Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-09-07 / 35. szám
Szinérváralja, 1909. Szeptember 6. — 35. szám. Hatodik évfolyam. RTiRAUA 9(h 9 TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Az iskolaév küszöbén. Az országban megkezdődtek az iskolai beiratások és nyomukban felhang- zanak azok a bajok, amelyek immár évek óta felhangzanak, de amely bajokat eddig nem orvosoltak. A gondos szülők sietnek gyermekeiket az iskolákban elhelyezni. Apák, anyák ilyenkor egymáson keresztülgázolva sietnek beiratni, mert tudják, hogy a létszám hamar betelik és gyermekük könnyen kintrekedhet a tudományok csarnokából. Mint minden évben, úgy ezúttal is az iskolaigazgatók arról panaszkodnak, hogy minden osztály zsúfolásig megtelt és ilyen állapotok mellett szinte ember- feletti munka lesz egy osztályban a tanulókat rendszeresen tanitani és azokat feleltetni. Még mindig a régi jelenségek tartják felszinen magukat. Minden szülő, szegény és gazdag egyaránt — iskoláztatni akarja gyermekét, hogy abból diplomás ember váljék. Hogy ez a diploma manapság semmit nem ér, hogy a megszerzett diploma dacára is csak nagy összeköttetések és protekciók révén lehet a szeretett gyermeket egy havonként 40 koronával díjazott állásba behozni, hogy manapság egy jó iparosnak — épen a diplomás pályák aggasztóan túlzsúfolt volta miatt — ezerte jobb dolga van, mint egy diplomás urfinak: mindezt nem akarják a szülők belátni, ők rendületlenül és törtetve sietnek beiratni és rendületlenül lenézik továbbra is az iparos és a kereskedői pályát, amely pályák pedig biztosabb és nyugodtabb megélhetést nyújtanak bármely diplomás pályánál. Szerte az országban beíratják a fiukat, rossz és jó tanulókat egyformán. Hiába magyarázzák maguk az igazgatók is a beiratásnál az izzadó szülőknek, hogy fiaikból ne törekedjenek annyira diplomás embereket faragni. A szülő az igazgatók részéről az ilyen beszédet rosszakaratnak veszi, tehát minden ilyen beszéd falrahánvt borsó. A modern külföldi államokban már régen tisztában vannak a szülők, hogy nemcsak diplomás, hanem más pályák is léteznek és ehez képest nevelik gyermekeiket. A külföldi középiskolák nem telnek meg zsúfolásig, mint nálunk. Ott iskolák annyi diplomás embert termelnek, amennyire szükség van. Nálunk körülbelül szégyen és megaláztatás számba megy az iparos pájva. Iparosnak csak akkor adják a szülők gyermekeiket, ha már minden iskolát végig próbáltattak velük, ha már feltétlen bizonyossággal beigazolást nyert, hogy a gyerek nem akar, vagy nem tud tanulni, tehát nem való egyébnek, mint iparosnak. A legmodernebb államokban mindez máskép van, sőt nem is ritka jelenség, hogy némelyek csak azért szerzik meg diplomájukat, hogy igy, kellő tudomány nyal felszerelve menjenek a nálunk lenézett iparos pályára. Ezekben az államokban van is virágzó ipar és kereskedelem. Vájjon mikor fog nálunk megváltozni a szülők helytelen gondolkodása? Mikor fogják belátni, hogy mennyire üdvösebb gyermekeiket ügyes, művelt, jól kereső iparosnak, mint küzködő, nyomorgó hiv talnoknak, orvosnak, vagy ügyvédnek kiképezni ? Ha ilyen irányban, modernül fognak gondolkodni, egy csapásra megszűnnek a mostani iskolai bajok, amelyekre más orvosságot, mint ezt, találni nem lehet. Dr. Földes Béla beszámolója. Kerületünk nagynevű képviselője, dr. Földes Béla, miután Nagybányán és Felsőbányán megtartotta beszámolóját, e hó 1-én hozzánk is eljött, hogy tájékoztasson a politikai helyzetről. A politikai viszonyokat a napilapokból mindnyájan ismerjük s igy Földesnek nem lehetett s nem is volt más célja, mint az, hogy bennünket az adott helyzetben vallott politikájáról, magatartásáról tájékoztasson. Az előkelő vendég szerdán délben kocsin érkezett Szinérváraljára. Néhány háznál látoga tást tett, azután pedig megjelent a közös ebéden, mit tiszteletére rendeztek. Az ebéden megjelent Szinérváralja társadalmának sok képviselője politikai pártállásra tekintet nélkül, ami élénk bizonysága annak, hogy dr. Földes Bélában nemcsak a politikust, hanem fő- képen az embert akartuk ünnepelni, tisztelni. A közös ebédet a Központi vendéglőben költötték el az egybe gyűlt tisztelők, melynek végeztével dr. Ember Elemér felkérésére dr. Földes Béla elmondotta beszámolóját. Ez a beszámoló — tisztelettel legyen mondva, gondosan kerülte a múltat s inkább a jövőt fejtegette. Előadta az okot, mely a mostani válságra A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Balatoni hangulat. Szellő remeg a parti fák alatt S tova siklik ringó bullám ölén. Kibukkan a hold : vörös-sárga fény S a Balatonra vet vérsugarat. Enged a köd .. , Egy-egy felhődarab Lángoló fényes rongyra lépve szét.. . Csolnak lebben. Nagy, bánatos, setét. Csobog a hab amerre elhalad. Viharzó vágyak ... Álom, tiszta, szent! — Kiégett szerelem, céltalan élet .. . Valaki sir. A sóhaj erre téved . . . Nagy locscsanás... s azután néma csend. _____ Reszler Sándor. Pit yó. — Irta: Hollósné De Grobois Nándin. — Pityó Olaszország ege alatt pillantotta meg a napvilágot. Szülei kóbor énekesek voltak, akik városról-városra, faluról-falura vándoroltak a mindennapi kenyérért. Az anyja tüzes szemű, formás teremtés, a Santa Luciát énekelte, az apa szikár, bronzszinü, zord tekintetű férfi, gitáron kisérte, a kis Pityó pedig maszatos barna kezébe gyűjtögette a filléreket, amelyeket az emberek odavetettek. Nagyon unalmas lehetett napról-napra Santa- Luciát énekelni, mert az olasz menyecske egy szép napon abba hagyta a dalolást, magához vette az összegyűjtött filléreket és egy majom- tánczoltató földijével megszökött. A férj nem szólt semmit, csak a tekintete lett egy kissé zordabb; csöndesen leakasztotta nyakáról a gitárját, kivette övéből hegyes kését és megfente jó élesre, azután halálos gyötrelemmel a lelkében és féltékenységgel a szivében nekivágott a nagy világnak, hogy a hűtlen csalfát megkeresse ... A kis Pityóval nem törődött sem az apja, sem az anyja, ott felejtették a falunkban ... Erzsók asszony, a kövér pékmesterné, megszánta a félig kiéhezett tálján árvát s magához vette. Ezentúl ő hordta ki a faluba a ropogós kiflit, meg a barna-piros zsemlét. Erzsók asz- szony hatalmas alakját, mi gyerekek, inkább csak távolról tiszteltük és ha megpillantottuk, már messziről kitértünk az utjából. Azt beszélték tudniillik róla, hogy nemcsak az urát, de a cselédjeit is pofozza, és egyszer pedig az egyik vevőjét sajátkezüleg kidobta a boltjából, mert azt találta mondani, hogy a zsemle napról-napra kisebbedik. Pityót tulajdonképen Pietrónak hívták, de mi nem tudtunk az olasz kiejtésű névvel megbarátkozni és elkereszteltük Pityónak. Ha incselkedtünk vele, igy kiáltottunk utánna: Ityóka, pityóka, ripityóka! . . . Csöndes vérü gyermek volt, de azért nagyon tudott haragudni. Dühében rémesen íintorgatta az orrát s ránk öltögette a nyelvét. A teste vézna, sovány volt. Tizenkét éves lehetett, de nem látszott hat évesnél idősebbnek ; púpos is volt. A feje barna selyem fürtjeivel és nagy sötét, bársonyos szemével hasonlított a Murilló-féle angyalfejecskékhez. Hozzám nagyon ragaszkodott, mint egy hűséges állat, úgy kisérte a nyomomat. Anyám ugyan azt mondta, hogy sehogysem illik Pityó társaságomba, de gyerek észszel úgy okoskodtam, hogy nem kell mindig az anya véleményére hallgatni s mivel nekem Pityó nagyon-nagyon tetszett, valahányszor csak szerét ejthettem, kiszöktem vele a füzesbe, ahol senki sem háborgatott bennünket. Tizenkét éves koromban, születésem napjára Robinson diszkiadását kaptam az apámtól. DélH q f Á « n f 0 ( ß ne tétovázzék, hanem i J *** * ® J használjon azonnal mely 10 perc alatt a legmakacsabb m’graint és fejfájást elmulasztja. — Ára 1 korona 20 fillér. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Bér e tvás-p asztillát, Kapható minden gyógyszertárban. Három doboznál ingyen postai szállítás.
