Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-03-24 / 13. szám

Szinérváralja, 19(3R

' >í március 24. — 13. szám.

Ötödik évfolyam.

SZINEHTiRILJi

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak : Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes -szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér.

Megj elenilt minden kedden.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: iF’-Á-ZSUÁKT ISTVÁN.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizétési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők.

Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Az ipar és a vállalkozási kedv.

Válságos időket élünk. Akár merre tekintünk, mindenütt a pangás kísérteiével találkozunk.

A közgazdaság életerei elzsibbadtak, s ahol előbb frissen lüktető sürgés-forgás volt, ott ma csak a kényszerűség lassan cammogó lépteinek nyoma látszik.

Hiába a hazafias sajtó biztatása, hiába a kormány segítő akciója, melylyel ipar- politikáját hathatóssá tenni szándékozik: ipari fellendülésről ez idő szerint alig lehet szó. A vállalkozás nehézkessé, bizalmatlanná vált, a tőke — nemcsak a pénzdrágaság nyomása alatt, de a prosperitás meddőségétől is elriasztva — tartózkodó, s összes közgazdasági munkálkodásunk a legszükségesebb és éppenséggel elkerülhetetlen végzendőkre szorul.

Ipari alapítások és nagyobbitások, melyek ebbe a mostani kritikus időbe esnek, azért kész örömmel üdvözlendők, de egyenesen dicséretet érdemelnek, ha a kormány segitségére nem reflektálva, kizárólag önerejükre támaszkodnak. Jól esik látnunk az ilyenekből, hogy a vállalkozási kedv mégse csappan még meg annyira, hogy elbátoritlanitva egyes sikertelenségektől, megriadjanak az egészséges üzlet minden attribútumát magán viselő gyári ipar üzésétől.

Érdemes volna ezeket a nehéz időkben történő vállalkozásokat egyenkint megemlíteni, mert közgazdaságunk történetében külön-külön hely illetné meg őket. Ezúttal azonban csak a legkiválóbbról teszünk említést, erről is csak azért, mert oly iparágat ölel fel, mely hazánkban eddig eléggé nem kultiváltatik. A Walla József-féle — 1878. óta fennálló — cementáru, márványA Julcsa „Szerencséje.“

Igen is igy nagy „Sz“-szel! Mivel hogy ez jelenleg élő személyt helyettesitett, névszerint Szabó Gábort, a ki tiszti kocsis volt a józsef- majori intézőnél és Szentgyörgy nap előtti csütörtökön annak rendje és módja szerint megkérette Julcsát.

Julcsának nem sok biztatás kellett, hogy „igent“ mondjon, mert Gábor volt az első legény még az Annamajorban is. De Julcsa se volt alpáribb, olyan fehér cseléd sem termett minden bokorban, takaros s szemrevaló, na meg, ami szegény embernél a fő, (a szépséget nem eszik kanállal) dolgos, iparkodó.

Már harmadik esztendeje, mióta belső leány az annamajori kasznáréknál s a tekintetes asz- szonynak úgy kedvére tud járni, hogy még a gondolatát is kitalálja. Mondta is a tekintetes asszony nem egyszer: no, ha Julcsának szerencséje akad, nem megy el tőlem üres kézzel.

Nem is hiába mondta ezt a tekintetes asz- szony, megvette most Julcsának a suplótot, — a négy fiókosat — meg adott neki egy olyan töltött dunyhát, hogy Biró Panni néne se bírta összehajtogatni kétrétre.

Három hét múlva megvolt a Julcsáék lakodalma. A Panni néni állítása szerint még kemozaik és mükőgyár, valamint betonépitési vállalat ugyanis a jelen év elején nagymérvű kibővítést nyert és e célra részvény- társasággá alakult át. E régi vállalat az uj részvénytársaság cége alatt nemcsak a cementipar és betonépilés eddigi ágazatait fogja intenzivebben fejleszteni, hanem kiterjeszti működését a kerámiai ipar egyéb ágaira és vasbetonépitésre is. Az ezen szakmában legelső és legrégibb hazai vál- latból keletkezett részvénytársaság Budapesten december 21-én tartotta alakuló közgyűlését. A részvénytőke: egy millió korona és a „Walla József cementárugyár részvénytársaság“ céget felvett vállalat gyártelep és irodái, éppen úgy mint eddig, kizárólag Budapesten, VÍI., Gizella-ut 36-38 sz. alatt vannak. A részvénytársaság igazgatóságának tagjai lettek : gróf Korniss Károly elnök, Szájbély Gyula udvari tanácsos alelnök, Schönwald Adolf (Gebrüder S. & M. Reitzes bécsi (^ég részéről), dr. Lippmann Frigyes ügyvezető igazgató, dr. Mayer Lajos (Győr), dr. Mayer Ödön (Gyulafehérvár) és Lippmann Rudolf gyárigazgató. A felügyelő bizottság elnöke : Szüllő Géza, jegyzője dr. Fischer Sándor (Győr), tagjai: báró Fejérváry Imre és Kánya Vilmos nagybirtokos (Nagyleél). Ügyész : dr. Székely Emil.

Bárha ez a példa minél több követőre találna s a vállalkozók, kilépve eddigi tartózkodásukból, a gyári ipar fellendítéséhez legjobh tehetségükhöz képest hozzájárulnának, hogy az ipar tar mezeje ismét termékenyítő maggal hintetnék be.

Meghozza ez a mag a gyümölcsét most is, csak el kell vetni; ne csökkenjen a bizalom: a tisztes munkát Isten áldása kiséri!

vés olyan lakzi volt a határban, mert ott még az árva gyerök is jólakott. (Éjfélkor is csigalevest ettek, még a cigányok is.)

Múlt az idő sebesen, már a kukoricában a második kapálást is megtették. A Panni néne jelentése szerint a Julcsából nagyon faintos kis menyecske lett. Kuporitó, nem kofás, amely asz- szonyi tulajdonság tudvalévőén nagy veszedelme a pusztai embereknek, mert hogy a kofás fehércseléd elkilózza a lisztet a kofának narancsért, meg egyéb haszontalanságért, oszt fertály derekán kibújik a kenyér a hajából, koplalhat a szegény dolgos ember.

Azt is biztosan tudja a Panni néne, hogy az ura nagyon szereti, mert a saját két fülével hallotta, hogy mikor napszámosokat hitt a kerülő repcegyüjtéskor, oszt a Julcsa is ki akart menni, azt mondta neki az ura: De hiszen, le is töröm a derekadat, ha kimész! Azt persze az Annamajorban senkinek sem kellett magyarázni, hogy annál jobban szereti az asszonyt az ura, minél nyomatékosabban tiltja meg neki a napszámba járást.

, Nem is történt Julcsáéknál addig semmi hiba, mig Török János oda nem állott a tanyába sommásnak. Neki nem volt még asszonya és odakérezkedett Julcsáékhoz kosztérozásra, mert úgy nézte, hogy Julcsa a legtalponjáróbb asszony

Heti krónika.

Úgy elhallgatott a jó Krónikás, mintha semmi sem történt volna. Nem is igen történt, csak az, hogy a Krónikás elhallgatott. Mindenek között ez e legfőbb esemény. Sokkan szerették volna, ha örökre elhallgat a jámbor, mert a Krónikás csak igazat mond, nálunk pedig az igazság még mindig sok embernek fájdalmas oldala.

E héten kivételesen olyan dolgok is történtek. melyek feledtetik a meg nem történtek miatt támadt méltatlankodást és kedvezőre hangolják a Krónikást. Itt volt március 15 ! Ez a szent, ez a nagy, ez a dicső nap! A termésölő Szervác, Pongrác, Bonifác fagyos szent ki van tüntetve a naptárban, de a szivet, lelket megtermékenyítő, megerősítő március 15. csak sorrend szerint, minden jelző nélkül szerepel benne. Náci- baj! Hiszen nem kell különb naptár, mint a magyar ember szive. Abba meg bele van vésve lángbetűkkel, kitörölhetlenül a március 15. Tüzét, fényét mindenkor lelkesítőén szórja szét az elfásult szivekbe. A tűz felmelegiti a sziveket, a fény irányt mutat az érzések, gondolatok és cselekedetek sokaságának. Ünnepeltünk mi is lelkesen, a nagy naphoz es hozzánk méltóan. A beszámolás nem ide tartozik. Azt már lapunk múlt számában hoztuk.

Hire jár, hogy a képviselőtestületi tagok legutóbbi választását az első fórumon megsemmisítették. Szomorú is lett volna, ha oly súlyos visszaélések után, melyek c választáson a leg szemérmetlenebbüí s a legkihivóbban folytak, a választás meg nem semmisittetik. Most már némely embernek uj raffinériához kell folyamodnia, hogy gyűlölt alakjait kibuktassa. Ezen tulajdon- képen nincs is mit csodálkozni, mert a sötétség mindig ellensége volt a világosságnak, a butaság az eszességnek, s a mig a sötétség s a butaság van fórumon, nem lehet követelni, hogy a világosság és az eszesség vele versenyezhessen. Hosszú idő és a világosságnak állandó fénye kell ahoz, hogy oly egyiptomi sötétséget, mely a mi községi közigazgatásunk egy fontos pontján található, bevilágítson, eloszlasson. A sötétség nagyon mereven tartja magát, a világosság sugarai nem akarnak, nem tudnak, vagy nem mernek összpontosulni s igy mégis csak a butaság van elől egy — szamárfejjel.

a majorban. Gábor se ellenezte, hát Julcsa elvállalta a kosztérozást, úgy, hogy Török oda adta az egész kommencióját fizetségképen.

így ment minden a maga rendjén, mikor Gábor valamiért összerugta a sarkantyúját az első igás kocsissal, aki veszekedés közben csak úgy foghegyről vágta oda neki: — Neked meg jobb volna, ha a magad portáján szijjelniznél, ne kotorásznál mindig a más szemetjibe.

Mit gondolt vele a szomszéd, mit nem, azt Gábor nem kutatta, hanem ment egyenesen befelé a házba, ahol (mit nem tud a véletlen) Julcsa épen akkor készítette a kosztos tarisznyájába a kenyeret, szalonnát s hogy Török meg bejött a bundájáért, — éjszakára ki volt rendelve őrségre a repceszérühöz — hát elbeszélgettek Julcsával a nagy szárazságról. (Már a kukorica is lesül.)

Szabó nem nézett, nem kérdezett ám semmit, csak neki esett Töröknek és éktelen káromkodással kilökte az ajtón.

Hogy Julcsával ketten mit végeztek, azt nem tudni, az asszonyok csak azt látták, hogy Julcsa kiment délben a dohányos tanyára, oszt estefelé jött elő a sógorával, szekéren.

A sógor felpakolta az ágyat, suplótot, meg a négy karszéket (azt is Julcsa hozta a házhoz), Julcsát maga mellé ültette s azon melegiben el-