Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-10-13 / 42. szám
Szinérváralja, 1908. Október 13. — 42. szám. Ötödik évfolyam. SZIDEBTIR TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Rákóczi Társaság. »Ki múltjára érzéketlen, Szebb jövőre érdemetlen!« Ha igaz a költőnek e mondása, — minthogy pedig az, — úgy kiáltó vád ez községünk társadalma ellen. Nehéznek látszik e kifejezés első tekintetre, de ha gondolkozunk, el kell ismernünk, hogy községünk úgynevezett „intelligens“ társadalma, — akit Istentől nyert szellemi ereje vezetésre képesített — talán mégis okot adott rá. Kell, hogy e vád a szivében bizonyára égő hazaszeretet tiizét lobogó lángra gyújtsa s annak tettekben megnyilvánulására ösztönözze, mindannyiszor, valahánvszor arra mód és alkalom kínálkozik. Csak a legközelebb elmúlt nemzeti nagy gyászünnepre, október 6-ára tekintsünk vissza. Az őszi szellő hány magán- és középületen lengette a gyászunk külső kifejezéseképpen kitett gyászlobogót e napon, a magyar nemzet e „Nagypéntekén?“ Bizony nagyon kevés épületen. Pedig én hiszem, sőt tudom, hogy mindnyájunk szivében ott élt, kebleinket fájó érzéssel szorította össze: a nemzeti bú, a nemzeti gyász fájdalmaiban is fenséges érzete. Szerettünk is volna hangot adni fájdalmunknak. S kiöntve keserveinket könnyíteni azon. Bizonyára jól esett volna lelkűnknek, ha összegyűlvén, együttesen is hálás kegyelettel adóztunk volna a hősök emlékének, akik küzdelmes életük és méltatlan bár, de a mi szemünkkel nézve dicsteljes haláluk árán „Megváltói“ lettek e magyar hazának, mi magyar népünknek. Bizony az 0 fenséges munkájuk, az ő dicső haláluk örök emléke megérdemelte volna, hogy községünk társadalma se maradt volna el az ünneplők sorából, hanem részt kért és vett volna az országos gyászból s egy — a hősök és községünk társadalmához méltó — gyász- ünnep keretében lerótta volna a hálás kegyelet és hű emlékezet — teljesen soha le nem fizethető adóját. Lehetnek s bizonyára vannak is olyanok, akik azt mondják; gyászoltunk szívben, lélekben s ha nem kérkedünk is külsőleg, szivünkben igaz gyász lakozik. Elhiszem. De kérdem: akinek nagy öröm dobogtatja szivét, jóleső érzés emeli keblét, nem látszik-é meg az annak arcán, magaviseletén, tettén? És akinek szivét a bánat férge rágja, keblét a fájdalom éles nyila járja: nem ismered-é azt első látásra, azonnal meg ? Nem tükröződik-é a bánat, a fájdalom megindító árnya arcáról le? Ugy-e, igen?! S mig az elsőnek öröme, boldogsága önkéntelenül mást is örömre gerjeszt, úgy a másiknak bánata, fájdalma a vele beszélőre is átragad s együtt sir azzal, aki fájdalmának keservét könnyekben önti ki előtte. Érző szívvel biró ember: együtt örül az örülőkkel és együtt sir a sírokkal. Kell tehát, hogy a nemzeti örömben úgy, mint a nemzeti gyászban is egybeforjon e hazának minden polgára. Kelt tehát, hogy minden nemzeti öröm-, vagy gyásznapon e hazának minden községe ünneprendezés keretében adjon módot és alkalmat minden polgárának az együttes ünneplésre, tanítván ez által kevesebb műveltséggel biró tagjait nagyjaink s az 0 működésükhöz fűződő kiemelkedőbb történelmi események emlékének méltó megőrzésére, megünneplésére. Ezt a célt pedig csak egy — e célra alakult — úgynevezett történelmi társaság tudná mielőbb megvalósítani s községünkben a nemzeti öröm-, vagy gyászünnepélyek tartását állandóvá tenni. Községünk hazafias közönsége elkészíttette a Rákóczi-zászlót, kifejezőjét annak, hogy tud lelkesedni a hazáért, annak nagyjai és a nagyok hősies tettei iránt. De természetesen vezér nélkül el- széled a nyáj. Legyen azért vezér a községünkben mielőbb megalakítandó: „Rákóczi Társaság.“ Ennek célja legyen: ezer éves hazánk küzdelmes történetének tanulása, tanítása, népszerűvé tétele és hazafias ünnepélyek rendezése. Tartson ez havonként nyilvános összejövetelt, melyen bárki megjelenhet. Ez összejöveteleken a magyar történelemből, annak kimagasló férfi- és nőalakjairól tartassanak felolvasások, szabad előadások és szavalások. Ez a néppel is megszeretteti hazánk történelmét, fogékonnyá teszi szivét, lelkét a hazaszeretet szent érzelmének befogadására nemzetiségi különbség nélkül, A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Nászuton. — Irta: Pallós Árpád. — A tenger bodros tükre sejtelmesen suttogott mindenféle édes titkot a gondolákban ringó ifjú szerelmeseknek. Az illatos, páraterhes levegő alig hallhatóan álomba ringató nesztelenséggel hozta valahonnan a gondolierik harmonikus énekét. Az egyik templom kampanillején megkondult az esteli harangszó s Velence valamennyi temploma, hol vékonyan, hol vastagon utána kongatta, a megkezdett szózatot. A nap vérvörös korongja leáldozófélben volt. Már szinte eltakarta a Giardino Publico az emberek pillantásai elől s a kis gőzösök még mindég ontották a vidám hangulatú ifjú párokat, melyek a Lidóról jöttek, hol a hatalmas tenger hullámaiban felfrissítő, üdítő fürdő várt reájuk. Szinte a paradicsomba képzeli magát az ember, midőn a sok ifjú szerelmes pártól körülvéve, nem hall más egyebet, mint ezüstös kacagást s tüzes szempárok összevillanását, mely titkolva is, oly sok mindent elárul. A Szent-Márkus téren elültek a galambok. Tán ők is szerelmeskednek a Doge palota ezernyi jirádái között. Helyüket a katonazenekar váltotta fel, mely gyertya fénynél harsogtatja rézhangszereit, mig a kozmopolita tömeg páronként egybefüzve, zsongva düruzsol, mint forró nyáron a méhköpü. Az árkádok alatt, a hires Flórián kávéhéz- ban ifjú pár fogyasztja magastalpu kristálypoharakból Velence különlegességét, a narancsfagylaltot. A nő szikár, vézna, szépnek még a legnagyobb hízelgés hangja sem mondhatná, de feltűnő elegáns jelenség, meleg pillantásokkal méri végig a vele szembenülő férfit. Tüzes szeme forró sugarakat lövel feléje s szinte körülfonja meleg hullámaival a hatalmas, tagbaszakadt embert. Az egykedvűen szürcsüli a frissítőt, szemeit merően a földre szegezve, mintha csak a padozatot borító mozaikot akarná tanulmányozni. — Bajod van Béla? — töri meg a csendet a nő s hangjából a szerelem féltő melegsége áramlik. A férfi felrezzen álmodozásából s ajkaira mosolyt erőszakolva, érdes hangon válaszol. — Nem, semmi bajom, csak kissé elgondolkoztam, — Menjünk haza, — szól most a nő, a férfi oldalához simulva, az est hüs szellője megárthat, még felöltőt sem hoztál. Igazán, te semmit sem törődsz magaddal, minden figyelmedet reám pazarlód. E szavaknál azonban már a boldogság gyengéd pírja fut végig a vézna, kis csontos arcán, melyet szinte megszépít az a határtalan szerelem, mely lesugárzik róla. Mert Bánhidy Margit imádta férjét. Imádta, mint hivő Madonnáját, mint a fetischimádó bálványát. Mikor apja, a dúsgazdag főispán hozzáadta Szemerey Bélához, csakis leánya beteges szenvedélyének akart eleget tenni, mert különben a szegény megyei aljegyzőt ugyancsak furán fogadta volna, midőn tőle egyetlen leánya kezét kérte Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKAI vizet!! mm QYOQYBORVIZ luoos-sós ásw nyvi Mint üdítő és borviz felséges! ^ Gyógyhatása páratlan! S&, Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! zs&zi Ideg és oukorbetegségeknél I Vese, máj és vérbetegségeknól! jíss&í. Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére; Neumann Testvéreknél. Főképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
