Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-06-15 / 23. szám
Szinérváralja, 1909. Junius 15. 23. szám. Hatodik évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 40 fillér. 31 E G J K I, E N 1 K 311 N 1> E N K E D I) E N. Felelős szerkesztő: FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt Arakon közlünk. = A szatmári püspök Szinérváralján. A szatmári egyházmegye főpászlora, dr. Boromisza Tibor püspök bérmálás céljából e hó 12-én Szinérváraljára érkezett. A magas vendég jövetelének hire élénk örömet és szokatlan sürgést-forgást idézett elő a csendes egyhangúsághoz szokott községben. Az érkezés napján zöld lombokból, nemzeti szinü zászlókkal diszitett diadalkaput állítottak fel a Vasut-utca torkolatánál, az épületeket fellobogózták s a rőm. kath. toronyra a trikolór mellé kitűzték a pápai kék-fehér lobogót. A köztiszteletben s szeretetben élő főpapot a járás határán, Aranyosmegyesen Bay Miklós főszolgabíró fogadta s kisérte a szinérváraljai vasúti állomásig. Délután 4 órakor szakadó esőben robogott be a püspököt hozó vonat az állomásra, hol dacára a kellemetlen időnek, szép, intelligens közönség és nagy népsokaság várakozott reá. Amint egy első osztályú szakaszban feltűnt az ősz püspök, a várakozók hatalmas éljenzésben törtek ki, majd elébe lépett Bárány Béla községi biró s a község nevében szépen átgondolt, rövid, talpraesett beszéddel üdvözölte a főpásztort, »aki jött az Urnák nevében« s kívánta, hogy körünkben érezze jól magát a Krisztus szolgája. A püspök, miután röviden megköszönte a szives fogadtatást, Szatmárról ide rendelt zárt kocsijába ült, mit gyönyörű négy pej ló vont az ünneplő közönség sorfala között a község felé. Két oldalt egy-egy lovas bandérista haladt. Amint a menet elindult, megkondultak a harangok s zúgtak mélyen, ünnepélyesen, mintha ők is ünnepelnék a jeles főpapot. A menet élén lovas bandérium haladt. A bandérium után a főszolgabíró hajtatott, a bakon diszbeöltözött hajdú ült. A püspök fogata előtt a Bárány Béla kocsija haladt, mig utána a Mándy Zoltán négyes fogata robogott. Ezt követte a Szilágyi és dr. Székely Farkas kocsija, ezt meg a dr. Ember Eleméré stb. A Vasut-utca végén felállított diadalkapun áthaladva, az egész menet megállt a rom. kath. templom előtt, hol Székely Giziké a bérmálandók nevében gyermeki szívvel üdvözölte a főpásztort s egy virágcsokrot nyújtott át neki. Erre a lombsátorból előlépett teljes papi ornátusban Frank József plébános, ugocsai főesperes és csókra nyujtá a keresztet a püspöknek. Ez után a templomba vonult a püspök a gyermekek és felnőttek sorfala közt, kikre áldást osztott s az oltár előtt imádkozott. Imádkozás után a plébánián levő szállására ment. Másnap, 13-án reggel 7 órakor plébániai mise volt. 8 órakor ünnepélyes körmenettel baldachinum alatt vonult a templomba a püspök a szent mise megtartására. A mise után Küliffay Mihály segéd lelkész mondott a szószékről nagyhatású szent beszédet, elmélkedvén a bérmálás céljáról és a Szent•— Akarok! Nem habozott egy perczig sem Ida. Hisz olt ült mellettük Klárika a díványon és Ida éppen a gyermek szép szőke fejére telte a kezét. De ráemelte szemét Andorra s hosszan rajta nyugtatta tekintetét. És mintha magában rebegte volna: Ah, te szegény ember, ha tudnád mint szeretlek, ha tudnád mennyire a szivemen hordom a te sorsodat! És titokban hálát ad az Istennek, hogy felesége lehet annak, akit már akkor imádott, amikor Czeczil még élt . . . így szövődött, igy kötődött meg az uj frigy. Akkor nem hitte Szántó Andor, hogy pokollá változik rá nézve ez a második házasság. Az első esztendőben az uj asszony uj rendet hozott a házba. Gondos hitves, gondos anya, senki sem tagadhatja. Szántó Andornak soha jobb dolga nem volt, mint most, amikor ilyen példásan viszik a háztartását. Az előbbi beteges asz- szony ezer gondot okozott az önfeláldozó férjnek, most csupa vidámság, csupa öröm lehetne az otthona, ha egy idő óta az a rettenetes gyanú nem kínozná. Még az sem nyugtatja meg, hogy a kis Klárika pompás fejlődésnek indult. Kinek az érdeme ez? Ki másé, mint Idáé. Akárcsak az ő édes gyermeke volna a bájos baba. De Andort ez a gondolat is felháborítja. Ha csalódott volna? Ha ez az asszony gonosz és nem méltó arra hogy ennek az ártatlan angyalnak az őrzője legyen! Ha le kell álcáznia Őt ? Hányódott a lelke Andornak. És türelmetlenül nézett az ajtóra, mikor nyílik már, hogy újabb hirt halljon a titkolódzó asszonyról ? Hol lélek 7 ajándékáról. Leirhatlan mély hatással volt a templomot zsúfolásig megtöltő közönségre, midőn az ősz főpásztor teljes püspöki díszben az oltár lépcsőjéről szép, buzdító beszédet mondott. Minden szava emlékként hullott a hallgatók szivére, midőn a híveket arra intette, hogy hitöket mindenkor tartsák és vallják meg s minthogy a jó keresztyén hitét cselekedeteivel bizonyítja be, a hívek is az ő hitöket igaz keresztény élettel igazolják. Beszéd után több mint 200 gyermeknek kiosztotta a bérmálás szentségét, mely aktus alatt Láng Viktor róm. kath. kántor az ünnepélyesség által még fokozott szép hangján igen szépen énekelt. A bérmálás után még egyszer megáldotta a híveket s baldachinum alatt teljes kíséretével visszament a plébániára, ahol több küldöttség tisztelgett nála. Először a helybeli szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyező egyesület dr. Székely Farkas elnök és az áll. el. iskola tanítótestülete Irinyi Sándor igazgató-tanitó vezetése alatt együtt járult a főpásztor elé. Dr. Székely Farkas főpásztori áldást kért a jótékony egyesület munkálkodására. A püspök készséggel megadta az áldást és jelezte, hogy az ilyen egyesületeknek a koldulásban kitartónak kell lennie, mert csak úgy teljesítheti nemes hivatását. Kolduljunk, kolduljunk, mondá és tele lesz az erszényünk. Irinyi Sándor beszédére adott válaszban a püspök hangsúlyozta, késik az a kertész, aki a kém szerepére vállalkozott ? II. Kopogtatás hallatszott s utána fontoskodva lépett be a torzonborz szakálu, öreg Gergely. Sapkáját már a pitvarban levette s a zekéje zsebébe gyúrta, a pipáját is kivette a szájából, rácsettintette a rézkupakot s háta mögé tartva, úgy állt meg áz ajtó közelében. — Szólj már nő! rivalt rá izgatottan Andor. Mit tudtál meg? — Ma este! A szőlőben ... Az alsó présházban, hét óra előtt ott lesz az az ur . . . És oda Ígérkezett a . . . a . . . — Nagyságos asszony ? — Ig8nis. Bocsánatot kérek . . . Hej, nem hittem volna, nagyságos ur, nem hittem volna... — Hallgass! Elég! Hat órakor légy kész. Várj a puskáddal a szérüs kertnél . . . Duplára töltsd meg. Addig pedig szót se 1 Mehetsz. Andor ledőlt a divánra. Hát ennyire jutott! Hűtlen lett a halotthoz, mással lépett ismét oltár elé . . . És most azt a nevet, melyet előbb Czeczil viselt, az ő becsületes nevét meggyalázza Ida! Volt egy Szántó Andorné, akit a női magasztosság példaképének ismert mindenki, aki előtt leborult a férj és leborult a ház minden vendége ... És van most egy Szántó Andorné, aki már az első esztendőben a szégyen posványába merült, aki rutul visszaél a férj bizalmával, ő, az elhunyt legjobb barátnéja! . . Azt hitte, megfullad Andor. Harag, bosszú rohanta meg. Keze ökölbe szorult és felugrott, hogy az ablakhoz rohanjon, melyet felszakitott, levegő után kapkodva. Mily édes lesz a megtorlás A „8ZINÉRVÁRALJA TÁRCÁJA. A titok. i. A férj mar néhány nap óía lázas izgatottsággal nézte, fürkészte fiatal feleségét. Az öldöklő gyanú mind erősebben markolt a szivébe, többé nem használt a józan Ítélet, mely néha még tiltakozott az ellen, hogy Ida hűtlen tudna lenni. Szántó Andor másodszor is megházasodott. Kis árvája, a beteges Klárika annyiszor emlegette előtte Idát, annyira ragaszkodott a jószivü. nemeslelkü nénihez, hogy az apa utóbb már el sem képzelhette gyermekét a második anya nélkül. — Az elhalt feleségem legjobb barátnéja voltál, édes Ida! Tudom, szeretett téged, tán jobban, mint engem . . . — Ugyan Andor, ne vétkezz a halott ellen, tiltakozott Ida. — Nem vétkezem, hisz az igazságot mondom. Szerelemből vettem el Ceczilt, rajongó áhitatta! csüngtem rajta, az életemet édesítette meg, amig mellettem volt. De éreztem mindig, hogy szerelmem nem lesz elég erős, amikor szembe kell szállni a halállal, mely elragadja tőlem az imádott asszonyt. — Most is csak neki élsz, Andor? A férj nem rezzent meg, hidegen felelt. — Csak barátságomat adhatom neked Ida. Inkább az árvám anyja légy, mint hitvesem. Akarsz-e igy hozzám jönni?
