Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-10-19 / 41. szám
Szinérváralja, 1909. Október 19. — 41. szám. >/> * “ t Hatodik évfolyam. RVARAL TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési áruk: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkeszti : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó.mindennemü közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színérváraljóra küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = A szüret. Van egy csodaszép költeményünk, a évtizedben. Kisebb-nagyobb mértékben, az újabb termelési fogásokkal gyakran találkozunk még a kis, törpe szőlőgazdaságokvevőre. Minden esztendőben égetőbben fog a baj mutatkozni. Úgy tudjuk, hogy az államkormányzat már évek óta napirendre mi aggastyán Léváink irta, mely a mostani napokban igen aktuális. »Szüreti szint ölte két kis búgom ajka* — mondja a költő és ez így lesz, valameddig Noé apánk megcsufitója, a bor szőlőgerezden érik. Közel volt az az idő, amidőn már a vegyi tudomány szüretelt sötét pincékben, amikor virágzó iparág volt a borhamisítás. De ezt szerencsére tárgytalanná teszi az idő. Ma már ott tartunk, hogy ámbár kevesebb a szőlővel beültetett terület Magyarországon, mint a filoxera előtt, mégis a modern termelés következtében sokkal több borunk terem most, mint a filokxera pusztítás előtt. A hivatalos és magánjelentések szerint egyrészt a tavaszi fagy, másrészt a sző'őmoly nagy pusztítása miatt lényegesen kevesebb lesz a bortermés mint tavaly, amelyről öreg szőlősgazdák azt mondották, hogy a boszniai occupáció óta nem emlékeznek hasonló nagy termésre. Megegyeznek a tudósítások abban, hogy ha mennyiségre kevesebb is lesz a bor, minőségre lényegesen jobb lesz. Ami bennünket a szüretelés alkalmából a kérdéssel való foglalkozásra bir, az az, hogy felhívjuk az érdekelt gazdákat azoknak az okszerű szüretek megtekintésére, melyek hazánk minden valamirevalóbb borvidékén ezidötájt rendeztetnek. Úgy látjuk, hogy a szőlőtermelés terén még a kisgazdák is sokat tanultak az utolsó ban is. Amely téren haladni kellene, azt az ósdi szüretelés terén várjuk. A modern technika a szüretelés terén az utóbbi években igen sok jól felhasználható eszközt nyújt a gazda kezébe és nagyon jól teszi a földmivelésügyi minisztérium, midőn a tanítás legközvetetlenebb tényezőjével, a szemléltetéssel akarja a kistermelőket e tekintetben haladásra bírni. Megszüut az az idő, amikor ósdi módon szüreteltek és igen gyakran szüretelés közben »kereszteltek* is, mert hiszen a modern eszközök ezt a kis csalafintaságot ma már nyomban konstatálják és a gazda annak teszi ki magát, hogy amit az Isten neki adott, azt ő mesterséges módon elértékteleníti. A helyes okszerű szüreLelés módjai el- tanitására az a nehány vidéki minta szüret, amelyekből a mi vidékünknek is jutott, még nem elég arra, hogy rövid időn belől azok az ismeretek elterjedjenek valamennyi borvidéken, hanem szükséges ambuláns tanítókat szétküldeni az országban, nemcsak a szüretek alkalmára, hanem a pince- gazdasági ismeretek legelemibb részének megtanítására is. Sajnos, a magyar borgazdaság minden esztendőben válságosabb helyzetbe jut. Még nem minden felújított szőlő nyújt teljes termést és már is felhangzik a termelőknek panaszszava, hogy igen nagy eladatlan borkészlet hiába vár szeretné tűzni a borértékesítés kérdését; de az a mai zűrzavaros politikai helyzetben egyhamar aligha kerül napfényre és a szőlősgazdáknak még arra is sokáig kell várniok, hogy az annyira nehézményezett városi boritaladó alól mentesittessék termelésük. Éppen ebben a súlyos helyzetben tartjuk felette szükségesnek a pincegazdasági ismeretek intenzív terjesztését és éppen ezért ismételjük meg azt az óhajunkat, hogy a pincegazdasági ismeretek terjesztésére mélyebb nyomot vágó munkára vállalkozzék a kormányzat, amely valóban korszakos munkásságot teljesített, midőn egy teljesen elpusztult és egykor milliókat hozott termelési ágat sikerült nemcsak régi virágzása fokára emelni, hanem azt túl is haladni. Értjük a szőlő rekonstrukcióját, mellyel elpusztult területek váltak újra dúsan termővé és a gazdaságilag elernyedt, reményl- vesztett nép kezd újra a népjólét fokára lépni. Nagyon hálátlan lenne az, aki két évtizedes szívós munkásság előtt kalapot nem emelne. A mostani szüretelés idején felvetjük még a községi elöljárósághoz való azon kérésünket, hogy az uj bortörvény igen mélyre ható és súlyos következményekkel járó rendelkezéseket tartalmaz, amelyekről a tájékozatlan kistermelőket feltétlenül fel A „8Z1NÉRVARAUA“ TÁRCÁJA. Öreg költőnek. Mint sudár fa, mely a tarka réten Majd eleped az egyedüllétben, Egyre vár, vár, valami más fára — Te is olyan bus vagy, olyan árva. Egyedül vagy körülötted-százan Énekelve, versenyezve lázban, Csendül a rim, czafrangos a nóta, Ó de mennyit változott azóta! ü7 időknek uj nótája támadt, Más manapság a gyönyör s a bánat, Valamikor a haza volt — minden, De manapság osztoznak a kincsen Önös érdek taszigálás járja, Megtépve az élet bokrétája! Ó de azért ne tedd le a lantod, Megcsendül még azon egy-két akkord, Szomorú bár, borongás a hangja, Tán szemedből könnyed is kicsalja; Énekelj csak egyszerűn, mereng fin, Mint a madár éjszaka az erdőn. Lesz idő még, mikor újra éled, Ami még volt, ami semmivé lett, Tavasz csókja átszáll a világon, Rügy patakzik a letartott ágon, Régi nótád lángra gyújtja bennünk Azt az érzést, amit elfeledtünk. Juhász Gyula. A fogatlan öregasszony. Bár már éjfél utánra járt az idő, Defregois Raoul még dolgozott a mécses gyatra világánál. Paris már ébredezett. A külváros élénkülni kezdett. A tejes asszonyok csengős kocsijukkal, az elárusítók egy-egy kiálltással zavarják meg az éjjeli csendet. Raoul jogász vizsgálatra készül. Padló- szobájában dideregve jegyezget, majd feltekint munkájából, neki dűl szalmából fonott széke támlájának, nagyot nyújtózkodik, kinyújtva sovány lábat, önmagával kezd beszélgetni. — Az áldóját ennek a sok paragrafusnak. Sohsem birkózom meg velük. Jó, hogy van egy marék pipadohányom, mit utolsó soumon vettem. Máskép pipaszó nélkül elálmosodnék s megI fagynék e farkasorditóban. Előveszi hosszuszáru cseréppipáját, kirázva belőle a régi hamut a vörös téglaburkolatra — megtölti s mielőtt rágyújtana az ablakhoz megy, kezét dörzsölgetve, hogy gémberedett ujjait kissé életre keltse. — Huh de ronda, ködös ez a Páris. Ha nem szégyelném párisi létemre, hát azt mondanám, hogy utálom, undorodom már tőle! Gyomrom kong az ürességtől, akár a »Vörös Macska« vendéglő üres hordói. Jól esnék már valami meleget ennem. Apropos, hisz még hideg étek sem nyomta meg a gyomromat. Na meg az Isten sem akarja tűn, hogy egyik hivője, bár legyen kissé Tamás is, koplaljon negyven- nyolc órát egy huzamban. Télviz ideje volt s a fiatal jogász vékony zubbonyban didergett. Arca ijesztő a mécses vöröses lángjánál. Kiálló pofacsontjával, nehány szál sörtés bajusszal, ajka bal szegletén mély forradással, valóságos Lombrosó-féle betörő typus Hangja azonban teljes ellentéte külsejének, gyengéd, mélyen rezgő. — Csak ne lennék oly veszettül éhes. Az /a Claude bizonyosan bezabált mára. Tudja a manó mi lelte ma reggel. Folyton reszketett, mint a nyárfa levele. Keveset szólt, kevesebbet a rendes kevésnél is. Ha szólni kezdett, akkor is előbb körülnézett, nincs e valaki közelünkben. Halk hangon, mintha az ijjedtség szorította volna össze torkát, tördelve, bizonytalanul mondá, hogy sajnálja nagyon az öreg asszonyt! . . . . Majd elhallgatott megint. Melyik öregasszonyról , beszélt? Tán csak nem arról a fogatlan banyáról? ! Különben nem is volna csoda, ha az volna az : ő ideálja, hisz olyan ferdén még nem láttam ! gondolkodni embert. Aztán meg azt is kérdezte, | hogy tudok-e titoktartó lenni? Hogyne tudnék Ha fáj a feje, használjon azonnal Bér e t vás-pasztillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti [Borotvás Tanias, gyógyszerész Kisposton. Orvosok áltyl öjánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
