hogy feleségét láthassa s ha meglátta, elbújt tőle s csak távolról merte őt nézni! Félt attól, hogy nem fog neki megbo­csátani. És ilyenkor buskomor lett. Elment mulatni! Lelkének, szivének égő sebét részegségbe fojtani. Pedig nem tudott felejteni! Nem fogott rajta a bornak ereje. Mindenki kidült melőle, de ő nem tudott részeg lenni. Pedig milyen jól esett volna csak egyszer tudni : mi a feledés ? A czigányok már ismerték. Ha teljesen ki voltak merülve, elhúzták neki a felesége nótáját. Tudták, hogy ilyenkor békét hagy nekik, mert ezzel a nótával visszaidézték neki egész múltját. Nem haragudott érte. nem marad fenn hátra, mint a kivándorlás ke­serű kenyere. Minél többet tudunk, annál több boldogulási tér nyílik meg számunkra és annál hasznosabb tagjai leszünk mind nemzetünk, mind hazánknak. Saját népe iránti szeretető ösztönözte az »Astrat» hogy keletkezése idejétől fogva igye­kezett az alsóbb néposztály között a felvilágoso­dást terjeszteni. Czélja a nép közgazdálkodási, műveltségi és morális állapotot fellendíteni. De fájdalom, annyi évi fennállása után is, egy nem­zetiség soraiban s egy, kivéve a ruthén népet, nem található annyi írástudatlan, mint a mi né­pünknél. A sors milyen irónéája! Az ország milliárd költségvetésekkel és 75#/0 Írástudatlan néppel áll szemben. Int mindenre, csak népne­velésre nem. A miben részünk van, abban sincs köszönet. A kultúra az a fénylő nap, mely kö­rül mint egyes bolygók a nap körül, úgy forog­nak az egyes népek és nemzetek, megtartva mindegyik az ő individualitását és sajátságát. Megmaradván a román románnak, a magyar pe­dig magyarnak. És valamint nincs joga senkinek, hogy a uap melegétől és világától eltiltson, úgy senki sem tilthat el bennünket, hogy a nagy cultura előnyeit saját egyéniségünkön szűrjük át és értékesítsük saját hasznunkra. A politikának nincs semmi köze a népneveléshez. A műveltség küzdelmeiben senki jogát sérteni nem akarjuk, csak azt kívánjuk, hogy nemcsak a kötelesség- teljesítésben, de a jogban is egyenlők legyünk. Ez az osztó igazság, melyet az egész vonalon érvényesíteni akarunk. Hagyjanak fel velünk szemben a folytonos kísérletezésekkel, mert ezek ahelyett, hogy kiegyenlítenék az ellentéteket, azokat még jobban kiélesitik. Teljesítse mindenki kötelességét. Tanítsuk a népet. Ne riadjunk vissza semmi nehézségtől, mert talán nem azért vagyunk, hogy virágozzunk e században, hanem hogy küzdjünk, amíg eszményünk valósulást nem nyer. Az elnöki megnyitó elhangzása után Lukács Konstantin és Pap Elek szaniszlói lelkész üdvö­zölte az elnököt. Áchim György, a Satmareana igazgatója megköszönte, hogy a meghívásra ily szép számmal megjelentek s ezzel a szinérváraljai románságnak örömet, ünnepet okoztak. Az elnök megköszönvén az őt ért üdvöz­léseket, a hallgatóságot a román felekezeti is­kolák fentartására buzdítja és Szinérváralja kö­zönségét élteti. Dr. Lukács László jelentést tett az egye­sület egy évi működéséről. Tudatta a többek között, hogy az analfabéták tanítására 50—50 koronás jutalmakat tűztek ki a tanítók között, de ezt csak egy, a barlafaiusi tanító érdemelte ki. Lukács beszédét gyakori »setreasce!« szakí­totta meg. Ezután megalakították az egyes bizottságo­kat, kiküldték az »Astra« nagyszebeni központi gyűlésre a fiók képviselőiül Suta György elnököt és dr. Lukács László titkárt, beszedtek mintegy 340 korona tagsági dijat. Délután két órakor ért véget a gyűlés és vette kezdetét a bankett, melyen 125-en vettek részt. A román nyelvű felköszöntők egymást érték. Felszólalt az ebéden Bay Miklós főszolgabíró is, Ilyenkor valami fájó gyönyört talált emlé­keiben. Most is már a második éjjelbe kezdett bele. Agya lázasan lüktetett s olyan végtelen vá­gyakozás fogta el, hogy nem birt többé magán uralkodni. Felugrott az asztal mellől és fizetett. Azután intett a czigányoknak s elindult velők. Habozás nélkül egyenesen a felesége ab­laka alá. S ott a czigányok rákezdték búsan . . . fájón: »Árva rózsa virágzik a temetőn > . .< Ő pedig elhúzódott a kapu alá s onnan hallgatta a dalt s nehéz könnyek peregtek le arczán. óh mennyire bánta bűnét, óh mennyire utálta önmagát . . . Nem vette észre, mint nyílik ki háta megett a kapu s egyszerre két gyöngéd női kéz nehe­zedik vállára s a felesége édes hangja fülébe súgja: — Mindent tudok — láttalak . . . megbo­csátok. Palotay kebléből egy kimondhatatlan kiál­tás tör elő. Magához szorítja az asszonyt, őrülten csó­kolja . . . s azután ölbe kapja és édes terhével fut ... fut .. . ki a gyűlésen, az ebéden és az esteli láncmulat­ságon is jelen volt, mint a hatóság képviselője, figyelemmel kisérvén minden legkisebb mozzana­tot. Hatósági beavatkozásra nem volt szükség. Szabó, nagyváradi kerületi pap magyarul köszöntötte fel a főszolgabírót. Az elnöknek a királyra mondott felköszöntője után a nagysom- kúti banda a »Gott erhalte«-t játszotta. Ebéd után a köznép az ez alkalomra ké­szített sátorban táncolni kezdett, mig az úri közönség a Korona nagytermében este 8 órakor fogott a táncba. Az épület minden helyiségét zsúfolásig megtöltötte a százakra menő könzönség. A táncteremben mozdulni is alig lehetett a sok táncolótói, kik között nehány román nemzeti öltözetű hölgyet is láttunk. Táncoltak itt mindenféle táncot, csak ma­gyart nem, valamint az ebéd alatt sem hangzott el egyetlen egy magyar nóta sem. A mulatság reggelig tartott. Az egész össze­jövetelről az a benyomásunk, hogy nem olyan fekete az ördög, amilyennek festik. Ha még megemlítjük, hogy Stern nővérek ízletes konyhatermékükkel dicséretet érdemeltek ki, mindent elmondottunk, ami megemlítésre méltó. HÍREK. Táblabirói kinevezés, ö felsége a király Szoboszlay Sándor debreczeni kir. törvényszéki bírót a debreczeni kir. Ítélő táblához bíróvá ne­vezte ki. Az uj táblai biró több éven át a szat- márnémetii kir. törvényszéknek volt nagyra- becsült tagja s innen helyezték át a debreczeni kir. törvényszékhez. Hangverseny. Németh Gyula, a m. kir. Opera ösztöndíjas énekese, aki Nagybányán az utóbbi években szépen sikerült hangversenyeket ren­dezett, az idén is megtartja hangversenyét aug. 1-én. Műsorában operaáriák, balladák, mű és népdalok szerepelnek. A gazdag műsor érde­kességét növeli az, hogy Nagybánya irodalmi és zenei előkelőségei közül is többen vesznek részt, nevezetesen: Zsembery Ilonka urhölgy és Zsem- bery Tivadar ny. m. kir. bányakapitány ur művészi zongorajátékkal, továbbá Révai Károly ur, a Teleki kör elnöke, a kiváló poéta értékes felolvasással, — Értesülésünk szerint Németh Gyula az idén Szinérváralján is rendez hang­versenyt, még pedig augusztus első napjaiban, melyre a készülődések nagyban folynak. Az érdekesnek Ígérkező válogatott műsort most állítják össze. A hangversenyre előre is felhív­juk a műértő és zenekedvelő közönség figyelmét. Mórtékvizsgálat. Bajnóczy Géza, járásorvos a községi biró és jegyző közbejöttével az összes üzlethelyiségekben mértékvizsgálatot tartott. A vizsgálat közegészségügyi szempontból történt. Vizsgálat az állami szőlőtelepen. E hó 18-án Dobokay Kálmán, miniszteri tanácsos, Kosínszky Viktor, szőlészeti és borászati főfelügyelő társa­ságában Jablonszky György, szől. és bor. felü­gyelő kalauzolása mellett váratlan vizsgálatot tartott a helybeli áll. szőlőtelepen és a látottak felett teljes megelégedésének adott kifejezést, csupán az utak ellen tett némi kifogást. Ez a kifogás költségtöbbletet fog okozni a kincstárnak. Eddig ugyanis takarékosságból csekély összeget vettek fel a költségvetésbe az utak jókarban tartására, ezután azonban erről is gondoskodni fognak. Dobokay és Kosinszky még aznap Nagy­bányára utazott. Felmentett tanítónő. Szatmárvármegye közig, bizottságának fegyelmi választmánya özv. Risz- dorfer Károlyné szül. Szőnyi Ilona avasfelsőfalusi állami tauitónőt tanítói és nevelői állásával össze nem egyeztethető életmódja és cselekedetei miatt fegyelmileg vétkesnek mondotta ki és saját költ­ségén V8ló áthelyezésre Ítélte. A közoktatásügyi miniszter az Ítéletet megsemmisítette, mert a vádakat nem találta beigazoltaknak. Minthogy azonban a nevezett tanítónő működése, a róla elterjedt hírek folytán Avasfelsőfalun meg volna nehezítve, a szolgálat érdekében máshova lesz áthelyezve. Búcsú. A nagybányai járás tisztikara a na­pokban búcsúzott ei testületileg B. Kováts Sán­dor erdődi főszolgabíró, volt nagybányai tb. főszolgabírótól. A járási tisztviselőknek ez a testületi bucsutisztelgése a legjobb fokmérője azon tiszteletnek, közbecsülésnek és szeretetnek, mely a népszerű tisztviselőt övezte. A bucsuzás estéjén a távozó főszolgabíró vacsorára hívta meg a tisztikart a Kaszinóba. A vacsorán igen számosán jelentek meg a tisztviselőkön kívül is és számtalan toasztban ünnepelték B. Kováts

Next

/
Oldalképek
Tartalom