Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-04-13 / 15. szám
(2) 15. szám. SZINÉR VÁR AL A 1909. Április 14. Most pedig éppen arról van szó, hogy miként gondolkoznak, hogyan éreznek és menynyi a cselekvési erő egyesekben, testületekben, községekben és hatóságokban akkor, amidőn a nagy, a meseszerü, legendás halhatatlan nevű Kossuth Lajos, a magyar nép apjának emlékezetére kell a kegyelet oltárán áldozni. Avagy talán szükséges, hogy részletezzük Kossuth történelmi nagyságát, mellyel ámulatba ejtette az egész művelt világot? Talán lelkesíteni kell a magyart akkor, amidőn Kossuth Lajos nevét vesszük méltatlan ajkunkra ? Avagy külön kell ismertetni azt a történelmi héroszt, kinek tüneményes egyénisége, szelleme belevésődött minden magyarnak a szivébe? Tagadhatjuk-e, hogy Kossuth Lajos mint eszme és eszmény, mint a magyar szellem megtestesülése él minden magyar szivében? Nem. Ezt nem tagadhatjuk. A Kossuth-kultusz ma már nem politikai pártkérdés és pártérdek, hanem fogalom, mely teljesen egyértelmű a magyar nemzeti lét fennmaradásával. Én tehát Kossuth Lajos nagyságához kommentárt nem fűzök. Éhez igen gyenge az én toliam. De irok egy másik legendás alakról, aki méltó arra, hogy Kossuth Lajos nevével egyidőben emlegessük . . . Jézusnak volt egy Pál apostola, Hunyadinak Kapisztrán Jánosa, Rákóczinak Mikes Kelemenje és Kossuth Lajosnak volt és van egy gróf Kreith Bélája. Most már pedig Írjunk részben eszményi magasságig emelkedő, részben pedig elszomorító és a legridegebb prózaiságba sülyedő tényeket. ... Kreith Béla gróf 25 évvel ezelőtt — valami isteni ihlettől áthatva — kezdte megvetni a Kossuth-muzeum alapját. Emberi erőt felülmúló fáradtsággal és küzdelemmel, párját ritkító lelkesedéssel, egy óriási vagyon feláldozásával egy negyed század alatt odáig vitte, hogy ma a saját tulajdonát képező Kossuth- muzeum, a melyben a legutolsó cérnaszál, kell, hogy a magyarnak, a magyar nemzetnek szent ereklyéjét képezze — zord üzleti számítás szerint is — csaknem 700.000 korona értéket képvisel. Ezt az értéket báró Helfert József osztrák főur, a legelfogulatlanabb 1848—49-es historikus és a leghivatottabb 48-as gyűjtő állapította meg. Ennek az óriási erkölcsi és vagyoni értékkel biró múzeumnak az összegyűjtése, fenntartása és elhelyezése gróf Kreith Bélának anyagi erejét teljesen kimerítette s ezért a legtisztább hazafiasságtól átszellemült gróf az értékes erek- lye-muzeumot, illetőleg ennek ingyenes átengedését már egyizben a fővárosnak s kétszer a magyar kormánynak ajánlotta fel. És nem fogadták el azzal a kicsinyes megokolással, hogy a muzeum elhelyezése és megőrzése pénzbe kerül. . . . Gróf Kreith efeletti elkeseredésében — De mikor a hangját is akarom hallani! A hang az élet. Mit ér a szépség élet nélkül ? — Hahaha ! Filozófus ön, vagy költő ? — Az ön oldalán költői ihlet száll meg; ha elutasít, kesernyés filozófussá leszek. E pillanatban egy mellékutczához értek és a nő megállóit. — Itt mindenképp távoznia kell. Ebben az j utczában sokan ismernek és nem szeretném, ha rosszabb hirem kerekedik, mint amilyen vagyok. Várnai csalódott arczot vágott. — Hát csakugyan elküld? Szabad legalább retaélném, hogy újra látom ? Egyébként Várnai Miklós vagyok . .. — Ah! — Ön meglepettnek látszik. Talán . . . — Igen, igen ... a nevét ismerem . . . Én Bartos Eveline vagyok . . . — Ah! — Önt meglepi ? — Csakugyan kissé furcsának találom ezt a véletlent . . . — Látja, ha az ön czikkére hallgatok, már rég rendőrért kellett volna kiáltanom. — Ej, ostobaság! — Valóban? — Bizonyára . . . talán . . . — Jó éjszakát! — Mikor látom ? — Holnap . . . ilyenkor . . . ugyanezen az utcán . . . — Köszönöm. Imádom! igy szól: »A magyar kormány a Kossuth-muzeum fenntartásának segélyezésére 16.000 K segélyt nem áldoz, mert nincs pénz, de a Goya képre (egy asszonyi arckép) van 200.000 korona.« Most pedig, hogy a magyar szív legilletékesebb Vesta oltára, a Kossuth ereklye- muzeum el ne pusztuljon, a magyar társadalomhoz fordulunk. Megmenthetjük ezt a szent ereklye-gyűjteményt, ha egyesek, községek, testületek és hatóságok adományaikkal járulnak a Kossuth- muzeum (Budapest, VIII., Népszinház-u. 23.) fenntartásához. Az adományt sem kívánja ellenszolgáltatás nélkül a muzeum, mert az adomány összegének egy megfelelő értékű képet vagy más kiadványt küld az adományozónak. Fodor Ignácz. Boraink lefejtéséről és továbbkeze- léséről. (»G. L.«) Midőn a szüretkor elraktározott, pincékben elhelyezett boraink rendszeres erjedésüket bevégezték, hordóinkat megtöltögetjük és erre alkalmas dugókkal jól bedugaszoljuk és ezen állapotában nyugodni hagyjuk mindaddig, mig a borban levő durvább részek leülepednek, vagyis a bor megtisztul. A bor lefejtésének két szokott módja van u. m. nyílt és zárt lefejtés. A lefejtés célja az, hogy azáltal borainkat azon anyagoktól megszabadítsuk, melyek zavarossá tehetik s romlandóságuknál fogva a bor egészségét is veszélyeztetik. Ideje a lefejtésnek minden naptári terminus nélkül akkor van, ha a bor teljesen megtisztult Ha boraink fejlődésére akarunk hatni, különösen testesebb boroknál az első évben 3-szor is lefejtjük, még pedig a 2-ik és 3-ik fejtést akkor, midőn boraink az úgynevezett utóerjedésen is keresztül mentek, amely utóerjedést sokan elég tévesen a szőlővirágzásnak tulajdonítanak. Az igaz, hogy rendesen abban az időben szoktak boraink fölzavarodni, vagyis az utóerjedésen átmenni, mikor a szőlő virágzik, de nem azért, mintha a bor talán valami titkos összeköttetésben volna a szőlővel, hanem igenis azért, mert a pince hőmérséklete akkor már annyira fölmelegszik, hogy az erjesztő gombák ismét megkezdhetik működésűket. Az első zajos erjedésnél hátra maradt cukortartalom csakis akkor van kényszerítve szesszé átalakulni. Ezen erjedést mi borászati nyelven utóerjedésnek nevezzük. Tehát lássuk először a nyílt lefejtést, miképen szoktuk ezt végezni. Nyílt lefejtésnek nevezzük a borászatban azon eljárást, amidőn a borral telt hordót csapra véve, a bort belőle vedrek vagy csebrekkel lefejtjük. A nyílt lefejtéshez szükséges egy jó nagy csap, nagyobb mennyiségű borhoz a réz csap jobb, mert ezzel szaporábban megy a munka, azután egy jó széles kármentő, két drb. veder, egy lihu, egy fakalapács és egy tiszta pohár. Midőn a bor lefejtéséhez akarunk fogni, először is felütjük az aknadugót a lefejtendő boroshordóból, azután csapra vesszük a hordót, még pedig nyitott csappal, azért, mert a hordóban már megtisztult bort a csapban levő levegő, mely buborék alakjában jönne fel, felzavarná. Azután bocsátunk a tiszta pohárba, hogy abban látásunkkal a bor tisztaságáról, szaglásunkkal pedig a bor egészséges állapotáról győződjünk meg. Amidőn borunk tisztaságáról, és egészséges mivoltáról meggyőződtünk, akkor a vederbe bocsátjuk a bort, ezen művelet közben a bor a levegőből újabb erjgombákat vesz magához és igy az utóerjedés is megtörténhetik. Ilyen formán a bor folytonos csorgása után az üres, de mindenesetre tiszta hordóba a bort egy lihun áttöltjük és igy a borok nyilt lefejtését két veder segedelmével igen gyorsan végezhetjük. Ha a bor gyakori kémlelése közben azt vennénk észre, hogy a bor zavarodik, a csapot elzárjuk és a zavaros bort egy külön e célra elkészített, de mindenesetre tiszta hordóban a söprűvel együvé öntjük, ahol két-három hét alatt megtisztul, midőn is egy gummicsővel óvatosan lefejtjük. Sokan még ma is állítják és azt ajánlják, hogy boraink lefejtésével nem kell sietni, mert a borok minőségére a seprőnek javító hatása van, de ez nem áll, mert ha a seprő anyagait megvizsgáljuk, meggyőződhetünk csakhamar, hogy azok az anyagok semmi javító hatással nem lehetnek a bor minőségére. Lássuk micsoda anyagokat találunk a seprőben ? Találálunk nagymennyiségű szőlőmagot, a szőlőbogyó héját, nagymennyiségű elhalt erjesztő gombát, borkövet, ami az erjedés közben a hordóból kiválik és végre sok földet, homokot, ami szüretkor részint a fürtökről részint a szüretelőedényekről a legnagyobb vigyázat mellett is a mustba kerül. Tehát amint látjuk az itt felsorolt anyagok semmi javító hatással nem lehetnek és épen ezért intézkedett az uj bortörvény is úgy, hogy a seprőt semmiféle borjavitási, jobban mondva pancsolási célra a gazda föl nem használhatja ; a seprőt a gazda el nem adhatja, ha nem saját maga kipréselheti, pálinkának kifőzetheti és azt eladhatja. Lássuk most a zárt lefejtést, hogy történik és mik ezen eljárás előnyei ? Zárt lefejtésnek nevezzük azon eljárást, amidőn a borainkat e célra készült gnmmicsö- vekkel és a szivattyú törvényén működő gép segélyével egyik hordóból a másikba, a levegőtől elzárva, lefejtjük. A zárt lefejtéshez is szükségesek mindazon eszközök, amelyeket a nyilt lefejtésnél felsoroltunk, amelyek a borlefejtés kezdete és végezténél, úgyszintén a töltögetésnél is előnyösen használtatnak. Zártan fejthetjük borainkat egyszerűen gép nélkül is, egy e célra alkalmas hosszabb gummicsővel is, de itt arra kell ügyelnünk, hogy az üres hordó, amelyben fejteni akarjuk borainkat, mindig mélyebben helyeztessék el, mert a csövön csak addig fog folyni a bor, ameddig egyenlő magasan áll, tehát ilyenformán nagyobb hordókból csak kisebb hordókba fejthetjük borainkat, egyforma nagyságú hordóinkat pedig csak félig fejthetjük zártan, mert a közlekedő csövek törvénye szerint csak addig folyhat a bor, ameddig a hordókban egyforma magasságot ér el. Különben is az ilyen eljárást csak igen finom, zamatos és fajillattal biró borainknál szoktuk alkalmazni, hogy azok igen illanó és kecses anyagukból ne veszítsenek. Ami pedig a boraink további kezelését illeti, különösen figyelnünk kell arra, hogy hordóink mindig borral telve legyenek s azok lehető hosszú dugókkal jól bedugaszoltassanak, mert amig a dugó a bort éri, addig az légmentesen is zár és igy a boraink megvirágosodása is el van kerülve. A kénezést a lehetőleg szintén kerülni kell, különösen vörös boroknál, mert azok színét elhalványítja. Hordóinkat csakis azon esetben kénezzük, ha azok félben vannak, miáltal a bor virágosodása és ecetesedése akadályoztatik meg. Üres és tisztára kimosott hordóink koronként megújított kénezéssel tarthatók el. HÍREK. Uj biró. A király Barabási István dr. ma- rosvásárhelyi kir. törvényszéki jegyzőt betétszerkesztő albiróvá nevezte ki s az igazságügyminiszter szolgálattételére a nagybányai kir. járásbiro ■ ság, mint tkvi hatósághoz rendelte ki. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter dr. Karácsonyi Miklós ^algyógyi járásorvost Kapnik- bányára bányamüorvossá kinevezte. Áthelyezés. Az erdélyi püspök Öméltósága Haulik János alsókapniki és Szekeres János offenbányai lelkészeket kölcsönösen áthelyezte. Kinevezés. A keresk. miniszter Molnár Károly nagybanyai m. kir. posta és távirdai gyakornokot a XI. fizetési osztályba posta és lávir- dai tiszthelyettessé nevezte ki. Kölcsönös áthelyezések. A nagyváradi m. kir. posta és távirda-igazgatőság Holley Jenő nagybányai m. kir. posta- és íávirda-segédtisztét és Imricsák Károly szatmári m. kir. posta- és távirda-segédtisztjelőltet kölcsönösen áthelyezte. — Am. kir. pénzügyminiszter Szabó Sándor nagykárolyi és Tarsynszki Kazmér nagybányai m. kir. p. ü. számtiszteket kölcsönösen áthelyezte. A vármegyei állandó választmány Nagykárolyban, a vármegye székhazában (alispáni terem) április 20-án délután 3 órakor gyűlést tart, melynek tárgya az 1908. évi háztartási alap számadásának tárgyalása. Országos vásár lesz április 13-án Kraszna- bélteken és Érendréden, 19-én Mátészalkán, 26-án Avasujvárosban, 27-én Szatmárnémetiben. Szives elnézést kérünk azért, hogy lapunk mai száma a húsvéti ünnepek miatt egy nappal később jelent meg. Ünnepi követ. A debreceni ref. főiskola a húsvéti ünnepekre a szinérváraljai ref. egyházba Gócz Lajos hittanhallgaiót küldötte ki, aki általános tetszést aratott, szereplésén kívül azzal is nevezetessé tette magát, hogy a ref. papok uj ruhájában jelent meg a szószéken. Fehér Jenő,
