Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-11-17 / 47. szám

(2) 1908. November 17.

47. szám.

Bor- és gyümölcsértékesitő szövetkezet.

(F.) Mintegy három évvel ezelőtt felemeltük már szavunkat szőlőt és gyümölcsöt termelő közönségünk érdekében egy szövetkezet megalakítása iránt, melynek célja lenne borunknak és gyümölcsünknek piacot teremteni s ezzel mindnyájunk, különösen pedig azok javára munkálni, kiknek — úgyszólván — létfentartó anyaga a bor és a gyümölcs. Akkori felszólalásunknak annyi hatása volt, hogy az alakuló közgyűlés megtartatott. Pont. Több nincs.

Nem tudjuk, nem is keressük, hogy miben s miért feneklett meg ezen, a mi vidékünkre annyira fontos mozgalom. Lehet, hogy a megválasztott vezetőségben volt a hiba ; lehet, hogy az érdekeltek nem mutattak elég érdeklődést az ügy iránt. Mindegy. A szomorú tény csak az, hogy a gyermek belefult a fürösztő vizébe. Már pedig ennek az eszmének, mit három éve megpendítettünk, nem szabad örökre elaludni. Nem szabad, mert ennek életére, halálára föltétien szükség van. Miért?

Azért, mert vidékünk lakosságának nagyobb része a gyümölcs és bor jövedelméből él, ez képezi fő jövedelemforrását. Ebből tengeti életét, ebből tartja, ruházza családját, ebből fizeti az adót s egyéb közterheket. Még azok is, akik nem szorulnak teljesen c cikkekre, mélyen megérzik, ha a szőlők és gyümölcsbe fektetett tőkéjök nem hozza meg a maga kamatját. A csalódás aztán elkeseredést szül, miért is úgy anyagi, mint erkölcsi szempontok követelése az, hogy vidékünk ezen fő jövedelem forrásának megmentéséről gondoskodjunk.

Talán nem túlozunk, ha azt állítjuk hogy Szinérvárálja és vidéke évenkint félmillió koronánál többet vesz be borból és gyümölcsből. Egy ilyen forrás megmentése és bővítése nemzetgazdasági szempontból is fölötte kívánatos. És e kívánalommal szemben mit tapasztalunk ?

Tapasztaljuk, hogy nyers szilvánkat átlag egy koronáért tudtuk eladni. Tapasztaljuk, hogy alma és körte termésünket vagy egyáltalán nem tudtuk eladni, vagy potom 4—7 koronáért pocsékoltuk el métermázsánkint. A mustért 10—12 fillért fizettek literenkint. Nos hát ez szomorú és szégyenletes állapot. Ezen segíteni kell.

Nem támasztunk vérmes reményeket s nem tartjuk magunkat csalhatatlanoknak, de azt hisszük, hogy a bor- és gyümölcsértékesitő szövetkezet megalakításával s ennek helyes mederben való célirányos, szakértelmes vezetésével megoldbatnók a kérdést.

Polgáraink azért kénytelenek minden áron eladni a mustot és a gyümölcsöt, mert edényök, szüretelő készülékük, pincéjök, aszalójok, gyümölcseltartó helyiségük nincs, pénzre pedig föl- tétlen szükségök van nemcsak azért, mert az

eltűnt Fiiess ur szeme elől. Odatérdelt a kém a halottas ágy mellé és megcsókolta Deák Ferencz lecsüngő erős kezét:

— Ne sírjon, tekintetes ur . . . zokogta a vigasztalást.

Ar ünneplő rokonság mindjárt ott maradhatott — temetésre. A fiatal szép Profetti Karolin pedig gyászos özvegységre.

Alig vették észre siró bánatában. Csak Fiiess ur, a hü udvarló, az tartott ki hűen mellette bánatában is. Hűen, sokáig, teljes esztendeig. Széttépte a bécsi noteszt, nem »jelentett« többé egy kukot se Bécsbe. Ott maradt Zalatár- nokon szolgálatkész udvaroncnak, ingyenes jószágkormányzónak a fiatal özvegy oldala mellett.

A gyászfátyol viseltes is lett. A hulló köny- nyek kiapadtak. Egy év múlva már az irta Profetti Karolina Deák Ferenchez, az ő »Kedves Ferkó onkli«-jához, hogy mi tűrés-tagadás, férjhez szeretne menni. Ferkó önkii visszafelelte: gyere át majd megbeszéljük.

Ott áll már irulva-pirulva a gyönyörű olasz asszony a nagy ember előtt. Szégyelni egy keveset, hogy igyen hamar eltudta feledni azt a másik nagyot. Remegve is jön ki a szó fehér fogsorai közzül:

— Nagyon fiatal vagyok még, édes Ferkó onokli, hogy férj nélkül maradjak.

Deák Ferencet megejtette ez a pironkodó, majdnem szűzi vallomás, mosolyogva nézett a szép asszonyra!

— Hát szeretsz valakit, Lina?

A kis menyecske most se birt mást mondani, csak azt, amiért már nem haragudott meg előbb ez a nagy ember;

SZÍNÉ rv áralja

ijesztően közeledő télre minden szükséges holmit, élelmiszert, ruházatot be kell szerezni, hanem azért is, mert az őszi termésre számítás miatt elmaradt adót és közterheket az év utolsó negyedében köztudomás szerint vérrel-bottal be szokták hajtani.

Az okot igy ismerve, azonnal rájövünk a baj orvosságára is. Építtessünk közös pincét, közös raktárakat, teremtsünk terményeinknek piacot, adjunk termelőinknek előleget s megszűnik a mai boszantó, elviselhetetlen állapot.

Szinte halljuk az ellenvető kérdést: Hol vegyünk erre pénzt, hiszen ez rengetegbe kerül ?! Hát a sajátunkból egy részt, államsegélyből a többit.

Tehetősebb termelőink, meg akik már a gyümölcsészet terén előbb vannak, azt mondják, hogy ők az ő elsőrendű terményökért annak idején megkapják a tisstességes árt s nincs szükségük arra, hogy ezt az elsőrendű gyümölcsöt a mások silány terményével vegyítsék. És azt hisszük ez a legfontosabb akadálya a szövetkezet megalakításának. De hát gondoljuk meg, hogy a finomabb gyümölcsnek a szövetkezet kebelében is nagyobb lesz az ára s ez ösztönözni fogja termelőinket nemesebb fajoknak nagyobb meny- nyiségben termelésére, tehát socialis munkát is végezünk, mikor a saját jövőnket biztosítjuk.

Részletes munkatervet mi nem tudunk nyújtani. Hivatottabbak vannak erre, mint mi. Mi csak fel akarjuk támasztani az alvó eszmét s cselekvésre buzdítani azokat, kiknek Isten a cselekvésre erőt, tudást és időt adott.

Vegye kezébe valaki a zászlót s mi szívesen sietünk alá. Tessék elhinni, hogy többet ér gazdasági téren egy határozott lépés, mint itt, vagy más helyen száz üres, nagyhangú frázis.

HÍREK.

Áthelyezett segédlelkészek. A »Heti Szemle« legközelebbi számából vesszük a hirt, hogy Láng Gyula szinérváraljai róm. kath. segédlelkészt a szatmári püspök Munkácsra helyezte át s helyére Kuliffay Mihályt rendelte Szakaszról.

Eljegyzés. Herskovits A Alfréd eljegyezte Rózner Matildkát, RózníH' Jakab leányát Szinér- váralján. Gratulálunk.

Bányászati hírek. A Kalazanczy Szent József bányatársulat múlt szombatou tartotta rendes évi közgyűlését Bajnóczy Géza elnöklete mellett. A gyűlés a jelentéseket tudomásul vette, valamint azt is, hogy a kir. pénzügyigazgatóság több évre visz- szamenőleg 3°/0 adót visszatérített a társulatnak, mivel általában a bányatársulatok adóját 27o"ra szállította le. Igazgatóul Schönherr Sándort, pénztárnokul Csausz Gyulát, ellenőrnek Bajnóczy Sándort választották. A bánya szép anyagi eredményt tud felmutatni.

— Nagyon fiatal vagyok még, édes Ferkó önkii, hogy férfi nélkül maradjak...

»Ferkó onklii« most. már szeretettel vonta ölébe a remegő galambot.

— Jó, hát kis húgom, nem bánom no! Aztán kihez akarná! menni, te kis bolond ?

— A Fiiess úrhoz . . .

»Kis húgát úgy eltaszitotta magától Deák, hogy felbukik, ha hirtelen meg nem kapja.

— Ahhoz a spiouhoz! Nem szégyenled magad ?

— Ne ... ne ... ne . . . édes Ferkó önkii! Ne bántsa Henriket! — emelte föl most már tiltóan a kezét az özvegy is.

Most, mikor szerelmesét bántják, bátor sas már a remegő galamb! Eddig remegő ajka érces szavakra nyílik, lehajtott fejét büszkén veti föl a hatalmas Deákra s a kicsi teste sugárként kiegyenesül, mintha fejjel nőtt volna meg pillanat alatt.

— Henrik nem spión 1 Becsületes magyar ember lett belőle, erre esküszöm 1 És engem úgy szeret . . .

Eddig tartott a »vakmerőség«. Ennél a szónál újra a szemérmes, bátortalan asszony lett Profetti Karolinából, aki strva temeti arcát kezébe, úgy közelit ringó, lassú léptekkel vissza ahhoz a szigorú vasemberhez, hogy megkérlelje.

Deák Ferenc haragja eltűnt s újra simogatja már azt a remegő galambot, azt a gyönyörű virágszálat:

— No, ha csakugyan annyira szeret az a spi . . . az a Fiiess ur, hát erigyj hozzá Lina húgom, elmegyek a lakodalmatokra !

Gyászhir. Vásárosnaményi Eötvös Róbert főszolgabíró, hosszas szenvedés után, életének 42-ik, ez erdődi járásban köztisztelet és szerétéiben álló hivatali működésének 3-ik évében folyó hó 7-én elhunyt. A boldogult hült tetemeit folyó hó 9-én délelőtt 9 órakor Erdődön tartott gyászszertartás után Szamosborhidra szállították s a róm. kath. vallás szetartása szerint az ottani családi sírboltba helynzték örök nyugalomra. A család a követkoző gyászjeletést adta ki: Alant- irottak a legfájdalmasabb érzésekkel tudatják a forrón szeretett jó férjnek, testvérnek, sógornak és keresztatyának. Vásárosnaményi Eötvös Róbert főszolgabírónak, hosszas szenvedés után életének 42-ik, boldog házasságának 9-ik évében folyó hó 7-én dálután 7* 1 órakor a halotti szentségek áj- tatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 9-én Erdődről a halotti gyászszertartás befejezése után Borhidra fog szállitattni, ahol is a beszentelés után folyó hó 9-én délután 3 órakor fog a családi sírboltba a róm. kath. vallás szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. A engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 10 én délelőtt 8 órakor fog az Erdődi róm. kath. templomban az egek Urának bemu- tattatni. Erdőd. 1908. november 7. Áldás és béke lengjen porai felett! Vásárosnaményi Eötvös Róbertné szül. báró Merville Margit neje. Jenői Jenei Károlyné szül. vásárosnaményi Eötvös Klára özv. szentmihályturi Pap Kálmánué szül. vásárosnaményi Eötvös Ilona, ludányi és csornai Bay lstvánné szül. vásárosnaményi Eötvös Irén, Jéger Károlyné szül. vásárosnaményi Eötvös Emilia, vásárosnaményi Eötvös Mihály, testvérei. Jenői Jenei Károly, ludányi és csornai Bay István, Jéger Károly Lenhardt Luiza, férjezett: Vásárosnaményi Eötvös Mihályné sógorai, illetve sógornője. Jéger Milike, vásárosnaményi Eötvös Ribike kérész tgyermekei.

Szédelgés a jótékonyság nevében. Az országot keresztül kasul járták a József Kir. Herceg Szanatórium nevében egy kék 60 filléres füzettel, mely »Védekezés a tüdővész ellen« címet viseli. A füzetet rákoscsabán nyomatták. i Semmi oka sincs a jelzett címet viselni, mert a füzetkében a védekezésről egy árva szó sincs. De még kevesebb oka van bárkinek az egyesület nevében azt terjeszteni, mert ezzel az egyesület senkit meg nem bizott. Nevével illetéktelenül visszaélnek. Kérünk mindenkit, hogy a füzet terjesztőit adják át a hatóságnak.

Halálozás. Puská3 Constantin, zazari g. kath. tanító e hó 10-én életének 56 ik évében hosszas szenvedés után Zazaron meghalt. Temetése 12-én volt. Halálát felesége és hat gyermeke siratja.

A szatmárnémeti ág. ev. anyaegyház vasárnap, f. hó 8-an d. e. 11 órakor a Rakóczy-utcai állami iskola V. sz. termében tartotta meg végleges megalakulását, Materny Lajos debreczeni főesperes elnöklése mellett. Véglegesen megválasztották az eddig ideiglenes tisztikart és 12 presbitert. Felügyelő Szlávy Dezső, főgondnok Poszvék Nándor, gondnok Pongrácz Lajos, pénztáros Thurner Albert, jegyző dr. Poszvék Ödön. Presbiteri tagok: Blatniczky István, Dingreve Károly, Gerey Sándor, dr. Horváth Benő, Jelenik Lajos, Jermendy Károly, Kanizsay István, Maas Henrik, Markó Kálmán, Sztupkay Dénes, Unger Béla és Unger Ullmann Sándor, Közgyűlés után a Pannónia külön termében közös ebéd volt, melyen számos felköszöntő hangzott el. Az ebédről sürgönyileg üdvözölték Zelenka püspököt és dr. Meskó László államtitkárt, mint a tiszai egyházkerület lei- ügyelőjét.

Halálozás. Régóta szenvedett már a drága jó anya, a híven szeretett feleség, mándi Mándy Árpádné, szül. bernátfalvi Bernáth Szeréna. Hiába volt a jó férj, az egész család tagjainak gondos ápolása, a jó lélek nem bírta tovább a megrongált porhüvelyben a lakozást s jobb hazába szállt. Négy anyátlan gyermek siratja s a hűséges jó férj mérhetlen bánata tör elő az itt következő gyászjelentésben, nem is szólva a szülőkről, kiknek fájdalma méltán tenger. Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk szeretett leányunknak, a hü feleség, páratlan jó édesanya és szerető testvérnek Mándy Árpádné szül. Bernáth Szerénának élete 38 ik, boldog házasságának 10-ik évében, hosszas szenvedés után, folyó hó 11-én bekövetkezett gyászos elhunytát. Kedves halottunk hült tetemei folyó hó 13-án dél- előt 11 órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint a hosszupályii sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Hosszupályi, 1908. november 11. Béke lengjen drága porai felett ! Bánatos