Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-11-16 / 45. szám

(2) 45. szám.

SZINÉR VÁR AL A

1909. November 16.

Szatmáron újból ülést tartott Falussy Árpád főispán elnöklése mellett, ki a kiállítás sikere érdekében időt, fáradságot nem kímélő tevékenységet fejt ki s a jubiláns ünnepély eszméjének megpenditésére a vezetést azonnal kezébe vette s bő ismereteit és minden befolyását oly lelkesedéssel viszi be a nagyjelentőségű mozgalomba, hogy a tervbe vett kiállítás sokkal nagyobb szabásúnak Ígérkezik a szokásos helyi jellegüeknél.

A bizottság fenti ülésén véglegesen megállapította az ünnepély határidejét i911. őszére, amely évben szeptember 10-én lesz ötven éve, hogy az egyesület alapszabályainak jóváhagyása után első ülését tartótra.

Az idő szerencsésen van megválasztva, mivel az előkészületi munkálatok, a költség- vetés és tervezet elkészítése, a szükséges fedezet előteremtése hosszabb időt igényelnek, de szükség volt erre a kiállítók érdekében is, hogy kellőleg előkészülten léphessenek a nagyközönség elé.

Az ülésen dr. Falussy x\rpád főispán kész programmtervezetet terjesztett elő, mely a gazdaság összes ágait felöleli, természetesen, hogy ez még a végleges tervezet és költségvetés összeállításáig — mely iránt az ülés szintén intézkedett — változást is szenvedhet.

Az egyesület történetének megírása iránt az intézkedés szintén megtétetett.

Az ünnepély díszközgyűléssel veszi kezdetét.

Magának a kiállításnak tervezett pro- grammja a következő:

I. Mezőgazdasági, szemes és szálas termékek kiállítása.

II. Élő állatok és állati termékek kiállítása:

a) lókiállitás;

b) szarvasmarha kiállítás ;

c) sertéskiállitás;

d) juhkiállitás;

e) baromfikiállitás,

f) méhészeti kiállítás;

sőbb tudtuk meg, hogy a végrehajtó lakott benne. Ennek azonban nem szokás csákós, fegyveres őrt tiszteletből felállítani.

A brigadérosnak feltűnt a zöldkeritéses ház előtt ácsorgó katona. Odament hozzá s megkérdezte, hogy miért áll ott.

— Vigyázok, brigadéros urnák alássan jelentem, hogy valamit el ne lopjanak, s hogy a czivil emberek itt ne rendetlenkedjenek.

így válaszolt a katona. így tanította őrmester ur Sólyom, hogy ezt a választ adja, ha valamikor vártán áll, s kötelessége felől valamelyik tiszt ur megkérdezi.

De a brigadérost nem elégítette ki ez a válasz. Se adóhivatal, se semmiféle pénztár, se börtön nincs a házban, mi az ördögért áll hát ; ott az a katona ? Megkérdezte az ezredest, ez az i alezredest, az alezredes az őrnagyot, ez a kapi- j tányt, de senki sem tudta, hogy miért áll a zöid- . keritéses ház előtt a katona.

Nem tudta még őrmester ur Sólyom sem.

Szigorú vizsgálat indult meg a dologban, i

Ez aztán napok múlva kiderítette a rettenetes titkot.

Három év előtt az ezred ugyancsak Sza- moborban táborozott. Akkor a végrehajtó házában lakott az ezredes ur, s a ház kerítését akkor festették be zöld festékkel. Azért állították őrt a ház elé, hogy figyelmeztesse az ezredes ur vendégeit az uj festésre.

Most, hogy az ezred megint Szamoborba került, az ezredadjutáns jól emlékezett, hogy tavaly is, három év előtt is őr állott a zöld keritéses ház előtt Odaállította hát most. is. Minek állott akkor ott: azt nem kereste, de abban bizonyos volt, hogy ott állott.

így került a végrehajtó háza elé csákós fegyveres őr. A kerítés zöld festéke már régen megszáradt, jó részben le is verte már az eső, de az őrt azért most. is odaállították. És szigorúan meghagyták neki, mindenre jól vigyázzon, de hogy mire azt senki se tudta.

Maga a vártaszolgálat tulajdonképpen kétféle. Tiszteletbeli és biztonsági. Azt nagy urak, magasrangu generálisok tiszteletére állítják fel, ezt őrködni, vigyázni. Az parádéban teljesiti a szolgálatot, ez csak közönséges mundérban. Oda nem vezényelnek vártára akárkit, csak daliás termetű, bajuszos legényeket.

A kötelesség, a felelősség azonban itt is, ott is egyforma.

Nincs más dolguk, minthogy huszonnégy óráig folyton őrködjenek, vigyázzanak.

De jól vigyázzanak.

Hat lépést menjen előre az őr, hat lépést hátra, és ne csak úgy komótosan sétáljon, kihúzza magát daliásán, kifeszitse mellét, kinyújtsa járásközben a lábát, hogy a kék nadrágon keresztül is meglássák az izmok munkája. Senkivel a világon szóba ne álljon. Asszonynépre rá ne nézzen, dohányozni ne merjen, hanem ha valamelyik tiszt ur jön, a számára kijelölt helyen villámgyorsan megálljon, egyenesen mint a bérei fenyő, mozdulatlanul, mint a kőszikla és keményen ugv szalutáljon.

És különösen vigyázzon kapitány ur Komo- morovesákra, ha garnizons-inspektios. A reglamához tartsa magat, mert a legkisebb szabálytalanságért áristomba kerül. Kapitány ur napjában többször megvizsgálja a vártákat, sőt éjjel is folyton mászkál, mint a kísértét.

Ilyenkor teszi próbára a legényeket. Tudják-e kötelességüket, nem ijednek-e meg ?

így tette próbára Vári Szabó Jánost is.

A nagy tahó a város végén a temető mellett a katonai barakkokat kerülgette. Mielőtt káplár ur Csorba kiállította, egész sereg rémhistóriát mesélt el neki a szellemekről, melyek éjfélkor kikelnek a sirokból s a barakkok közt sétálgatnak egész éjfél után egy óráig.

Vári Szabó János nem félt ugyan, de mégis megborzongott, mikor éjfélt ütött a városban a toronyóra. Eszébe jutottak a szellemek. Megállott egy perezre, jobban magához szorította fegyverét, s csendesen fütyülni kezdett.

Nem sokáig lülyürészett.

haszonnal járnak, mert azok a termelő és fogyasztó találkozó helyei: a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület amidőn egy ily na- gyobbszabásu kiállítást rendez, nemcsak a gazdák, de általában az egész közönség részéről a legmesszebb menő anyagi és erkölcsi támogatásra már most a rendezésnél is, joggal igényt tarthat.

HÍREK.

Mariska és Steinheilné.

Haverda Mária és Steinheilné neve vétlenségből most egymás mellé kerül az újságokban. Párisban most fejeződik be a Steiaheil-ügy tárgyalása. Ez a véletlenség megtéveszti az embereket és egymáshoz közel hozzák, egyforma asszonyfajlának és szörnyetegnek kezdik látni a két asszonyt, a kiket pedig bünük különféle- sége mellett belső differenciák is messze dobnak egymástól. Steinheilné maga gyilkolt ismeretlen bűntársakkal. Megtévesztő rafinériákkal tudta fedezni magát és hónapokon át tartó hajsza után tudta meg Páris, hogy ő az édesanyja, Madame Japi és ura, a festő Steinbeil gyilkosa. Mariskáért limonádés szerelemért küldte másvilágra Haverda Boldizsárnál Jánossy Aladár.

Nem egy a bűn, de semmikép sem egyforma asszonyszemély Steinheilné és Mariska és semmiképen sem magyar Steinheilné, ez a bácskai mákvirág, ennyire nem elsőrangú. Steinheilné a párisi legelőkelőbb társaság demimondja, a köz- társasági elnök szeretője, társasága, nevelése és modora szerint is művelt nő, legalább is a műveltség külső allűrjeivel. Egy ujforma Madame Bovary, akit bűnre ragad a hisztériája.

A Steinbeil-ügy bonyodalmas nyomozása alatt feltárult egészen az Impasse Ronsinbeli család bomlott élete. A férj fest, képeit eladja felesége barátainak, és ezek a barátok szolgáltatják a pénzt a gazdag vacsorákhoz, mikor még az utcán is folyik a pezsgő. A leányuk semmit sem sejt az anyja életéből, naiv szűz és menyasszony, a kit szívesen venne feleségül á kiszemelt fiatalember. Ha Steinheilné bűne közbe nem jön, folyik még ez a feslett élet tovább és nem botránkozik meg rajta Párisban senki, mert nemcsak egy Steinheilné él a francia társadalomban. Beteges és romlott erkölcsök hisztériás nője volt ez a Steinheilné, de a hogy élte ezt a romlott életet, érdekes volt, stílust tudott

Alig hangzott el az utolsó óraütés, irtózatos alak tűnt fel az egyik barak háta mögött. Ember-e, állat-e nem tudta kivenni hamarjába.

A szörnyetegnek fehér szőre volt és hatalmas két szarva. Feje, lába mint az ököré. Szeme úgy égett mint a lampavilág, két lábon bömbölve közeledett Vári Szabó János felé.

A nagy tahó ereiben egy pillanatra meghűlt a vér. De csakhamar magához tért, lekapta válláról fegyverét s dörgő hangon rákiáltott a szörnyetegre:

— Halt, mert lövök!

A szörnyeteg azonban nem állt meg, hanem nagy ugrándozva közeledett Vári Szabó Janos felé.

Ez se vette tréfára a dolgot, arcához emelte a töltött fegyvert, czélzott és megrántotta a ravaszt. A fegyver eldördült, de a szörnyetegnek nem történt semmi baja. Már csak öt lépésre volt a katonától, ügy látszott nem árt neki a golyó sem.

Vári Szabó János újra rátüzelt, de megint csak eredmény nélkül. Borzasztó kétségbeeses vett erőt a nagy, izmos legényen. Két lépést hátrált, de aztán két kézre kapta puskáját és nagy káromkodás között rárohant a szörnyetegre :

— Hadd látom kibirod-e a puskatust is?!

De erre mar nem volt kiváncsi a szörnyeteg. Hirtelen ledobta magáról az ökörbőrt és ott állott a tajtékzó legény előtt Komorovcsák kapitány.

Vári Szabó János még jobban meglepetve, katonásan tisztelgett és zavartan igy szólott:

— Ejnye bizony, majdnem agyonütöttem a kapitány urat.

Csak az nem ment a fejébe, hogyan nem fogta a golyó a kapitány urat. Nem tudta szegény feje, hogy káplár ur Csorba mielőtt kiállította, kiszedte fegyveréből az éles töltéseket s nyomorult execzirpatronokat rakott be helyettük.

Kapitány ur Komorovcsák megdicsérte bátorságáért a legényt s nemsokára megtette fraiternek.

A sok várta között akadt természetesen olyan is, amely veszedelemmel jár. Ilyenek mosg) tejgazdasági termékek kiállítása;

h) gyapjukiállitás.

III. Szőlészeti és borászati kiállítás,

IV. Kertészeti és gyümölcsészeti kiál litás:

a) faiskolai termékek;

b) friss gyümölcs;

c) konyhakertészet;

d) diszkertészet;

e) feldolgozott gyümölcs és zöldség;

f) gyümölcsszesz-félék kiállítása;

V. Erdészeti kiállítás;

VI. Mezőgazdasági gyáripar termékek kiállítása

VII. Gazdasági háziipar kiállítás.

VIH. Mezőgazdasági ipari termékek kiállítása.

IX. Országos jellegű mezőgazdasági gépkiállítás, ennek keretében eke és gép- verseny.

A programmból láthatjuk, hogy az oly tág körben mozog s a gazdasági élet legcsekélyebb megnyilatkozásaira is annyira kiterjed, hogy ezután Ítélve, Szatmármegyé- ben eddigelé hasonló nagyszabású kiállítás még nem volt.

Az előkészítő bizottság — nagyon helyesen — már most a legszélesehb körű mozgalmat indítja meg s járási albizottságokat szervez, melyeknek összehozására az ülés a járási főszolgabirákat kérte föl.

Szerencsés gondolat, hogy a kiállítás helyéül a bizottság a Kossuthkert és az ezzel kapcsolatos terület átengedése iránt tesz lépéseket, amely parkban a kiállítást látogatók árnyas helyen sétálva gyönyörködhetnek gazdáink versenyében.

Minden esetre örömmel konstatálhatjuk, hogy az egyesület vármegyénk gazdaközönségének alkalmat nyújt termékeinek bemutatására, de másrészt miután a kiállítások ma már nem pusztán látványosság-számba mennek s nem csak erkölcsi hasznuk elvitáz- hatlan, de úgy a kiáílitóra, mint a látogatóra következményeiben jelentékeny anyagi