Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-03-23 / 12. szám

I

SZINÉRVÁRAL A

1909. Március 23.

(2) 12. szám.

Az iparművészeti kiállításnak két csoportja lesz. Egyik az Országos Iparművészeti Társulat vándorkiállítása, melynek anyaga főleg kerámia, üveg, bronz-plasztika, hímzés, szövés és csipke készítményekből áll. Különösen feltűnést fog kelteni e csoportban a Zsolnay világhírű gyárának csodaszép gyűjteménye. Igen szép bronzszobrok és remek üvegek, továbbá a csetneki csipke Kriesch-féle szőnyegek stb. adnak kiváló érdekességet e csoportnak,

A kiállítás másik csoportjában kizárólag a debreceni kamara kerületéből való müiparosok készítményei lesznek összegyűjtve. E csoport részleteiben különösen gazdag lesz a lakésberen- dezési osztály terme, melyben 8 interieur és középütt pompás hall lesz megépítve; teljesen fölszerelt modern lakást fog e csoport bemutatni: előszobát, társalgót, szalont, úri dolgozót, ebédlőt, hálót és konyhát. Az egész teljesen modern és művészi tervek után, kiváló iparosok kezéből kerül ki és a legfejlettebb külföldi iparcikkekkel sikerrel veheti fel a versenyt. Az interieurökön kívül e nagyteremben számos külön bútordarab lesz, köztük szép irószekrények, toilette készletek, angol bőrbulorok, szoborállványok, likőrszekrények stb. A lakásberendezési osztálynak már külső képe is művészies és pompás látványosság lesz, mely Györgyi Dénes építőművész ízlését dicséri.

A debreceni kamarakerület anyagának második osztálya a fémipari csoport lesz; vert vas- mivü rácsok, virágtartók, órák, lámpák stb.

A harmadik osztály a népművészet és háziipar anyagát mulatja be. Itt lesznek a máramaros- szigeti pompás gyapjuszőttes szőnyegek, hímzések; a földmivelésügyi miniszter hegyvidéki kirendeltségének szmirna-szőnyegei, a mezőtúri, kunszentmártoni fazekasok edényei, a szűcsök remekbe hímzett bundái, a debrecenvidéki népfaragta dolgok.

A negyedik csoport a kézimunkák gyűjteménye. Itt a debreceni kiváló nőiipariskola legszebb hímzéseit mutatják be; ugyanitt lesznek a bőrdíszművesek (Dávidházy, Antalffy Debrecen) bőrvésetü, bőrintarzia és bőrbatik munkái.

A kiállítás úgy a jelentkezések nagy számát, mint a bejelentett tárgyak tömegét tekintve, méreteiben is jelentős lesz; a bemutatott és szakszerüleg felülbírált pompás tervek után ítélve pedig színvonala a rendes vidéki kiállításokat messze felülhaladja.

A debreceni kamara a kiállításon megjutalmazandó iparosok kitüntetésére pompás dombor- képet mintáztatott egy jónevü szobrászszal és azt bronz- és ezüst-plaketté vereti.

Kitüntetéseket ad ezenkívül az Országos Iparművészeti Társulat is.

A kiállítás mindenképen feltűnést keltő

erőszakos, tudja, valami, ami félelmet is, meg bizalmat is kelt. Én magát már hónapok óta látom, de maga nem vett észre, csak akkor . . . Azért néztem olyan sokáig magára, hisz nekem már régi ismerősöm volt akkor . . .

— Rendben van. Mit akar velem beszélni ?

— Semmi különöset, csak beszélni akarok magával. Nekem kedvem van hozzá. Tudja, néha szeretnék meghalni, de gyáva vagyok és kellene valaki, aki buzdítson rá. Maga úgy is gyűlöl engem, éppen jó volna erre a szerepre.

— Én bizony éppen erre születtem. Annyira utálom az életet, hogy mindenkinek csak azt tanácsolnám, hogy ölje meg magát, mielőtt belekóstolt volna az életbe.

— Ugy-e, ugy-e? Én is azt mondom.

Közben átértünk a Lánczhidon.

— Nekem az angol kisasszonyhoz kellene mennem, de ha maga akarja, hát nem megyek. Eljönne velem sétálni ki a hegyek közé ?

— El. Maga nagyon fiatal és romantikus hajlamú természet. De ennek igy kell lenni és ez igy is van jól. Tizenhét éves ugy-e? Szép, kifejlődött leány. Nem járt soha társaságba ugy-e ? Nem volt soha fiatal ember ismerőse. Természetes. Vigyáztak rá. Most aztán meg akar halni. Ez is természetes.

— A papám miniszteri hivatalnok, anyám nincs. Igen visszavonultan élünk. Nekem nincs senkim. A rokonaink vidéken laknak, nem járunk sehová.

— Mondom, tehát meg akar halni.

Nem szólt semmit. Egy ideig szótlanul mentünk egymás mellett, aztán rám nézett.

— Maga nem akar meghalni ?

— Én gyáva vagyok. Utálom az életet, de a halált még jobban utálom.

— Nem igaz. A halál szép. Az a boldog

gyűjteményei megtekintését előre is ajánljuk a müveit magyar közönségnek, melynek ez alkalommal módjában lesz meggyőződni, hogy a magyar iparos is képes fölvenni a versenyt a külföld legfejlettebb műiparával is. Másrészt ajánljuk a kiállítást a tanulni és haladni vágyó iparosságnak, mely számára minden legkisebb részlete gazdag okulást nyújthat.

A kiállítás megnyitó ünnepélye a Kereskedő Társulat dísztermében lesz. Az ünnepély után nyílnak meg az udvari kapuk és térhet a közönség az udvari épületekben, a nagy tornateremben, öltöző, zeneterem és áruisme muzeum termeiben elhelyezett kiállításba.

A kiállítás naponta délelőtt 9—12 és délután 3—6 óráig lesz nyitva. A belépti dij személyenként 80 fillér.

Célszerű volna, ha a kamarakerület vidéki városaiból társas-csoportok együttesen utaznának be a kiállítás megtekintésére; ily esetben a kiállítás vezetősége szétküldött körlevelében a csoportok szakszerű tájékoztatását, vezetését készségesen Ígéri.

Ily társas-csoportok szervezésére az ipartestületek, iparos és kereskedő körök vannak hivatva és ezáltal hasznos iparfejlesztő munkát végezhetnek. A nagyközönség ily csoporjjai vezetésére pedig a kaszinók és különböző egyesületek volnának hivatva.

Pályázatok.

A kereskedelemügyi m. kir. miniszter megbízásából a debreczeni keresk. és iparkamara a következő pályázatokat hirdeti:

I. Voigtländer Frigyes-féle > Mária Valéria« alap 2164 korona kamataira következő feltételekkel :

1. A fenti kamatösszegből két, (2) egyenként 1082—1082. (azaz egyezernyolczvankettő-egyezer nyolczvankettő) koronás ösztöndíj alakittatik.

2. Ez ösztöndíjakat képesítéshez kötött ipart űző, két (2) szegényebb sorsú, érdemes, szakmájában kiváló és józan életű olyan kezdő fiatal magyar honos iparosmester vagy idősebb segéd kaphatja továbbképzés czéljából, vagy mühelyi berendezés illetve annak tökéletesbitése czéljából — vagy forgótőke gyanánt, kik atyjuk iparát folytatják s attól az iparüzletet átvették vagy átvenni akarják.

3. Pályázhatnak e két (2) ösztöndíjra a 2. pont alatt említett iparosmesterek és segédek közül mindazok, kik katonai szolgálatukat már teljesítették vagy az alól jogérvényesen végleg felmentettek és akik, ha mesterek, legalább egy (1) évet, ha segédek legalább öt (5) évet töltöttek ezen minőségben. A katonai szolgálatban töltött idő ezen időbe be nem számítható — és

öntudatlanság, az a csöndes nyugalom, higyje el, csodaszép.

Megint szótlanul néztünk egy darabon, ki a Gellért-hegy felé.

— De hát tulajdonképen miért akar meghalni ?

— Nem is tudom. Meg akarok halni. Annyi az egész.

Nem tudtam kivenni belőle, mért akar meghalni. Bizonyos, hogy ő se tudta. Közben fölértünk a Gellért-hegy oldalára. Egy hűvös helyen leültünk a fűre.

— Volt már maga szerelmes? kérdeztem.

— Nem én soha. Nem is tudom, milyen az.

— Pedig tudhatná. Maga most szerelmes. Hogy kibe, azt nem tudom, de azt biztosan tudom, hogy szerelmes.

Az arczán halvány pir ömlött el, a szemeit lesütötte és a füvet simitgatta az ujjaival. Most hirtelen feltekintett, merően a szemembe nézett:

— Hát igen, tudja meg, magába vagyok szerelmes. Halálosan, érti? És most, hogy megmondtam, a női büszkeségem sem engedné, hogy ezt túléljem. Meg akarok halni, de a maga szemei előtt.

Görcsös zokogás következett. Az arczát beletemette a fűbe, a két kezét kinyújtotta és rémesen, fuldokló zokogással sirt.

— Mi baja? Ne sírjon. Én is szeretem magát. Ki ne szeretne ilyen édes gyermeket. No hallja, azért ugyan nem kell meghalni. Rendben van, szeretjük egymást.

Fölemelte fejét, nagy könnyes szemeivel bámulva nézett rám, mialatt én mosolyogva, hízelkedve nyúltam a keze után. Megfogtam a kezét és a könnyein át láttam valami halovány, elhaló, végtelen szomorú mosolyt. Aztán elfordította a szemét és nem nézett rám jó darabig.

általában csakis a tényleges mühelyi gyakorlattal töltött évek vehetők számba.

Folyamodványok a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz czimezve legkésőbb folyó évi április hó 15-ig a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához nyújtandók be, késve érkezők figyelembe nem vétetnek.

II. Goldberger Erzsébet-féle alap 2368 K kamataira következő feltételekkel:

1. A fenti kamatösszegből hét (7) egyenként 300—300, azaz háromszáz koronás és egy (1) 268, azaz kettőszázhatvannyolcz koronás, összesen tehát nyolcz (8) segélydij alakittatik.

2. E segélydijakat szakmájukban kivált, józan életű, de fiatalon elhunyt, képesítéshez kötött ipart űzött magyar honos iparos mesterek szegénysorsu özvegyei, vagy szegénysorsu, de 18 évet még be nem töltött (fiú, esetleg leány) árváinak Ítéltetnek oda.

3. Pályázhatnak e segélydijakra a 2. pontban említett özvegyek és árvák, ez utóbbiak anyjuk, vagy gyámjuk utján.

Özvegyek, kik férjük iparát folytatják, — árvák, kik atyjuk iparát választották életpályául s mint ilyenek segéd, vagy tanonczminőségben alkalmazva vannak, avagy ugyanazon szakmába vágó ipari szakiskolába (felsőipariskolába) járnak, az odaítélésnél előnyben részesülnek.

Árváknál, ha további kiképzésük érdekében több évi támogatásra volna szükség, — nem fog elzárkózni a miniszter ur az elől, — hogy a segély - dijat az alapítványi kamatok terhére, — az elő- haladás igazolásának kikötése mellett, esetleg több éven át engedélyezze.

Egy és ugyanazon családban özvegy és árva, illetve árvák ugyanezen alapítvány kamataiból segélyt csak rendkívül kivételes esetben kaphatnak.

Folyamodványok legkésőbb folyó évi április hó 15-éig a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához nyújtandók be, elkésve érkezők figyelembe nem vétetnek.

HÍREK.

Bírói kinevezés. Visky Sándor dr. temesvári kir. albirót ö felsége a szatmári királyi törvényszékhez bírónak nevezte ki.

Hazafias emlékünnepély. A remetemezői áll. el. iskola március 15-én iskolai ünnepélyt látott falai közt. Zách György ig. tanító szép, hazafias megnyitó beszéde után a Himnuszt énekelték a növendékek. Több aktuális vers elszavalása után az ünnepély a Szózat eléneklésével véget ért. Örvendve szemléljük a dolgok ilyetén folyását, A látjuk, hogy az állami iskola feladata magaslatán áll.

Mit beszél itt össze-vissza! Lehet, hogy szeret engem, lehet. Nem vonom kétségbe, de ez a szerelem gyermekes és romantikus, tehát ostoba. Nem is akarok tudni róla semmit.

Idegesen hadartam, a leány elképedve nézett rám egy pillanatig. Szinte kétségbeesve mondta:

— Maga most kicsalta a titkomat és fojtogat, pedig tudja, hogy meg akarok halni anélkül is.

— Dehogy akar maga meghalni. Meglátnak egy embert, mert kopott a ruhája, mert talán más, szokatlan a megjelenése. Aztán megkövetelik tőle, hogy odadobja magát, feláldozza az ideáljait, meglopja az álmait, megváltoztassa az életrendjét a maguk kedvéért. Miért ? Azért, mert magának szép. szemei vannak? Nem, menjen haza, ne gondoljon rám többé. Az én rósz világomat nem cserélem el azért, amit a maga szerelme nyújthat. Menjen haza, ne bántson engem.

Anélkül, hogy csak rá is néztem volna, felkeltem és indultam haza felé. Valami kaján gyönyörűség lobogott bennem. Visszaadtam azt a sok keserű visszautasítást, amiben részem volt a nagy úri kisasszonyoktól. Mindig a czipőmet nézték, mindig a kopottságomon akadtak fenn és be sokszor láttam csöndes mosolygást a szemükben, mikor a rácsnál állottam és néztem a te- nisszező kisasszonyokat. Most megfizettem. Mért legyek én az ő romantikus hajlamainak a médiuma? — Mindez pedig történt ezelőtt öt-hat esztendővel.

II.

Ennek a szomorú történetnek a vége most játszik. A villamoson ülök, szemközt egy bájos fiatal asszonyka. A villamoson mindig megszoktam nézni az úti társaimat. Ahogy a szemünk találkozott, valami homályos derengés kelt bennem. Ezeket a szemeket már láttam valahol, ö is