Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-12-28 / 51. szám
3 909. Deczember 28. S ZINÉRVÁR ALJ A 51. szám. (33 vatba, hogy névnapi köszöntés gyanánt harapjuk le egymás orrát, egy esztendő múlva annyi orr sem volna a világon, amit spirituszba helyezéssel boldoggá tennénk. Nos, hát csak maradjunk meg az orrunk, .. . nem ... az újévi gratulá- cziók mellett, de ne feledkezzünk meg arról, hogy ezt a kis hízelgést adózás követi. Adakozzunk jótékony czélokra. A politikában megkapta a magyar nemzet a maga karácsonyi ajándékát Lukács Lászlóban. A politikai szélhámosok azt hirdetik, hogy a mi képviselőnk is tisztséget kap a Lukács kabinetjében. Jobb sorsra érdemes képviselőnket persze meg sem kérdik, hogy van-e gusztusa Lukács alatt miniszterkedni ? Különben huuczut a világ, mert mindent arra fog, aki .. . cseiekszi. Még azt is hireszletik, hogy Földes pénzügyi államtitkár lesz. Szóval olyan vicze- gazdája az országnak. No, most merje valaki hinni, hogy Szinérváralján nem lesz polgári iskola, nem lesz az állami iskolának uj épülete és a többi, nem is szólván a biróségi épületről. Ha valaki ilyent merne hinni, annak aligha nem .. . igaza volna. Kezd divatba jönni a jótékonyság. Rénvi Árpád már régen gyakorolja, Gerber Béla most méltó társul szegődött hozzá, a mikor az emberi hiúságra alapitolt újévi gratulácziókat megváltotta. Józanul, becsületesen gondolkozó emberek. Isten éltesse őket! A Rongyosok február 5-én fogják letán czolni a szegény gyermekekről a rongyokat. Ez a derék egyesület minden támogatásra érdemes. Menjünk el a báljára mindnyájan, hiszen minden tánczmozdulat egy-egy keserű könnyet fog lelörülni. Még Apában is mozognak az emberek. Valami műkedvelői előadást akarnak csinálni, íme, kedves öreg barátunk, Galilei, igazad volt, mégis mozog — az oltár. Olyasfélét is emlegetnek, hogy Sepsy Károly kezdeményezésére járda bált csináluak. A bál ellen már velem született gyengeségemnél fogva sincs kifogásom, a járdát pedig egész a czipőm talpáig óhajtom, ügy vélem azonban, j hogy ezt a bált jobb volna talán inkább a járdán i letánczolni. Tánczczal nehezen csinálunk járdát. Az mindenesetre örvendetes változást jelent, hogy a jegyző érdeklődik a járda iránt. Még nem régiben az a felfogás járta, hogy »aki világítást akar, hordjon magával lámpást, akinek teher a sár, járjon kocsin.« ügy látszik a jegyző is beleütötte már az orrát a lámpaoszlopba, mint én és a sárban maradt a czipője, mint az enyém. Különben becsületes törekvéséhez sikert kívánok. A református egyházi énekkar bálja Kertésznél volt 26-án. Kertész vendéglős ingyen Kerekes félve, mint aki rosszat sejt, barát- j ságosan nyujtá oda jobbját Lőrinczinek, de az kevélyen, kiszámított dölyfösséggel utasította ; azt el, miközben harsány hangon, hogy mindenki hallhassa, vágta szemébe az inzultust: — Fattyuval nem fogok kezet! Az egész társaság megrettenve tekintett a ! megalázottra s már a botrány vészterhes vihar- ! madarainak sürü szárnycsapásait lehetett hallani. Kerekes pedig viaszsárga arccal, kíntól gyöngyöző homlokkal, mint a halálraítélt, szótlanul állt ott. A kínos csendet Böske szakította meg s mig belső indulatait a kitörő szeretet fékezni nem tudta, egyszavával elárulta azt a nagy szeretetet, mely őt a megsértett férfiúhoz kapcsolta. — Pista, te hagyod ezt? Ugy-e nem igaz, hazugság, amit Lőrinczi modott? Két könybelábadt, az ijedségtől tágra nyitott szeme könyörögve tekintett a megalázottra, de annak egyetlen vigasztaló, egyetlen férfias szava nem volt, hogy arcába vághassa Lőrinczinek vádjait. A felindulástól ziháló melle ártikulátlan szavakat hörgött s mint akinek már nincs mit keresnie az előkelő társaságban, lassan, vontatottan, szó nélkül, csendben hagyta el a termet. Mindenki megilletődve attól az iszonyú fájdalomtól, mely egyszerre megtörte a hatalmas, Atilla-termetű Kerekest, busán tekintett az ! elvánszorgó aljegyző felé s a főispáni estély fényessége mindenkire a halotti tor benyomását tette. S csakugyan arra a társaságra nézve meghalt Kerekes s nincs hatalom több, mely feltámassza. Az egész társaság kedvetlenül maradt együtt s rövid idő múlva lassan-lassan szállingózni kezdtek az érdekelt felek, hogy mielőbb túl legyenek a társaság kiváncsi kérdezősköengedte át a termet. Szép tőle. A hangulat oly kedves volt, hogy mindenki otthon érezte magát. De egész reggelig nem volt otthon a krónikás. HÍREK. Lapunk t. előfizetőinek, olvasóinak és kedves munkatársainknak boldog uj esztendőt kívánunk. Lapunk mai számához címzett posta- utalványt mellékeltünk az előfizetési dijak beküldésére. Aki a lap e számát vissza nem küldi, megrendelőnek tekintetik. Kinevezés. Nagy Lajost, Nagy Lajos, szinér- váraljai ügyvéd és birtokos fiát a nagykárolyi pénzügyigazgató a szinérváraljai adóhivatalhoz díjtalan gyakornokká kinevezte. Eljegyzés. Sepsy Károly, Szinérváralja nagyközség főjegyzője eljegyezte Böszörményi Mariskát, özv. Böszörményi Józsefné leányát. Az eljegyzéshez gratulációnkat küldjük. Weisz Jenő, szinérváraljai kereskedő eljegyezte Izsák Malvint, Izsák Sámuel leányát Tartóiéról. Bál. A szinérváraljai ref. egyházi énekkar bálja, mit december 26-án tartottak meg a »Központi« vendéglőben, dacára a kellemetlen időnek, a feneketlen sárnak és két lakodalomnak, minden tekintetben pompásan sikerült. Anyagi haszon is van, de sokkal nagyobb ennél az erkölcsi. El lehet mondani, hogy fesztelen, igazi tisztességes magyar emberek mulatságának hű képét nyújtotta ez a bál. Olyik felebarátunk csak ugv napvilágnál kísérelte meg a hazaindulást. Követendő példa. Már lapunk múlt számában jeleztük, hogy Gerber Béla gyógyszerész 10 koronát adott a szegény gyermekek javára. Éhez a hírünkhöz most hozzáfűzzük, hogy az az adomány az uj évi gratulációk megváltása címén jutott a szegényeknek — Rényi Árpád, zelestyei gyáros, lapunknak régi jó barátja, 10 koronát küldött hozzáuk azzal, hogy azt belátásunk szerint való jótékony célra fordítsuk. Bizony itt volna az ideje, hogy tehetősebbjeink közül sokan kövessék e szép példát. Mig sok sok koronát dobnak ki levélre, bélyegre minden haszon nélkül, a$Jdig ezen az áron egy-egy szenvedő embertársunk keserű könv- nyeit is letörölhetnék. Rényi és Gerber példája buzdítson felebarátaink okos szeretetére. Műkedvelői előadás. Ritkaság számba menő mulatságot terveznek Apában. Schwärmer Anna, helyettesitő tanítónő indítványára összefogott a község fiatalsága és a gör. kath. karácsonykor műkedvelői előadással egybekötött táncmulatságot rendez a szatmárvármegyei tanítók háza javára. A cél maga is szép, nemes és vonzó, de különösen lényeges az, hogy egy ilyen mulatság Apában a magyarságnak is tért hódit és barátokat szerez a túlnyomóan román ajkú lakosság körében, ügy Szinérváraljáról, mint a vidékről igen sokan készülnek az apai mulatságra. Köszönet. Azon jó barátaimnak, kik névnapom alkalmából üdvözlésükkel kitüntettek, köszönetét mondok s az üdvözlést szeretettel viszonzom. Szinérváralja, 1909. december hó 26. Fábián István. A »protestáns« szó eredete A »protestáns« elnevezés a reformáció idején keletkezett. Luther Márton uj tanainak a megjelenése után az uj tan hívei véres üldözéseknek voltak kitéve. Bajorországban és különben pedig több Lulher-érzelmü papot nyilvánosan elégettek. A mikor a német rendek 1529-ben összegyűltek a speieri gyűlésre, a katholikus és lutheránusok leplezetlen gyűlölettel állottak szemben. A katholikus nagyobb része ellene volt a refor- i mációnak és Luther tanait és azoknak terjeszi ! tését törvény'beülközését jelentette ki. A speier- gyülés e határozata ellen a lutheránus rendek egy hónappal később egyetemesen protestálták. Ettől fogva azután protestánsoknak hívták Luther tanainak követőit. Mélyen tisztelt vendégeimnek, ismerőseimnek és jóbarátaimnak boldog uj évet kívánok. Kertész Antal, vendéglős. Olvasóink figyelmébe ajánljuk Moskovits Herman hirdetését, melyet mai számunkban hozunk. Érdekes miniszteri rendelet. A kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, melyben a vasutasoknak és postásoknak eltiltotta, hogy hivataltársának bárki váltót girálhasson. Mikor lesz népszámlálás? Az általános népszámlálás megtartására vonatkozó rendelkezések szerint minden tizedik esztendőben, nevezetesen a zérus számjegygyei végződő évek utolsó napján kell megtartani a népszámlálást. A legutóbbi általános népszámlálás 1900. december 31-én volt, a legközelebbi tehát csak a jövő évben, 1910. december 31-én lesz. Házasság. Ifj. Litíeczky Endre, a »Szamos« laptársunk tulajdonosa és felelős szerkesztője eljegyezte Heinrich Viktor szatmári építész leányát, Mariskát A lapok megrendelése A kúria érdekes és a közönséget is érdeklő ítéletet hozott, amelyben kimondja, hogy mindenki aki huzamosabb désein. A hátramaradottak azután alaposan szétszedték a szereplőket. * Kerekes István lehorgasztott fővel vágott neki a csillagsugaras éjszakának. A langy tavaszi szellő lágyan simogatta izzó homlokát és a rügyező fák jóságosán bólogattak feléje tarkoronájukkal, mintha azt mondották volna neki: — Jól tetted, hogy ott hagytad azt a társaságot. Nem való vagy te közéjük. Neked igazán érző szived van, azoknál kérges, kiégett husdarab van a helyén. Becsületes ember vagy te azért, ha nem is volt apád s ha téged büntetnek azért, ami talán anyád vétke volt, akkor is igazságtalanság. Kerekes Istvánt e szavak, avagy talán az üdítő hüs légkör helyreállította. Rendbe szedte gondolatait és igyekezett a helyzetet tisztázni maga előtt. Azt belátta, hogy ő abba a társaságba többé vissza nem térhet. Arról meg éppen nem is álmodhatik, hogy a dölyfös udvarlását amúgy is rossz szemmel néző Tury Gábor hozzá adja leányát. És Böske? — E gondolatnál szive összeszorult. Most tudta csak meg, hogy mi volt a leány neki, amikor elvesztette. Böske hangjában is volt valami, mikor arra biztatta, hogy forrassza torkára Lőrinczinek a vádját, ami azt sejtette vele, hogy a leányban is benne van az apja gőgös vére és soha se határozná el magát, hogy ő hozzá menjen. Mit csináljon? A tavaszi ég miriád csillagaival tanácstalanul bámult le rá s Kerekes izzó homlokát egy korhadt fatörzshöz szoritá. Elmenjen innen is, mint ahogy elmenekült a fővárosból ? Fusson, mint űzött vad mindenünnen, ahol csak lábát megvetette? S mindez miért? Mert a társadalmi felfogás a gyermekben bünteti a szülők vétkét?! Ő anyja egy ballépése j miatt örökre száműzött legyen abból a körből, j melynek légkörét, ha nem szívhatja, nem ér | élete egy fületlen gombot! S ekkor mind.job- j ban és jobban kezdett kibontakozni előtte az öngyilkosság eszméje. Ha egyszer meghalt min- I denki sajnálni fogja. Akkor már nem kell többé : attól félnie, hogy szemébe vágják minden percI ben azt, ami igaz, de amitől ő irtózik. S ha meghal, megbosszulja magát azokon is, kiknek utjokban állt, s őt öngyilkosságba kergették. Mire e gondolatokhoz ért, Kerekes gyermekes örömmel ragaszkodott a hálái gondolatához. Igen, megöli magát. Nincs senkije amúgy se, aki igazán szeresse. Édes anyja ott porlad a pesti temetőben. Édes atyja pedig .. . hát volt neki édes atyja? Mikor kis gyermekkorában kérdezte anyját, hogy hol van az apja, az mindig könnybe lábbadt szemmel, szomorúan mondotta: meghalt. Mikor azután felnőtt és először vágták szemébe azt a szót: fattyú s ő a fájdalom delireumában kérdőre merte vonni édes anyját .. . akkor, akkor megvallotta azt a nagy szerelmét, mely apjához fűzte s a balsorsot, mely oly ifjan, a lakodalom előtti napon, félreértés folytán a méreg áldozatává tette. Tehát mindenütt a balsors! Kitartóan üldözi s nem engedi pihenni soha. Legyen hát neki igaza. Ily gondolatok kavarogtak fejében, mikor hirtelen útját állotta az az erdő végén levő kakastó. A viz hullámai oly sejtelmesen susogtak puha pihenésről, örök nyugalomról, hogy nem tudott ellentállani a hívogató szavának ... Egy loccsanás verte fel a hajnal titokzatos csendjét. Haragos vizgyürük örvénylettek egy
