Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-04-21 / 17. szám
(2) 1908. április 19. SZ1NÉRVARALjA 17. szám. nak alkalmat gondolkozni azon, vájjon mit is akarnak tulajdonképen gyűléseikkel, felolvasásaikkal, küldöttségeikkel. Elnyomják-e a nőket a mai társadalom korlátái, nem engedik meg az érvényesülést minden téren, gátat vetnek törekvéseiknek, avagy megnehezítik nekik, ha részt kérnek a munkából, a hasznos, fizikumának, testalkatának, szervezetének megfelelő munkálkodásból ? Nem teheti ugyanazt a jelen társadalmában minden nő, mint bármely férfi, egynéhány pályát kivéve, nem mehet bármely, eddig csupán alfér- fiaknak fentartott életpályára. Sőt nem könnyíti meg a nők részére készült tanterv tanulmányi működésűket s nem igyekeznek előmozdítani törekvésüket a gondolkozó fők?! És mégis! Mit látunk ? Általános elégületlenséget, szervezkedést, deputációzást és sok más egyebet, melyek úgy tüntetik föl a nők mai helyzetét, mintha ők a természet koronázatlan királyaitól, az uralkodó férfi néptől szolgai elnyomatásban részesülnének. Avval érvelnek ők, hogy az élet nehéz küzdelmeit a férfi egyedül megküzdeni a mai viszonyok mellett nem képes s épen ezért belátva azt, hogy mig egyedül a megélhetése némiképen biztosítottnak látszik, a családalapítás kötelessége alól kivonja magát azért, mert annak fenntartása anyagi körülményeinél fogva nem lehetséges. Abban igazságot kell adnunk a feministáknak, hogy az élet küzdelmeiben, a létfentartásért vívott harc az utóbbi idők alakulatainál fogva tényleg megnagyobbodott, de ez még nem vonta maga után a férfiak irtózatát a családi tűzhely megalapításától. Egészen más körülmények játszottak itt közre, s azt hisszük, hogy e helyen már igen sokszor megvitattuk azokat, mik az igazi, eltitkolt okai annak, hogy a családalapítás statisztikája mind szomorúbb és sivárabb képet mutat az előző éveknél. Nem a megcsappant jövedelem, még kevésbbé a beállott értéknagyobbodás, avagy pénzdevalvátió okai e szomorú ténynek, hanem tisztán s egyedül egész társadalmunkat tönkre tevő „noblesz obllige,“ a kötelező uraskodás, hogy mindenki jövedelmének s társadalmi állásának megfelelő életmódot folytatni nem tud, mert a kötelező uraskodás oly súlyos terheket rak vállaira, melyek előbb utóbb az anyagi romlásba döntik. Ugyan ki él manapság társadalmi állásának, de főleg jövedelmének arányában. Az iparos osztály olyan életmódot folytat, mintha honorácior lenne, a diplomás honorácior pedig, mintha ezer hold földje volna a Bácskában. A kisbirtokos a nagybirtokost mimeli, a nagybirtokos pedig elpazarolja az ősei által szerzett vagyont. Így azután természetesen nem kell egy cseppet sem csudál- koznunk, hogy az ifjúság már álmaiban sem mer arra gondolni, hogy szegény házasságot kössön, mert hiszen az egyenlő lenne a boldogtalansággal, az anyagi tönkremenéssel. Mert a mai asszonyoknak, úgy tetszik, egyetlen vágyuk a szereplés, a láttatás, a beszéltetés. Csak arra van gondjuk, hogy mennél tőbh szemlélőjének tetszését érdemelje ki, s mentői többet beszéljenek róla. Pedig, hogy az asszonynak nem az élethivatása az, hogy mennél többet szerepeljen a nyilvános életben, azt már ez előtt pár száz évvel jól megjegyezte Richeliő, a hires Hogyan győztek meg annyit, az talány. De talán nyitjára jövünk, ha meggondoljuk, hogy őseink, akár csak a régi rómaiak, nem tiszta bort, hanem kétharmadrésszel vízzel higitottat ittak, azt is jéggé hütötték, úgy hozták asztalra. Megjegyzem azonban, hogy az ital természetesen nem poharakban került az asztalra. Legrégibb időkben cserépből való kancsókból ittak. Később már ezüst serleg szolgált erre a célra, az üveg és kristály pedig csak a 17-ik század vége felé kezdi kinyomni az addig divatos eszközöket. Elődeink hosszú és nagy ivása azonban soha sem mutatta az orgiák képét, mert mindig enyhítette azokat a dal, a zene. Apor pld. igy irja le az ilyen mulatságot: Mikor megittasodtak, az énekes inasok énekelni kezdtek valamely régi magyar dolgokról, némelykor szerelmi dalokat is mondottak, kivált nagyobb embereknél, akkor szép magyar nóták voltának, annál ivott a nagyja az embereknek, mikor mulattanak, igen kedvelt muzsikájuk volt a török sip és dob, amely nótákat pedig azok síppal futtának, az ugyancsak indította az embert mind az ivásra, mind a vigadásra. Asztaltól felkelvén, vagy még asztalnál ülvén, készen volt a hegedű és duda és ottan-ottan a furulya és cimbalom is, a minek hallatára táncolni kezdtenek. Mig ebédeink után hiányzott a fekete kávé, francia bíboros és államférfu, mikor kijelentette, hogy az a legjobb asszony, akinek semmiféle hire sincs. Értette alatta, hogy akiről senki sem beszél. S amit a hires bibornok akkor mondott, az még fokozottabb mértékben áll ma is. Az az asszony felel meg természetadta élethivatásának, aki az otthon házi oltárának szent tüzét ápolja s nem törődik avval, hogy az idegenek, a bámulok, az irigyek tetszését, avagy bosszúságát kiérdemelje. S épen ezért a feministák törekvését mindenben nem pártolhatjuk, nem adhatunk nékik igazat akkor, mikor olyan célok elérésére töre- kesznek, melyek elérhetését már maga a természet rendje eleve kizárt. S hasztalan időpocsé- kolásnak s nevetséges feltűnési vágynak tekinthetünk minden olyan eszközt, amelyet az ilyen lehetetlen célok elérésére felhasználnak. Igen, tartsanak felolvasást a női nem felvilágosításáról, s itt sem okvetlenül szükséges mindenről, küzdjenek a nők gazdasági helyzetének megjavításán, ne engedjék, hogy a női munkaerő olcsóságával vegye fel a versenyt a férfi erővel s ezzel rontsa a munkabéreket; s ezekben a küzdelmekben, törekvésekben egyetlen józanul gondolkodó férfi sem hátráltathatja őket, sőt elsőrendű kötelezettsége a hathatós támogatás. De mindaddig, mig légvárak megvívásában telik kedvük, mindaddig, mig a természet meg- javithatatlan rendjét igyekeznek megkorrigálni, sem a mi, sem általában a férfiak pártfogására nem számíthatnak. Női kézimunka és háziipari kiállítás Szatmáron. A Szatmármegyei Lorántffy Zsuzsánna Egyesület Szatmáron, a Pannónia tánctermében rendezett kiállítása úgy a helybeliek, mint a megyeiek érdeklődését lekötötté. Ä kiállítás mind a hat napja látogatottságnak örvendett, amihez nagyban hozzájárult az a szokatlan, de mindamellett vonzó ötlet, hogy a kiállítás délutánjain a rendező hölgyek teát szolgáltak fel és hangversenyekkel szórakoztatták a látogató közönséget. A kiállítás érdemi részét természetesen két szempontból bírálhatjuk el : szakszempontból és szórakoztató oldaláról. A szakszempontot ezúttal túl szigorúan keresni nem szabad, hisz tudjuk, hogy az egész kiállítás tulajdonképe'n csak hirtelenében összeállított keret a máramarosi, iparfejlesztő bizottságnak a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület által előkészített, s a kiállítás rendezőségének átadott húsvéti vásárához. Tulajdonképen női kézimunka vásár, ehhez későbbi keretül felvett női kézimunka kiállítás, végül nehány idegen háziipari tanműhely kedvéért az utolsó napokban az általános házi iparra is kiterjesztett kiállítás. Lpen ezért nem szabad szigorúan a kiállítás jellegét keresni benne. Hisz tudjuk, hogy egy kiállításhoz magasabb igények fűződnek. Annak egy bizonyos terület sajátosságát, termelését, haladását kell demonstrálni. A fentebbiek magyarázzák meg, hogy itt sem Szatmár város, sem á vármegye, sem egy az égettbor félék foglalták el helyét. Csakhogy akkoriban nem a gabonafélékből égetett komisz bundapálinka, sem holmi pancsolt likőrök és egyéb kotyvasztékok kerültek asztalra, hanem nemes gyümölcsből égetett pálinkák, de legtöbbször mé-g ezek is elmaradtak és csak járvány idején fogyasztották ezeket rendszeresen, mert az ilyen aqua vitae, vagy magyarosan a k o v i t a mindennemű megbetegedés ellen biztos gyógyszerül szolgált. A feketekávéval igen későn barátkoztak meg úgy, hogy a gróf Toldalagiak levéltárában még azt találjuk: pár font kávé német uraimék számára. A thea nem volt nagyon kedvelt ital, de már Bethlen Miklós herbateát iszik vacsora után és ezt itta viz helyett, mert úgy hallotta, hogy Chinában is csak a viz rosszasága miatt isznak annyi teát. Rummal azonban sohasem keverték ezt az italt. Mindezekből azt látjuk, hogy bizony őseink távolról sem voltak azok a részeges barbárok, amilyeneknek őket a külföldi krónikák feltüntetik, bizony jobb és nemesebb ízlés uralkodott pld. az erdélyi fejedelmek udvarán, mint ma sok előkelőnek csúfolt házban. Tóásó Pál. vidék házi ipara miért nincs feltüntetve. Találunk egy-egy csoportot Máramarosból, Pozsony megyéből, Udvarhely megyéből stb., ellenben hiányzik a mi speciális házi iparunk: hiányoznak a mi román falvaink, főként az Avas szövöttesei, a Rényi Árpád nagy vidéket foglalkoztató vessző fonásai, a misztótfalusi kosárfonó telep produktumai, az állami támogatással mintegy 10 év óta falvainkban tanított különböző háziipar termelvé- nyei, az ugocsai iparfejlesztő bizottság munkái stb. stb., melyeknek olyan mérvű összehozását, hogy az legalább a közeli vidék házi iparát a valóságnak megfelelőleg, tanulságosan kidomborította volna, természetesen az idő rövidsége már nem engedte. Ellenben tagadhatatlan, hogy az a néhány kiválóbb csoport, mely az egész ország területéről a vásári jelleg révén a rövid idő dacára hirtelen összetoborozható volt, továbbá úgy a női kézimunka, mint a háziipar keretén kívül álló, diszül felhasznált festmények, asztalos bútorok, különösen pedig az összes tárgyak ízléses és tetszetős elhelyezése a látogatókra kellemes benyomást gyakorolt. Ennek a kellemes benyomásnak a hatása alatt konstatáljuk mi is, hogy a Pannóniái kiállítás fényesen sikerült, amit igazol az, hogy a helyiség állandóan látogatott, s ép ezzel az eredeti cél, a vásár-jelleg is el lett érve, hisz az eladások összege körülbelül az 1000 koronát megközelíti, amiből csak a máramarosi csoport 800 koronán felül árult. A biráló-bizottság folyó hó 15-én állapodott meg, s kiosztott 10 db az iparkamara által rendelkezésére bocsájtott ezüst érmet, 340 korona pénzdijat és nagyszámú oklevelet. HÍREK. Darányi üdvözlése. Dr. Darányi Ignác m. kir. földmivelésügyi minisztert 10 éves jubileuma alkalmából a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület táviratilag üdvözölte és biztosította mindenkori rendíthetetlen bizalmáról. A miniszter az üdvözlést meleghangú táviratba köszönte meg. Gyászhir. Ismét letört egy fiatal, sok reményre jogosító élet, mély gyászba borítva egy előkelő úri családot s őszinte fájdalmat támasztva a jó barátok és ismerősök szivében. Pályája végén esett vissza a porba. A jó barátok köréből megrázóan hangzik a mi ajkainkról is : Szenti- ványi Laci meghalt! E hó 14-én temették el az apai és vidéki közönség impozáns részvétele és osztatlan mély gyásza mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki : Szentiváni Szent- Iványi Gyula és neje szül. bernátfalvi Bernáth Berta mint szülők, ujfalusi Ujfalussy Lajosné szül: Szent-Iványi Anna, ifj. Szent-Iványi Gyula és Szent-Iványi Géza mint testvérek, továbbá ujfalusi Ujfalussy Lajos mint sógor a maguk és az egész rokonság nevében mély fájdalommal jelentik, hogy forrón szeretett, felejthetetlen fiuk, illetve testvérük, sógora és rokonuk Szentiváni Szent-Iványi László folyó hó 11-én éjjel fél 12 órakor, hosszas, súlyos szenvedés után életének 24-ik évében jobblétre szenderült. A drága halott hült tetemei folyó hó 13-án délután 3 órakor tétettek a Kerepesi-uti temető halottasházában, az ág. evang. egyház szertartása szerint megáldatni és Apára szállíttatván ott folyó hó 14-én délután 4 órakor újólagos megáldás után a családi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, 1908. április hó 12-én. áldás, béke drága poraira! Bíró választások. A szinérváraljai járásban a községi biró választások befejeződtek. Ezzel kapcsolatban a „Szatmárvármegye“ megemlékezik arról, hogy Bay Miklós, főszolgabíró 40 csendőrt alkalmazott a választásoknál. Minthogy a hir ebben a formájában alkalmas arra, hogy a főszolgabíró eljárását erőszakosnak tüntette fel, a hirt mi a magunk olvasó közönsége előtt oda módosítjuk, hogy a járás összes községeiben megejtett választásoknál szerepelt csendőrök összesége tesz ki 90-et. Egy-egy helyen 2—4 csendőrt vett igénybe a közrend és köz- biztonság biztosítására a főszolgabíró, mint ahogy ezek fenntartása felett őrködni kötelessége is. — A Rákóczi-kép. II. Rákóczi Ferencnek a Szatmár városi közgyűlési teremben vasárnap leleplezett képe a nagy szabadsághöst fejedelmi díszben ábrázolja, a mint trónusán áll s jobb kezével a labancoktól visszafoglalt s lángtengerben álló Szatmárra. A kép ügyes festő kezére vall s mindenki, a ki csak megtekintette a képet, tetszésének és megelégedésének adott kifejezést. Hegedűs László fiatal s törekvő festő művésznek a sikerült műért sokan is gratuláltak. Harangszentelés. Az apai ref. egyház uj harangjainak ünnepélyes felszentelése e hó 20-án délelőtt 10 órakor fog megtörténni. A felszenteléskor az alkalmi imát Sátor Dávid szinérváraljai, az ünnepi beszédet Soltész Elemér, nagybányai
