Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-02-18 / 8. szám

(2) 1908. február 11.

7. szám.

Az uj ipartörvény.

Régóta vajúdó kérdés az ipartörvény revíziója. A most érvényben levő ipartörvénnyel vajmi kevesen voltak megelégedve; főleg azonban a kisiparosok találták — és méltán — sérelmesnek. Hasztalan volt minden siránkozás, jajveszékelés, hogy kisiparunk pusztul, hiába átkoztuk az osztrák nagyipart, hogy az tesz tönkre bennünket, a piacon iparcikkeikkel nem tudjuk fel venni a versenyt; nem használt semmit.

A kisipar senyvedett, sínylődött, tengett- lengett tovább, mindenfelől szorítva, teperve, gyűrve. Főleg az osztrák ipar nehezült kisiparunk vállaira. Az osztrák ipar teljesen nagyiparrá fejlődött s mint ilyen minden szaknál, úgy a szabónál, cipésznél, vas- és építőanyagok elkészítésénél igénybe van véve a technika által megteremtett segítő eszköz: a gép s ami még ennél is sokkal nagyobb erőt kölcsönöz, hogy valami árucikk versenyképes legyen: a nagy tőke befektetés.

A nagy töke megadja a lehetőséget arra, hogy a nyers anyagot olcsóbban tudja megszerezni, viszont a gépek, mint segítő eszközök, tetemesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a nyers anyagot gyorsan feldolgozni tudja, kevesebb munkás és rövidebb idő igénybevételével. Az anyagot is drágábban fizeti meg a kisiparos, mert 3—4 kézből veszi és kicsibe, mig a nagyiparos nagyban vásárolja az anyagot és első kézből kapja.

Szóval a kisiparosnak a munka elkészítése többe van és láthatjuk azt, hogy az eladásnál a a kisiparos nem adhatja oly olcsón az árucikket, mint ahogy eladja a nagyiparos. A nagyiiparos tizszerte olcsóbban adhatja az árut, mint a kisiparos és mégis olyhaszonnal adhatja, mint emez.

Még egy másik dolog is lényéges szerepet játszik. Miután a kisiparos nem tudja azon munkabért megfizetni a munkásnak, mint a nagyiparos, ennélfogva nem is kap oly szakértő, jó munkást mint az utóbbi. A munka sem lesz az a tökéletes és jó ízlésnek megfelelő a kisiparosnál, amely körülmény az eladásnál szinte hátrány.

Mindebből nyilvánvaló, hogy az eddigi kormányok kisipari politikája rossz utón járt és nem hiábavaló volt a sok sirás, jajgatás.

Szterényi József államtitkár Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter nevében annak idején Ígéretet tett, hogy az uj ipartörvényjavaslatát ez évben már közzé fogják tenni. És csakugyan a napokban nyilvánosságra bocsátották a tervezetet.

Most már jó utón vagyunk, mert a kereskedelmi miniszter még ez év őszén óhajtja a Ház elé vinni e törvényjavaslatot, mely hivatva van egy teljesen más világot teremteni Magyar- országon, melynek életbe léptetése esetén kisiparosaink több reménységgel és nagyobb bizalommal nézhetnek a jövőbe.

A törvényjavaslat részletesen foglalkozik mindennel, a mi csak módosításra, revízióra szorul. Szól az iparűzés jogról, ennek általános feltételeit állapítja meg; külön emlékezik meg a képesítéshez kötött iparokról; folytatólag megemlékezik az engedélyhez és a telepengedélyhez kötött iparokról.

Igen fontos az a fejezet, mely a házi és vándoripar iránt rendelkezik, mert szabályozza ebben az irányban az annakelőtte oly gyakori viszásságokat.

Lényeges része a törvényjavaslatnak az iparoktatás, melyre a kereskedelmi miniszterjigen nagy súlyt kíván helyezni; a kötelező oktatás mellett tervbe van véve a továbbképző tanfolyamok és iskolák létesítése a mit úgy az ipari segédek,

[ mint maguk az önálló kisiparosok tudásuk, képzettségük fejlesztése céljából igénybe vehetnek.

Figyelemre méltó része a javaslatnak a munkásvédelemről, a munka viszonyról, a munka időről szóló fejezet, mely kellően szabályozza a gyermekek, fiatal munkások és nők, aztán külön a felnőtt munkások, a magántisztviselők, a kereskedelmi alkalmazottak munkaidejét.

Kétségkívül egyik legértékesebb része azonban a törvénytervezetnek az, amely munkaközvetítéssel foglalkozik. Minden község melyben a lakosok száma a tízezret meghaladja, tartozik létesíteni munkaközvetítőt, a tízezernél ke- , vesebb lakost számláló községek pedig létesit- | hetnek munkaközvetítő intézetet. Meg van hatá- j rozva a községi munkaközvetítő intézetek szervezetének és működésének aiapelvei.

Mindenesetre ezen utóbbi fejezet hathatósan fog hozzájárulni a munkanélküliség, a kivándorlás megcsappanásához ; az egyes munkaközvetítők egymással összeköttetésben állván, elhelyezni lesz módjukban a munkanélkülieket, mert hát az uj ipartörvény megvalósulása esetén remélhetőleg több munka is lesz ebben az országban, a munkás is, azönálló kisiparosis szabadabban lélekezhet és a hol sem a nagyipar, sem az osztrák ipar nem gáncsoskodik majd a kisipar- j nak, ott boldogulhat a kisiparos is és még in- j kább boldogulhat majd a munkás is.

Vajha már elkövetkeznék az az időpont, melyben a parlament megszavazza az uj törvényjavaslatot.

________________SZ1NÉRVÁRALJA

HÍ

REK.

Biróválasztás. Már múlt számunkban jeleztük, hogy Szinérváralján a községi biróválasztás e hó 21-én pénteken lesz. Hallomásunk szerint Bárány Béla, Ember Ignác és Demjén Lajos pályázik a bíróságra. A közhangulat túlnyomóan Bárány Béla mellett nyilatkozik meg s igy — ha valami suskus ^cözbe nem jön — őt meg is fogják választani.

Eljegyzés. Kertész Béla, rozáliai lakos kir. járásbiró e hó 2-án eljegyezte Kamaráth Vilma, oki. tanitónőt Szinérváraljáról.

Iskola látogatás. Sprenger Ferenc, kir. segédtanfelügyelő a napokban meglátogatta az apahegyi, avasujvárosi és kőszegremetei ref., az avasujfalui, mózesfalui és tartolci állami, a bik- szádi, avasujfalui, bujánházai, kányaházai, ko- morzáni lekencei, rózsapallagi, ráksai, terepi és turvékonyai g. kath. elemi iskolát.

nak egymáshoz, mikor a nyugvó nap minden lelket emlékeztet az élet éjszakájára s mikor az utasok megérkeznek a hosszú, bünbánattal taposott útról . . . S a buzaszőke hajú asszony megütötte a billentyűket. Semmi öröm, semmi vigasz a hangokban, csupa elnyomott panasz, titkos vágyakozás, megadó alázat és zokogó reménység . . . S azután csönd . . . Aki az előbb még játszott, most a zongorára borulva zokog s maga, Lajos, a kis fiú, az öreg Babett öléből be akart menni, hogy megvigasztalja a mamát. De az öreg Babett nem engedi. Azt mondja nem szabad. Csak hadd sírjon a mama; az kell neki . . . Azután . . . Azt mondja meg nekem, Lajos, mire tanította magát az a mindig várakozó szomorú asszony ?

A fiatal ember fascináltan reszketve nézett a leányra.

— Honnan tudja maga mindezt ? — kérdezte izgatottan s megfogta a leány kezét. — Látta, álmodta, vagy honnan tudja?

A leány szomorúan mosolygott.

— Láttam is, meg álmodtam si. Majd minden történet egyforma szokott lenni. Csak azt mondja még meg, mire tanította magát az a szomorú asszony ?

Valamelyik képráma nagyot recscsen ebben a percben s a fiatal ember összerázkódott.

— Hogy ne csaljak, — mondta halkan — hogy soha se csaljak meg senkit.

A leány lehajtotta fejét és tűnődve nézett maga elé.

Nézze, Lajos, — mondta gyöngéden s megIfjusági egyesület. Vámfaluban Hajgató Károly áll. ig. tanító és Biró Ernő körjegyző lelkes igyekezete s lankadást nem ismerő buzgalma következtében nem régiben megalakult az ifjúsági egyesület, mely a nép művelését és magyarosítását van hivatva hathatósan előmozdítani. E hó 16-án már bált is tartott az egyesület dicsérendő céljának előmozdítására, mely minden tekintetben jól sikerült. A derék vezetőket segítse az Isten nemes törekvésökben, hogy szép pél- dájok másokban is tettrekészséget ébresszenek.

Nyugtázás. A szinérváraljai szegénysorsu iskolásgyermekeket segélyző egyesület f. évi febr. hó 8-án megtartott táncmulatságára jegyeiket megváltották, illetőleg felülfizettek a következők: Mándy Zoltán, Stern nővérek 10—10 k. Kepes Lajos 7 k. Dr. Kaba Tihamér, Sátor Dávid 6—6

k. Ferenc Gyula, Kelemen Dezső, Kepes Sándor, Koroknay Károly, Satmáreána hitelintézet 5—5 k. Bay Miklós, Braun Sándor, Osztián Antal, Dr. Székely Farkas, Dr. Székely József 4—4 k. Kállay Kornélia, Gyarmati Sándor, Lipcsey Sándor, Szabó Ede, Dr. Szántó Manó, Teleki Antal, Tur- zuly László, Uray Bertalan 3—3 k. Dr. Katona Sándor 2 k. 60 f. Baum Károly, Bajnócy Géza, Egri István, Huszár Aladár, Neuman Antal, Nagy Sándor, Papolcy László, Török M. Lajos 2—2 k. Funecán Sándor, Winkler István 1.60—1.60 k. Krespai Gyula 1 k. 30 f. Benedikt Jenő és Domokos István 1.20—1.20 k. Barbus János, Báthy Lajos, Frank József, Láng Gyula, Láng Viktor, Lengyel József, Marosán János, Nagy Sándor, Reiter Paula, Dr. Papolcy Béla, Sarkadi Mihály, Sólyom Sándor, Stauder János, Tóth Károly és Turzuly Károly 1—1 k. Májercsák Julia, Nyikoda N. Pánt Kálmánná, Székelyhídi Gusztáv 80—80 fill., Kondor Ferenc és Tóth József 60—60 fill., Gubner Vilma 50 fillér, Éliás Aranka, Kőrösy Sándor és Mózsa Sándor 40—40 fillér, Bodoi Dániel és Hegedűs Miklós 20—20 fill.

A „Satmareana“ Takarék és Hitelintézet Részvénytársaság 1907. évi jelentése szerint a takarékbetétek összege 942088-84, a váltó leszámítolási összeg 386984.54, jelzáloghitel 113725.72, visszleszámitolás 1867879, forgalom 9803488.39 korona volt az 1907. évben. Az intézet takarékalapjai 112215.41 koronát tesznek ki.

Nagybánya város Takarékpénztára 1907. évi üzleti eredménye a következő: Összes bevétel 5357744 K 20 f., kiadás 5330396 K 24 f., betét 2030213 K 50 f., váltó leszámítolás 739793 K, Jelzálog és hitelkötvény kölcsön 723918 K, kézi zálogkölcsön 10020. Tiszta nyeremény 65153 K 02 fillér.

Meghivó. A József kir. herceg szanatórium egyesület mátészalkai bizottsága által Mátészalkán, 1908. február 22-én este 8 órai kezdettel a „Hungária“ szállodában kabarettel egybekötött zártkörű táncmulatságot tart a következő műsorral: 1. Arató ünnep, élő kép. 2. Medzihradszky Péter. Walzer, zongorán előadja a szerző. 3. „A vén Ambrus fia,“ Farkas Imrétől, szavalja Herman Anuska k. a. 4. Dalok, énekli s zongorán kiséri Dr. Fárnek Lászlóné úrnő. 5. „A bekvár- télyozás,“ magánjelenet, előadja: Schreiber Cella

fogta a fiatal ember kezét — szeretett maga valaha nőt ?

A fiatal ember megszorította a leány kezét.

— Magát is szerettem, Gitta.

— És rajtam kívül is szeretett?

— Szerettem.

— Az nem olyan nő volt, mint én vagyok Lajos ?

— Nem Gitta.

— És megmondta neki, hogy szereti ?

— Nem mondtam.

— Miért ?

— Nem mertem.

— Mitől félt ?

— Attól, hogy megtalálom csalni.

— És .... és engem is azért nem mert szeretni, Lajos ?

— Azért Gitta.

'A leány szeméből két könycsep szivárgott végig az arcán s hirtelen lehajolt s megcsókolta a fiatal ember kezét.

Azután mindaddig nem szóltak egymáshoz, mig csak a teremőr nem figyelmeztette őket a távozásra.

Akkor felálltak, a leány megigazította a kalapját és lenn a Műcsarnok előtt elbúcsúztak egymástól. A leány arcán látszott, hogy mondani szeretne valamit, de nem mert szólni s kezet szorítottak.

Mikor már jó távol voltak egymástól, a leány visszafordult, ment egy pár lépést előre, de aztán megint csak visszafordult és pár perc múlva elnyelte az utca sötétje.

s az öreg Babett, akit olyan régóta ismertem, mint az édes anyámat, a másik ablakmélyedésben hallgatva ült rokkája mellett.

— Én az Isten szolgája vagyok, — mondta az anyám, — akit azért küldtek a földre, hogy egy nagy hosszú utón, melyen te járod az életet, én egy kis csöngetyiivel mindig előtted járjak és figyelmeztesselek, ha rosszul találnál lépni, vagy eltévesztenéd az utat.

— Hát én ki vagyok ? — kérdeztem azután.

— Hogy te ki vagy? — szólt az anyám és magához szorított, de nem felelt. Csak köny- nyeinek melegét éreztem fejemen. Ez volt az anyám Gitta . . .

S térdére könyökölve nézte az őszi verőfényben ülő nőalakot. S hallgattak. A leány szemének színét nem lehetett látni a könytől s

egyszer csak igy szólt:

— Egy nagy viz partján laktak, ugyebár,

Lajos? Télen, nyáron mindig ott. Futórózsa borította a házuk falát s hosszú, nagy kulcscsal nyílt a tölgyfa kapujok. A szobájuk kárpitja tom- paszinii volt, a függönyeik régi selyemből valók s az almáriumok karikái ezüstfényesen csillogtak Nagy üvegedényekben lila és kék virágok álltak s az üvegburával Ieboritott órának olyan volt a hangja, mintha messze, sok, sok fal mögül csendülne keresztül. És az ablak mellett, ahonnan legmesszebb lehetett ellátni a hegyek felé, ott állt a zongora. Régi ébenfa zongora, megsárgult billentyűkkel és csak naplemente felé nyitotta fel a buzaszőke hajú, szomorú szemű asszony . . . Naplemente felé, mikor a nagy távolságban levő emberek lelkei közelebb szállá-