Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-03-02 / 9. szám
(3) 1909. március 2. SZINÉRVÁRALJ A 9. szám. Beteg emberek irodalma. Szörnyű izgalomban tartják Berlint azok a titokzatos és naponként megismétlődő hasfel- metszések, a melyekből már egész csomó nyíl - ránosságra jutott. A hasfelmetszés a kéjgyilkosság egy neme és olyan beteges emberek perverzitása, a kik mások gyötrődésében és kínlódásában gyönyörűséget találnak. Ezeket a beteg embereket gyógyítani kellene, hogy hogyan, az nem tartozik ide. De a gyógyításhoz tartoznék az is, hogy ezen szerencsétlenek idegállapotát mesterségesen nem volna szabad izgatni, sokkal több e betegek száma, mint amelyről a külvilág tud és a perverzitás nem mindenkinél lép fel olyan szörnyű formában, mint ez Berlinben megtörtént és történik. Ma olyan idegzaklatott életet élünk, hogy az emberiségnek csak kis része az, mely normálisnak, vagyis egészségesnek mondható. Bizony, kissebb-nagyobb mértékben mindannyiunkban van bizonyos adag perverzitás. És sokáig szuny- nyadhat bennünk, azonban azt folyton lehet fejleszteni és pozitív tények bizonyítják, hogy a hol valamiféle perverzitás egy embernél megnyilvánul és az nyilvánosságra jut, ott ép úgy, mint most Berlinben, akár csak egy járványos betegség, hasonló perverz embereknél azonnal utánzásra talál. A perverz emberek mindég találnak valami mentséget a maguk számára és a kiben ilyen érzés ébredőben van, az épen az irodalomban látja szankcionálva hajlamait. Aktuális most nagyon ez a téma. Lehetetlen észre nem venni az irodalomban olyan törekvést, mely hadat üzen az egészséges életnek, a családi szentségnek, még pedig olyan ravasz formában, olyan érthetetlenül értelmetlen, izgató stílusban, olyan vastag hangon, hogy a gyengébb emberek egyenesen megkábulnak attól. Rettenetes hatással van ez azokra az emberekre, a kiknek lelkében homályosan setteng valamiféle perverzitás. Egyenesen rávezeti őket a szunnyadó perverzitás elkövetésére. A mai erkölcstagadó irodalom valósággal neveli a perverz embereket és rávezeti azokat is, a kiknek a legkissebb hajlandóságuk van reá. És a mi a legérdekesebb a dologban, maguk azok az irók, a kik ezt az irodalmat csinálják, mind perverzek, legalább is olyan perverzek, mint azok az alakok, a kiket Írásaikban szerepeltetnek. Igen, igy áll a dolog. Mindnyájáról ki lehet mutatni, hogy megromlott idegzetű emberek. És ezt az irodalmat ők modernnek nevezik. A külföldön ép úgy, mint nálunk tömegesen lépnek fel ilyen modern irók. Valamennyiről bebizonyítható a rendellenes nemi élet. D’ Anunsio, Gui de Maupassant, Wilde, Rimbaud, Verlain, valamennyi rendellenes nemi botrányaikról híresek. éléből. Én úgy láttam, hogy ezek a szemek sötétben, akár a foszforos lemez csillognak, villognak. Nem tudtam beléjük nézni. Mikor legelőször megláttam, mindjárt a szemein akadt meg a pillantásom. Gyönyörű szempár volt. Mély, sötét tüzü, mint a legdrágább kárbunkulus. Hosszú, selymes pillák árnyékolták be szelíden. Nékem úgy tetszett, mintha nehezére esett volna ezeket a pillákat felemelni, oly lassan, oly olvatagon vetette fel azokat. Szinte árnyékot vetett arcára. Közöuyös s amellett érdekes dolgokról beszélgettünk első ismerkedésünk alkalmából. De én csakhamar, az örökkön uj, a mindenkor érdeket keltő, vonzó, szerelmi problémákra tértem át. Még nem tudott semmiről. Tizennyolc esztendő úgy suhant el fölötte, hogy a szerelem lángoló tüze még nem perzselte meg szilajon csapongó fantáziája pille szárnyait. Érdekkel, feszült figyelemmel hallgatott. S ez jól esett nekem. Még nem szerettem, — talán nem is fogom szeretni soha — de érdekelt. Érdekelt, mint minden lény, kinek benső világa együtt rezg. harmonikus az enyémmel. S ezt éreztem meg benne első találkozásunk alkalmából, azonnal. Egyéniség volt. Saját felfogással. Nem az iskolák ködös tanításai ülték meg a lelkét, noha alkalma volt rá, hogy kiforgassák önállóságából, — hiszen érettségije is volt, — hanem egyéni gondolkozásának szinte megdöbbentő kiforottsá- gát mutatta. Körülrajongták mind az ifjú emberek. Csinosak, szellemesek, gazdagok, mint piilehad a A mai modern irodalom nem egyéb, mint szörgyü idegbetegség. Jó hatassal nem lehet ez az olvasókra, sokáig nem is fog élni, mert egy egészséges generatio azt meg fogja semmisíteni. HÍREK. Lapunk azon t. olvasóit, kik előfize- tési díjjal hátralékban vannak, a beállott elseje alkalmából felkérjük, hogy a hátralékos összeget szíveskedjenek mielőbb beküldeni, mert lapunk előállítása sok költségbe kerül s mi a nyomdának adósai vagyunk. Gazdag, előkelő' olvasóink között több van olyan, aki évek óta járatja a lapot, de még idáig egy fillért sem fizetett. Kérjük ezeket, hogy vagy fizessenek, vagy ne fogadják el a lapot. Mi szívesen dolgozunk ingyen, egy fillér haszon nélkül, de azt már senki sem kívánhatja, hogy munkánkra rá is fizessünk. Lemondás. Sajnálattal értesültünk arról, hogy Szabó Ede, községi aljegyző állásáról lemondott. A szorgalmas, tehetséges tisztviselőt meg kell tartani a községnek 1 Helyettesítés. Péchy Péter avasi járási főszolgabíró a vámfalui körjegyzői állásra Bálint Endre reszegepiskolti segédjegyzőt helyettesítette. A tanügy köréből. A vallás és közoktatási miniszter Zagyva József kapnikbányai áll. el. isk. tanítót czinkotahermanntelepi, Szlatinszky Antal huszti áll. tanítót a kispesti áll. iskolához helyezte át, Vasadi Elza oki. tanítónőt a királyházi, Petres Gyula oki. tanítót a kapnikbányai áll. iskolához nevezte ki. Dr. Nyilván Viktor halála. Dr Nyilván Viktor, a nagysomkuti ügyvédi karnak egyik közkedvelt tagja, e hó 18-án 33 éves korában Budapesten hirtelen meghalt. Az elhunytat a család hazaszállította Nagysomkutra, ahol a vasúti pályaudvaron nagy közönség, élén a testületileg megjelent ügyvédi karral, várakozott a koporsóval érkező vonatra. Innen temetésnek is beillő, megható menetben vonult a közönség a gyászházhoz, ahol az elhunytat díszes ravatalra helyezték, melyet csakhamar a barátok és jóismerősök koszorúkkal halmoztak el. A temetés 21-én, vasárnap délután ment végbe a község és az egész közönség impozáns részvétele mellett. Az egyházi szertartást Nyess János nagyváradi kanonok és Serb János nagysomkuti esperes végezték az egész vidéki papság segédkezése mellett. A koporsót a gyászházból a templomba s onnan a temetőbe az ügyvéd-kollegák vitték. A menetben a széles kiterjedésű tekintélyes család tagjain kívül ott volt az egész vidék intelli- gentiája, a Teleki grófok, a bírák, a helybeli és virágot. S tényleg, közöttük úgy tűnt fel nekem, mint egyenes növérü, nemes rózsatő. Büszkén, bátran emelkedett ki közülök, mint trónusán a király. S én úgy vettem észre, hogy a nagy udvar, mely lépten-nyomon környékezi, oly távol áll gondolatvilágától, mint a Saturnus csillaga a naptól, senki sem tudott annak közelébe férkőzni. Hideg, okos, kimért udvarias volt mindenkivel szemben. Hangjából még hiányzott a szerelmesek vibráló skálája, még tágra nyílt szemmel tekintett mindjájunk arcába, senki előtt sem hunyta le azt. Nyár volt. A nagy folyó hatalmas hullámai gyors ütemben csapkodták a mesterségesen kikövezett partokat. A meleg sürü párákban szállt a vizek felé. Egyszerű tutajok csendesen úsztak lefelé. A rajtalevők subáikba göngyöltén aludtak, vagy bámulták a csillagos eget. Ott ültünk a pádon. A nádfonatu szalmaszékek enyhe pihenőt nyújtottak. A sötétkék ég azúrján milliárd csillag tűzött alá, szinte szikrázva lobogtak a tiszta menyboltozalon. A csillagokon kezdtük s csakhamar a szerelemnél tartottunk. A térzene valami divatos, buja keringőt húzott lágyan, sejtelmesen. A hangulatát szinte megágyazták ennek az estnek. Senki sem volt körülöttünk. Mintha összebeszéltek volna, valamennyien sétára indultak a gyönyörű parkban. S én néztem csillogó, fekete szemébe. S beszéltem, mintha idegen férfiú lictióját hallgattam volna, oly gyönyörrel ütötték meg fülemet saját szavaim. S ő hallgatta. Oly áhítattal, hogy nem mertem abbahagyni. S egy szót sem felelt. Máskor vidéki ügyvédek nagy része, több pénzintézet igazgatói stb. stb. Megható látványt nyújtott a gyászoló család tagjai között az elhunytnak szép ifjú menyasszonya, kit dr. Nyilván Aurél vezetett a karján. A templomban több búcsúztató hangzott el. A simái pedig az ügyvéd-kollegák nevében dr. Simon Miksa mondott gyászbeszédet, — A fiatalság nevében dr. Buttyán Simon búcsúzott el a halottól, kinek hirtelen halála mély sebet ütött az igázán szerető testvér, Dr. Nyilván Aurél, helybeli tekintélyes ügyvéd szivén. Nyugodjék békében! A debreczeni kir. törvényszék uj elnöke. A király Kulin Imre ítélőtáblái címmel és jelleggel fölruházott erzsébetvárosi törvényszéki bírót a debreceni törvényszék elnökévé nevezte ki. Nem helyezték vissza az elöljáróságot! Lapunk múlt számában fentartva közöltük ama kósza hirt, hogy a felfüggesztett elöljárókat visszahelyezték. A mende-monda alapja az volt, hogy Uray egy nem hivatalos táviratban értesítést kapott, hogy vissza van helyezve. Ezt ezennel a legha- tározatabban megcáfoljuk, az egész csak hangulatkeltés volt, a mennyiben a vármegye alispánja a felfüggesztést elrendelő határozatot már jóváhagyta. A Nagykárolyban járt küldöttségnek a főispán azt mondotta, hogy ő közigazgatási dolgokban protectiót nem ismer, s feltételezi az eljáró hatóságtól, hogy a mennyiben az elöljáróságot felfüggesztette, ezek rá is szolgáltak. Különben megígérte, hogy az iratokat átnézi, de a hírrel szemben, hogy a főispánnál járt urak a község küldötteinek adták volna ki magukat, a társaság egyik tagja kijelentette felelős szerkesztőnk előtt, hogy ők privát vállalkozásból jelentek meg a főispán előtt s nem, mint a község küldöttei, hanem mint a községi képviselőtestület tagjai mutatkoztak be s adták elő a visszahelyezésre irányuló kérelmöket. Halálozás. Flóra Péter szatmárhegyi áll. isk. ig. tanító 31 éves korában csütörtök reggel hosszas és kínos szenvedés után tüdővészben elhunyt. Temetése szombaton d. u. 2 órakor ment végbe nagy részvét mellett. Flóra Péterben egy buzgó és hivatását lelkiismeretesen töltő tanító veszett el. Böjt. Karnevál herceg kitáncolta magát, elhagyta a fényes báltermek illatos levegőjét. A farsangi mulatozást a komoly magábaszáilás váltja fel, megkezdődik a lélek böjtje, az Istenhez térés nehéz munkája. A kalendárium időhöz akarja kötni az emberi érzelmeket, pedig az embes ember marad mindig, telve gyarlóságokkal ér vétkekkel. A megigazulásra segítsen az isteni kegyelem! Köszönetnyilvánítás. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a szinérváraljai szegény- sorsú iskolás gyermekeket segélyező egyesületnek az 1908-ik évben is kifejtett közhasznú buzgó működéséért elismerését és köszönetét kinyilvábeszédes ajka félig nyitva, gyöngyfogsora kival- lant belőle. Tágra nyílt szemmel szinte kéjesen szürcsölte azt, amit mondottam. S nem vallottam szerelmet. Csak beszéltem arról, hogy hogy tudnám én szeretni azt, aki szivemet remegésbe hozhatná, mennyire imádnám, isteníteném. Gondolata parancs, szeme egy villanása rabszolga készség ... S igy telt el egy óra. A társaság lármás hangon, nevetgélve tért vissza. Csipkelődő tréfákkal próbáltak kizökkenteni ábrándos hangulatunkból. S mi álmatagon, egymásra nem is tekintve haladtunk a sétány fehér kavicsos utjain a nyaralók felé. Útközben, mintha véletlenül történt volna, kezével kezemhez ért. Mintha villámszikra pattant volna ki belőle. A kapu előtt búcsúzott a társaság. Én maradtam utoljára. S mikor mesterien finom kis kezét hóditó mosolylyal bucsuzásra nyújtotta szinte remegve súgta felém: ... S megremegtettem én a szivét! ? Engem tudna szeretni. .. ? Rátekintettem félig csodálkozva, szánakozón: — Nem tudom, még nem tudom ... S most lassan, szomorúan csúszott ki kezemből kis keze s ő szomorúan, fehéren, mint egy megtört angyal libbent be a kapu sötét boltozatján, szinte világított ártatlan sugárzásban.
