Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-11-17 / 47. szám
Szinérváralja, 1908. November 17. 47. szám. Ötödik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Degeneratió. (F.) Nem szeretjük az idegennyelvü kifejezéseket. Azokat, a melyeknek jó magyar forditását nem (ismerjük. Mert ezek rendszerint olyan értelmet képviselnek, a melyek a magyar fajnál ös- meretlenek, tehát felesleges velük foglalkozni. A degeneratió tényleg idegen fogalom volt a mag} árok előtt a múltban, de nem ösmeretlen, sőt szemmel látható a jelenben. Mit értünk tulajdonképen degene- ráltság alatt?! A faji kiválasztással ellentétes fiziológiai folyamatot, vagyis mig a faji kiválasztás arra törekszik, hogy az engedek fejlődésével az egyéniségek minél fejlettebb formáját válaszsza ki, addig a degenerátio a már tökéletes, avagy jó egyedeket rontja s azok fejlődését hátráltatja, meggátolja. Ha társadalmi életünkben vizsga szemekkel körültekintünk, szomorúan tapasztalhatjuk a visszafejlődés, — ez lenne valamiképen a degenerátio helyes forditása, — lassú, de biztos folyamatát, nemcsak az egyes embereken, de magán a természeten is, ott hol mesterséges utón gátját nem vetik, szemlélhetjük, hogy a visszafejlődés ellenállhatatlanul tör előre és semmi útját nem akaszthatja. Hogy az emberiség századok folyamán degenárálódott, azt a történelem, de főleg az antropologiai vizsgálatok kétségtelenül beigazolták. A ki még a múlt században középtermetűnek látszott, ez korunkban az óriások közzé sorolFelelős sztrkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. hatja magát. A porosz királyok gárdistái hiteles adatok alapján ma a mutatványos bódék elsőrangú produkczióit képeznék, mert az ő termetükkel versenyző emberre ma napság csak igen elvétve akadnánk. S feltűnően észlelhetjük azt, hogy azok a nemzetek, melyeknél a kultúra hatalmas méretekben terjedt, hol a műveltség a legmagasabb fokra hágott, ott a testek elsatnyultak, dngenerálódtak, mig azoknál a népfajoknál, melyeknél a műveltség zománcza még nem vont be minden intézményt, ott a testi fejlődés sokkal szebb eredményeket produkál. Mindjárt vehetjük a franczia nemzetet, A műveltség jelenkori legkiválóbb letéteményeseit. A testi fizikum e nemzetnél, mondhatnék a legsilányabb s hozzájuk csakis a japánokat vetíetnők hasonlóknak, de ezek már eredetileg sem voltak erősebb fizikummal ellátva. A belgák, németek, angolok jobban megőrizték testi kiválóságukat, azzal, hogy mesterséges tornázásokkal nem engedték elsatnyulni fajukat, hanem igyekeztek, miként a kihasznált termőföldet vegyi anyagokkal, kihasznált fiizikumu- kat, egészséges sportokkal megerősíteni. Ez tehát olyan ellenszerül szolgál, mely a testi degenerátiónak némileg útját szegné. De hiszen nem csupán a testi cle- generátióval akartunk mai czikkünk keretében foglalkozni. Nem csak e téren tapasztalhatjuk a visszafejlődés káros iolvamatát intézménveink, elveink, szóAlapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = kásáink, sőt maga az emberi méltóság külső megjelenítése, a divat is visszafejlődik, tehát Ízlésünk is a rég letűnt idők emlékein rágódik. Az irodalom, a politika, mintha az élet és az évszázadok csupán circulus vitiosusokat képviselnének, visszatérnek, régi, elkoptatott formákhoz és minden a mi újszerűnek, eredetinek tűnik fel, a történelemben buvárkodónak, mint elavult, ósdi, divatlalan tűnik fel. Az irodalom legújabb fázisa is, a száz esztendő előtti külföldieskedéshez tért vissza. Az irodalom pedig képviseli I azt a tükröt, a melyben a nemzetek jelenüket szemlélhetik. Ezt nem csupán Mac Dullosch mondotta, hanem tényleg meg is felel a valóságnak. Bizonyos, hogy ezen mi emberi ! erőnkkel segíteni nem tudunk. Bizonyos, hogy ez a folyamat, miként nem kerülte el, a hatalmasabb müveit nemzeteket, minket sem fog megkímélni, sőt mint tapasztalhatjuk, nem is kiméit meg. De ha az elernyedt föld erejét, mesterségesen, tudásunkkal uj erőre tudjuk kelteni, miért ne tudnók, önfajunkat, intézményeinket, ízlésünket, irodalmunkat, a degeneratió kisértő veszedelmétől megmenteni?! A degenarált családok egyetlen orvosszere, a friss vér kereszteződésében található. Öntsünk pezsgő, forrongó, uj vért intézményeinkbe, szokásainkba, ízlésünkbe s akkor mi is megmenekülhetünk a degeneratió posványos, vészt- hozó, elernyesztő veszedelmétől. „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Deák Ferenc kéme. Irta: Csoór Gáspár. (Folytatás és vége.) ... A pecsenyénél megkezdődött az élénk diskurzus. A legélénkebb tracscs, mint mindig, ha Deák Ferenc ott ült az asztalnál. 0 vitte a szót ma is. Szó szerint igy figyelte meg Fiiess ur: — Kitűnő mégis ez a magyar konyha! Deák Lajos rámondta: — Sokkal jobb az erdélyi. Gyuri, aki Bécsben sihederkedett, megrázta bozontos fejét: _ A bécsi sniclit nem engedem! Fiiess u r sápadozott. Mit jegyezzen föl ezekből ? A magyar konyhát, az erdélyi konyhát, vagy a bécsi sniclit ? Az ebéd már végefelé jár, a rebellis Deákhad még mindig — a kolozsvári káposzta tárgyalásánál tart. Nagy kérdés, elvi ellentét támadt köztük: kell-e tejföl is a kolozsvári káposztába, vagy csak paradicsom ? Fiiess urat már a »jóféle zalai« környékezi, idegei kimerültek a lelkiismeretes fülelésben, a szeme káprázik, hozzá még a gyomra is korog. Nem evett tudniillik semmit, annyira hűen figyelt. Már bontani is kezdik az asztalt, még sincs semmi! Még mindig az az átkozott kolozsvári káposzta. A bécsi borotvált arc újra ott táncol már szegény Fiiess szemei előtt, a fehér abroszon, velencei kristálypoharak közt. S ez a tánc, érzi már Fiiess ur, az ő haláltánca . . . Dehogy is az övé! Másé, sokkal derekabbé! Éles sikoly metszi át az ebédlő fülledt levegőjét. A sikolyt tompa zuhanás követi, ezt meg rémült lárma, urak, asszonyok felugrálása, feldöntött székek dübörgése a kemény padlón, eltört, levert kristályüvegek csörgése, majd asz- szonyok felugrálása, feldöntött székek dübörgése, a kemény padlón, eltört, levert kristályüvegek csörgése, majd asszonysirás. férfiak fájdalmas, tagolatlan kiáltása. Profetti Karolina sikoltott. Deák György zuhant le a székről. Az előbb még kacagó galamb búsan zokogó özvegy már. A családi vendégségbe hát másik hívatlan vendég is furakodott be. A bécsi kém mellé a halál. — Ez is olyan sötét és ennek se hisznek. A halálnak. Nem is ejthet az meg ilyen könnyen egy Deákot. Deák Ferenc hófehérré válta, remegve állott meg a tetem fölött. Az a megrepedt szív az ő szive. Az a hidegüíő tetem az ő leste, ügy érzi. Szivéhez volt nőve, leikébe fúródott az a Gyuri. Csak áll a haza bölcse, csak remeg csak könnyezik. Egyre hajtogatja: — Nem lehel . . . Nem hiszem I így zokogott, igy rázta az élettelen nagy testet a legnagyobb Deák. Még a kő is megindult rettentő fájdalmán. Fiiess ur is majdnem könnyezett, annyira — szégyelte magát. Hogy erre, ilyen emberre tudott ő hónapokig kémkedni, erre az emberre, aki fájdalmában is ilyen nagy I A bécsi rendőrpraefektus borotvált arca örökre Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyák SZTOJKÄI vizet!! — vanyvi Mint üdítő és borviz felséges! ü Gyógyhatása páratlan! lí Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! jIdeg és oukorbetögségeknél! Vese, máj és vérbetegsógeknél! zs&í Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére: Neumann Testvéreknél. Főképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
