Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-09-15 / 38. szám
Ötödik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint ÍO fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Meddig még. Szent igaz, hogy a panaszkodás nem ér semmit, ha segítő tettek nem követik. De minő természetűek azok az akciók, melyek a sérelmek orvoslásáért felhangzó panaszokra következnek? Gyökeres javulást még egyik sem igér, de ez még hagyján, ha egyenesen nem ártalmasak. Még kérdés, vájjon az intenció maga tiszta-e? Hát még a hatás? Az uj végrehajtási törvény például csakugyan a kis emberek javát célozza, ellenben a bankkartel egyes pénzintézetek nyerészkedési vágyát van hivatva kielégíteni. De még a két akció szándéka különféle, addig eredményük azonos, mert mindkettő arra vezet, hogy az úgynevezett »kis ember« hitele megnehezittetik, pedig bizony ezideig se juthatott könnyen, meg olcsó kamat mellett kölcsönhöz, holott a megélhetési viszonyokat nagyon elősegítené a hitelképességhez viszonyított olcsó hitel. Különleges hazai viszonyainkat jellemzi az a körülmény, hogy az említett akciók, melyek külföldön üdvös hatást gyakorolnának a nép jóllétére, nálunk csak pusztítanak. A külföldi mintára alkotott uj végrehajtási törvény például nálunk nem csak azt eredményezi, amit a külföldön, hogy t. i. a szegény embertől nem lehet az utolsó párnát elvenni, hanem, sajnos, azt is, hogy elvonják tőle az utolsó hitelfillért, amire — különösen a kisiparosnak — mestersége folytatásához szüksége volna. Előbb tehát szerzeménye utolsó darabját is el lehetett tőle szedni, a jó szándékú uj törvény ezt már lehetetlenné teszi, viszont akadályokat gördít az elé, hogy egyáltalán szerezhessen. Azt hisszük nem sok fejtörést okozhat annak a talánynak a megfejtése: mi jobb, ha elveszik az ember holmiját, vagy ha egyáltalán nem juthat holmihoz? Vagy talán helyesebb volna kérdezni: mi rosszabb? A bankkartel, amelylyel nálunk — talán kissé a hirszegény holtszezon kedvéért is — oly nagy hűhót csapnak, a külföldön korántsem okozna annyi izgalmat. Tanúsággal szolgálhat az a tény, hogy a francia pénzintézetek bizonyos, de nem túlságosan alacsonyra megállapított betét- minimumig nemhogy 3%, de egyátalán semmiféle kamatot nem fizetnek; a kamatot ily csekélyebb összegek után kezelési költségeknek tekintik. Ez is karaklerizálja az oltani pénzbőséget, mely nem abból eredt, hogy az emberek megtakarított filléreiket szegényes kamatra a takarékba viszik, hanem ipari ^vállalkozásokba fektetik. Ha nálunk nem kövéredett volna meg annyira a jó és rosszba egyaránt beletörődő élhetetlenség, akkor a bank- kartelt, amelynek intenciójára éppenséggel nincs kedvünk dicshimnuszokat zengeni, mégis örömmel kellene üdvözölni. Jó hatását a külföldön bizonyára nem tagadná meg, mert a tőke ez akció következtében fokozott kedvvel fordulna az ipari vállalkozások felé. Nálunk azonban képtelenség erre csak gondolni is. Képtelenség remélni, hogy a jobb gyümölcsözletés kedvéért a tőke a kisiparosokra fog kacsintani. Ellenkezőleg, zsebre fogja vágni az arcullegyintést s a »kis ember« hitele nemhogy javulni, de megrendülni fog. Csak az a vigasza marad, ami az egyszeri embernek, akinek a viskója leégvén, örült, hogy odavesztek a poloskák. A »kis ember« is szabadul attól a bosszúságtól, melyet neki a horribilis és hazánk sajátosságát képező végrehajtási költségek okoztak. Meddig fognak még igy javítani? Ki- birjuk-e még sokáig ? Ezt csak kérdezni merjük, de felpanaszolni nem, mert félünk, hogy a panaszra valami újabb orvoslási akció talál következni. Tanév kezdetén. (F. É. Hiába banális, hasztalan elcsépelt már e kérdés, még sem lehet elsiklani nyom nélkül felelte. Ha megjő a szeptember, az iskolák kapuinak megnyitása, elfogja újságíró toliunkat a vágy, hogy néhány szóval segítségére siessünk a gondterhes szülőknek gyermekeik sorsát illetőleg. S ma talán a legnagyobb szükség van reá, hogy némi útbaigazítással szolgáljunk a gyermeke részére életpályát kutató s nyújtó szülőnek, mert rég volt olyan nehéz az élet Magyarországon, de a külföldön is, mint épen mostan, a vaj- judás, kialakulás eme nehéz napjaiban. Milyen pályát válaszszunk gyermekeinknek? ! Ez a fontos, de egyben nehéz kérdés! A lateiner pálya már mindenki előtt ismeretes az ő nyomorúságaival küzködésével, tengődéseivel. Senkit sem kecsegtet ma már az a fényes álom, mely ennek előtte a szegény, de tanulni vágyó diákság szeme előtt lebegett. Mindenki tudja már, hogy minden pálya, mely szellemi tanulmányokon alapul, annyira túlzsúfolt, hogy az a jövendő A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. A szivet, a szivet... A szivet, a szivet, Oh azt megbecsüld ! Kincs az, mit az Isten Égből földre küld . . . Száz kincskereső közt Egy éri csak el . . . Kincs az, mit szeretni, Megbecsülni kell. Elveszteni könnyű, Meglelni nehéz, Drága, de törékeny, S gyenge az egész : Kíméletlen kézzel Csak egy karcolás, S nem segíthet rajta Többé a sirás , . . S ha egy rósz szavaddal Összetörted azt, Száz jó szavad nem hoz Már rá több tavaszt. És bár tenmunkádra Szemed sírva néz: Tört szívből már nem lesz Sohasem egész. Zoltán Vilmos. A szabadságharcból. Ágyudörej! Mily hang lehet ez azok előtt, kik szeretettjeiket ágyú előtt tudják? Borzasztó, rémes bömbölés, mintha a lég ereiben megindult volna a vész, vagy mintha a föld szörnyeteggé elevenedett volna és sírrá változott gyomra korogna az áldozat után. Mi az? Mi az? Hallgassátok csak! Hallot- tatok-e már ilyen hangot? Ez a halál istenének taktusverése, ez a zsarnokság apocalypsise, mely addig urnák tartotta magát a földön, a nép felébredésének epocalypsisével szemben; ez a sötétségnek küzdelme, az igaz és hamis istenek harca, mely alatt dong, remeg a föld. A mi szeretettjeink, a magyarok Istenének katonái ott küzdenek Titon bálványimádóival. Nagy Isten, magyarok Istene, vezéreld őket! Nehány perc múlva már talpon állt a város lakossága, bénák és öregek, nők és gyermekek, anyák, arák, jegyesek és hajadonok tarka csoportja sietett föl a kálvária-dombra, rokkant katonák, csatát látott ősz vitézek borultak le a földre, füleiket a földre illesztették és hallgatták a harc üterének verését. — Erős ágyúzás! — mondá az egyik! — Mindkét fél tüzesen dolgozik! — szólt a másik. — A magyarok a túlsó részen vannak és szemben állnak velünk! — jegyzé meg egy reszkető női hang. — Magam is úgy gondoltam, kisasszony, — válaszolt egy mankójára támaszkodó agg. — A szemközt állók lövéseit jobban lehet hallani. — Nagy ég! És minden dördülés halált szór! Omlik a piros vér és kedveseink halva borulnak a porba! — Szent Isten! Szent Isten! — hangzott most minden oldalról s az anyák, szeretők zokogásba törtek. Az atyák némán álltak, a gyermekek ámulva hallgatták a lövéseket. Most a városban megszólaltak a harangok, az oltároknál kigyultak a gyertyák, a hívők egy része templomba sietett, a kálvárián levők letérdeltek a Megváltó keresztje előtt és föl- hangzott az ének. Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKAI vizet!! ¥ ÍZ 1 IIŰ 0 ©s aivawyvi Mint üdítő és borviz felséges! ^ Gyógyhatása páratlan! ü Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! Ideg és cukorbetegségeknél! í^í. Vese, máj és vérbetegsógeknél! Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére: Neumann Testvéreknél. Főképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár,
