Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-01-05 / 1. szám

Szinérváralja, 1909. Január 5. — 1. szám. Hatodik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP, j/t /, 'a" sr* <.&' ■ Tt SOD 1 G t Vv Előfizetési árak| Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint W fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő­ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = 1909. Minden esztendővel jobban érezzük egy kavargó, zivatarokat hozó időnek borongó közeledtét. Történelmi oknyo­mozók csodálatosan sok hasonló társa­dalmi jelenséget állapítanak meg, a mai kor és a francia forradalom nagy epo­chája között. Akkor is, mint most, for­rongott az irodalom, kereste az uj han­got, az uj idők jövetelét; ép ilyen kap­kodó volt a művészet; uj formákat űzve, kergetve; a társadalom dekadenciában, majd felhevülve, majd tört szárnyakkal, vezető ideák nélkül. A társadalmi osz­tályok késhegyig menő ellentétben, a fel­sőbb osztálygyűlölettől kisérve. A fran­cia forradalomnak el kellett következnie; megérlelte az idő. így van most is. Az irodalom lázban. Holnapnak nevezik al­kotásait. A művészet a szecesszió jegyé­ben torz-szülötteket teremt; előttünk a legrutabb osztályharc s mig a tömeg erőit gyűjti, régi bálványain ül a hazug demokrácia. Az az esztendő, amelytől búcsúztunk és az az uj, amelyet köszön­tünk, mintha csak száguldva vinne egy tisztitó, egy átformáló társadalmi evolú­cióhoz. Az emberiség szép céljait az osz­tályharc, a társadalmi forradalom kap­kodó jelenségei közben féltve kell nézni. S bizonnyal aggódásunk és balsejtelmünk sokak érzelmét szólaltatja meg. Mit hoz a beköszöntött uj év nem­zetünknek ? Váljon az európai eszmeáramlat át­vonul-e rajta szelíden; vagy fergeteget idéz elő? Lehetséges-e, hogy békésen, explozió nélkül az idők méhe megszüli az áhított közszellemet melyben a munka és tisztesség még ünnepeltebb erényekké nemesednek, mint a mai talmi demok­rácia furcsa idején. Hiszen, ha úgy volna, ki rettegne az uj idők elkövetkezésétől? Ámde a tömeg uralom dicsőség szomja, harci lármája, bosszú érzelmétől átita­tott jelszavai, mást sejtetnek. Ez az uj európai eszmeáramlat — úgy látszik — ég a vágytól, magá elé torlaszokat emelni s elég hatalmasnak ígérkezik, hogy a torlaszokat el is söpörje. Ámde a tömeg­uralom első idejét már látta a világ. Azért Tehet inkább föltenni, hogy az elkövet­kező időben nem egészen simán fogja a mai társadalom nivellálló közszellem uralmát átvenni. Más lenne, ha ezt a harcot nem a fizikai erők, de a kultúra eszközeivel vivnók meg. És ha a történelmi hatások következetesek: alig szabadna mással megvívni, mint kultúrával. Mert hiszen a tömegeknek szervezetét nem­csak az érdeknek kö^ös volta kovácsolta össze, hanem a kulturális. Áz osztályharcnak jelszavai nemcsak igénye, de egyben hajtása a kultúrának. Es bizonyos, hogy ha a kultúra a leg­szélesebb területen megcselekszi a maga embernevelő, emberjavitó hivatását: le­dőlnek az osztályharc Jerichó falai és széthulllak az osztályharc kiáltó és meg­valósíthatatlan szélsőségei. Kinek ne lenne ez leghőbb kívánsága, akinek lelkében a család és tulajdon, e két nagy eszmény egész tisztaságában él? Mit hozol uj esztendő? Hozod-e a békesség olajágát, a nemzetnek hitet és kitartást? Az egyénnek boldogulást s hozod-e vájjon a nemzet egészének a leghőbb jót: a békét. Azt az áhított hely­zetet, mezben köz- és magántevékeny­ség egyet cselekedhet: a haza javát és boldogulását. Bizva-bizunk, hogy az em­beriség javára, fejlődésére az elkövet­kező esztendő a legfőbb jót hozza: jó napokat, sikereket és mindezeknek alap­ját, a jó egészséget, melyet ekként a boldog uj esztendővel olvasóinknak tiszta szívből kívánunk. Tanítók Háza. A tanítás, nevelés nagyon nemes foglalkozás, de terhes. A tanítók életerejöket fokozotabb mér­tékben emésztik el a haza oltárán a társadalom, a jövő javára, mint bárki más. E nemes mun- kájok, hivatásuk teljesítése közben idejök nincs arra, hogy családjukról, gyermekeik neveltetésé­ről gondoskodjanak. Alamizsna számba menő fizeté­sük csekély arra, hogy gyermekeiket ezek tehetségé­hez mérten taníttathassák, anyagi tőke biztositásáról — természetesen — szó sem eshetvén. A szatmár- vármegyei tanítók a népnevelés sok gondot adó munkája között végre arra is guiiüulíák, ~ Log'/ gyermekeik neveltetését biztosítsák. Elhatározták, hogy Szalmáron Tanítók Házát létesítenek, mely­ben a tanító középiskolában tanuló gyermekei elhelyezést nyerendenek. És ezek a szegény tanítók, mikor gyerme­keikről gondoskodnak, nem feledkeznek meg azokról sem, kik reájok talán nem is gondolnak. Elhatározták, hogy minden biztosítékot nyújtó felügyelet mellett nem tanítók gyermekeinek is helyet adnak abban a házban, melyet a magyar nép nevelésének eszméje emel. Befogadja a pap, a jegyző, vagy bárki gyermekét is. Élelmezést, lakást ad neki. Felügyel a tanulásbeli előmene­telre, erkölcsi életre, szóval: nevel. Tessék ezt jól megfigyelni! Ezer gond gyötri a szülőt, mikor gyermekét „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRGAJA. Búcsú az ó-évtől. Isten veled ó-év! Búcsúzzunk el szépen. Nem látjuk mi egymást többé az uj évben ; öreg lettél nagyon, fáradt is vagy látom, Sirod is kész immár, vár az örök álom. Jót meg rosszat hoztál, amilyen volt kedved. Megáldtad az embert, de oszt meg is verted, Nyár követett tavaszt, öreg tél jött őszre, Jutott öröm, bánat egész észtendőre. Isten veled ó-év! Váljunk békességben, Jó barátom voltál s nem rossz ellenségem. A mi jót csak adtál, égnek érte hála! S rosszat ha rám mértél, az sem volt hiába! Katona az ember, küzdés, harc az élet, Csak ki bátran harcol, arat dicsőséget. Jó öreg esztendő 1 Az Isten megáldjon, Nyomodba még szebb, jobb uj esztendő szálljon! Erdélyi Zoltán. Mikor volt a leghidegebb tél? Királyi Mátyás, nagy neve őrzi a hagyo­mányt a legnagyobb télről, melyről történeti adataink vannak. Mert kétségkívül hatalmas jégpáncél lehetett az ott az öreg Duna hátán, mely Szilágyi Mihály uram emberei — egy egész fegyveres had — alatt nem roppant meg. Ma már a Dunának sincsenek meg a régi vir­tusai, a legelső csúszkáló csoport elég arra, hogy beszakitsa derekát, még olyan tisztessé­ges íogvacogtató időjárás mellett is, mint az idén. Vagy hogy tán nincsenek is már olyan kemény teleink, mint ahogy nincsenek már olyan kemény embereink sem ? Ez épen alig hihető. De annyi bizonyos, hogy e században alig találhatnék példáját ak­kora rideg télnek, a milyen például az 1776 iki volt, melyről nehány egykorú tudósítás fekszik előttünk. Az 1848—9-iki, mely Bem honvéd­jeire volt oly emlékezetes, az 1812-iki, mely Napoleon »grande armée« jét tizedelte meg, aligha volnának ehhez foghatók és semmiesetre sem voltak oly általánosak. Milyen csodálatos térkép volna az, ha valaki élénkbe tudná rajzolni Európa egész geográfiáját, a mint éjszaktól délig egyetlen jég­tömeget képez, melyen az élet minden jele ki­hal egy rettenetes tél dermesztő hidege alatt. És ilyen volt az 1776-iki, talán a legborzasz­tóbb, melyről a krónikák szólnak. Nieuportnál a jég majdnem 6 láb vastag volt a part mel­lett, a tenger óriási jégsziklákat sodort el mért­földekre. A Szajna torkolata teljesen be vojt fagyva, mintha valahová a Balti-tenger vidé­kére került volna, ép úgy a Loire is jéggel volt fedve, valamint a Rhone és Saone is. Pes­ten a Dunán gyalog jártak át január kezdeté­től február 14-ig s a folyó csak március végén vált újra hajózhatóvá. De még a Tiberis is be volt fagyva, mire egy század óta nem volt példa, a svájci tavak ===== Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKAI vizet!! SZTOJKAI QÍŰ0YB01WIZ lugas-sés ásványvi Mint üdítő és borviz felséges! ^ Gyógyhatása páratlan! St. Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! Ideg ós oukorbetegségeknél! Vese, máj és vérbetegségeknél! Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére; Neumann Testvéreknél. Főképviseiet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom