Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-04-27 / 17. szám
a a 3 ív 23 TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Ngilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Emberöléssel vádolt bíró. Irta: Dr. Gál Lajos kir. járásbiró. Sovány Dezső mátészalkai kir. aljárás- biró azzal van gyanúsítva, hogy egy embertársát dulakodás közben agyonszurta. A lapokból ismertetett tényállás szerint a királyi ilélőbiró szeszes italtól felhevül- ten egy házba ment, a hol az ottani tüz- oltózenekar tartotta próbáját és a megölt polgár — kéményseprő volt — figyelmeztette a bírót, hogy zárt társaságba tévedt, ahová idegennek belépni tilos. A király Ítélő bírája erre pimasznak nevezte a polgárembert. Majd később — a házigazdával történt borozgatás után — kihivatta a kéményseprőt s ott az udvaron mellbe vágta. Erre dulakodni kezdettek. A földön hemperegtek s eközben megszurta a kéményseprőt, aki sebeibe belehalt. Hátrahagyott koldusán egy feleséget és öt gyámoltalan gyermeket. A biró tagadásban van a bicskázást illetőleg. De annyi már most is világos, hogy egy ember megöletett s hogy ez az ember halálos ágyán ráesküdött a bíróra, hogy ő volt a tettes. Ha a biró nem lett volna ittas, nem cselekedte volna ezt, most nem terhelné őt a sötét »dolus« gyanúja. Be lesz-e bizonyítva ennek a bírónak a bűnössége, avagy nem, ki tudja ? Ha be lesz bizonyítva, lakolni fog. Ha nem lesz bebizonyítva? Akkor sem lehet többé belőle táblai biró. Mert az eset előzményei: »a botrányos életmód« fogalmai alá esnek. A mi magában véve is súlyos fegyelmi vétség. Nem az a legszomorubb ebben a dologban, hogy egy ember megöletett s hogy egy másik ember jövője minden esetre kettészakad miatta. Megszoktuk ezt. Az áldozat szánandó, de hozzászoktunk már hasonló esetekhez. A tettes is szánandó, de ez is megszokott dolog. Szomorú és végtelenül megdöbbentő a dologban a szenzáció! Az a szenzáció, hogy a király egyik itélőbirája ilyen bűncselekmény miatt jut a vádlottak padjára. Ennek a szerencsétlen országnak egy időtől kezdve majdnem minden intézménye gyarlónak, fogyatékosnak mutatkozott. Köz- igazgatásunk, belkormányzatunk, kulturális intézményünk mind-mind sok hibája miatt a nyilvánosság erős birálatát hívta ki. Egyedül az igazságszolgáltatás volt tisztelt és tekintélyes. A nép bizalommal fordult a királyi bíróságokhoz, mert közhit volt és jogosan, hogy panaszát a bíróság orvosolja, ; hogy sérelmeit a bíróság szanálja. Hogy | ügyeit a részrehajlatlan, igazságos törvénytevők a törvények szerint intézik el, mert a bíróban a nép fia mindig különb embert látott önmagánál. Nemesebb, tanultabb, tudósabb embert! S valljuk be: ez a közhit általában igaz volt, jogos volt. De jaj! Az utóbbi években már ez a közhit is megrendült. A Soós biró esete, a Kormos biró ügye, a nagyváradi ügyész öngyilkossága rémes világot vetett a bírák emberi mivoltára is. Spordikus esetek voltak ezek. Igaz. De jellemzők, megdöbbentők. Még csak az hiányzott, hogy egy biró emberölés miatt is vád alá kerüljön. Hát nem volt elég a sikkasztó, megvesztegethető lypus felvonulása? Hát nem elég szomorúságot hozott már ez is a bírói karra ? Sovány Dezsőt én nem ismerem. írják a lapok, hogy összeférhetetlen volt, hogy emiatt lett csak nemrég albiró is. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. De igaz az, hogy a mai hibás rendszer kedvez a duhaj, pöffeszkedő, mulatós bíráknak. Gentri-morál veszi ezeket véd- szárnyai alá. Ha mulat valaki, ha gőgös valaki, ha »kirúg a hámból* italozás miatt: nem baj, csak a felsőbbséghez alkalmazkodni tudjon. S kellő összeköttetései legyenek. Akkor elsimulnak az ügyek! Elülnek a »fegyelmi« vizsgálatok. ..Csak nyilvános botrány ne legyen! Csak emberhalállal ne végződjék, t. i. ilyen módon Mert párbajban ölhet a biró is. Az erény! . . . A gentri-morál uralkodik . . . Mert a bírót makulátlan magyar urnák nézik . . . S tudnivaló, hogy a magyar úri tempóhoz úgy hozzáillik a kártya, a bor és a szép lányok csipkedése, minta csikóhoz a csengő. . . . Pedig jaj be sok szegény, keserves munkával agyonzaklatott páriája van a bírói karnak! ... De panaszkodni, jajgatni nem illik! Inni, azt szabad — még hitelre is! Csak nem panaszkodni . . . Szegény Sovány Dezső! Csak legalább kevesebbet ivott volna! Csak legalább a A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. A gyomorkura. Tengerparti nyaralásukból visszatérve, Pottle ur és Pottlené asszonyság természetesen betegnek és meglöröttnek érezte magát. Pottle urat egy »Higiénikus Gyógyász« feliratú réztábla állította meg az utcán reggel. Várakozó hitveséhez egy nagy, lelenyomott papirossal kezében és arcán jelentőséges mo- solylyal tért meg. — Ez a recept ? — kérdezte Pottlené. — Miért nem csináltattad meg mindjárt a patikában ? Pottle urat felbőszítette ez a megjegyzés. — Megcsináltatni! — kiáltott. — Hát üvegbe dugaszolva akarod kapni ezeket a séta-gyakorlatokat, minden félórában egy evőkanállal ? Vagy a friss levegőt és a hideg fürdőket ostyába csavarva akarod bevenni, nem ? Nem hivatásos méregkeverő ez az ember. Orvosságot egyáltalán nem rendel. Az egész bajnak, azt mondja az erős tengeri levegő az oka. Abból sokat bevesz az ember és aztán megrendült szervezettel jön haza. — Na jó és hogy akar bennünket meggy ógyilani ? — Hát fiam, szigorú diéta, legalább egy hónapig. Hallgasd csak: — »Reggeli:- nyolc órakor. Egy fél lágy tojás, két vöröshagyma-cikkely, 5 gramm Graham- kenyér vaj nélkül és egy csésze kakaó.« Pottlené komolyan és kissé aggodalmasan figyelt. — Ebéd: 1 órakor. Egy marék amerikai mogyoró, egy fürt szőlő, egy kanál rizs, egy felfújt. — No jó, ezután valami kiadós uzsonna kell majd. — Uzsonna: 6 órakor. Két és fél uncia Graham-kenyér, egy főtt citrom, egy csésze kakaó.-- Igen, értem; de nem gondolod, hogy a tulnehéz vacsorák megterhelik a gyomrot? — Ki beszél itt vacsoráról ? — Hát az nics? — kérdezte Pottlené és nagyra meresztette a szemeit. — Persze, hogy nincs. Ez az ember azt [ mondja, hogy a vacsora veszedelmes tévedése a kultúrának. — No és ez minden? — Ami az evést illeti. Hanem ennek a táplálék-mennyiségnek a ledolgozására naponkint | három órás séta-gyakorlatot kell tartanunk. Ez az ember azt mondja, hogy nagyon hamar helyre áll majd az étvágyunk. Felállt és az ajtó felé tartott. — Hová mész? — kérdezte a férje. — Megrendelem az amerikai mogyorót. Aztán nézd csak Guszti ... az az ember nem mondta meg, milyen lehet a tojás . . . hm, nem gondolod . . . hogy pulyka-tojás is lehet. . . ? — Ó persze, csak ronts el mindent az aszszonyos eszeddel! Miért nem mindjárt struc- tojás? Nem, nem tyúktojásnak kell lenoi. Azt már nem bánom, hogy mekkora, de tyuk-tojás legyen. — Nem magam miatt mondom, — szólt Pottlené szemrehányóan, én nem vagyok nagyevő. De te — félek, hogy nem fogsz dolgozni tudni, ha . . . — No, ha eddig azt hitted, hogy nincs bennem lelkierő, hát nagyon hamar meg fogod változtatni a véleményedet, háromszor látva napjában férjedet, amint Graham kenyeret eszik. A diéta első napja vasárnapra esett. Reggelinél Pottle ur kiterilgette maga előtt a nyomtatott papirost. Mikor az utolsó morzsa kenyeret is fölszedegette a tányérról, egyszerre csak felugrott. — Ide nézz, mit csináltunk! — kiabált. Itt ; az van, hogy a reggelit egy fél óra alatt kell 1 elfogyasztani és mi öt perc alatt végeztünk!-- Hát együnk még valamit, hogy kitöltsük az időt, — ajánlotta Pottlné szelíden. Talán a Graham-kenyeret nem is úgy kell lemérni, mint a másikat. Nos, eszünk még egy falatot? — Ha leeresztenéd a hajad, — mondotta Pottle ur megvetően — aztán egyik kezedbe egy almát, másikba egy darab Graham-kenyeret fognál, kitűnő modell lennél az »Ádámot kisértő Éva« cimü festményhez. Az ebédet befejeztük. Egész reggel nagyon nyugtalan volt és valami farkas-szer volt a szemeiben, mikor visszatért az egy óráig tartó sétáról. Az ebédnél mélyen belesülyesztette kezét az amerikai mogyoróba. Jó marokkal szedett ki.
