Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-05-04 / 18. szám
(2) 18. szám. SZINERVÁRALA 1909. Május 4. felé dicsérni Öt, a ki mindezt az emberiségnek megadta jóvoltára és gyönyörűségére. A borok természetes apadása. A pincében ászokon tartott boroknál a donga fáján keresztül való elpárolgás nem egyenlő, sőt nagyon is változó; főképen a pince és bor hőmérsékletétől, a pince levegőjének pára-, vagyis nedvességtartalmától, a hordók nagyságától és minőségétől, valamint a bor minősége, természete és korától függ. Az elpárolgás miatti apadás nagyobb fiatal boroknál, száraz és meleg pincékben, valamint kisebb hordókban, különösen, ha a dongafa nagyon likacsos. Ellenben ó-boroknál, ha azokat nedves és hideg pincékben, keményfa dongáju nagy hordókban tartjuk, vagy ha a donga likacsait valamely olajos festékkel elzárjuk, akkor az apadás csekélyebb. Édes, aszú és likőrboroknál az apadás természetszerűen kevesebb, mint gyenge boroknál. Darabban tartott vagy csapon lévő bornál az apadás alig nagyobb és számításba sem vehető, mint ugyanolyan nagyságú és mennyiségű telt hordónál, ha a darabban levő hordó nem hosszú ideig áll félben. Az okszerű és helyes pincekezelésnél a megkezdett hordó úgy sem állhat soká félben, mert azt megfelelő nagyságú más hordóba átfejtjük, vagy pedig a fogyasztásra szánt bort kis hordókban tartjuk és egyenként csapoljuk meg. Az apadásnál tekintetbe kell vennünk azon látszólagos apadást is, mely a hőfok sülyedésével áll elő, amidőn a bor összehozódik. Ezen látszólagos apadás hosszú idő, például egy évi ászokolásnál tekintetbe nem jöhet, mivel a hőmérséklet emelkedésével ezen apadás a bor terjeszkedésével ismét kiegyenlítődik. Az elmondottakból láthatjuk, hogy megfelelő viszonyok és körülmények között az elpárolgás által okozott természetes apadás egy év alatt 1—6 százalék lehet, sőt még ennél is több. Jól épített cementhordóknál az elpárolgás által okozott természetes apadás majdnem semmi. Amiből élünk!... (F. É.) Mindenről beszélünk, politikáról, társadalmi rendről, színházról, művészetről, illemről, illetlenségről, élelmességről, élhetetlenségről, szóval mindenről, ami érdekel s közben elfeledkezünk arról, ami a legfontosabb, arról, amiből élünk, vagy jobban mondva arról, amiből koplalunk. Mindent alaposan megvitatunk, gyűléseket tartunk, ankétezünk, sőt utána bankettezünk s ezalatt országunk munkásnépének javarésze kivándorolni kénytelen e hazából, mely száraz kenyérnél egyebet nem tud néki nyújtani. Az látott képremekek nekem különös kellemet kölcsönöztek. Ott dolgozott Tonetti, ott fejlesztette ügyességét a festészetben egy vászonnal fedett sátorban a szabad ég alatt. Munkaközben főnöke sokszor durván bánt vele, megvetette, mert szegény és beteges ember volt; de ő dolgozott és tűrt, hatványosan csillapítva magába a fájdalmak számát. Festményei bámulatosak voltak. Minden képet, mit ő maga festett, úgy tüntette fel a tekintő szembe, mint valami élőlényt boldogan, fájdalom nélkül. Csak az ő arcába volt egy kis fájdalmi nyom látható, mikor a nyári este halotti csendjében feltűnt a műhelye közelében levő rezentes ösvények közül. Sokszor láttam és megsajnáltam, mert az arcáról lefutó vonások igazi nyomorról és szenvedésről tanúskodtak. Szemei mélyen a homlok alá húzódtak; vékony és elgyengült testét egyszerű munkásruha takarta. Szeretett sétálni olykor a fárasztó munka után s ilyenkor szívesen kereste fel a park elhagyott, magányos helyeit, ahol nem háborgatta senki pihenésében. Midőn egyszer eltévesztettem az utat a határnélküli parkban, hozzá fordultam ulbaigazitásért s ő szívesen megmutatta a mentő irányt. Betegen kisért el egy darabig s közben sok római nevezetességet ismertetett meg, melyekről korábban halvány sejtelmen sem volt. Mikor elváltunk, a zsebembe nyúltam, hogy pár fillérrel megjutalmazzam a fáradságát, de ő azt mondta: — nem uram, nem jár ezért semmi ország lakosainak nagy százaléka esik évenként martalékául e gyógyíthatatlannak látszó rákfenének, a kivándorlásnak. S miért mindez?! Mert semmi figyelmet annak, amiből élünk, nem szentelünk. Másod, sőt harmadrangú kérdések fölött parlament s társadalom napok, hónapok, sőt évek hosszáig elvitatkozik s az imminens érdekeket védő dolgok ezalatt elpihennek, a munkásnép pedig messze távozik hazájától, idegen országok érdekét védő munkára használva fel tetterős, megbízható kar- jokat. A nép érdekeit szolgáló intézményekre senki sem gondol. El vagyunk foglalva túlontúl nevetséges közjogi vitákkal, amelyeknek meddő, haszontalan időfecsérlése a fontos és gazdasági szempontból elsőrangú intézkedések megtételét hátráltatják. A magyar ember kivándorlásának, a nehéz megélhetési viszonyoktól eltekintve, első sorban a földéhség az oka. Az egész magyar Alföldön talpalatnyi földet sem találunk, melyet bármily pénzen is megszerezhetné. Latifundumok, papi birtokok, nagybirtokok képezik annak javarészét. S ezek vagy egyáltalában okiratilag ei nem adhatók, vagy oly nagy tőkések kezeiben vannak, hogy azokból való megszerzésnek még csak a reménysége sem sugárzik a magyar földmivelő felé. Ez tehát sarkalatos okozója a túlságos nagy kivándorlásnak, melynek statisztikai adatok szerint a mi országunk a legnagyobb százalékát nyújtó szállítója. A viszonyok rosszabbodása, a pénzérték devaivátiója természetszerűleg maga után vonta a kivándorlás nagyobbodását. De a megélhetési viszonyok megnehezülése egyben a munkabérek emelkedését is maga után vonta s igy ez az ok sokkal kevésbé járult hozzá a kivándorláshoz, mint inkább a feunebb említett földéhség s annak ki nem elégithetése. S ahol a bajnak kutforrása van, ott kell azt gyógykezelni is. Ha mi majd többet foglalkozunk azokkal, akikből élünk s több alkalmat adunk nekik arra könnyebben megszerezhetni azt, amiből élnek, akkor talán remélhetjük a magyar társadalom erősödésének, a magyar faj supremáciáját előmozdító népességi szaporodásnak mielőbb való fellendülését. De legelsősorban olyan intézkedésekre van szükségünk, hogy a lekötött földterületek felszabaduljanak. El kell törölni a latifundiumok elidegeníthetetlenségének jogát. Adjunk alkalmat az eladósodott latifundium-birtokosnak, hogy jó áron túladhasson azon a hatalmas földterületen, melynek művelésére sem elegendő anyagi tőkéje nincsen, sem elegendő fizikuma azt felülvizsgálhatni. Engedjük meg a kötött-birtok urának, hogy ha legalább ő kívánja, birtokát eladhassa. Megszűntek már azok az idők, mikor az országnak szüksége volt bizonyos nagy családok léteiének biztosítása. Ma már nincs szükségünk nagy bandériumot kiállító főnemesekre. Az állandó katonajutalom ; ha egészséges lennék, szívesen elvezetném önt a városba is, hol szintén sok szépet és tanulmányosat láthat az ember. Köszönöm uram szives jóindulatát — mondám neki az eltávozásnál — adjon az Isten erőt és egészséget. A szegény ember sápadt tekintettel kisérte távozásomat, aztán ismét visszafordult a régi helyre. Bánatában ott keresett menedéket a magányosságban, ott óhajtott elbúcsúzni a világtól, mely számára semmi vigasztalást és végtelen szenvedést hozott osztályrészül. Betegsége napról- napra súlyosbodott. És nem volt senki, aki ápolta volna. Szülei korán elhaltak, a mestere pedig nem törődött vele. Ez az állapot még inkább kínozta. Erős köhögés fogta el, mely gyakran elfojtotta lélekzetét. Rövid idő alatt a borzasztó köhögés mélyen belefuródott a mellébe és szegény Tonetti életének egy boron- gós napon végett vetett. A hideg holttest egy szegényes szobácskábán volt kiterítve, teljesen készen a temetésre. Az élettelen test mély fájdalmat keltett a nézőkben, mintha akkor is vivődni látszott a könyörtelen halállal, mikor az utolsó életjel is rég megszűnt már. A jóság és türelem, mely az éleitől kioltott képet világította, a végtisztességi kiséret pillanatában is valami leírhatatlan szánalmat tanúsított. Akkor láttam zsarnok főnökét is sírásra fakadni és e percben valamennyi kísérőt sötét bánat lepte el! Róma, 1909. február közepe. ,Covacica.< ság, ha egyáltalában szükség van fegyveres haderőre, megvéd bennünket minden külső és belső ellenségtől. S igy a latifundiumok első és legfőbb létjogosultsága már réges-régen megszűnt, az elmúlt szép idők mohos emléke csupán. Az óriási papi birtokok váltassanak meg állampénzen s az állam adja el az azokra igényt tartóknak. Nem a szekulárizációt, a pap-birtokok elkobzását indítványozzuk, mert ez ellenkeznék az anyagi joggal, hanem annak teljes értékben való megváltását. Ha azután földet tudunk adni a földéhes magyarnak, ha adunk területet, hol teljes munkaerejét kifejlheti, hol jövője biztosítva lesz, akkor megszűnik majd az a kivándorlás, mely elerőt- leniti országunkat, bármily nagy és fejlessze más téreken s akkor majd nem kell aggódnunk azon, vájjon lesz-e nemzedék, amely gondoskodik arról, amiből élünk s nem kell majd nekünk is utánuk vándorolni idegen hazába! HÍREK. Kinevezés. A földmivelési miniszter Zoltán Ákos kertésztanilót a nagybányai gyümölcs védekezési kísérleti állomás vezetőjét a X. fizetési osztályba fatenyésztési felügyelővé nevezte ki. Áthelyezés. A kereskedelemügyi miniszter Demjén Sándor szatmári posíafőnököt, posta és távirda felügyelőt, Debreczenbe helyezte át. Visszavont áthelyezés. Neubauer Elemér szatmári állami elemi iskolai igazgaló-tanitónak Fogarasra való áthelyezésére vonatkozó határozatát a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatályon kívül helyezte. Tanfelügyelői látogatás. Sprenger Ferenc, kir. s. tanfelügyelő az elmúlt héten a következő iskolákat látogatta meg. Szamostelek g. kath., Szamosborhid g. kath , Szamosveresmart g. kath., Borválaszut, Papbikó, Mogyorós, Remeteraező, Barlafalu, Balotafalu g. kath., Barlafalu, Remetemező, állami és a velők kapcsolatos gazd. ismétlő, a misztótfalusi áll. el. isk. és áll. óvodát, láposbányai róm. és gör. kath., nagybozintai, szamosmonoslori, busági, kissikárlói, nagysikárlói, ilobai, kissebespataki, szinérváraljai gör. kath, a szinérváraljai róm. kath., ref., áll. óvodát és a nagysikárlói áll. iskolát. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye folyó évi rendes tavaszi közgyűlését április hó 29 és 30-ik napján tartotta meg Nagybányán, a város tanácstermében. Széli György esperes és Helmecy József, gondnok elnöklete alatt. Ezen a gyűlésen iktatták be a hivatali eskü letétele után Papolczy Zoltán, apai lelkészt és Bay Lajos, volt orsz. képviselő, nagybányai lakost tanácsbirói lisztségökbe. Hivatali esküt tett Meskó Jolán, avasujvárosi, Török Bernát, szamoskrassói, Jakó Sándor, Józsefházai, Szilvásy Sándor, sár- közujlaki, Virág László, apahegyi és Kortyán József, tanító. Soltész János egyházmegyei ta- nácsbirót, kerületi képviselőt és Lajos Imre, apahegyi tanítót meleg szavakkal elparentálták. Tudomásul vették, hogy Józsefházára Miszti Mihály ombodra Batta Miklós nyert a lelkészi állásra meghívást. Ez évben az egyházmegye területén 11 uj iskola fog épülni. A közgyűlés megszakításával közigazgatási, a közgyűlés végeztével fegyelmi birósági ügyeket tárgyaltak. Kerületi képviselőül Sátor Dávid, szinérváraljai lelkész, e. m. tanácsbiró és Torday Imre, világi főjegyző újból megválasztatott. Póttag lett egyházi részről Szabó József, világi részről Csaba Adorján. Több fontos, belső ügy elintézése után 30-an a délutáni vonattal eltávoztak a gyűlés tagjai Nagybányáról. Szinérváraljáról Sátor Dávid papi, Szilagyi Tihamár világi tanácsbiró, Bay Miklós egyházi képviselő és Fábián István lanitóegye- sületi képviselő vett részt a közgyűlésen. Távozó honvédzenekar. A Szatmáron éveken át tartózkodó honvédzenekar május hó 1- töl kezdve Kassára helyeztetett át. A földadókataszter kiigazítása. A földadó százalékának megállapításáról szóló 1909. évi V. törvénycikk végrehajtása tárgyában a pénzügy- miniszter felhívást bocsátott ki az összes birtokos közönséghez. A felhívásban felszólítja a gazdákat, hogy legkésőbb folyó évi julius hó 1. napjáig postadíjmentes, ajánlott levélben közvetlenül a pénzügyminiszterhez küldjék be a földadókataszter kiigazítására vonatkozó javaslataikat. Hány ügyvéd van Szatmármegyében ? A szatmári ügyvédi kamara jelentése szerint múlt évben 118 ügyvéd volt. Elmúlt évi szaporulat 12. Hát az ügyek szaporodtak-e?
