Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-07-06 / 26. szám
26. szám. Szinérváralja, 1909. Julius 6. — Hatodik évfolyam. SZINERTABiLJi TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak'. Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint íO fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. == Szegényügy. — Dr. Forbáth Tivadar. — Ha a magyar szegényügy nagy területén végigtekintünk, úgy első és legerősebb benyomásunk az lesz, hogy hazánkban szegényügyről csak annyiban beszélhetünk, hogy a szegénység csak úgy és talán még nagyobb mértékben terjed, mint a külföldön, de egységes rendezésről egyáltalában nem lehet szó és a szegényügy egyes részeiben is csak a gyermekvédelem halad a maga jól megalapozott utján. De ennél a mostoha helyzetnél is szembetűnőbb az a másik, nem kevésbé különös jelenség, hogy egy országban, amely immár egy ezredév óta hoz törvényeket, egynémely elavult, porlepte királyi dekrétumon kivüi a szegény ügynek létező egész Írott jogforrása a községi törvénynek rövid két szakasza és egy 1898-ban hozott, de már magában az indokolásban is ideiglenesnek jelzett törvények egy néhány szakasza. Tagadhatatlan, hogy egy ország közállapotainak nem az Írott törvények, kizárólagos ismertetői, de nem férhet kétség ahlioz sem, hogy amely ország közállapotainak minden egyes fontosabb mozzanatát törvény örökíti meg, abban az országban egy intézmény nem is létezik, ha nyomát a törvénykönyvben nem találjuk. Joggal állíthatjuk tehát, hogy a magyar törvényhozás a magyar szegény- ügygyel eddig nem foglalkozott, sőt állíthatjuk azt is, hogy a szegényügyet eddig hazánkban egyáltalán nem tartották érdemesnek arra, hogy vele az ország egész területére kihatóan foglalkozzanak. Létezik ugyan egy belügyminiszteri rendelet, amelvlvel a kormány a sze- gényügy rendelkezését elhárítja magától, de tudomásunk szerint senkisem ellenőrzi azokat a hatóságokat, amelyekre a belügyi kormány az ő tulajdonképeni feladatának teljesítését áthárította. Hogy a magyar szegényügy rendezésére a mérvadó körök talán a legeslegújabb időig mennyire nem gondoltak, az a legfényesebben kiviláglik tói, hogy hazánkban eddig a szegényt rendezéséhez semmiféle előmunkálatokat sem végezlek, de még az előmunkálatok végzésére utasításokat sem adtak. Minden más tudományágnak oly fontos segédforrását képező statisztikai évkönyveink ugyancsak nem vesznek a szegényügyről tudomást és ha a szegénység látható tüneteivel lépten-nyomon nem találkoznánk, majdnem föltehetnők, hogy Magyarországon szegények egyáltalában nincsenek. A szegényügynek teljesen elhanyagolt állapota annál feltűnőbb, mert korunk köztudomás szerint a szociális intézmények jegyében áll. Alig találkozunk oly nyilvános ténykedéssel, amelynek szociális fontosságát ki ne domborítanák és alig hoznak újabb törvényt vagy rendeletet, amelynek szocziálpolitikai hátterét az indokolásban külön ne méltatnák. A sok praeventiv intézkedéstől nem látjuk a létező bajokat, a nép boldogi- tását czélzó törekvéstől nem látjuk magát a szegénységet. Már pedig addig, amig magával a szegénységgel nem végeznek, amig annak leküzdésére nem határozzák el magukat, addig nagy stilü szocziálpolitikát folytatni olyan ana- chronizmus, amely komoly következményeiben a nagy áldozatokkal hozott szocziálpolitikai vívmányokra még végzetes befolyással lehet. Nem vonjuk kétségbe, hogy a szegényügynek rendkívül fontos részét képező gyermekvédelem Magyarországon oly magas fejlődési fokot ért el, hogy a legtöbb államnak mintaképül szolgálhat és hogyha teljes egészében még nincs is kiépítve, ha tov" i gyakorlati eredményeiről végleges é -etet ma még r is mondhatunk, mégis az az egy tosra vehető, hogy a magyar gyermeK- védelem nagyarányú konczepcziója, bármily nagy költségekkel is jár annak teljes keresztülvitele, eredményeiben a létező állapotnak óriási javulását fogja jelenteni. Ámde a gyermekvédelem a szegényügy rendezésének bármily fontos, de mégis csak egy részét képezi és a hozzáfűzött reményeket mindaddig nem fogja beváltani, amig a szegényügy általános rendezéséből kiszakítva, az általános rendezés rovására különös protekcióban részesül. A betegápolás országos állapota a gyermekvédelem mögött már annyira elmaradt, hogy szervezett betegápolásról modern értelemben beszélni egyáltalában nem lehet és az oszágos betegápolási alap felhasználásával csak a szervezett betegápolás rendkívül szűk kereteit tudták létesíteni. A szegényeknek azt a legnagyobb osztályát pedig, amely a gyermekek és a kórházi ápolásra szoruló betegek közé nem tartozó többi szegényeket öleli fel, A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Most kötik a körisfának . . . Most kötik a kőrisfának Lombját koszorúba, A nótámat most dalolják Csöndes kis falumba . . . Most nyílik a kertek alján Viola virágom — Ottan vindt, szép tavaszom, Boldog ifjúságom. Fecskemadár fölkeresi Ereszünkéi újra. Megsejti, hogy merre van a Hazajáró ntja — Harmatos könny megcsókolja A bimbót az ágon. Az én könnyem soha többé lünő ifjúságom. Most hullanak a szivemre Temetővirágok. Hütelenül most hagynak el Engemet az álmok, lavasz jöttét, virulását Haj hl hiába várom — Soha többé vissza nem jő Az én ifjúságom! Kiss Arnold. Asszonyok. (Saskőy Sándor és Csorbay Ákos a Grand Hotel terraszán ülnek, Gyönyörű kilátás nyílik az Adriára. Távolabb, egy kis kerek asztalnál rózsás arczu fiatal hölgy nézegeti az illusztrált lapokat. Mellette egy idősebb nő, aki minduntalan szeméhez emeli a lorgnettejét s azon keresztül figyeli a járókelőket.) Saskőy (Gsorbayhoz): Gyönyörű fiatal teremtés! Vájjon ki lehet? Csorbay: Hornau bárónő az édes anyjával. Tegnapelőtt érkeztek. Saskőy: Már ezt is tudod? Valóban, kalapot kell emelnem a talentumod előtt. Hozzád képest rettenetesen ügyetlen vagyok. Érzem, hogy asszonyi dolgokban mily paránynyá törpülök melletted. Hiába, én már sohase fogom ezt megtanulni. Ehhez invenczió kell, tehetség, ihlet, találékonyság, ötlet és tudom is én mi minden. . _ Csorbay (a szemére csipteti a monokliját); Pedig a dolog fölötte egyszerű. Amikor őnagysá- gáék a hajón megérkeztek, véletlenül a Strand-on sétáltam. Ök egyenesen a szállóba siettek . . . Saskőy: Melyikbe? Csorbay: A villa Rivá-ba. A podgyászszal lassan kullogott utánuk a bérszolga. Egyszerűen megkérdeztem tőle, hogy kinek viszi a pod- gyászt. Saskőy: Nagyszerű! Bámulatos! És meddig maradnak itt ? Csorbay: Mindössze két hétig. Ezt a bejelentő lapról tudom, Saskőy : Óriási! Mennyi találékonyság 1 Csorbay: De most ne kérdezz többet, mert máris észrevették, hogy róluk beszélünk. Saskőy. Nem baj. Hadd tudják meg, hogy fölkeltették az érdeklődésünket. Csorbay: Csacsi vagy! Saskőy: Tudom! Csorbay: Az asszonyoknak sose szabad tudniok, hogy érdeklődünk irántuk. Saskőy: Ezt nem értem. Csorbay: Jer, egy kis sétát teszünk a tengerparton, majd séta közben előadást tartok neked a nőhóditás a-b-c-járól. Saskőy: Alig várom. Meg akarom hódítani ezt a gyönyörűséges bárónőt. Imádandónak tartom. Megengeded, hogy még egy pillantást vessek rá?
