Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-09-07 / 35. szám

mek 15 éves kora előtt elhalt volna, nehogy az i elhagyás vagy angyalcsinálás utján előmozdítsa a gyermek pusztulását. A gyermekmenhelyben egy gyermek tartási költsége 15 éves koráig 2220 koronába kerül, ezt kellene, hogy az apa megfizesse, ebből a városok terhe 1200 korona, mi visszatérülne, mi az eddig nevelésbe vett 50,000 gyermek tartási költségeinek V* részét (25,000 X 1200 = 30,000.000 koronát) tesz ki. Idővel még az anyának is ennyi kárpótlás volna megítélhető, ha a gyermektartási költség nem apasztaná kellőleg a törvénytelen gyerme­kek számát. Ami kétszeresen hatna a házassági utjáni törvényesités előmozdítására is. Azért kellene hivatalból megállapítani a tartási kötelezettséget és felszedni, hogy a per ne rontsa a szerelemből fakadt és igazán csak a házassággal jóvátehető viszonyt; gyakori eset, hogy a megítélt kártérítést se fizeti az apa és a szegény anya képtelen felhajtani. Dr. Winkler József. 1909. Szeptember 6. I HÍREK. Eljegyzés. Oláh Sándor, brassói ref. lelkész eljegyezte Paksy Sarolta uríeányt Hajdúböször­ményből. A Kossuth szobor leleplezése ügyében e hó 4-én értekezlet volt a Polgári Kör helyiségében, melyen bizottságot küldtek ki az ünnepély elő­készítésére. A bizottság elnöke Mándy Zoltán, Dr. Ember elemér, jegyzője Dr. Székely Farkas és Fábián István. Hirtelen halál. Kovács Kálmán, kőmives- pallér, ki a helybeli gör. kath. templom reno­válásánál a kőmives munkálatokat vezette, e hó 2-án hirtelen rosszul lett és 4-én délután 3 óra­kor iszonyú kin között meghalt. Az orvossal egyhangúlag megállapították a halált, megelőző jelekből, hogy Kovács víziszonyban (veszettség) halt meg. A halai okáról egyebet is rebesgetnek, de amire a mende—monda támaszkodhatnék, biztos támpont nincs. Megszurta a csendőr. Kucz Péter, pettyéni juhász a Szamos hid végén garázdálkodott e hó 24-én délután részeg állapotban. Belekötött egy ottlevő kofába és azt ütlegelni kezdte. Tóth Gyula csendőr figyelmeztette Kucz Pétert, hogy ne bántsa a kofát, mire a juhász a csendőrre támadt és botjával ráütött. Tóth Gyulának csak­hamar segítségére sietett Karbundár József csendőr is, de még ketten sem bírtak a neki- bőszült részeg emberrel. Miután a csendőrök lát­ták, hogy Kucz Péterrel nem boldogulnak, Tóth Gyula kardot rántott és hasbaszurta a juhászt. Kucz Péter a szúrás folytán összeesett. A csend­őrök nyomban telefonáltak a mentőkért, akik Kucz súlyos sebét bekötözték és beszállították a közkórházba. zony nem akartam a könyvedet ellopni, csak még egyszer jól megnézni .... — Aki a másét elveszi, az lop, érted! És te most tolvaj vagy, a csendőr el fog érted jönni és a tömlöczbe kisér — hajtogattam kérlelhe­tetlenül. Pityó halotthalvány lett az iszonyattól. Sö­tét bársonyos szemét kétségbeesetten és rémül­ten meresztette rám, közben reszketés futott át gyönge, nyomorék testén. Erzsók asszony az ő szokott energiájával vetett véget a jelenetnek: Pityót belóditotta a házba, engem pedig ki az utczára. Még az nap este visszakaptam a köny­vemet. A kis cseléd hozta el. Elmondta, hogy Erzsók asszony irtóztató igazságot tett: piszka- fával verte meg az elvetemedett gyermeket. A haragom egyszerre elpárolgott. Szorongó szívvel toltam odébb a könyvet; már nem is szerettem annyira s nagyon-nagyon megbántam, hogy nem adtam kölcsön Pityónak. Mikor másnap kijöttünk az iskolából, talál­koztunk Pityóval. Az utczán lődörgött. Nagyon levertnek látszott, a szeme ki volt sírva, az arca megdagadva: eszembe jutott, hogy a pékmesterné nem csak az urát pofozza és igen megsajnáltam a kis nyomorultat. Amint észre vett bennünket, futásnak eredt. Ezt a megugrást kihívásnak vet­tük és valami vad harczi szomjúság támadt fel benünk. uvöltve rohantunk utána és tele torok­kal kiáltottuk: — Tolvaj, tolvaj! tömlöczbe vele! Visszafordult egy perezre és rám nézett fájdalmasan, panaszosan, mintha kegyelemért S ZINÉR VÁRALJ A Tűz. Egri községben a napokban óriási tűz dühöngött. Húsz fokóház s ugyanannyi mellék- épület teljesen porrá égett. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egye­sület igazgató választmánya Szatmáron, a város­háza tanácstermében folyó hó 8.-án d. e. 11 órakor ülést tart. Automobil járatok. Szatmáron egy uj vál­lalat van alakulóban, mely automobil járatot fog fenntartani a Kossuíh-kert és a Szamos hid kö­zött. Vidéki utazásokra kisebb automobilok lesz­nek. A vitel-dij igen alacsonyan lesz megálla­pítva. Halálozás. Terge Lőrincz, 48-as honvéd­hadnagy a múlt hó 30-án meghalt 86 éves ko­rában. A nagy időket látott férfiú holt testét szeptember 1-én temettük el nagy részvét mel­lett. A család a következő gyászjelentést adta ki. Alólirottak — a számos rokonság nevében is — mélyen megszomorodott szívvel tudatják a leg­jobb férj, apa, nagyapa, testvér és após Vámos- pércsi Terge Lőrincz 1848-as nyugdíjas honvéd­hadnagynak f. hó 30-án éjjel 12 órakor, életé­nek 86-ik évében boldog házasságának 46-ik évé­ben hosszas szenvedés után történt elhunytát. Kihűlt tetemei szeptember 1-én d. u. 4 órakor fognak a ref. szertartás szerint örök nyugalomra helyeztetni. Szinérváralja, 1909. augusztus 31. özv. Terge Lőrinczné, szül. deáki Fülöp Autónia neje. Terge Zsigmond, Terge József, Terge Sán­dor, Terge Vilma férjezett. Tomasovits Dusánné, gyermekei. Tomasovits Dusán veje. Terge Piroska, özv. Gönczy Sámuelné, Terge Piozália, özv. An­tal Isfvánné, Terge Ferencz testvérei. Terge Jó­zsef, Terge Ferencz, Terge László, Terge Sándor, Terge István unokái. Országos állatvásárok vármegyénkben. Szep­tember 7-én Szamoskrassón, 9-én Jánkon és Királydaróczon, 13-án Avasfelsőfaluban és Nagy­károlyban, 16-án Erdődön, 20-án Sárközön és Fehérgyarmaton, 21-én Szatmár-Németiben, 27-én Mátészalkán, 28-án Krasznabélteken, október 1-én Csengeren és Kővárhosszufaluban, 4-én Felső­bányán, 5-én Nagyecseden. Kirabolt csodarabbi. Általános és régi pa­nasz Szatmármegyében, hogy a megye észak­keleti részén, az úgynevezett »Avas«-ban igen rossz közbiztonsági állapotok uralkodnak. Alig múlik el nap, hogy rablás és fosztogatás elő ne fordulna, sőt nem ritkán gyilkosság is tör­ténik. Az »Avas«-ban, a melynek lakói félig vad oláhok, akik teljesen a pálinka hatalmában vannak a napokban ismét rablás volt Mózesfalu közelében. A rablás áldozata a messze földön hires szablonczai csodarabbi. Két oláh elébe ugrott a rabbinak, pisztolyt szegeztek a mellé­nek és elszedték tőle a nála lévő jelentékeny összegű pénzt, értéktárgyakat és a kocsin szállí­tott ruhanemüeket. A csendőrség elfogta a tette­seket Szína Grigor és Beibe Trafalgár szemé­lyében. esdekelt volna; de a gyermek nem ismert irgal­mat. Amint az üldözőbe vett vadat, úgy kerget­tük az elölünk menekülőt az utczákon végig. Nem álltunk meg akkor sem, amikor megkerülte a templomot és a folyó felé vette útját. Csak mi­kor a sodró árba vetette magát, akkor vert gyö­keret a lábunk. Hangtalan rémülettel néztük, hogy küzd a hullámokkal. Az egyik magasra vetette, a másik eltemette. Mikor már nem lát­tuk többé, kétségbeesetten kezdtünk segítségért kiáltozni . . . Két nap múlva kihúzták a Pityó holttestét a vizből és csendesen elföldelték. — Jó helyen van a kis nyomorult, — mond­ták az emberek, legalább egy koldussal kevesebb van a faluban. — Ez volt a kis Pityó nekrológja ... Másnap szakadt az eső és hideg szél csa­pott végig az utczákon, de nekem nem volt ma­radásom a házban. Hónom alá dugtam Robinson diszkiadását és kiszöktem vele az utczára. Az utamat egyenesen a temető felé vettem. Egy lé­lek sem volt kint. Megkerestem a frissen felhan- lolt sirt és az egyszerű fejfára borulva kitört belőlem lelkemnek első nagy fájdalma. A kis koldus kihűlt szive fölött elzokogtam gyermeki szivemnek minden gyötrelmét . . . Mikor kissé lecsöndesedtem, tiz ujjammal mély gödröt ástam Pityó sírjába és beletemettem a Robinson disz­kiadását, azután szépen elegyengettem fölötte a földet. 35. szám. (3) Megjutalmazott cseléd. Kovásznay Zsigmond baíizi nagybirtokosnál Czibere János gazdasági cseléd 45 év óta szolgál. A földművelésügyi mi­niszter ezért oklevéllel és 100 korona jutalom­mal tüntette ki, amit Kállay Ödön szolgabiró nyújtott át a kitüntetettnek szép beszéd kísére­tében. A lélekemelő ünnepségen az egész falu jelen volt. Uj postabélyegek. A kereskedelmi minisz­ter levéljegyek kibocsátását tervezi. Helyesen. A mostaniak kopott szintiek s primitiv egysze­rűségük miatt a levéljegyek nemzetközi verse­nyében úgy is utolsó helyen állanak. Mivel a miniszter nem köti meg a tervező művész ke­zét s képzeletét semmi irányban, hiszszük, hogy az újak majd a világnak hirt visznek a magyar fejlett ízléséről, művészetéről s hazánk szépsé­geiről. Magyar dalpályázat. Svärdström Valborg asszony, az ismert svéd énekmüvésznő, kit a magyar közönség páratlan művészete révén annyira szivébe fogadott, 2000 koronát kitévő pályadijakat tűzött ki magyar szövegű müda- lokra. E hazafias tényével hálájának egy részét akarja leróni a magyar közönséggel szemben, azért a lelkes fogadtatásért, melyben őt attól a pillanattól fogva részesítette, midőn először hangzott el ajkáról a magyar dal. A négy leg­jobbnak ítélt dal, egyenként 400 koronás dijban részesül. A nyolc második dij 50-50 koronára rug. A 12 pályadijazott dalt a művésznő hang­versenyeiben állandóan énekelni fogja. Pályázhat minden magyar zeneszerző legfeljebb három dallal, melyek jeligés levél kíséretében a »Har­monia« zeneműkiadó-vállalat igazgatójának ifj. dr. Hubai) Jenőnek (Budapest, IV. Váczi-utcza 20.) küldendők be. A dalok kiadási és tulajdon­joga a Harmóniára száll át, amely a pályadíj­nyertes müveket, a bírálat megtörténte után, művészi köntösben nyilvánosságra fogja hozni. A biráló-bizottság elnöke: Mihalovich Ödön, tagjai: Hubay Jenő, Herzfeld Victor, dr. Diósy Béla és Kern Aurél. A pályázat 1909. szeptem­ber 20-án jár le. Elmélkedés egy pokolgépről. A múlt hét legnagyobb szenzációja a kassai pokolgépes küldemény volt, mely egy hadbíró­nak volt adresszálva és amely kis hijja, hogy az illető urat a levegőbe nem röpítette. Azóta a tettest is elcsípték egy kanizsai honvédszázados személyében és tekintve katonáék szigorúságát, bizony nagyon kemény büntetés várakozik reá. Maga a pokolgépes készítmény annyira zse­niális találmány, hogy ha például tőlem függne, nagylelkűen megkegyelmeznék a merénylő ka­tonatisztnek s azt ajánlanám neki, készítsen és tartson raktáron minél több ilyen pokolgépet, amelyeket azután tömegesen és jó pénzért tudna értékesíteni. A magam nagy fantáziájával például kisü­töttem, hogy a pokolgépes tiszt ur kiktől kapna első sorban rendelést. íme néhány mutatvány belőlük: Tisztelt Uram! Szíveskedjék részemre haladéktalánul egy biztosan és pontosan működő pokolgépet kül­deni. Ár nem határoz. Fődolog, hogy akkor robbanjon, amikor akarom és kielégítő ered­ménynyel. Ne tessék sajnálni sem a dinamitot, sem a nitroglicerint. Ezekkel jó dúsan tömje meg a gépet. Van egy jó barátom és elvtársam : Lengyel Zoltán ur, őt szeretném megörvendez­tetni egy ilyen küldeménnyel. Teljes tisztelettel Polónyi Géza s k. Kedves Pokolgépmester! Lelkesen üdvözlöm önt abból az alka­lomból, hogy olyan nagyszerű pokolgépet, kül­dött kassai bajtársának. Ön az én emberem. Ön az, akire vártam, aki álmaimat meg fogja valósítani. Kérem, tudassa velem lehetőleg azonnal, tudna e egy olyan pokolgépet gyár­tani, amelylyel az összes magyar politikai pár­tokat és az összes magyar sajtót fel lehetne robbantani ? Becses válasza elé a legnagyobb érdeklődéssel tekintek és vagyok lelkes hive Lueger, bécsi polgármester. Nagyságos Uram! Egy szerencsétlen, szerelméűen csalódott nő fordul Önhöz. Hét éven keresztül én voltam I világ legboldogabb teremtése, mert elhittem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom