Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-01-26 / 4. szám

(2) 19Ö9. január 26.

4. szám.

Méltán elvárhatjuk, hogy mindazok, akik a nép hivatott vezetői: lelkészek, tanítók, jegyzők, birtokosok a falu népe jóvoltára a legnagyobb szeretettel fogják a földművelésügyi kormány szép szándékát támogatni s mindent elkövetnek, hogy ahol háziipari kurzus van, a nép ezt minél nagyobb számban keresse föl és ahol még nem volt, annak rendezése érdekében a szükséges lépéseket idején i megteszik.

Bajok a munkásbiztositó pénztár j körül.

Az egyetemes emberiség eszméje által vezetett socialis irányzat mind nagyobb tért hódit j a népek rétegeiben. Ma már nem félnek tőle a müveit emberek, mint ezelőtt. Sok helyen, hol avatatlan kezekben van a vezetés, rombol; de j rendeltetése és egészséges hatása az építés, i Annyira nem idegenkednek tőle az emberek, | hogy minden intézményt, ami az általános nép- j jólét előmozdítására létesül, socialis névvel neveznek.

Ilyen socialis intézmény a munkásbiztositó | pénztár is, mely törvényhatóságilag szerveztetett s állami felügyelet alatt ált s tulajdonképen az j eddigi betegsegélyző pénztárakat helyettesíti töké- j letesebb formában. Kötelezett tagja ennek min- j den ipari munkás és magánalkalmazott, kinek 2400 koronánál kevesebb jövedelme van. A tagok j bizonyos heti vagy havi díj ellenében ingyen kapnak orvosi ellátást, gyógyszert és táppénzt,* munkaképtelenség esetén pedig napdijat.

Szinérváralja a munkásbiztositó pénztár tekintetében a szatmári kerülethez tartozik. 300-on felül megyen a szinérváraljai tagok száma, kiken a járulékokat pontosan behajtják. És ez a járu- j lék nem is valami csekélység. Ezzel szemben i aztán csakugyan alig élveznek valami viszont- j szolgálatot iparosaink. E miatt nagy közöttük a | zugolodás a munkásbiztositó pénztár ellen. Nem magát az intézményt kárhoztatják az iparosok, hanem azt az eljárást, melylyel a pénztárt a tagok előtt ellenszenvessé teszik.

A zúgolódás hangja sokszor eljutott már hozzánk is, amiért aztán kénytelenek vagyunk iparosaink érdekében szót emelni. Mert az már igazán tűrhetetlen, hogy a pénztár tagjaival valóságos kálváriát járassanak.

A dijakat, ismételjük pontosan behajtják rajtok, orvost, patikát pedig vagy egyáltalán nem kapnak, vagy csak hosszas küzdelem után juthatnak hozzá. Képzeljük el, hogy egy-egy tag megbetegszik. Valahogyan elvánszorog az orvoshoz,

SZINÉRVÁRALJA

aki nem vizsgálja meg addig, mig a vizsgálat diját a pénztárostól el nem hozza. Az orvostól most sétáljon a beteg a pénztároshoz. Ez, ha otthon van, (mert nem köteles és nem is lehet állandóan otthon ülnie) meg ha pénz van, kiadja a vizsgálati dijai, melylyel a szerencsétlen szenvedő ismét az orvoshoz megyen. Innen a recepttel a gyógyszertárba jut. Ott a receptet megtaksálják s az orvosság áráért megint sétálhat a pénztárba, onnan az orvosságért vissza a gyógyszer- tárba. Nos, hát bocsánatot kérünk, az ilyen, a legsötétebb Afrikába való emberkinzást nem lehet tűrni és szent igazságuk van a tagoknak, amikor ezért méltatlankodnak, zúgolódnak. De a méltatlankodás és zúgolódás még kevés a baj orvoslására. Meg kell gyógyítani a beteget. Az orvosság nagyon egyszerű. Csak vissza kell térni a baj forrásához. Mert hol is a baj gyökere ?

Hogy a munkásbiztositó pénztáraknak kevesebbe kerüljön a tagok ellátása, tárgyalásba bocsátkozott az orvosszövetséggel egy bizonyos átalány megállapítása iránt. Az orvosszövetség nőtlen tagoktól 6, nősöktől 9 koronát kívánt, mig végre tekintet nélkül a családi állapotra, tagonkint és évenkint 4 koronában állapodtak meg. Az orvosszövetség tagjai kötelezték magukat arra, hogy 4 koronán alul senkit sem gyógykezelnek. Ezt az igazán csekély összeget sem adta meg némelyik kerület, közöttük a szatmári sem. Ezért kel! a tagoknák kálváriát járniok. Ha tekintetbe vesszük, hogy a tagok járulékait épen az orvosi dijak miatt emelték fel; ha tekintetbe vesszük, hogy a munkásbiztositó pénztár budapesti korifeusai busás fizetést húznak (20—25 ezer korona) és csak az orvosok bőrén akarnak takarékoskodni akkor, mikor azért a 4 koronáért 20—30 látogatást is kell tennie az orvosnak : csak kárhoztatni tudjuk a pénztár eljárását, mert fölötte megnehezíti a tagoknak orvoshoz jutását.

Immár itt vagyunk a baj gyógyszerénél. Illő tisztelettel felhívjuk az arra illetékesek figyelmét a tagok méltó panaszára Vagy egyezzenek meg valamelyik orvossal, vagy hozzanak még egy orvost, aki hajlandó a pénztár \ 300-on felül levő tagjait évenként 4—500 koro- j náért gyógykezelni. Nem szabad engedni, hogy j a pénztár garasoskodásának s általában ennek ; az alkuvászásnak a segélyre szorult közönség adja meg az árát.

Hisszük, hogy közérdekű felszólalásunk eléri célját s mielőbb segítve lesz ezen a türhe • tetlen állapoton, ha másként nem, a szolgabiró- ság beavatkozása mellett. „ ,

u U o h

HÍREK.

Előléptetett pénzügyigazgató. A pénzügyminiszter Plachy Gyula nagykárolyi pénzügyigazgatót a VI. fizetési osztályba léptette elő.

rét, hát beteg. Ki még a kabátját sem tudja felvenni egyedül. Ki nem tud egy lépést sem tenni olyan cipőben, mely nem Londonból való. Ilyen ember akar negyvenéves korában marhatenyésztéssel pénzt szerezni! Beláthatja, hogy ezen csak nevetni lehet.

Szalánczy: Ez mind csupa apróság. Erős férfiakarat legyőz mindent.

Murayné : Az ám, erős férfiakarat. Hisz éppen ez az, amivel Zsadányi nem rendelkezik többé. Az ő jellemében minden csavar meglazult. Nemcsak a idegei koptak el. Elkopott a lelke is. Maga a szememre veti, hogy ö szeret és én nevetek. Dehogy szeret, az az legalább nem úgy, mint azt egy ojyan nagy gyerek, mint a milyen maga képzeli. O támaszt keres az én telkemben, azt hiszi bennem találná meg az erőt az uj életre, ha elkísérem. Melegedni kíván az én szerelmem tüzénél. (Sóhajtva): Pedig annál meg fagyok majdnem magam is.

Szalánczy: Tehát nem szereti Zenót?

Murayné: O az egyetlen férfi, ki valaha érdekelt s valószínűleg szeretném is, ha tudnék egyáltalában szeretni. Ha nem volna az én lelkem is olyan kopott . . . Csodálkozik ? Pedig úgy van. Úgy e azt hiszi, hogy egy tökéletesen korrekt, rendezett körülmények között élő asszonynál az lehetetlen. (Szilajon felvetve fejét.) Higyje meg kedves barátom, sokkal több érzést és áldozatot várhat egy férfi az olyan nőtől, kinek ö az ötödik szeretője, mint attól az asszonytól, kinek ö a harmincharmadik ártatlan flirtje.

Látja mi már leánykorunk óta megszoktuk, hogy vigyázunk, nehogy valami »ostobaságot« csináljunk. Az az ne engedjük, hogy a szivünk megszökjön az eszünkkel, mert hát ostobaság

| volna elszalasztani a jó parthiet egy kis érzelgős- I ség miatt. Ugy-e? Pia aztán megcsináljuk a jó i parthiet, ott áll a »convenance« nevelésünk, elveink stb., miknek újra meg kell hozni az áldozatot, i

De megmarad a hiúság és kíváncsiság. Belenézni egy férfilélekbe, kicsit megbolygatni a nyugalmát s ha érezzük, hogy egyik-másik esetben a mi nyugalmunk is veszélyben van, akkor \ óvatosan és biztosan lekoppintjuk a kis érzelem- virágocskának első rügyeit s még örülünk, hogy | z mindenapi élet unalmában kis emócióra tehe- í tünk szert. A lelkiismeret se nagyon bánt. mert | tisztelet a kivételnek, maguk nem érdemelnek j egyebet. De igy kopik el a mi lelkünk is lassan j menthetetlenül....

Ugy-e belátja, hogy furcsa kis farmerek j volnánk mi ketten ? Biztosíthatom magát, hogy j Zsadányi nagy szerelme rögtöa megcsappanna, | ha engem kretonruhában látna kanyeret dagasz- ! tani s megvallom őszintén, hogy én sem tudnék | lelkesülni egy izzadságát törülgető, kapadohányt j pipázó marhatenyésztőért.

Szalánczy (feláll): tehát mit mondjak szegény i Zenkónak? |

Murayné : Mindent. És hogy estére várom

teára.

Szalánczy (meglepetten); És ön azt hiszi, hogy eljön?

Murayné: Persze, hogy eljön ! Ha nem is éppen az én kedvemért, de mert megszokta ezt a magas támlásszéket, az én kékvirágos csészéimet . . . Tessék i Azt hiszi, hogy haragudni fog i Dehogy fog, hiszen még haragudni sem tud szegény. Hisz olyan kopott a lelke, olyan kopott . . .

Áthelyezés. Dr. Falussy Árpád főispán Neu- pauer János szinérváraljai tb. főszolgabírót Nagykárolyba helyezte át, Báthy Lajos tb. szolgabirót pedig az avasi járásba helyettesitette.

Képviselőnk kitüntetése. Európai hirü tudós képviselőnket, dr. Földes Bélát a Párisban székelő Nemzetközi Társadalomtudományi Intézet alelnökévé választotta. Az intézetnek a választásról kiadott kommünikéje szerint ezzel dr. Földes Bélának a tudomány terén szerzett nagy érdemeit akarták méltatni. Földessel együtt megválasztották alelnöknek León Bourgois párisi egyetemi tanárt, Loch, londoni műegyetemi és Stein, berni egyetemi tanárt. Ülustris képviselőnknek a választás alkalmából őszinte üdvözletünket küldjük.

Elnökválasztás. A gazdazági egyesület Kende Zsigmond lemondása következtében elnök nélkül maradt. Az elnökválasztás ügyében a múlt nap | értekezlet volt Szeőke Barna alelnök összehivá sara, hol egyhangú lelkesedéssel gróf Teleki Géza földbirtokost, a volt belügyminisztert jelölték, egyúttal bizottságot küldöttek ki, mely a nemes grófnál lépéseket tesz, hogy az elnökség elfogadására bírja. A választógyülést később fogják kitűzni.

Hymen. Heves Béla, a szatmár-németi színház igazgatója eljegyezte Bállá Mariskát, a társulat subrett-primadonnáját. Fodor Őszkor szin- társulafunk szerelmes színésze eljegyezte Sándor Júliát, a társulat hősnőjét.

Katonai hir. A szatmár-németi állandó vegyes felülvizsgáló bizottság polgári elnöke ez évben is berencei Kováts Jenő homoki nagybirtokos, alelnöke pedig Pethő György uradalmi jószágigazgató lesz.

Eljegyzés. Pólyák Sándor szinérváraljai kereskedő eljegyezte Egri Kornéliát, Egri Sándor leányát Máramarosszigetről.

Bál. A református egyház bálja február elsején lesz a Koronában. A rendezőség az utolsó napokban is lázas tevékenységet fejt ki a bál sikere érdekében. Hisszük, hogy a mulatság mindnyájunk kellemes találkozó alkalma lesz.

Elmentek a színészek. Radó Béla színtársulata három heti működés után eltávozott Szinér- váraljárol. A rokonszenves direktort és társulatát máskor is szívesen látjuk.

Táncmulatság. A szinérváraljai Polgári Kör f. é. február hó 21-én zártkörű táncmulatságot rendez a Koronában. A meghívókat e héten küldik szét.

Uj szaklap. A Zemplénmegyei Gazdasági Egyesület, legutóbb tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a Hegyalja érdekeit, valamint a szőlészeti és borászati tudnivalókat fölkaroló időszaki lapot alapit.

Öngyilkos postafőnök. Tragikus módon vetett véget életének Béres Gyula, a mátészalkai posta- hivatal főnöke. F. hó 12-én d. u. egy őrizetlen pillanatban főbe lőtte magát. Az elhunyt, aki a mátészalkai társadalomnak előkelő és becézett alakja volt, gyógyíthatatlan betegségben, nyelvrákban szenvedett, mely ellen hiába keresett gyógyulást, pedig jóformán minden nevesebb tanárt felkeresett. Halálát nemcsak a gyászba borult családja, hanem egész Mátészálka fájlalja. A tűzoltó egyletnek éveken keresztül ambiciózus vezetője és az összes egyletek, társadalmi mozgalmak kész segítője volt, munkában és szeretetben. Szomorú halála bánatos megilletődést és nagyon- nagyon mély részvétet keltett, finom és nobilis leikéért tisztelője volt mindenki, aki csak egyszer is beszélt vele.

Szerencsétlen véletlen. Mecák Avrám vámfalui lakos, aki mint békés polgár a vámfalui erdőben famunkával foglalkozik, e hó ll-én — hogy hogynem — egy revolverre tett szert. Aki csak kissé is járatos a lélektanban, az természetesnek fogja találni, hogy Mecák Avrámot izgatta a rcvorver és az első alkalmat megragadta egy próbalövésre. Kiállóit a munkásbódé ajtajába és próbalőlt. Szerencsétlenségére a lövés pillanatában bukkant fel az erdőből egy munkástársa, kinek a golyó szivébe fúródott úgy, hogy a szerencsétlen minden további nélkül meghalt. Macák Avrám pedig most a vizsgálati foglyok keserű kenyerét eszi.

Sorshúzás. A szinérváraljai járásban a folyó évben állítás alá kerülő hadkötelesek sorshúzása f. é. február hó 3-án lesz Szinérvaralján a községházánál. Az avasi járás szervezése következtében kérdés tárgyát képezte a katonai beosztás is. Ebben a tekintetben tájékozatlan volt az alispán is, miért aztán a szinérváraljai főszolgabíró távi-