Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-07-28 / 31. szám
81. szám. úri lét kényelmes és cifra nyomorát, semmint hogy a munka nyújtotta áldások után törje magát. E megszokott tulajdonokat kell sutba vetni, ha az európai verseny szinterén kellőképpen vértezve akarunk megjelenni. Meg kell menteni a magyar fajt a modern gazdasági élet számára; rá kell mutatni arra az elkorcsosulásra, ami más fajok ipari fölénye révén nekünk kell majd megsiny- leni és reá arra az áldásra, mely a derék és okos munka nyomán fakad. Csak ha a munka révén elért eredmények képezik majd főbüszkeségünket, vehetjük biztosra, hogy nemzetünk is méltó helyet nyer az európai civilizációban. (2) 1908. julius 28.__________________ Tévesztett utak. A mai gyermeknevelésnek három módja van: a divatos, szigorú és helyes nevelés. Az elsőhöz pénz, a másodikhoz túlságos szigor, a harmadikhoz nemes szív és józan gondolkodás- mód szükséges. Vájjon e három közül melyik vezet leginkább a gyermek boldog jövője megállapításához ? A divatos nevelés ! — hangzik több ajakról a felelet. Gondolják, hogy ezzel érik el? Alig hisz- szük! A szülők ugyan csak jót akarnak gyermekeiknek, de a divatos neveléssel nem érhetik el ezt a célt. A szigorú nevelés sem teremt jobb sikert. Mi sem vonhat szomorúbb következményeket maga után, mint a túlhajtott szigor. Persze ez esetben is csak jót akarnak a szülők gyermekeiknek. De az ifjúság nem érti meg. Minden korlátlan percet fölhasznál a korlátolt órák édeskésére. Nem tudja megítélni, hogy csak saját rovására mulat, s csak midőn természete megkomolyodott, emlékszik vissza ifjúsága meggondolatlan tetteire és nem könnyelmű természetét okozza, hanem azzal igyekszik a dolgot saját énje előtt szépíteni, hogy nem nevelték helyesen. Még mindig nem fogja fel észszel, hogy az eltiltott dolog kettős ingerlő érdekességgel hat a fejletlen lélekre. A harmadik, vagyis a helyes nevelés kívánja meg a legtöbb és legnagyobb áldozatot, Hányszor kell a szülőknek valami élvezetről lemondaniok, ami reájok magában véve éppen nem volna káros hatással, de mielőtt gyermekük lelki nevelésének nemességében talán még oly csekély hátrányul szolgálnának, inkább lemondanak, semhogy netalán ők költsék fel gyermekükben az idő előtti vágyakat. Sajnos, sokszor a szülő megkétszerezedelt önfeláldozása dacára sem nevelheti gyermekét helyesen, mert több benne a rossz iránti hajlam, mint jó tanácsai követésére. A reményt ugorka arccal, amin azonban a szerelmi vaksággal megáldott feleség a legkevésbbé sem akad fen. — Hiába, csak fenséges ízlésed van ! jegyzé meg reá. — Jó ízlésem ? Nekem ? zavarodott fel a férj. — No igen, ez a rétes! Ej, ej, kezdem hinni hogy nem is tudod, miféle rétes az, amit ma ettünk ! évelődön gyengéden a nő. — No persze, hát még mit? Végre még azt hiszed, hogy nem ismerem a mandulás rétest! — Madulás rétes! — csattogott fel a nő és szegény, nem tudta, hogyan és mikép, egyszerre, csak férje nyakán csüngött két karja; a férj arcát pedig nehéz leírni. — Hisz ez a te kedvenc tésztád! — toidá meg a nő és rózsaujjai most már a férj hajzatát gerebélyezték. — Kedvenc ételem ! Ugyan eredj már! — izetlenkedett a férj. — Sárgarépás rétes! — harsogá a nő s most már a férj szakállát simogalá édesdeden. Hogy tetteti magát! Sárgarépás rétes, amit reggel rendeltél! — Vagy úgy, reggel, igen, igen ; hol is van az a, hogy is hívják; adsza csak még belőle. Evett még egy darabot belőle és azután i megcsókolva feleségét távozott. Azóta valahány- ! szór a férjnek ecetes-ugorka arca támad, az asz- j szony megcsinálja neki »kedvenc ételét,' amire 1 szent lesz megint a béke. SZÍNÉ RV ÁRALJA még akkor sem kell föladni. Ha észre tér, még mindig megjavulhat. Neveljük a gyermekeket úgy, hogy minden szép és nemes iránt nemes érzékkel bírjanak. A szegénységet ne vessék meg, hanem tehetségük szerint enyhítsék. Ez által csak saját szivüket nemesitik. Oktassuk és neveljük. Nem elég, mit az intézetben tanultak. Ha nem élesztjük bennük a tanulás iránti vágyat, feledik azt, mit ott tanultak. Olvassunk, tanuljunk velük együtt. Kedveltessük meg velük a munkálkodást, nem parancsszóval, de jó példával. Tanítsuk lemondani! Nem a világ örömeiről, de arról, ami vagy káros hatással lenne a testre úgy, mint a lélekre, vagy foltot ejthetne rajta. Tanítsuk nélkülözni, nem azt, ami nincs, de azt, ami van; úgy könnyen nélkülözik azt is, ami nincs. Tudjanak parancsolni, de engedelmeskedni is. Neveljük úgy, hogy bármely sorsra jutva, ne veszítse el hitét, reményét és erkölcsét. És mindenek fölött szeresse és tisztelje szülőit. Ily nevelés után bármely szülő nyugodtan zárhatja le majdan örökre szemeit, nem fogja a sírban sem zavarni az a gondolat, hogyha elveszti gyermeke a támaszt, mely őt minden rossztól és gonosztól megóvja, mi lesz gyermekéből. Árvíz Szinérváralján. Ember emlékezet óta nem tapasztalt árviz- pusztitás történt e hó 25-ére virradóra Szinérváralján. A hosszas szárazság után bekövetkezett folytonos esőzés megtöltötte a földet nedvességgel, a patakok egész tömeg vizeket zúdítottak tova. 24-én egész nap esett az eső s a viz az árkokat, patakokat annyira megtöltötte, hogy a kiöntéstől minden percen tartani lehetett. 24-én este fellegszakadás volt Szinérváralján és környékén s az ebből eredő rengeteg víztömeget aztán már nem bírták levezetni a patakok s megtörtént, amit még a legöregebb emberek sem láttak, hogy Szinérváralját és határát elöntötte az árvíz. 24-én este 10 óra tájban óriási zúgással rohantak le a hegyi patakok. A Zugó, Közpatak, Várpatak, Szinér, Bocs és a többi apró patakok mind kiöntötték. Az emberek lámpásokkal, mentőeszközökkel futkostak az utcákon, mert végítélettől rettegett mindenki. A különben jámbor Várpatak felszakgatta az utca kövezetét, medret mosott magának és az alantabb fekvő helyeken pusztítva rohant tova, elborítva, semmivé téve a veteményes kerteket s iszaptengert hagyva maga után. A Bocs is kilépett medréből s szilaj kedvében elfoglalta az útja tájékán elterülő réteket, szántóföldeket s megnövelte az Ördögtót annyira, hogy a Bányai-utca egészen viz alatt állott. Ezen az utcán az udvarokban és kertekben oly nagy volt a viz, hogy az emberek csónakázhattak rajta. Legveszedelmesebb volt a Szinér. Ez, amint a hegyről bömbölve görgette ijesztő, piszkos hullámait, útjában elsepert mindent. Eltaszitotta, semmivé tette a Sztáncsek János erős, vascsavarokkal és pántokkal védett malomgátját, elseperte az özv. Mártonffy Gyuláné sok költséggel épitett hidját, feltépte a partot úgy, hogy gyalog ember is alig mehet el rajta. A hátára épitett hidak közül 16-ot tova repített, a kerteket elöntötte, itt-ott a kerítéseket is kidöntötte, egyik-másik házat veszedelmesen alámosta. A Losonczy Attila szépen parkírozott kertje, a Kepes Testvérek udvara, faraktára, istállója valóságos tenger képét nyújtotta. Az u n. Fényes-utcán még 25-én este is lehetetlen volt közlekedni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a magyar végen a korán észre tért emberek eltorlaszolták hidjaikat úgy, hogy az ár a Farkas Ede korcsmája előtt kitört s oly magas helyen ömlött szét, ahol nagyobb kárt nem tehetett; mert — ha az óriási víztömeg — mondjuk — a piacon tör ki, menthetetlenül elpusztul minden, amit útjában kap s prédájává lesz ember és állat egyaránt. így is kiszamithatlan a kár, mit az áradás okozott. Az egész határban szénaboglyák, buza- keresztek libegnek a viz hátán. A frissen kapált szőlőhegyek földjét lehordta az ár. Ilobán a Kronberger cég iparvasutját átmosta s a kár csak itt több, mint 6000 korona. A téglagyárat a régi vásártéren elmosta a viz. Ez is felül rúg 1000 koronán. Hirtelenében nem is lehet kiszámítani, hogy a községnek és környékének micsoda kára van. Epizódok Az embert a jóltevő humor még a legnagyobb szerencsétlenségben sem hagyja el. A pusztító árvíznek is megvannak a maga humoros alakjai, eseményei, miket említés nélkül hagyni nem enged a hagyományos humor. Kitűnő kép volt, mikor a róm. kath. egyház komoly, szelidlelkü káplánja reverendáját magasan felhúzva méltóságteljesen lépegetett a Bányai utón elterülő vízben ördöngős masinájával, hogy a vizárt »felképel«-je. Az ügyes tisztelendő ur több sikerült felvételt csinált az árvízről, miket érdemes megtekinteni. Hogy a járókelők csajtosan pocsoltak a vízben, meg hogy a kacsák, más apró marhák, meg a sertések szinte rémült csodálkozással bámultak egymásra a víztömegben, az természetes. Nevezetes alakja lett az árvíznek Kora Gyuri. Nem tudván kijönni a lakásából, mert az udvarát, utcáját viz borította, beszólitott egy embert, ki két lóval igyekezett a piac felé. Kora felült az egyik lóra s úgy ment a vizen át a hivatalba. Akik látták, elnevezték lovas tengerésznek. Ugyancsak Kora Gyuri újságolta az érdeklődőknek, hogy valamennyi rucája a vízbe fűlt. Különben pedig nagyon kérte Gyurka Láng Gyula káplánt, hogy «kipelje fel« őt is lakásostól, gyermekestől s árvizestől úgy, hogy minden ablakba ültet egy gyermeket. Erre a közelben levő krónikásunk, aki ablakokkal és gyermekekkel hirtelenében számot vetett, megjegyezte, hogy a kivitel lehetetlen, mert kevés az . . . ablak. Nemcsak az árverésnek, hanem az árvíznek is vannak hiénái. Ezek a jómadarak kihasználják az alkalmat gyanús megvagyonosodásra. A mostani árvízben is vígan halásztak a hídgerendák s egyéb fadarabok után és kéjjel lopdos- ták egymástól a kifogott fákat. A zsákmányon aztán két, nem úri ember ur hamarosan hajba kapott s egyik a másiknak folytonossági hiányt ejtett a fejbőrén. Hja, aki lop, válogassa meg, hogy kitől lop. A szolgabirói hivatalnál a tisztviselők megörültek az árvíznek, mert egy félelmes panaszos nem mehet panaszt és feljelentést tenni. Ez örömnek kifejezést is adott egy későn kelő tisztviselő, mondván: »Hála Istennek, ma nem jön X. Z. panaszt tenni.« »Nem, felel a másik, aki már régen a hivatalban volt, mert már volt itt s megtette a maga panaszát.« Egyik előljárósági tag hivatalos komolysággal állott 25-én egy jól védett magaslaton. Krónikásunk hozzá érve megkérdezi: »Hát maga mit áll itt, mint . . .« »Vigyázok, feleli elmésen a kérdezett, — hogy el ne vigyen az árvíz.* Intézkedés Botrányos látni, hogy ily óriási veszedelemben nincs egyetlen ember, aki a mentési munkálatot vezesse. Nincs ember, aki követelje, hogy a Bocs patakot vezessék le, a Szinér patak medrét a község határán kívül szélesítsék meg, mert igy lefolyása lenne a víznek. Kötélre- való, vagy legalább is bolond lenne, esetleg babérkoszorút érdemelne, aki ily nembánom állapotot a maga kényelmére ki nem használna. Ha senki sem törődik a közállapotokkal, miért bántsuk az elöljáróságot? Hiszen az sem lehet jobb, mint mi vagyunk, mert különben itt hagyna bennünket, mint Szent Pál az oláhokat. Most már csakugyan kiváncsiak vagyunk, mi lesz ? Rab. Szabályrendelet a 15 éven alóli gyermekeknek a nyilvános mulatóhelyekről való távoltartása tárgyában. (Megállapittatott az 1895. évi április hó 6-án 34- bjkvi. sz. alatt hozott határozattal, jóváhagyást nyert a m. kir belügyminiszternek ugyanazon évi juniushó 6-án 48669. sz. alatt kiadott rendeletével.) 1. §. A közrend, közerkölcsiség és közegészség szempontjából Szatmárvármegye területén rendőrileg tilos az, hogy 15 ik életévéi még be nem töltött gyermek korcsmában, sörmérési vagy pálinkamérési helyiségben időzzék, avagy nyilvános táncmulatságon megjelenjék. 2. §. Ezen rendőri tilalomnak megszegése
