Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-10-20 / 43. szám
43. szám. (2) 1908. Október 20. és teljes erőkből követelik, úgy kérésünk meghallgatásra fog találni. De szóba került ez a kérdés a törvény- hozás termeiben is nem egyszer és mindannyiszor elismerték a kormány tagjai is ennek jogosultságát, aminthogy az országgyűlési képviselők többsége is rokonszenvezett ezzel az eszmével. Emlékezetes, hogy 1902-ben a pénzügyi költségvetés tárgyalásakor már csak egy hajszálon múlt, hogy a képviselőház nyílt ülésében a boritaladót le nem szavazták. Nemcsak az egész ellenzék, mint egy ember, de a kormánypártnak igen jelentékeny töredéke részint ellene szavazott, részint tartózkodott a szavazástól és igy is alig sikerült Széli Kálmán akkori miniszter- elnök egész befolyásával a pénzügyminiszter leszavaztatását megakadályoznia. Azóta is felszínen lebeg a kérdés és éven- kint vagy valamelyik bizottsági ülésen, vagy a teljes ülésen interpelláció, beadvány, vagy beszéd alakjában szóba kerül. ígéretekben — a legilletékesebb helyről, az időközi pénzügyminiszterek részéről — nincs hiány. Előzékeny formában kijelentik, hogy a kérdés nagy fontosságát borforgalmunkra elismerik és módját fogják ejteni, hogy rövid időn belül ezen a terhen könnyítsenek. Junktimot állítottak fel, hol a szeszadó felemelésének, hol az általános adóreformnak kérdésével, hogy egyidejűleg fog ez a kérdés is rendeztetni. Azóta, mióta ezek a stereotyp nyilatkozatok elhangzottak, a szeszadó felemelése megtörtént, az adóreformtervezel elkészült, de a boritaladó leszállításáról még ez ideig pozitív formában nincs tudomásunk. Kezdettől fogva rámutatott számos felterjesztés és interpelláció arra, hogy a boritaladó leszállítása (ezelőtt ezzel megelégedhettünk volna, ma azonban annak törlését kell kívánnunk, mint egyedül célhoz vezetőt) nem jelent pótolhatatlan veszteséget, ha ezzel szemben a szeszadót felemelik. Tehát megadtuk az eszmét is, miként lehet a hiányt az állami költségvetésben pótolni. A tanácsot a pénzügyi kormány elfogadta, úgy hogy az 37 millió koronával többet fog jövedelmezni, mint eddig, de a 16 millió nyers bevételt jelentő horitaladó törléséről azért még ma sincs szó! Mert ugyan mit jelent ez a tétel az állami háztartásban ? Jóformán semmit. Az a 16 miiló korona alig tesz ki többet az évi bevétel 1%-ánál, mert hisz az 1909-iki állami költségvetés 1555 millió korona bevételt praeliminál. Mikor először kértük a boritaladó leszállítását, vagyis körülbelül 10 millió koronával való csökkentését, akkor az állami előirányzat alig 1000 miliő koronát igényelt; azóta a szükségletek egy fél milliárddal növekedtek. Ha minderre találtak a pénzügyminiszterek fedezetet és fognak a jövőben az egyre emelkedő kiadásokra megfelelő alapot találni, lehetetlen, hogy éppen a boritaladó aránylag csekély összegére ne kerülne máshonnan fedezet. De még ha csakugyan nem akadna, még akkor is közgazdaságunk és állami vagyonmérlegünk szempontjából sokkal fontosabb, hogy a milliárdnyi értéket képviselő szőlőbirtokok fennmaradjanak, hogy a félmillió bortermelő, kereskedő és vendéglős exiszlenciája biztosítva legyen, mint az. hogy ideig-óráig deficit nélkül végződjék az államháztartás mérlege. Nem is szólva arról, hogy egy jómódú szőlőbirtokosság sok más címen az ily módon elmaradt adót sokszorosan ki fogná pótolni. Lám, Franciaországban 1900-ban, mikor először volt igazán nagy termésre kilátás, jóformán 48 óra alatt eltörölték a boradót (csak valami jelentéktelen forgalmú adót hagyva meg), pedig ott 173 millió frankkal szerepelt ez az adónem az ország költségvetésében, vagyis kitette annak 50’7,,-át. És mégis belement abba a kormány, mert a képviselők túlnyomó többsége meghallgatta a borvidékek kétségbeejtő siralmát és egyszerűen leszavazta ezt a tételt. A francia költségvetés a következő évben 100 millió deficittel végződött, de a szőlőgazdaság meg volt mentve! Megmenekült azáltal, hogy a borfogyasztás egy év alatt oly óriási lendületet vett, hogy maga Paris város lakossága fogyasztott el D/a millió hektoliterrel, az egész birodalom pedig 18 millió hl.-rel többet, mint előző évben. Hogy a fogyasztási adó leszállítása és a fogyasztás térhódítása között mily szoros nexus áll fenn, annak klasszikus példáját szolgáltatta már 80 év előtt Skócia. Ebben az országban a borfogyasztás jelentéktelen volt, mikor pedig 1822-ben az adót — nem is valami nagyon — színé rv Áralja leszállították és ime néhány év alatt a fogyasztás 300%'al emelkedett. Erre a fogyasztási többletre van a magyar szőlőgazdaságnak sürgős szüksége, ha ezt a katasztrófától megóvni akarjuk. Nincs a világon oly állam, melyben a boradó oly nagy volna, mint nálunk, még Ausztriában sem, ahonnan pedig ezt az adót átvettük. Bécsben a boradó hl.-ként 8 K 48, Budapesten 12 K 70, az osztrák egyéb városokban 6 K 36, nálunk 12 K 70, Ausztriában a vidéken 1 K 48—4 K 46 közt ingadozik, nálunk 8 K 70-től felmegy 12 K 70 ig. Azt hisszük, ezzel megtaláltuk annak a kulcsát, hogy nálunk miért vesztette el a mi nemzeti italunk az ő népszerűségét, miért pártolt át a jobbmódu közönség a sörhöz, a szegényebb osztály a pálinkához. Nemzeti és kulturális, közegészségi és közerkölcsi szempontok parancsolólag követelik, hogy azt a rombolást, melyet a pálinka népünk széles rétegeiben évtizedeken át tett, a jövőben hárítsuk el. Ennek csak egy módja van : ha a boradó törlésével hozzáférhetővé tesszük a nép széles rétegei számára a jó és egészséges italt: a bort. Ennek ma megvan a módja. A bor ára tetemesen leszállóit, mert az adó akadályozza annak általános fogyasztását. Tessék az adót eltörölni és akkor nemcsak az idei, még nem is oly nagy, de a remélhetőleg közel jövőben beálló 9—10 millió hektoliteres termések is hamar és biztosan fognak vevőre találni. Gondoljuk meg, hogy a mai borárak néhol már 10—12 K-ra sülyedtek, mig ezzel szemben az állami boritaladó, mint fentebb jelezve volt, 9—13 K közt ingadozik. Ha ehhez hozzászámítjuk a némely községek által kivetett 20'/0-os adópótlékot, az italmérési illetékeket, a forgalomszerinti kereseti adót stb., akkor világosan áil előttünk, hogy maga az állam jóval többet szed adók és illetékek fejében, mint amennyit a termelő az ő kockázatos, fáradságos szorgalma, tudása stb. után bruttó bevételként kap. Ily módon mesterségesen akadályozza meg tehát a boritaladó azt, hogy minden, még oly szerény háztartásban ott szerepeljen mindig a legegészségesebb magyar nemzeti ital: a bor. Követeljük tehát* ennek teljes eltörlését, közgazdasági és közerkölcsi szempontból. Tiltakozzunk a legerélyesebben az ellen, hogy — amint tervbe van véve — az állam helyett teljesített kiadások rekompenzációjaként ezt az (legnépszerütlenebb) adót adja oda az állam a városoknak. Ezzel a helyzet sokkalta rosszabb lesz. Nemcsak azért, mert egyszersmindenkorra elesünk annak a lehetőségétől, hogy legalább egykor ez az adó töröltetni vagy leszállittatni fog, de azért is, mert ennek behajtása körül tapasztalt helytelenségek ily módon még fokozottabb mértékben fognak jelentkezni. A tettek órája elérkezett. Áljának mint egy ember talpra az ország összes érdekelt osztályai, a szőlőtermelők, a borkereskedők, a vendéglősök, mindazok az ipari munkáselemek, melyek sorsa a szőlőtermeléssel szorosan összefügg, de végül maga a fogyasztóközönség is és jogos követelményünk teljesedni fog. A legőszintébb örömmel csatlakozunk mi is a boritaladó eltörlése iránt indított akcióhoz. A szatmárvármegyei gazdasági egyesület volt titkára s a megyei gazdasági ügyeknek ma is egyik vezető férfia, Poszvék Nándor, Sztancsek János, szőlőbirtokost kérte fel a helyi agilációra. Sztáncsek János körlevelet bocsátott ki, mit községünk minden jelentékenyebb szőlőbirtokosa aláirt. így aztán mi is szerepelni fogunk azon országos mozgalomban, mely a boritaladó eltörlését célozza. A földmivelésügyiminisztere tárgyban elfoglalt álláspontjának ismeretében mi azzal a reménnyel közöljük a boritaladó eltörlése tárgyában indított mozgalomról szóló híreket, hogy a jogos felszólalásnak kedvező eredménye lesz. Csak egy virágazálat! Hogy csak egy virágszálat adjunk a halottak koszorújából "a halál jegyeseinek élete visszaváltására, ezzel a jelszóval nagyszabású akció indul vármegyénkben és városunkban. Vármegyénk alispánja nemes szivétől indíttatva, maga vette kezébe a belügyminiszter által engedélyezett könyör- adománygyüjtést. A vármegye összes főszolgabíróit fölhívta közreműködésre Es ennek a buzgóságnak köszönhető, hogy még a legkisebb falucskában is megindul az egyesület gyüjtőtarsalyába a gyűjtés. A tarsolyok Ízléses kivitelűek, oldalukon ezzel a föliratlal: »Adakozzunk a tüdőbetegeknek!« Van egy nyílásuk az adomány befogadására. E hó 24-én indul meg a gyűjtés s célja mintegy száz szegény- sorsú folyamodó tüdőbeteget azonnal szanatóriumba helyezni, ezenfelül uj intézményeket, főleg dispansereket létesíteni a tüdőbetegeknek. Minden egyes ridikülben megszámlált összeget az egyesület hivatalos lapja külön nyugtáz. Örömmel Írjuk, hogy az emberszeretet nemes versenyében a mi vármegyénk és városunk előljár s nemeslelkü hölgyek a temetői gyűjtést is kezükbe vették. Bízunk abban, hogy Bajnóczy Gézáné és Nagy Bertalanné úrnők a temetőgyüjtést kezdeményezni fogják, ha már ugyan eddig nem tették meg. Ha nem, kérjük, méltóztassanak intézkedni, hogy halottak estéjén ez a nemes célú intézmény méltó pártolásban részesüljön. HÍREK. Áthelyezés. Karácsonyi János, segédtelek- könyvvezetőt Buziásfürdőre helyezték át. Helyettesitós. Dr. Falussy Árpád főispán a vármegyei alügyészi állásra Kallós Pál nagykárolyi ügyvédet helyettesítette. Uj vármegyei tb. főügyész. Dr. Falussy Árpád főispán a legutóbb tartott vármegyei közgyűlésen dr. Vass Gyula ügyvédet vármegyei tb. főügyésznek nevezte ki. Dr. Vass ügyvéd önzetlen és agilis közéleti szereplésével méltán rászolgált e kitüntetésre. Lelkész meghívás. Miszty Mihály, nagybányai segédlelkészt a józsefházai ref. egyház lelkésznek hívta meg. Miszty a meghívást elfogadta s lelkészi állását november havában fogja elfoglalni. Esküvő. Minory Géza, debreceni városi hivatalnok okt. 11-én esküdött örök hűséget a róm. kath. templomban özv. Fazekas Jánosné, szül. Haraszthy Ilona úrnőnek. Uj járás a vármegyében. Andrássy Gyula belügyminiszter az avasi járás kihasitását és külön járássá való szervezését engedélyezte. Az uj járás tisztikarát még ez év deczember havában tartandó közgyűlésén megválasztják. Esküvő. Róth Samu, remetemezői aljegyző e hó 27-én tartja esküvőjét Szegáll Paula ur- leánynyal Tiszaszederkényben. Választások. A legutóbbi vármegyei közgyűlésen a közigazgatási bizottságba megválasztattak : Böszörményi Emil, Járrny András, Papp Béla, Madarassy Dezső és Szalkay Sándor. Á központi választmányba dr. Bököd y Béla és dr. Vetzák Ede. Az igazgató választmány elnökévé Debreczeni István, tagjaivá Reök Gyula, dr. Aáron Sándor, dr. Vetzák Ede, Nonn Gyula, Schusterits Ferenc. E bizottságba a főispán dr. Adler Adolfot, Madarassy Gyulát és dr. Várady Jánost nevezte ki. Az állandó bíráló bizottságba megválasztattak. Kende Zsigmond, Nagy Béla, Domahidy István, Nemestóti Szabó Antal és Roóz Sámuel. Bál. A szinérváraljai szegénysorsu iskolás- gyermekek javára október 18-án táncmulatságot rendezett Kertész Antal, vendéglős. Dacára a jótékony célnak, és annak, hogy a rendező mindent elkövetelt asiker érdekében,azuri közönségből senki sem jelent meg a mulatságon. Annál szebb számmal volt képviselve az iparos ifjúság. Ezek aztán fesztelen jókedvvel mulattak reggelig. I Nagy Sándor. | !^sz ®.m*>er volt. MeS* 1 1 halt. Mintha nem is egy ember, de egy egész ,kor, egy egész rendszer hullott volna porba És ez kiemeli őt a köznapiak átlagából. Szerettetve élni egy olyan társaságban, melynek csak céljaival értünk egyet, de eszközeivel nem, bizony ritka jelenség. Nagy Sándornak a jó szive meleg sugáraival be tudta aranyozni körnvezetét annyira, hogy ellenében elnémult minden hang, megtört minden ellentétes törekvés és az ember nem látott egyebet benne, mint egy szerető jó szivet. Ez a szerető jó szív immár megszűnt dobogni. Nagy Sándor volt vármegyei tb. főjegyző e hó 12-én meghalt. 13-án temették el nagy részvét mellett Apában. Soltész Elemér nagybányai és Papol- czy Zoltán apai lelkész végezte a gyászos szertartást. A gyászjelentést itt közöljük: Alantirot- tak mély fájdalommal tudatják a feledhetetlen jó férj, testvér és rokon: Nagy Sándor nyugalmazott vármegyei aljegyző, tb. főjegyzőnek folyó
