Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-01-14 / 3. szám

Szinérváralja, 1908. Január 14. — 3. szám. Ötödik évfolyam. ZlNÉRTÁRALJi TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: valamint az előfizétési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztösé­Nyilttér soronkint 40 fillér. jF-Á-ZBI-ÁJKT ISTVÁIC. géhez Szinérváraljára küldendők. ívtegj olenilv minden itoclticn. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. ki nem heverhető s a község szellemi és. anyagi fejlődésére életbevágóan fontos ká­rokat okozott már eddig is. Nem akarjuk itt azokat a bűnöket feszegetni, amelyeket elkövettek, minő p. o. a bikszádi vasút, mely ezer koronán tört el, az avasi szol- gabiróság, mely a hanyagság eredménye, csak megemlítjük, hogy a bűnt nemcsak elkövetéssel lehet megcselekedni, hanem elmulasztással is. Ezen az oldalán az érem­nek azután tömérdek fekete pont van. Ál­talában elmondhatjuk, hogy egy pár em­ber kivételével senki sem törődik azzal, hogy a község fejlődését biztosítsák. En­nek a pár embernek is meg van kötve a keze annyira, hogy támogatása a jóakarat­nál tovább nem mehet.: Egy arravaló, önálló gondolkozásu tagokból álló képviselőtestület, mely nem a külsőről Ítél, nem az anyag után fut, nem személyes tekintetek szerint cselek­szik, nem az önistenités tanának a hive, hanem cselekedeteinek rugója a község becsületes érdeke, harcmodora a tiszteletet parancsoló tisztesség jegyében született, fegyverei a szó, az ész és a tapasztalat műhelyében kovácsoltalak; melynél a po­litika az ész hazaszeretete,' a hazaszeretet pedig a szív politikája: mondjuk, egy ilyen képviselőtestület működése nyomán áldásos élet támadhat a községben. Távol van tőlünk, hogy a meglevő hiányokért, a tapasztalt mulasztásukért csak a jelenlegi vezetőket kárhoztassuk. Ezt tennünk annyival inkább sem lehet, mert a község ügyeivel egyáltalán nem, vagy kevéssé törődés hagyományos bűn nálunk, melyből a mostani vezetők csak a reájok eső részt veszik ki. Szinérváralja társadalma elég előkelő ahoz, hogy a vezetők között ne tűrjön mértföldekre kihatóan félelmes ütköző szírieket, hanem ezek helyett állítson vi­lágitó tornyokat, melyeknek fényénél bá­torsággal járhatunk az élet tengerén. Hiba, hogy akiben tehetség van a jó előmozdítására, kevés benne az akarat; aki meg akarna, nem tud tenni. Némelyek a szeretet melegével jeget akarnak olvasz­tani, mások a zord merevség fagyával jéggé keményítik a folyam vizét, melyen sajkánk eddig vígan siklott tova. Belátás, tudás kell ahoz, hogy úgy a szeretet melege, mint a jéggé fagyható hidegség a maga idejében alkalmaztassák. Ebben sem jár­tunk el eddig körültekintően. Lágyak vol­tunk ott, hol erősnek kellett volna lenni, szigorúak ott, hogy tapintattal művelhet­tünk volna jót. Nem akarjuk azt állítani, hogy mi egy tökéletes képviselőtestületet tudnánk szervezni, mert ez lehetetlen ; de a töké­letesség felé törekedni s e cél felé törek­vésre mindenkit serkenteni nemcsak köte­lességünk, de jól esik a lelkűnknek. Jól fontolja meg tehát minden pol­gártársunk, kiknek a kezébe teszi le a község jövőjét. Most van a kezében a mód, melylyel annak sorsára befolyhat. Ha hibásan cselekszik, magára vessen és ne hibáztasson későbben másokat, ha a község sorsa rosszra fordul. A község egyeteme és a magánosok érdeke egyaránt azt követeli, hogy győzzön a jobb. A minősítést a szavazók a kezükben tartják. Minősítsenek ! A választásról. Szinérváralja nagyközség közönsége holnap tizenhárom képviselőtestületi tagot fog választani. A szavazó polgárok e vá­lasztás utján nagy mértékben irányitóan folynak be a község ügyeinek intézésébe. A képviseletnek több, mint negyedrésze számit most a szavazók bizalmára. Szomorúan tapasztaltuk egyszer-más- kor, hogy nálunk nem a közönség szava­zata irányit, hanem a szavazat irányittatik. Ebben a cselekvő épen úgy bűnös, mint a szenvedő. Mert szomorú tény, hogy ve­zetőink a saját tekintélyük, ismeretségük és befolyásuk révén, mit érvényesíteni sohasem mulasztanak el, olyan tagokat visznek be a képviselőtestületbe, amilyeneket akarnak ; de még szomorúbb az a tény, hogy polgá­raink még mindig nem tudnak a maguk lábán járni. Nem tudják felismerni az em­berek között, hogy kik érdemesek a biza­lomra, kik tudnak és kik akarnak tenni, küzdeni, sőt szenvedni is a község érde- kerért! így aztán egy bizalmas kézszoritá- sért, vagy egy leereszkedő mosolyért elad­ják legszebb jogaikat. A veszteséget csak akkor veszik észre, mikor már szenvednek miatta, mikor már késő. Szinérváralja történetében mindinkább kiélesedik a fordulópont, mely előtt állunk. Szeretnénk, hogy ez a fordulópont minden tekintetben a község javára jelentsen bol­dogabb jövőt s azért szólunk most is, közvetlenül a választás előtt, a tizenket­tedik órában a komoly elemekhez. A meg­kötöttség, a tehetetlenség, az elkötelezett­ség egyrészt, a kegyhajhászás, tudatlanság és nemtörődömség másrészt, tetemes, soha SZINÉRVÁRALJA TÁRCÁJA. Agyagemberkék. — Zimankós, hideg újévi történet. — Szebásztiánó szekerének árnyéka ide-oda rezzent a holdfényen. A vén, zsugori szobrász szundikálva ült a bakkon és azon álmodozott, hogy miként lehetett volna a vásár még jobb ? Mert jó volt, nagyon jó. A merev, buta kis agyagbábuk, a miket bevitt szekerén a városba, átváltoztak kongó tallérokká és bebújtak Sze- basztiánó nagy bőrerszényébe. A kocsi derekában alig lézengett egy-két visszamaradt figura. Egyszer, a hogy a szekér nagyobbat zök­kent, ajszobrász felriadt. Feltekintett és maga előtt, a holdfényes utón, valami fekete alakot látott amint bukdácsolva billegett tovább. — Ni! A sánta Alpánusz! — diinnyögte a szobrász. Kiváncsi vagyok, hogy az ő vásárja, hogyan ütött ki ? Megcsapkodva lovát. De a mikor csak né­hány száz lépésre volt a gyalogos mögött, már látta, hogy nincs mitől tartania, mert Alpánusz- nak, a konkurrensének hátán épen úgy feszült a szobrokkal teli zsák, mint amikor elindult a városba. — Jó estét Alpánusz ! — szólította meg a mikor elérte: Ülj fel ide mellém! Nos, milyen volt a vásár ? — Semilyen! — mondotta busán a sánta szobrász és sóhajtozva felkapaszkodott Szebasz- tiánó mellé. — Hát nem adtál el egyet sem a figuráid közül ? — De igen. Épen csak egyet! Azt, ame­lyikbe a töprengő Lucifert ábrázolta. A sekrestyés felesége vette meg. Azt mondta, hogy a fiának görcse van majd megijeszti a bábuval attól el­áll a görcs. Szebásztiánó gonosz kárörvendő mosolyt dugdosott. És igy szólt. — Látod, Alpánusz, te csak makacs bo­lond vagy! Mit farigcsálsz mindenféle csodála­tos, különös figurát ? Miért nem csinálsz olya­nokat, mint én ? Juhász legények, botra támasz­kodó pásztorok, palástos szentek, szende szü- zecskék ... Az ilyesmit vásárolják. De a te nancsali figiíráid az ördögnek sem kellenek. Ha­nem hát hiszen beszélhetek én neked, ugyan­csak hiába beszélek, mert te makacs bolond vagy. Alpánusz ! Hanem hát lásd mire mégy. Alpánusz hallgatott. Felnézett a lilás fény­ben izzó csillagokra és azt gondolta, milyen jóízűen tudna ő lemosolyogni a városiakra, a fa­lusiakra s különösen Szebásztiánó ostoba figu­ráira, ha egyszer olyan magasra röppenhetne, mint azok a csillagok. Sokáig nem szóltak. Szebásztiánó törte va­lamin a fejét. Amikor a szekér felkanyarodott a dülőutra, a fukar, vén szobrász azt mondta Alpánusznak: — Mutasd szobraidat! Megveszem őket! Alpánusz örömködve nyitotta fel zsákját és egyenként nyújtotta oda Szebasztiánónak a figu­rákat. Az dörmödve, meg-meg szólalt néha. — Ostobaság, egyiknek sincs értelme ! De azért megveszem őket. Hiszen éhen halsz kü­lönben. Alpánusz azonban titokban jól látta, hogy a vén szobrász arcán a szobrok láttára, mély barázdákat hasit az irigység. És azonnal elfe­ledte, hogy tegnap óta nem evett. Szebásztiánó egy-két tallért vetett oda tár­sának, aztán i Íválltak. Alpánusz nekivágott a nyirkos ösvénynek’és sánta lábával nehézkesen ha­zabillegett nyomorúságos viskójába, a melyik ott szomorkodott az erdő szélén, az ér partján. ❖ Az idő télre fordult, lassan a karácsony is elmúlt. Végre eljött szent Szilveszter napja. Szebásztián már korán bement a városba, szobrait eladni. Hanem Alpánusz otthon maradt. Pedig ez nagy és -nevezetes vásár. De talán azért menjen be, hogy újra hallja, a mint már százszor halottá:

Next

/
Oldalképek
Tartalom