Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-11-24 / 48. szám
Szinérváralja, 1908. November 24. — 48. szám. Ötödik évfolyam. á RTlRÍLJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltlér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. •-A lj^rJ’Vonaíkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. — Demokrácia. Ez a hangzatos szó, mint indigéna szerepel a mi nyelvünkben. Hét-nyolc évtizeded ezelőtt, társadalmi átalakulásunk éveiben, felségesebb tartalommal bírt, mint manapság. Akik átélték szabadságharcunk küzdelmes viharát, tudják, hogy a demokrácia még a hó alatt is virágot nevelt. Mily nemes felfogásra vallott még a hatvanas évek elején is, a sarkantyus világban, amikor külsőleg is adtuk azt, hogy magyarok vagyunk, nem úgy, mint j ma, klakkos és frakkos magyarok. Csak j az a szerencse, hogy az idegen boríték alatt még magyar szív dobog. Manapság a társadalmi jelenségek közt ez áramlat a legveszélyesebb s azzal fenyeget, hogy az egyenlőség és testvériség magasztos eszméit középkori csizmákkal tiporja össze. Társadalmunk egyes elemei, rétegei, osztályai válaszfalat húznak. Hiába, nem tagadhatjuk meg természetünket, lelkesedésünk szalmaláng, mely egy ideig égetően perzsel, de kevés idő múlva az utolsó szikra is elhamvad és mi ismét visszaesünk a régi közönybe. A demokratikus eszmék nem igen tudnak tért hódítani. Társadalmi életünkben többféle arisztokrácia tündököl, ott van a régi jogú a pénz arisztokráciája. Az első tolláit már koppasztja a haladó kor szelleme; a szőlődézsma megszűnt, a regálék lassan rendezvék, jobbágy nincs, adót fizet és utat kövecsei a kicsiny úgy, mint a nagy. Á pénzarisztokráciának elég egy börzebukás és bekövetkezik „Szállj ki Balázs a hintóból“; a szellemi arisztok- ráczia azonban szellemtelenséget árul el, ha hizeleg az arisztokratikus eszméknek. Nincs szánalmasabb, mint a felfu- valkodott, de bukott nagyság; viszont nincs nevetségesebb, mint a pénz műveletlen embere, vagy a képzelt rang és születés felfújt méltóságának nevetségességig való affektálása. Két tulajdonság szükséges tehát: a munka és takarékosság, hogy az élet mindennapi gondjaitól megmentsen és a hazug társadalmi jelszavaktól függetlenné tegyen. A szellemi tulajdon világitó fáklya, utat nyit nekünk a demokratikus eszmék világába, mely az egyenlőség, testvériség hitvallását törekszik megvaló- ! sitani. Ebben a rangkóros időben be kell látnunk, hogy nincs^ egyéb érdem a ha- zafiság, erkölcs, munka, becsület s a mű- j veltség érdeménél, a többi csinált glória, csak az üres fejek, üres szivek és üres zsebek palástolására szolgál. A demokráciának minden egészséges államban erős alapja van és minden egészséges társadalomban előbb-utóbb érvényesülnie kell. Csoportosuljunk a hazafiság, az erkölcs, a munka, a becsület és a műve- ! lődés zászlója alá és akkor meg van verve ez a hamis had, mely mivelhogy a jövőben nem képes nimbuszt keresni, visszamegy az elavult időkbe rangkórsá- gos foszlányokért és ostoba fenhéjázásért! Előre és ne vissza! Oh — bárcsak a mostani nemzeti korszak megteremtené a magyar és magyar közt a valódi békét, egyenlőséget, különben hiába minden föllelkesülés a fentjelzett tulajdonságok nélkül, csak délibáb lesz társadalmi békénk, mely egy időre feltűnik, de csakhamar el fog tűnni. De bízom, hogy édes magyar hazám józan gondolkozásu elemei megértik hivatásuk fontosságát és az uj levegő élén- kitőleg fog hatni a magyar szív és lélekre. Pólya Lajos. Községünk gazdálkodása. Mint a rendes gazda, úgy a község is előre meg szokta hanyni-vetni vagyonát, bevételeit, hogy kiadásait azokhoz mérten állapíthassa meg. Sajnos, igen sok községnek parancsol elkerülhet- len szükség abban, hogy első sorban kiadásait mérlegelje s tetszik, nem tetszik, gondoskodjék bevételekről, amelyek kiadásait fedezik. Bizony, ez utóbbi súlyos helyzet s nehéz gondokat rak az elöljáróság fejére. Ebben a helyzetben van Szinérváralja is. Mi nem vagyunk ezen a téren szakemberek, nem is forgolódunk a családi tűzhely körül, mely a község konyháján egy egész esztendő elomózsiá- ját főzi, azért csak úgy paraszt észszel s azok alapján, amelyeket igy kívülről tapasztalunk, minden gáncsoskodás nélkül, teljes jóakarattal szólunk hozzá községünk gazdálkodásához, feltételezvén, hogy fel.-zólalásunk némi nyomot hagy maga után, ha az elöljáróságnál nem, hát a közönségnél. Mindenki fájdalommal tapasztalja, némelyi- künk szenvedi is, hogy községünk minden tekin„SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. Előszó.* — A körkérdések. — Nincs olyan kimeríthetetlen kút, mint a panaszok kútja. Lehet akármilyen szárazság, de az ki nem apad. Évről-évre kihúzom belőle a magam kis thémáját az Almanach-beli előszóhoz, mely hagyományosan az elbeszélő irodalom valamely neheztelését, betegségét, baját teszi szóvá. A jelenlegi dörmögésre (mert inkább lehetne ennek nevezni, mint előszónak) a sajtó szolgál rá. Még kicsiny a baj, alig észrevehető, csak mik- roscopon látni, de erre is áll a szabály: ha nehéz észrevenni, gyógyítani könnyű és viceversa. Az úgynevezett interwievről van szó. Min den okos ember eltalálhatja, hogy első alakjában a szorosan vett statusférfiak ellen van kitalálva. A gyorsaságra való lihegő törekvés hozta létre. Valamit hamarább megtudni és hírül adni, * Mutatvány az Almanach-ból. mint mások. Sőt ez se elég. Mindjárt megtudni valamit, mihelyt megtörtént. Azaz, hogy még ezt a gyorsaságot is lehet fokozni: megtudni valamit, mielőtt megtörtént. Ez a csúcs. Ez az ideál. Vegyük még ehhez a rekordhoz, hogy kitől kell megtudni. A legbegomboltabb emberektől, akik kétszeresen tudják eltakarni, ami a begyükben van. A hallgatás által és a beszélés által. De halleluja! A szerkesztői leleményesség győzött. Egy ügyes készülékkel kifogott rajtok. Ez a készülék a reporter. A reporter kiveszi belőlük, ami bennük közérdekű anyag van, minta benzin a pecsétet. Terveket, tervek csiráit, meg- fogamzolt és formálódó gondolatokat. A keleti bűvészeiben (amit Hatvani professor révén ös- merünk) valami vöröses folyadék szerepelt, mely- lyel le kellett önteni az uborkamagot vagy a kukoricaszemet és az nyomban erjedt, megpattant, zsugorodott, terjeszkedett, fejlődött. A nézők szeme láttára szárat, leveleket, lencse nagyságú uborkát és pirinyó kukoricacsöveket. eresztett, | a nézők pedig ördöngösségnek hitték és keresz- ! tét vetettek. Hát ennyit tudott Hatvani. Rákényszeritette a kukoricamagot, hogy két óra alatt végezze egy évre kiszabott fejlődési processusát s tegye meg mindjárt fermentáció, eső, napfény és talaj nélkül, és meg is tette tempórul tempóra satnya, liliputi alakban,— hanem aztán azzal a kukoricával, ami ilyen erőszakkal jött létre, nem lehetett libát hizlalni. A reporterek ellenben többet tudnak. A re- porterek is ilyen embrióban veszik ki a politikusoktól a kívánt matériát, de nekik egy másik folyadékjuk is van (a tintatartójukban), melylyel az alig észrevehető parányt megnövesztik, fölfújják természetes nagyságra és ezzel már lehet hizlalni a közönséget. Aztán az a jó, hogy senkinek se árt. A lapnak volt egy szenzációs ingyen közleménye, a szerkesztő boldog, az olvasók megelégedettek, a meginterjúvolt államférfi pedig mindent helyrehoz egy dementivel — ami megint érdekes közlemény a iapban. Nem is lett volna hát ebből soha gravamen, ha itt szépen megállnak a lapok. De nem Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKAI vizet!! YB0 Ili £10 ©s aswaoyvi Mint üdítő és borviz felséges! Gyógyhatása páratlan! VL Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! Ideg és oukorbetegségekná!! Jfm*. Vese, máj és vérbeiegségeknél! aséé* Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére; Neumann Testvéreknél. Főképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
