Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-05-11 / 19. szám
(2) 19. szám. SZINÉRVÁRAL A 1909. Május 11. lalkoztak már ezen kérdéssel, hogy miképen lehetne vizeinket levezetni; de az utóbbi évek árvizei már kényszeritóleg hatottak reánk. Sajnos, ebben a dologban is a hagyományos széthúzás, az egyetérteni nem tudás, vagy nem akarás lépett fel akadályul. Félő, hogy egy újabb árvíz pusztításáig huzzuk-halasztjuk a patakok levezetését, mikor aztán már késő lesz. Annyi tény, hogy mig a vármegye az ő útjaival, a szatmár-nagybányai vasút a töltésével el nem zárta a levezetést, addig nagyobb áradások nem voltak. Első kivánalom tehát, hogy úgy a vármegye, mint a szatmár-nagybányai vasút jelentékeny összeggel járuljon hozzá a vizek levezetéséhez, mert hiszen ők emeltek gátat a levezetés elé. Tény az is, hogy a vizek levezetésével egyik-másik telek és külső birtok értéke tetemesen emelkednék, némely, ma még teljesen hasznavehetetlen terület értékessé tétetnék. Nagyon természetes, hogy akinek legtöbb hasznot hajt a csatornázás, az legtöbbe! járulhat a levezetés költségeihez. Meg kell tehát állapítani az érdekeltség mértékét s e mérték szerint szabni ki a hozzájárulást. Ez magában hordja a vizlecsapoló társulat megalakítását. Van aztán még egy szempont, amit figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ez a közegészség- ügy. Ebből a szempontból a községnek is meg kell hozni az áldozatot. Más kérdés, hogy a levezetés hogyan történjék. Két tervezetről hallottunk. Az egyik szerint minden patakot külön, a másik szerint valamennyit a Szinyér medrén vezetnék le a Szamosba. Nem vagyunk szakértők a dologban, de ezért, vagy lehet, hogy épen ezért az elsőt tartjuk alkalmasabbnak, mert látjuk, hogy a Szinyér a saját vizét sem bírja levezetni. Ha az egységes levezetés győzne, akkor a Szinyér medrét föltétlenül ki kell szélesíteni. A külön-külön levezetés terve ellen annak idején az érdekeltek több szempontból kifogást emeltek, mire aztán a földmivelésügyi miniszter 1908-ban 99048. szám alatt elrendelte az egységes tervezettel a levezetést, illetőleg azt, hogy a levezetésre vonatkozó tárgyalások az egységes tervezet alapján indíttassanak meg. Ebből a célból járt Szinérváralján a bizottság ; de, mert a hozzájárulási alap és az érdekeltség megállapítása miatt differenciák támadtak, a tervezet ellen ismét ellenvetést adott be az érdekeltség. A 24.362 K 10 fillérnyi költség a tervezett munkálatra tulmagas, mondja az ellenvetés, mert egyszerű medertakaritásról van szó. Kéri az érdekeltség, hogy póteljárás indittassék meg; mindenekelőtt pedig nyittassanak meg részben a vármegye, részben magánosok által önhatalmúlag elzárt csatornáink, építtessenek vissza hídjaink és zsilipjeink ami megterheltetésünknélkül. Ismételjük, hogy mi szakértők a dologban nem vagyunk. Hogy szót emeltünk e kérdéaben, az azért történt, hogy sürgessük az egymást megértést, melynek áldása a vizlevezetésben is megnyilvánulna. Több szem többet lát. Fejtsék ki az ahoz értők a maguk álláspontját, tárjanak fel üdvös javaslatokat. Mi a kérdés megvitatására lapunkat szívesen felajánljuk a nélkül, hogy egyik, avagy a másik álláspontra bárminemű nyomást gyakorolni akarnánk. Valamit tenni kell! A drótféreg. »G. L.« A legnagyobb károkat a növényekben tavaszszal a drótféreg teszi április—májusban és az őszi vetésekben ősszel. Gyakorlati gazdák azt állítják, hogy a sekélyen vetett gabona sokkal kevésbé szenved a drótféregtől, mint a mélyen vetett. Mert a vetés lehető sekélysége mellett a szalmának csak kis része van a föld alatt, miáltal a drótféregnek kevesebb alkalom adatik a szárrészek megtámadására, mig a gyökerek lerágása csak akkor veszélyes, ha azok nagy meny- nyisége rágatik le. Ha a vetőmag mélyen kerül a talajba, akkor hosszabb szárrészt bocsát a föld alatt, amelyen azután a föld felszíne alatt uj gyökereket nevel. Ha a növénynek ezen részét rágja el a drótféreg még azon idő alatt, mig a növénynek a magban lévő tápanyagra szüksége van, a növény elhal. Épen ezért oly vidékeken, ahol a drótféreg nagyon el van szaporodva, sekélyen kell vetni a gabonákat. Ezenkívül gondoskodni kell jó talaj- miveléssel és megfeleld trágyázással a növény gyors keléséről és fejlődéséről, hogy ezáltal a károkat csökkentsük. Répánál még egy jó korai kapálással is segíthetünk. Gyakorlati répatermelők azt tapasztalták, hogy burgonya melletti répásoknál, 10—12, sőt több méterre a burgonyától drótférget alig találni, mig burgonya utáni tavaszinál a drótféreg nagyobb mennyiségben lép fel, mindenesetre azért, mert a drótférgek a burgonyagumóba húzódnak, különösen szeptemberben, hogy később a mélyebb talajrétegbe vonuljanak áttelelni. Ezért tanácsos lenne, ha a drótféreg répatáblákon nagy mennyiségben lép fel, a répa közé megfelelő távolságra egy-egy sor burgonyát ültetni, mert igy a féreg á burgonya sorokba húzódik, hogy azokat elfogyaszsza, de mire ez már megtörténik, a répa kinőtt fogai alól. Amennyiben a drótféreg a burgonyát, mint láttuk, igen szereti, alkalmas lenne ezt hasznunkra fordítani olykép, hogy a vetés közé megjelzett burgonyasorokat vessünk lehetőleg nagy burgonyákból, amelyeket nehány nap múlva a bennök levő férgekkel együtt kivehetnénk elpusztítás végett, ami legegyszerűbben forrázással történik. Dr. Hollrung tanár mint egyetlen eredményes ellenszert: a megtámadott területnek nagyobb mennyiségű kainittal való behintését és az alapos meszezést ajánlja. A szántóföldre kihordott, de el nem teregetett trágyát is ajánlja földdel befödni és kainittal behinteni, ami egyszersmind megóvná az ilyen trágyát alkatrészeinek elpárolgásától. HÍREK. Áthelyezés. Ember Péter felsőbányái bányahivatali pénztárnokot a m. kir. pénzügyminisztérium Petrozsényba helyezte át. Kinevezés. A nagyváradi posta- és távirda igazgatóság Sipos István, g. kath. lelkészt a remetemezői postamesteri állásra kinevezte. Áthelyezés. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter Makó Gyula posta és távirda tiszt- helyettest Váczról, — Bodnár Ede posta és távirda gyakornokot Budapestről Nagybányára helyezte át. Esküvő. Kölcsey Zsigmond, honvédfőhadnagy tegnap, május 10-én esküdött örök hűséget Baj- nóczy Géza, járásorvos leányának, Valériának a ref. templomban. Uj szolgabirák. A május 6-án megtartott vármegyei közgyűlésen erdődi főszolgabíróvá B. Kovács Sándort, nagysomkuti főszolgabíróvá gróf Teleky Jenőt választották meg. Bálhy Lajost szolgabiróvá, Baudisz Jenőt vármegyei alügyésszé megválasztották. Esküdtek. A folyó év második ülésszakára a múlt hó 22-én megejtett kisorsolás szerint az esküdtszék tagjául Szinérváraljáról Losonczy Gyula sorsoltatott ki. Iskolalátogatás. Mihály Ferenc kir. segéd- tanfelügyelő e hó 7-én meglátogatta a szinér- váraljai állami elemi iskola minden osztályát. Hymen. Hantz Jenő dr. szatmári ref. fő- gimn. tanár e hó 4-én esküdött örök hűséget őzv. Szuhányi Gézáné, szül. Kováts Mária úrnőnek. Fagy. A rendkívül hűvös időjárásnak szomorú hatása van. A 9-ére virradó éjjelen ugyanis annyira alászállott a hőmérsék, hogy a szőlőknek mintegy 20—25%*a elfagyott. Gyümölcsösökben és veteményes kertekben szintén pusztított a fagy. Ha igy tart tovább is az időjárás, a három fagyos szent teljesen leszüretel. Nagy csapás ez Szinérváraljára, mert egyik fő jövedelmi forrásunkat a szőlő és gyümölcs képezi. Póterfy bácsi. Húsz esztendeje forgatja a tollat Péterfy Tamás székely irótársunk és megjelent a huszadik könyve. Ez alkalomból egy emlékalbumot készítenek, melybe tisztelői és barátaitól emléksorokat gyűjtenek össze. Az albumbizottság 70 taggal alakult meg, élén pedig Rákosi Jenő és Borszéky Soma ny. min. tanácsos állnak. A székely iró iránt az első összejövetelen már igen szépen nyilvánult meg az elismerés, melyet a bizottság tagjai száz korona költség összeadásával fejeztek ki nyomatékosabban. Az emlékalbum kinyomatva nem lesz, hanem a kéziratos emléklapokat díszesen beköttetik és átadják. A bizottság ezúton is felkéri a székelygóbé iró tisz— Persze, hogy ő. — Ah, úgy látszik, nyomra jutottam — szólott a leány, miközben szilárd meggyőződés tükröződött az arcán, — Tomassó, mint utólag értesültünk, a gróf szolgálatában állott, ki kémül használta fel az olyan személyek ellenőrzésére és megfigyelésére, akiknek cselekedeteiről tudomást akart szerezni. Bizonyos vagyok felőle, hogy ő sikkasztotta el a maga levelét s küldte meg magának ezt a válasziratot. Rohoncy úgy figyelt a lányka beszédjére, mintha álomba merült volna. Majd élesen felkiáltott : — És kegyed azt állítja, hogy nincsen eljegyezve véle? — Eljegyezve? hiszen gyűlölöm! Hiszen nemcsak gonosz és rossz, de alávaló ember is. Sőt mi több, sohasem is volt gróf, szöknie kellett, nehogy cimbitorlás miatt a törvény elé kerüljön. A valódi gróf egy olaszországi nyaralóban betegen feküdt. S éppen ez a sok hercehurca volt oka annak, hogy édesapát a hazatérésre rávegyem. Oh István, hogy hihetett olyan csúnya dolgokat én felőlem ? Tíz percei később, mikor a liftből kiszabadulván, szabadságukat visszanyerték, boldogan, kart karba öltve mentek be Kingsleyék lakosztályába, a hol a miss kipiru’t arccal igy szólt: — Apa, apa, nézd, megkerült a megszökött vőlegény! lássa Rohonczy maga el sem tudja képzelni, j milyen furcsa képet nyújtott e percben, amint i ugrálva, keringőzve forgolódott, majd előttem j térdre ereszkedett; mindenki valami táncoló j medvének nézte volna. — Miss Kingsley — dadogta Rahonczy. — j A megismerés első pillanatában a szívverése ! hirtelen megállóit, most meg kalapált, akár a malomkerék. — Azt hiszem, ez csak a maga szelleme, mely leszállóit az égből. Csak nem lehet valójában saját maga! — Oh, de biz az! — felelte a leány élénken — Korábban indultunk, mint ahogyan tervezve volt s egyenesen Londonba jöttünk. Ma reggel érkeztünk. És mig a lakásunk rendbe hozatnék, ide szálltunk ebbe a hotelbe. — Tessék ? — Na persze, apa meg én. Csak nem gondolta, hogy egymagámban jöttem ? — Azt hittem, hogy sehogy sem fognak jönni. A tervük, úgy gondoltam, az volt, hogy sokkal tovább maradjanak oda. Miss Kingsley lesütötte a szemét. — Hiszen tudja, sokszor megeshelik, hogy az ember megváltoztassa a szándékát — felelte kissé zavarodottan. — És nem teszi meg nekem azt a szívességet, hogy elmondja, miért távozott tőlünk — tette hozzá. — De hát az az üzenet! — volt a válasz. — Micsoda üzenet? — És az én levelem ? Csak nem akarja tán azt állítani, hogy nem olvasta volna el a levelemet, azt az egyetlen egyet, amelyet elutazásom előtt két nappal magához intéztem ? — Én magától semmiféle levelet nem kaptam. — De igen, Miss Kingsley, hiszen — hiszen válaszolt is rá. Maga rám parancsolt, hogy arra a történetre rá ne merjek térni újból s maga haragudott is rám, mert arra mégis emlékeztettem. Pedig csak meg akartam magyarázni, hogy miért írtam meg azt. Egész Kairó a gróffal hozta kapcsolatban a maga nevét s mind azt erősítették, hogy maga lesz a felesége. Ez a fecsegés és terefere nagyon lehangolt. Azt hiszem, Miss Kingsley, hogy maga is jól tudja, hogy mik voltak az én reménységeim. Mert habár nem nyilatkoztam is, már egy egész év óta szerettem önt. Megírtam azt a bizonyos levelet, amelyben megvallottam szerelmemet, jogot kérvén egyúttal arra, hogy az ön s a gróf közti viszonyról szóló híresztelésnek véget vethessek, elmondván egyúttal benne azt is, hogy milyen iszonyú félelemmel s aggodalommal várom a válaszát. — Sohasem kaptam meg azt a levelet — felelte csendesen a lány, anélkül, hogy feltekinteni mert volna. ' — Sohasem kapta meg! Akkor hát miképen magyarázhatja meg nekem ezt a választ? — kérdé Rohonczy. — Postán küldte-e el hozzám a levelét vagy valami küldönc által ? — Hát Tomassó, a kis olasz állal küldöttem, akit hasonló szolgálatokra már többször is felhasználtam. — És ő hozta meg a válaszomat is ?
