Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-04-06 / 14. szám
***** ... iß Sz inérváralja, 1909. / Április 6. — 14. szám. Hatodik évfolyam. — ____--------------««—Ál——. ~ -™——™—— ......... . _____ ___ ..................................... , , J TÁ RSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak*. Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre X korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Ngilllér soronkinl W fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Munkásházak. Hazaszerte szép akció folyik a gazda* sági munkások érdekében. Örömünkre szolgál, hogy ebben az emberbaráti cselekedetben vármegyénk is részt vesz. Nem tudjuk eléggé elismerni ez irányú szociális tevékenységet s mivel a bérházban nyomorgó munkások érdekében úgy a mi városunk, mint községünk szintén közreműködhet, — jónak látjuk azokra a nagy érdekekre tekintettel, melyeket a gazdasági munkásházakról szóló törvény érint, — a törvényt ismertetni s mindenkit, aki a békés pacifikációnak barátja ezen sorainkra melegen fölhívni. A gazdasági munkásházakról való törvény szerint munkásházak azokon a helyeken épülnek, ahol legalább tiz munkáscsalád jelentkezik avégből, hogy szeretne saját otthonába jutni. De ez csak első lépés. A jelentkező munkásoknak ezt az ügyét a képviselőtestületnek magáévá is kell tenni. Következik tehát, hogy ahol munkásházak épülnek, ott a munkásság s birtokos osztály között egyetértés és kölcsönös méltányosság legyen. Ezt a munkások jól felfogott érdekében kívánjuk. Mert a dolog úgy áll, hogy a munkásházakat kölcsönből építik és a munkás, akinek nincs hitele, hogyan kap kölcsönt? Csak úgy kap kölcsönt, hogyha a községi képviselőtestület, avagy a vármegye értük kezességet vállal. A kölcsönt a községi képviselőtestület, Már rég nem játszott, rég nem látták, De csak mulattak más bohócon, Mert mindegy végre, kimulaltat, Mulatni kell, csak ez a fontos, Mindig ritkábban emlegették És elfeledték lassan, lassan . . . A pince ablakán beugrott A hónapos, szegényes ágyra, A nap örök vidám sugára. Egy sápadt, száraz arcot von be Utolszor aranyos színekre, Utolszor jött az álarcra álarc, Utolszor testé képét, ajkát Hamis színekre a hazugság. Ha most meglátnák! Nem hinnék el, Hogy ő az, a vidám komédiás, Elfordulnának, mert förtelmes, Ha a bolond komoly és józan . . , vagy maga a törvényhatóság szavazza meg s veszi föl a munkásházakra. A törvény pedig ezt azzal teszi mindenütt lehetővé, hogy fölhatalmazta a földmivelésügyi minisztert, hogy a konvertált kölcsönök ka- matterhéből, valameddig a kölcsön fennál, — 2%-ot elvállal. Az eddig fölvett munkásházi kölcsönöknél a munkásra a kölcsön törlesztésnek tehát két harmada hárul: nyilvánvaló, hogy midőn a maga kis fészkébe a munkás bevonul, nem fizet többet, mint amennyit eddig bérházban fizetett. Mivel a képviselőtestületben a gazdák ülnek, a kiknek a fölvett kölcsönért jót kell állaniok, már ebből is nyilvánvaló, hogy a munkásosztálynak igenis szüksége van azoknak jóindulatára, akik, saját otthon megszerzésében őket gyámolitani hivatottak. Nem lehet el sem képzelni, hogy a hol a munkásosztály valami lázongó, önmagával meghasonlott, keserű lelkű ember után indul és a társadalmi meghasonlás- nak annyi kellmetlen magját elhinti, hogy ott, mikor a munkásosztálynak annyira égető ügyéről, a saját otthona szerzéséről legyen szó, — valami nagy szeretettel karolnák föl azt és a rájok köveket dobókat kenyérrel hajítaná vissza. Az emberi természet ily nagylelkűségekről nem akar tudni. Jó bánás, békesség, szeretet hasonló virtusokat fakaszt. Békétlenség, méltatlanság, gyülölség pedig elhidegiti a sziveket. Azért legyünk bár akármi foglalkozási sorban: becsüljük meg egymást; legyünk egymás iránt méltányosak és igazságosak. Roulette mellett. Egy társaság u nőkről beszélgetett s valaki, aki már megunta a sok diadalmas donjuán-his- tóriat, hirtelen ezt indítványozta: — Urak! A célját érő, győző szerelem meséje unalmas, mert hiszen akármilyen tekervé- nyes utón, akármilyen bonyodalmak után jutunk | el hozzá, a vég mindig egy és ugyanaz. Javaslom, hogy ehelyett mondja el mindegyikünk sorban, egymásután a legostobább és legszánalmasabb kudarczát! Az indítvány tetszett. Az elbeszélések megkezdődtek. Volt a társaságban egy ur, szép ember, középkorú ember, nagyon gazdag és előkelő, aki fele életét nyugodt semmittevéssel töltötte, a másik felét pedig azzal, hogy a föld egyik sarkából a másikig kóborolva cserkészett az asszonyi kalandokra. Ez mondta el a következőket; Viszont a gazda-osztályhoz is kérő szóval vagyunk. Jó munkást, a kit letelepítenek, a kinek otthont adtak, a ki Amerikára nem gondol, — úgy lehet kapni, ha ott, a hol a belső ingatlan szerzése a munkásra meg van nehezítve, az áldott törvény nyomán szeretettel foglalkozunk a munkásoknak épitendő házakkal. Meg kell nézni Szentes, Makó, Hódmezővásárhely, Zenla munkásnegyedét. E helyeken egész munkás városnegyedek épültek vagy épülnek. Örömmel megy végig pl. az ember Szentesen a Darányi utcán, a hol a népjólétnek kedves jelenségeivel találkozik, a hol ezer és ezer kis existencia keserű lelkét fordította meg a törvényhozás godnossága és a miniszter népszeretete. Szinte azt szeretnők mondani ma- gistratusunknak: menjenek oda tanulni a társadalmi pacifikáció müvét. Végtelenül örülnénk, ha hírlapírói toliunk egy nagy közkérdés Literére tapintott volna és cikkünk nyomán e szociális téren kezdeményező munkásság következnék ! Hasznos-e vagy káros a veréb? Dr. Gáspár F. föld körül« czimü müvében írja, hogy Ausztráliában eredetileg nem élt a tengeri nyúl, de az európaiak jószándék- i kai importálták. Ez annyira rosszul ütött ki — nem a tenyésztés sikertelensége — sőt ellenkezőleg az óriási elszaporodás miatt: hogy ma már Ausztrália legnagyobb csapása a nyúl. Rettenetes a kár, mit éppen a legjobban — Két évvel ezelőtt, ilyen időtájt, február végén, vagy márczius elején Monte-Carlóban voltam. A hires kasinó mindig nagy vonzóerővel volt reám. Nem a játék miatt; a szerelem izgalmán és a szerelem koczkázatán kívül minden más szenvedélyt gyűlölök s a játék-szerencse változásait különösen unom. A kasinóban engem maguk a játékosok érdekeltek. Ez az internaci- onalis, sokfajta társaság, melyben tarka keveredésben lesi ugyanannak a golyónak a futását a világ minden nácziója, a világ országutjainak előkelősége és söpredék szemetje. Ez alkalommal az egyik roulette-asztal mellett egy fiatal asszony vonta magára a figyelmemet. Karcsú, magas szépség, aki a nagy tumultusban egészen az asztal mellé szorulva próbálta ki a szerencséjét. Megfigyeltem: kísérője nem volt, de azért nem tartozott azok közé, akik keresetforrásból űzik a magányos csatangolást. ToileLje egyszerű volt, ékszerei középárnak, középosztályu urinőnek Ítéltem s amikor játékát hosszasabban néztem, ez a véleményem megerősödött. Ideges, kapkodó ujjakkal rendezgette az aranyait, feszült érdeklődéssel leste a golyó keringését, az arcza eltorzult minden vesztett tétel után. így nem féltik a pénzt azok, akik könnyen keresik. Megszabott jövedelmű urinők tudják csak ennyire megbecsülni az aranyat, azok, akiknek az jár eszükben, hogy három elvesztett aranyból már egy uj kalap telik. S amikor az első három aranyat elvesztették, ezt vissza akarják szerezni minden áron s kába kétségbeeséssel dobják a zöld posztóra minden készpénzüket. Az én asszonyom egyre vesztett. Mindig komorabb és komorabb ránczba vonta össze A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. A bohóc. Csupán kacajt hallottak tőle, Csak víg komédiáit látták, A körporondon festett arccal A legbolondabb tréfát űzte. Ha messziről feltűnt alakja, Mosoly, kacaj fogadta mindig S ha henger-buckót hányva fürgén El-elröppen a hely színéről, Órákig harsogott utána A vig beszéd s a hahotázás. Egyszerre talpra ugrik. Újra Felzug a taps a pincemélyből S a hahota újból kisérti . . . Ezer vad ördög ül szemébe És beesett arcán az őrült Roncs szelleme dühöng, cikkázik. Sovány karját átokra nyújtja, Kiszáradt ajka egyet hördül És visszahutl a szalma-ágyra. Kiszenvedett. Csönd lesz. Nyugalmas. Kifonnyad teste is kinyúlik, A duit vonások elsimulnak, A napsugár befesti újra S mire bejön a pap, a háznép, A vig mosoly kiül ajkára ... Szirtes Artúr.
