Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-01-14 / 3. szám
Szinérváralja, 1908. Január 14. — 3. szám. Ötödik évfolyam. ZlNÉRTÁRALJi TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: valamint az előfizétési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztöséNyilttér soronkint 40 fillér. jF-Á-ZBI-ÁJKT ISTVÁIC. géhez Szinérváraljára küldendők. ívtegj olenilv minden itoclticn. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. ki nem heverhető s a község szellemi és. anyagi fejlődésére életbevágóan fontos károkat okozott már eddig is. Nem akarjuk itt azokat a bűnöket feszegetni, amelyeket elkövettek, minő p. o. a bikszádi vasút, mely ezer koronán tört el, az avasi szol- gabiróság, mely a hanyagság eredménye, csak megemlítjük, hogy a bűnt nemcsak elkövetéssel lehet megcselekedni, hanem elmulasztással is. Ezen az oldalán az éremnek azután tömérdek fekete pont van. Általában elmondhatjuk, hogy egy pár ember kivételével senki sem törődik azzal, hogy a község fejlődését biztosítsák. Ennek a pár embernek is meg van kötve a keze annyira, hogy támogatása a jóakaratnál tovább nem mehet.: Egy arravaló, önálló gondolkozásu tagokból álló képviselőtestület, mely nem a külsőről Ítél, nem az anyag után fut, nem személyes tekintetek szerint cselekszik, nem az önistenités tanának a hive, hanem cselekedeteinek rugója a község becsületes érdeke, harcmodora a tiszteletet parancsoló tisztesség jegyében született, fegyverei a szó, az ész és a tapasztalat műhelyében kovácsoltalak; melynél a politika az ész hazaszeretete,' a hazaszeretet pedig a szív politikája: mondjuk, egy ilyen képviselőtestület működése nyomán áldásos élet támadhat a községben. Távol van tőlünk, hogy a meglevő hiányokért, a tapasztalt mulasztásukért csak a jelenlegi vezetőket kárhoztassuk. Ezt tennünk annyival inkább sem lehet, mert a község ügyeivel egyáltalán nem, vagy kevéssé törődés hagyományos bűn nálunk, melyből a mostani vezetők csak a reájok eső részt veszik ki. Szinérváralja társadalma elég előkelő ahoz, hogy a vezetők között ne tűrjön mértföldekre kihatóan félelmes ütköző szírieket, hanem ezek helyett állítson világitó tornyokat, melyeknek fényénél bátorsággal járhatunk az élet tengerén. Hiba, hogy akiben tehetség van a jó előmozdítására, kevés benne az akarat; aki meg akarna, nem tud tenni. Némelyek a szeretet melegével jeget akarnak olvasztani, mások a zord merevség fagyával jéggé keményítik a folyam vizét, melyen sajkánk eddig vígan siklott tova. Belátás, tudás kell ahoz, hogy úgy a szeretet melege, mint a jéggé fagyható hidegség a maga idejében alkalmaztassák. Ebben sem jártunk el eddig körültekintően. Lágyak voltunk ott, hol erősnek kellett volna lenni, szigorúak ott, hogy tapintattal művelhettünk volna jót. Nem akarjuk azt állítani, hogy mi egy tökéletes képviselőtestületet tudnánk szervezni, mert ez lehetetlen ; de a tökéletesség felé törekedni s e cél felé törekvésre mindenkit serkenteni nemcsak kötelességünk, de jól esik a lelkűnknek. Jól fontolja meg tehát minden polgártársunk, kiknek a kezébe teszi le a község jövőjét. Most van a kezében a mód, melylyel annak sorsára befolyhat. Ha hibásan cselekszik, magára vessen és ne hibáztasson későbben másokat, ha a község sorsa rosszra fordul. A község egyeteme és a magánosok érdeke egyaránt azt követeli, hogy győzzön a jobb. A minősítést a szavazók a kezükben tartják. Minősítsenek ! A választásról. Szinérváralja nagyközség közönsége holnap tizenhárom képviselőtestületi tagot fog választani. A szavazó polgárok e választás utján nagy mértékben irányitóan folynak be a község ügyeinek intézésébe. A képviseletnek több, mint negyedrésze számit most a szavazók bizalmára. Szomorúan tapasztaltuk egyszer-más- kor, hogy nálunk nem a közönség szavazata irányit, hanem a szavazat irányittatik. Ebben a cselekvő épen úgy bűnös, mint a szenvedő. Mert szomorú tény, hogy vezetőink a saját tekintélyük, ismeretségük és befolyásuk révén, mit érvényesíteni sohasem mulasztanak el, olyan tagokat visznek be a képviselőtestületbe, amilyeneket akarnak ; de még szomorúbb az a tény, hogy polgáraink még mindig nem tudnak a maguk lábán járni. Nem tudják felismerni az emberek között, hogy kik érdemesek a bizalomra, kik tudnak és kik akarnak tenni, küzdeni, sőt szenvedni is a község érde- kerért! így aztán egy bizalmas kézszoritá- sért, vagy egy leereszkedő mosolyért eladják legszebb jogaikat. A veszteséget csak akkor veszik észre, mikor már szenvednek miatta, mikor már késő. Szinérváralja történetében mindinkább kiélesedik a fordulópont, mely előtt állunk. Szeretnénk, hogy ez a fordulópont minden tekintetben a község javára jelentsen boldogabb jövőt s azért szólunk most is, közvetlenül a választás előtt, a tizenkettedik órában a komoly elemekhez. A megkötöttség, a tehetetlenség, az elkötelezettség egyrészt, a kegyhajhászás, tudatlanság és nemtörődömség másrészt, tetemes, soha SZINÉRVÁRALJA TÁRCÁJA. Agyagemberkék. — Zimankós, hideg újévi történet. — Szebásztiánó szekerének árnyéka ide-oda rezzent a holdfényen. A vén, zsugori szobrász szundikálva ült a bakkon és azon álmodozott, hogy miként lehetett volna a vásár még jobb ? Mert jó volt, nagyon jó. A merev, buta kis agyagbábuk, a miket bevitt szekerén a városba, átváltoztak kongó tallérokká és bebújtak Sze- basztiánó nagy bőrerszényébe. A kocsi derekában alig lézengett egy-két visszamaradt figura. Egyszer, a hogy a szekér nagyobbat zökkent, ajszobrász felriadt. Feltekintett és maga előtt, a holdfényes utón, valami fekete alakot látott amint bukdácsolva billegett tovább. — Ni! A sánta Alpánusz! — diinnyögte a szobrász. Kiváncsi vagyok, hogy az ő vásárja, hogyan ütött ki ? Megcsapkodva lovát. De a mikor csak néhány száz lépésre volt a gyalogos mögött, már látta, hogy nincs mitől tartania, mert Alpánusz- nak, a konkurrensének hátán épen úgy feszült a szobrokkal teli zsák, mint amikor elindult a városba. — Jó estét Alpánusz ! — szólította meg a mikor elérte: Ülj fel ide mellém! Nos, milyen volt a vásár ? — Semilyen! — mondotta busán a sánta szobrász és sóhajtozva felkapaszkodott Szebasz- tiánó mellé. — Hát nem adtál el egyet sem a figuráid közül ? — De igen. Épen csak egyet! Azt, amelyikbe a töprengő Lucifert ábrázolta. A sekrestyés felesége vette meg. Azt mondta, hogy a fiának görcse van majd megijeszti a bábuval attól eláll a görcs. Szebásztiánó gonosz kárörvendő mosolyt dugdosott. És igy szólt. — Látod, Alpánusz, te csak makacs bolond vagy! Mit farigcsálsz mindenféle csodálatos, különös figurát ? Miért nem csinálsz olyanokat, mint én ? Juhász legények, botra támaszkodó pásztorok, palástos szentek, szende szü- zecskék ... Az ilyesmit vásárolják. De a te nancsali figiíráid az ördögnek sem kellenek. Hanem hát hiszen beszélhetek én neked, ugyancsak hiába beszélek, mert te makacs bolond vagy. Alpánusz ! Hanem hát lásd mire mégy. Alpánusz hallgatott. Felnézett a lilás fényben izzó csillagokra és azt gondolta, milyen jóízűen tudna ő lemosolyogni a városiakra, a falusiakra s különösen Szebásztiánó ostoba figuráira, ha egyszer olyan magasra röppenhetne, mint azok a csillagok. Sokáig nem szóltak. Szebásztiánó törte valamin a fejét. Amikor a szekér felkanyarodott a dülőutra, a fukar, vén szobrász azt mondta Alpánusznak: — Mutasd szobraidat! Megveszem őket! Alpánusz örömködve nyitotta fel zsákját és egyenként nyújtotta oda Szebasztiánónak a figurákat. Az dörmödve, meg-meg szólalt néha. — Ostobaság, egyiknek sincs értelme ! De azért megveszem őket. Hiszen éhen halsz különben. Alpánusz azonban titokban jól látta, hogy a vén szobrász arcán a szobrok láttára, mély barázdákat hasit az irigység. És azonnal elfeledte, hogy tegnap óta nem evett. Szebásztiánó egy-két tallért vetett oda társának, aztán i Íválltak. Alpánusz nekivágott a nyirkos ösvénynek’és sánta lábával nehézkesen hazabillegett nyomorúságos viskójába, a melyik ott szomorkodott az erdő szélén, az ér partján. ❖ Az idő télre fordult, lassan a karácsony is elmúlt. Végre eljött szent Szilveszter napja. Szebásztián már korán bement a városba, szobrait eladni. Hanem Alpánusz otthon maradt. Pedig ez nagy és -nevezetes vásár. De talán azért menjen be, hogy újra hallja, a mint már százszor halottá:
