Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-12-14 / 49. szám

1909 Deczember 14. 49. szám. (SI tot. A sertéseket vigan lopkodják, úgy, hogy a tulajdonosok ott virrasztanak sertéseik mellett az ólban. Ma-holnap semmink sem marad, még pén­zünk sem, mert — hogy a csapás még nagyobb legyen — itt vannak a színészek is. Amilyen ügyes ember ez a Radó, az utolsó garasunkat is kijátszatja zsebünkből színészeivel. Akkor aztán úgy leszünk, mint az abarai zsidó, akinek nem volt mit mibe tenni. Az igaz, hogy az első előadás nem sikerült, mert a primadonna áthült, József császár nem tanulta meg a sze­repét, miért aztán a zenét szolgáltató hármónium olyan dühbe jött, hogy megszakadt a — fujtatója. Ez a körülmény aztán végzetessé lett már a já­ték elején. Különben színészeink azért nem válthatták be azon igéretöket, hogy már a műit hét szer­dáján játszani fognak, mert a tasnádiak kíván­ságára nehány előadásra kénytelenek voltak köztük maradni. Hármóniumot azért állítottak be, mert zongorájok valahol a vonaton vesztegel, nálunk pedig nem tudtak kapni. Hogy ez igy van és hogy ezután másképen lesz, ha más nem, hajlandó hinni a krónikás. HÍREK. Hátralékos előfizetőinket a hátralékok bekül­désére kérjük. Vége felé járunk az évnek s mégis sokan vannak, akik az előfizetést máig sem ren­dezték, holott nekünk is tetemes tartozásunk van, mit az előfizetési dijakból kell fedeznünk. Titkári kinevezés. A m. kir. pénzügyminisz­ter Schnebü Károly pénzügyi segédtitkárt a nagy­károlyi kir. pénzügyigazgatósághoz titkárrá ne­vezte ki. Eljegyzés. Bottá Mihály hetei földbirtokos Erdőszádan eljegyezte Brán Dénes g. kath. lel­kész leányát: Ilonát. Doktor tanító. Krizsán Gábor, volt remete­mezői, jelenleg nagyváradi állami elemi iskolai igazgatö-tanitö magánszorgalomból elvégezte a jogi tanulmányokat s e hó 11-én a budapesti tudományegyetemen a jogtudományok doktorává avattatott. Iskolai gondnokság Vármegyénk főispánja a vámfalusi elemi népiskola gondnoksági elnökévé Görgey Gábor uradalmi intézőt nevezte ki. Az aranyosmegyesi postahivatal betöltése. A kereskedelemügyi miniszter az aranyosmegyesi postahivatalhoz postamesternővé teljes hatáskörrel özv. Uray Gézáné helyettes postamesternőt ne­vezte ki. Beszüntetett egyházi tárgysorsjáték. A szat­mári ref. egyházmegyei iskolák javára enge­S ZINÉRVÁR ALJ A délyezett tárgysorsjáték húzása a harmadik el­halasztás után sem volt megtartható; ennélfogva a pénzügyminiszter az engedélyt bevonta s a sorsjegyek árának visszafizetését elrendelte. A kezelési költségek, mint minket értesítenek, az amúgy is csekély eredményre vezetett sorsjá­ték bevételeit annyira felemésztették, hogy a nyereményíárgyakra semmi sem jutott és igy a sorsjáték nem volt megtartható. Egy fővárosi czég jubileuma. Kertész Pál férfi és női divatáru-üzlete Budapest, Rákóczi- ut 40. sz. alatt, mely egyik látványossága a fő- i városnak, most jubilál, amennyiben 15 észtén- I deje annak, hogy üzletét alapította. Ez alkalom­ból pazar kiállítású katalógust adott ki, melyet , mindenkinek ingyen küld, ki ez iránt egy i levelező-lapon hozzá fordul. Itt vannak a színészek. Radó Béla színtár­sulata a múlt hét péntekjén este községünkbe érkezett s szombaton este az »Erdészleány«-nyal meg is kezdte az előadást; de közbejött akadály (elromlott a hármónium) miatt az első felvonás végéig sem juthattak. A közönség zúgolódva távozott a színházból. Kár is a közönséget hár­mónium nyöszörgéssel kinozni. Hisszük, hogy ez a kis baleset jobb zenét fog kiváltani. A hét mű­sora a következő. Kedden Nebántsvirág. Szerdán Keserű mézeshetek. Csütörtökön Elvált asszony. Pénteken Doktor ur. Szombaton Smokk család. Vasárnap (két előadás) d. u. 1/2 4 órakor fél helyárakkal. Erdészleány, este rendes helyárak­kal Fehér Anna. Előkészületen: Taifun, Falusi verebek, Tilos a csók, Buridán szamara, Ci­gánybáró. Tisztujitás Szatmáron Szatmáron folyó hó 6-án ejtették meg a tisztujitást. A tisztujitáson a régi tisztviselők maradtak meg helyükön s változás csak annyi történt, hogy Jrokháty Vilmos közigazgatási tanácsos elbukott Ferencz Ágoston tanácsjegyzővel szemben. Az igv meg­üresedett tanácsjegyzői állásra dr. Pap Zoltánt, I. oszt. jegyzővé dr. Pinkler Jenőt és II. oszt. jegyzővé Székely Endre rendőrségi Írnokot vá­lasztották meg. Országos állatvásárok. 19-én Hagymáslápo- son, 21-én Aranyosmegyesen és Krasznabélteken, 23-án Királydaróczon, 24-én Csengeren. Betörések. Betörnek itt, betörnek ott. Be­törnek pincébe, kamarába, lakásba, boltba és az Isten tudja, hová ? A betörők egész vigan halad­nak tovább nemes pályájokon, mert eddig bottal üthetjük a nyomukat. Az elmúlt héten — nem számítva némely csirkefogásokat — betörtek a Magoss Menyhért, ügyvéd apahegyi pincéjébe és a vincellérlakásba s onnan minden kézügybe eső Gábor bizalmasan felém hajolt. — Pszt ... Ne ezekből vegyél . . . Ezek imitácziók. Hanem adok én neked jó adresszt, ott kapsz valódit. — Hm — kérdeztem, — hát sokat adtál el ma? Nagyot sóhajtott. — Semmit. Alig van negyven krajczár brutto. Pedig két-három forintra égető szük­ségem volna. Holnap egy hosszú táviratot kell feladnom a szindikátusnak. Ha az ember nem sürgeti . . . — Szívesen adok kölcsön tiz forintot. — Elutasító mozdulatot tett. — Nem kell. Mit gondolsz, utas embertől. Neked is szükséged van a pénzedre. Alig tudtam rátukmálni a tiz forintot. — Hiszen megadod. — Mikor jössz vissza? — kérdezte habozva. — Tizennyolczadikán. — Helyes, akkor megvárlak. Ott leszek a Riviérán. Egy kis szívességre foglak kérni. Mikor tizennyolczadikán visszaérkeztem Triesztbe, nem is gondoltam Fittik Gáborra. Annyit azonban kénytelen voltam beismerni, hogy szemérmesebb koldussal még soha sem találkoztam. Nos, a koldus ott állt és várt a hajó­állomás előtt. Alig ismertem rá, olyan külső vál­tozáson ment keresztül. Finom szürke gyapot öltözetet és szűrke czilindert viselt. A krém­színű selyem ing gomblyukában hatalmas bril- lians ragyogott. — Szervusz! — kiáltotta felém. — Itt vagy? Bravo, mondottam, megkaptad a pénzedet ? — Még tegnapelőtt. Annyi kellemetlenségem volt. A bank egy negyed perczentet akart le­vonni. Hiszen adtam én nekik. Nem képzeled milyen tolvajok. Másnap együtt robogtunk hazafelé. A tiz forintot egy finom krokodilbőr tárczában adta vissza. Azt hiszem, legalább húsz forintos tárcza volt. Mikor a kupéban elhelyezkedtünk, ő kezdte meg a társalgást. — Mondtam ugye, hogy egy kis szives- ségre akarlak kérni. — Mi az? — Hát .. izé ... a feleségem. — Ah, igen, te nős vagy? — Az a legboldogabb férj a világon, de némi megszakításokkal. — Hogy érted ezt? — Hát úgy, hogy valahányszor tönkre­megyek, az apósom, egy arrogáns kávés, mindig visszaveszi tőlem a feleségemet. Most éppen harmadszor kellett a házasélet boldogságát meg­szakítanom. Ez nagyon kellemetlen. — De hát miért tűröd ? — Mit tegyek barátom, azt hiszem, az apósomnak igaza van. A kereskedő, ki nem keres: egy nulla. Ein Niemand, mint az anyósom mondja. És én a legnagyobb köszönettel tar­tozom az apósomnak, mert ha el nem vette volna a feleségemet, meg se csináltam volna a rézbánya üzletet. Felkért, hogy járjak közbe neje kiszolgál­tatása ügyében. Megtettem. Olyan simán ment, mintha csak egy kapuczinert rendeltem volna. — Kérem, — mondotta a kávés, — csak jöjjön, nem vagyok én Szemirámisz . . . Azt hiszem, Szárdánápált akart mondani. Nehány hétre rá a városligeti kioszkban láttam Fittik Gábort a feleségével uzsonnázni. Úgy ültek egymás mellett, úgy suttogtak, mint a gerlék . . . ingóságot elemeitek, sőt elvitték az elraktározott gyümölcsöt és a vincellér takarék tűzhelyét is. Meglátogatták a Tepfenhárt János és a Horváth János pincéjét is egy csekélyke bormennyiség erányában. Ez még hagyján, mert hiszen külte­rületen mozogtak az éj ismeretlen lovagjai; de az már igazán szégyene a közbiztonságnak, hogy a piac kellő közepén, vendéglő udvarán, fényes kivilágítás mellett e» hó 9-ére virradóra feltörték a Neumann Testvérek üzletét s onnan mintegy 3000 korona dohányárut, több száz koronára rugó aprópénzt fiókostól, finom italokat s mint­egy 10 drb. Browning-revolvert elvittek. A betö­rők a Korona-vendéglő udvarára nyiló ajtón hatoltak be az üzletbe, úgy, hogy a külső faaj­tót könnyű szerrel kifeszitették, a belső üveges ajtó egy üvegtábláját sárral benyomták, hogy zaj ne keletkezzék. Az üzletben lámpát gyújtottak is egész kényelmesen dolgoztak. A betörés éjfél után 1 óra után történhetett, mert a Korona pincére ebben az időben ment aludni és sem vi­lágosságot nem látott, sem zajt nem hallott. A pénzes fiókokat a telek kerti részében a széna­kazal alatt reggel megtalálták a hitelcédulákkal együtt, de az ellopott tárgyaknak eddig nyoma sincs. Az üzlet betörés ellen 58000 koronára biztosítva van a Foncierénél s igy a kár meg­térül. A dohánynemükben szenvedett kár egész biztonsággal megállapítható, mert a betörést meg­előző este leltározta a pénzügyőrség a dohány­árukat. Érdekes, hogy úgy a dohányáruknál, mint az italoknál csak a finomabb fajták iránt érdek­lődtek a betörők, amiből következtetni lehet, hogy a betörést distingvált (hm! Szerk.) ízlésű emberek követhették el. A körülmények, melyek között a betörés történt, nyilvánvalóvá teszik, hogy a betörő csakis olyan ember lehetett, aki a viszonyokkal teljesen ismerős. Bizonyos továbbá az is, hogy a betörést többen, legalább 3-an 4-en követték el. Hiszen ez mind lehet bizonyos, ha az nem bizonyos, hogy ki volt a tettes. A szerkesztő üzenetei. K. G. Nagyvárad. A meghívást köszönöm. Sajnálom, hogy általad is ismert nagy elfoglaltságom miatt nem mehettem el az avatásra. Szép sikeredhez őszintén gratulálok. Clematis. Már a múltkor megmondtuk a magunkét. Az utcán feltűnés nélkül bármikor megszólíthatja s kívánságát közölheti vele. S. M. lloba. Ez év végéig 12 korona. Z. M. Barlafalu. Holmi apró tüzeset nem történik ott néhanapján ? Menyasszony. Hogy a házasságkötéshez mi szüksé­ges ? Mindenek előtt vőlegény. Ha ezt már megszerezte, akkor az ön születési anyakönyvi kivonata, kiskorúsága esetén törvényes képviselőjének beleegyezése, mit akár Írásban, akár az anyakö.iyvvezető előtt kijelenthet. Az okmányok »házasságkötés céljára« bélyegtelenek. Főmunkatársak: dr. Kaba Tihamér és dr. Katona Sándor. 5589—1909. tksz. Árverési hirdetményi kivonat. A sziaér váraljai kir. járásbíróság mint telek­könyvi hatóság közhírré teszi, hogy a szatmár- megyei takarékpénztárnak Privigyei Bertalanné ellen folytatott végrehajtási ügyében 700 korona töke, ennek 1908. évi november hó 18. napjától járó 6°/0-os kamatai, 6 korona óvás, 1/30/0 váltó- díj, 40 korona 10 fillér per, 34 korona 50 fillér végrehajtási, 24 korona 65 fillér ezúttal megálla­pított, valamint a felmerülendő költségeknek ki­elégítése végett árverés alá bocsátja a szinér- váraljai kir. járásbíróság területén lévő, Kánya­háza községben fekvő, a kányaházai 149, sz. tjkvben A. I. a. felvett jószágtestből Privigyei Bertalanné szül. R. Nagy Máriát illető jutalékot 247 koronában, a kányaházai 514. sz. tjkvben A. -j- 1342. hr. sz. a. felvett ingatlanból ugyanazt illető jutalékot 55 korona, a kányaházai 737. sz. tjkvben A. I. a. felvett egész jószágtestet 161 koronában, a kányaházai 944. sz. tjkvben A. I. 838. és 2668. hr. sz. a. felvett jószágtestböl Pri­vigyei Bertalannét illető jutalékot (1/3 rész) 62 korona, a 945. sz. tjkvben A. I. 1347. és 3130. hr. sz. a. felvett jószágtestből Privigyei Ber­talannét illető jutalékot 32 korona, a kánya- házai 965. sz. tjkvben A. -j- 814. hr. sz. a. fel­vett jószágtestböl ugyanazt illető 2/10. rész ju­talékot 58 korona, a 963. sz. tjkvben A. -f- 2001/2. hr. sz. a. felvett egész ingatlant 145 ko­rona, az 1032. sz. tjkvben A. -f- 1277. hr. sz. ingatlanból Privigyei Bertalannét illető jutalékot 16 korona és végül a káoyaházai 1033. sz. tjkvben A. I. 1 — 2. sorsz. a. felvett jószágtestböl ugyanazt illető jutalékot 65 korona kikiáltási I árban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom