Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-09-15 / 38. szám
(2) 1908. Szeptember 15. SZÍNÉ RV ÁRALJA 38. szám. generatiónak, megélhetést, biztos kenyeret, még a legszerény értékben sem nyújthat. Az orvos, ügyvéd, mérnök, hivatalnok, ke- vésfjkivétellel a társadalom nyomorgó páriája, s a noblesse oblige, a kötelező előkelőség nyűge alatt szinte összeroskad. Ugyanigv áll az a többi lateiner pályán levőknél is a biró, tanár, állami alkalmazott, szűkös jövedelméből megélni a társadalom kényszerítő előkelő életmódja mellett, nem tud s adóságokba keveredik, a mely adósá- gok, mig egyrészt elveszik életkedvét, másrészt megingatják az állásában rejlő bizalmat s hitet s igy mesterségesen készítik elő a romlás, a bukás, szennyes országutját. A tudományos pályák tehát, mint látjuk nem kecsegtetnek immár fényes álomképekkel s rögösebb utat mutatnak, mint az egyéb sokkal kisebb fáradtsággal megszerezhető életpályák. Tekintsük a külföldi szülők neveltetési rendszerét. Talán ott, hol a jólét, a gazdagság, a boldogulás könnyebb útja szemlélhető, talán ott fogjuk megtalálni a megoldás kulcsát, melylyel gyermekeink jövendő boldogulásának kapui feltárhatók. Francziaországban, Angliában, Belgiumban, Németországban a müipari, ipari, kereskedelmi pályára lódul az ifjúság. A lateiner pályát a természettől fogva megáldott, gazdag szülők gyermekeinek engedik át. S mit tapasztalunk ott. A lateiner pályán működők miután anyagi gondokkal küzködniök nem kell, miután lételök, már eleve öröklött vagyonukkal biztosítva van, teljesen s tökéletesen betölthetik hivatásukat. Senki működésűket nem gáncsolja, mert erre okot nem I is találhat, senki feleikkel történő viselkedésüket kritika tárgyává nem teszi, mert az a legszigorúbb kritikát kiállja. Nálunk az ügyvéd, a biró, a tanár, szóval mindenki, a ki közpályán mozog, a gyanúsítások folytonos áradatát kénytelenek eltűrni. Hiszen nem is csoda, mert nem egy eme pályán működők közül adott alkalmat arra, hogy működésével ténykedésével az egész kart, melyet pedig az ő személye nem is képviselt, meggyanúsítsa, működésének tisztaságában a közhitet tévútra vezesse. Nálunk a lateiner pályán működőknek, — tisztelet a kivételnek — kevés becsülete van, s csupán azért, mert egynéhány lelketlen individum annak mocsoktalan becsületén hatalmas csorbát ejtett. Mindezekből tehát az következik, hogy a jövendő kenyér és becsületet szerző pályája, az iparos és kereskedelmi téreken keresendő. A gondos szülő, tehát százszorosán fontolja meg azt, hogy gyermekének jövendőjét, vájjon avval állapitja-e meg, ha a sok és haszontalan tudománynyal telitteti meg agyvelejét, vagy ha olyan pályát választ számára, amely szorgalom s becsület mellett, vagyont, tisztességet és becsületet szerez majdan gyermekének. Ne tódoljunk tehát a tudományok szentelt csarnokai felé, a melyek immár semmi jóval sem kecsegtetnek, hanem keressük fel a munka, a kitartás s a szorgalom nálunk még parlagon heverő mezőit. És az énekkel harmóniában zengték a harangok s az énekkel harmóniában dörgött az ágyú! A saját magáért küzdő, hazáját, szabadságát védő nép szivéből szállt fölfelé az imádság és hullt lefelé a kiomlott vér. Az eget fehéren ragyogó felhőcskék lepték el, a földet párolgó piros vérfoltok; küldöttség ment az égbe: hogy fogadja el, kiket elvesztett a haza és a szülők; küldöttség ment a pokolhoz: hogy nyelje el azokat, kik elvették a hazától és szülőtől, ami a hazáé és a szülőké volt. Az ének egyre zengett, a harang egyre csengett, az ágyú egyre dörgött. — Mi az? — kiáltott most egy hang s a távolba mutatott egy fehér női kéz. Apró, fehér füstlobok emelkedtek a szemhatár szélén. — Az ágyuk füstje, — válaszolt az egyik agg vitéz. — Közelednek. — Akkor az ellenség hátrál! — kiáltották többen. — ügy van! És hangosabb lelt az ágyuk dörgése. Jobban és jobban lehetett látni a fehér füstlobokat, aztán a nap sugarai csillogva sziporkáztak a füstlobok közt. — Az a fegyverek fénye, — jegyzé meg az öreg katona. — A küzdelem közeledik a város felé. — S mi tétlenül nézzük? — S mi magyarok vagyunk? Az őszi mélyszántás haszna és előnyei. (G. L.) Az őszi mélyszántás egyik legfontosabb munkája a gazdának s hogy attól még ma is idegenkednek és elhalogatják — érthetetlen, mert hiszen a mélyszántás előnyei sokszorosan megtérítik a reá fordított erőt és fáradságot. De vegyük sorba. Az átázott szántott földet a fagy barázdafenékig szétporlasztja, elmálasztja és igy a lehető legjobban előkészíti a földet a vetőmag befogadására. Sokkal nehezebben szárad ki, mint a tavaszi szántás, de teteje hamarább pirkad és igy már akkor elvethető, amidőn a tavaszi szántás még sáros volna. Az elmondott körülmények folytán az őszi szántásban a vetés sokkal korábban és gyorsabban fejlődik és a szárazságot is jobban bírja, mint a tavaszi szántásban. Az őszi szántás egyik hátrányául fölhozzák, hogy hamarább fölgazlilc, mint a tavaszi ; ez igaz is, de ettől nincs mit tartanunk, ha őszkor jó későn szántottunk és az őszi szántást tarló buktatás előzte meg, mert akkor nincs minek kigaz- lani. Ha pedig csakugyan fölgazlott, vagy sekélyen leszántjuk, extirpátoroztatjuk, vagy pedig hosszában keresztben erősen lefogasoltatjuk. További hiba, hogy nincs magház; hát ez is igaz, de hát tessák géppel vetni. Az őszi szántás lehet közönséges mély szántás és mélyítés. A közönséges mély szántás, ha nem hozunk fel vad földet, vagyis nem szántunk mélyebbre, mint amennyire már eddig lehatoltunk Tavaszi gabona és takarmányok alá csak ilyen mélységre szoktunk őszkor szántani. A mélyités már kényesebb dolog. A kavicsos altalajt mélyíteni egyáltalában nem szabad. A kékes szinü vasagos és a sovány agyag altalajt pedig csak óvatosan és apránkint mélyítsük, mert ha vastag réteget hozunk abból a föld felszínére, évekre tönkre tehetjük szántóföldünk termőképességét. Ha azonban az altalaj jó minőségű föld, úgy bátrabban mélyíthetünk, de igy is csak több évi időközökben. A mélyítésnek az a jelentősége, hogy azzal a föld íápanyagkészleíét szaporítjuk. Mert a legtöbb esetben az altalaj is tartalmazza ugyanazon növényi tápanyagokat, mint a feltalaj, csakhogy e tápanyagok még nincsenek abban az állapotban, hogy a növény gyökerái azt fölszivhassák. Ha ellenben az eke a fölszinre hozza az ilyen földet, úgy a fagy, nedvesség és melegség behatása következtében apránkint e talajréteg tápanyagai oldhatókká és igy a növények gyökerei által fölszivhatókká válnak. Az okszerű mélyítéssel tehát a különben is gazdag talajokon, bizonyos ideig fokozhatjuk a termést és pótolhatjuk a trágyázást. De csak néhány évig, mert csakhamar ez a talajréteg is kimerül és akkor csak annál erősebben kell trágyázni, hogy növekedő termésátlagokat érjünk el. További haszna a mélyítésnek, hogy a növények gyökerei könnyeben lehatolhatnak a mélyen meglazított talajba és az sokkal tovább meg— Gyermekeink ott küzdenek! — Testvéreink! — Kedveseink! — Ki tudja fújni a trombitát? — Én tudom, trombitás voltam a francia háborúban. — Én dobos voltam. Kerítsetek trombitát és dobot! Fegyverre, ki még mozogni tud! Asszonyok, leányok, tud- játok-e, hogy mit csináltak Egerben? így lelkesítette egymást a város lakossága. Negyedóra múlva pedig megharsant a trombita és megperdült a dob a falak közt. Szendergő színezetét ledobta magáról az ősi város és mozogni látszottak a házak. Egyik utcában a város igás lován, hátravetett, panyókás foltos mentében, oldalán a régi fringiával, a vén obsitos huszár fújta a riadót; a másik utcában a vén obsitos baka bicegett és verte régi ifjúsággal, régi hévvel a város dobját. A mankót a gyermekek vitték utána! Trombita harsog, dob pereg, kész a csatára a sereg! Egy óra múlva senki sem ismert volna a régi vái'osra. Lovasok és gyalogosok sorai tolakodtak az északi kapu felé, az ablakokban nemzeti szinü lobogók büszkélkedtek, a kezekben fegyverek csillogtak, előkerült a félretett kasza, kapa és ásó s félig rozsdás vasaik bámulni látszottak az események fölött, hanem aztán nekicsillantak, nekitüzesedtek, a karokban rejlő őrzi a nedvességet, mint a sekélyen szántott. Éppén azért a mély szántásban a növényzet sokkal szebben és biztosabban fejlődik és a gabonaféle sem egykönnyen dől meg. A műtrágyázás pedig, csak mély mivelés mellett fizeti ki magát. Közönségesen kapások alá szoktunk mélyíteni, mert ezek mélyebben leeresztik gyökereiket és az ismételt kapálás következtében a fölszinre került nyers föld teljesen beérik. Azonkívül rendszerint kapások alá szoktunk trágyázni és az istállótrágya is nagyon szeliditi a nyers földet. Végül kapást a földbe rendszerint csak minden 3—4-ik évben vetünk és ennyi idő alatt a fölhozott altalaj réteg a feltalajjal teljesen egybeérik. Ha rosszabb minőségű altalajt mélyítünk, úgy azt egyidejűleg trágyáznunk is kell. Ha jó az altalaj, úgy esetleg mellőzhetjük a trágyázást, de ezt csak kivételesen tegyük. Végül csak annyit, hogy a mély szántás és a mélyités föltétlenül szükséges mindenütt, ahol egyáltalában csak mélyíteni lehet, mert a föld csak igy adhatja ki egész termő erejét. Aki tehát arra való földön nem mélyít, az nem gazda, hanem csak bitorolja a gazda nevet. Sz. G. E. HÍREK. Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kótai Lajos szatmári Kinizsi-utcai áll. isk. igazgatót a központi, Székely József kültelki áll. isk. igazgatót a Kinizsi-utcai áll. iskolához helyezte át és igy az akként üresedésbe jött kültelki igazgatói állásra Neubauer Elemér központi áll. tanítót nevezte ki. Számellenőri kinevezés. A pénzügyminiszter Andrásky Jenő végkielégitett pénzügyi számellenőrt végleges minőségű számellenőrnek nevezte ki a nagykárolyi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez és a csengeri járás teendőinek ellátásával bízta meg. Emlékezés. E hó 10-én éppen tiz éve volt, hogy a magyar hazában nagy szomorúság, mély gyász borult a lelkekre. 1898. szeptember hó 10-én történt, hogy egy orgyilkos, egy olasz anarkhista, akinek hozzánk semmi köze nem volt, elkövette a múlt század leggyalázatosabb cselekedetét: őrült rajongásban megölt egy ártatlan, egy nemes szivü, egy angyali lelkű asszonyt, azt, aki a mi királyunknak hitvese, a mi országunknak királynéja volt, aki népeknek volt anyja és úrnője. Ki nem tudja, hogy mi volt ennek a mi sokat szenvedett szegény nemzetünknek Erzsébet! És a magyar, melyet a dicsőült úgy szeretett, nem is tudja őt elfelejteni; emlékére templomot építenek, márványba véve, ércbe öntve királynői alakja ott áll sok-sok helyen az országban, de legjobban ott van ő a szivekben — kitörölhetetlenül, mindörökre, ő, ami Erzsébetünk! Kinevezések. Pünkösti Ferenc műszaki tanácsos, közúti kerül, felügyelőt, kinek hatósági kerületéhez tartozik a szatmárvármegye. hivatal is, kinevezte a király műszaki tanácsossá. túlságos hév fölvillanyozta még az élettelen tárgyakat is és a sereg csengve-pengve nyomult előre, magasra tartott lobogója után, mely büszkén és kihivólag pattogott fehér por felett. Ismét ellepték a kálvária dombját. Egy vén őrnagy vette át a vezérséget s a legmagasabb állást foglalva el, honnan, mint sólyomok támadják meg a vesztébe rohanó ellenséget. Ezalatt közeledett a harcolók kettős tábora. A várostól jobbra eső síkságon széltében-hosszá- ban csillogtak már a fegyverek. Lehetett észrevenni az egyes csapatok mozgását és az ágyuk rémes vad dörejétől remegett a föld és rezegtek az ablakok. — Ott, ott, a véres síkon, ott küzdenek ők! Nézzétek olt a fehér füstfelleget, nem egy sereg bontakozik-e ki belőle, nem zászló-e az, mely mint egy vezérszárny, előttük lebeg, nem az ellenség-e az, ki mint egy gátját tört folyó, megindul előttük? Ah, ők azok! Ők, a vörös sipkások! Látom a vörös vonalat, mely mint egy vérkoszoru dicsőíti fejüket, látom a vörös szalagot véres zászlójukon, látom kezükben a véres fegyvert, melylyel életzálogot szednek a népszabadság oltárára és csak azok támadhatnak fel, akik kiváltják azt! Fiatal, alig tizennyolc éves leányka, tüzes szemekkel, mindinkább emelkedő hévvel beszélt igy. Orcái egészen kipirosodtak és lénye mintha átszellemült volna! (Folyt, köv.)
