Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-29 / 44. szám
44. szám. ben foglaltatik az adakozásra való íölhivás és mellékelve csatoltatott egy postabefizetési lap. A füzet értékes, tömören megirt ismereteket is közöl a nemzetpusztitó baj, a tüdővész ellen való védekezésről. Olvassa el mindenki ezt a kis füzetet és adja oda másnak is elolvasásra. A füzetke utolsó lapja a belügyminiszter engedélyével gyűjtő-lapot tartalmaz az irgalomadományok összegyűjtésére. A ki az ezzel járó fáradságot nem sajnálja, a könyörületnek és irgalmasság érzetének adja szép bizonyságát. Aki pedig lapunk utján vesz tudomást a jóravaló egyesület szándékáról, az a jó szív küldje el közvetlenül Istennek tetsző adományát. Megjegyezzük, hogy az egyesület minden hozzá küldött adományt lapjában a Szanatóriumi Lapokban nyugtáz. A legmelegebben ajánljuk az egyesület nemes céljait közönségünk legteljesebb figyelmébe és pártolásába. Halottak estéjén a kivilágításkor á rom. kath. temetőben két nemeslelkü hölgy fog gyűjteni a tüdőbetegek javára. A gyüjtősátor a bejáratnál lesz felállítva. Kérjük a nemes sziveket, hogy adományaikkal e sátrat felkeresni szíveskedjenek. HÍREK. Lapunk tisztelt járatói közül azokat, kik előfizetési dij'a! hátralékban vannak, kérjük, hogy a hátralékos ösz- szeget postafordultával beküldeni szíveskedjenek. A hátralékos összegről lapunk 42 -ik számához mindenkinek értesítést mellékeltünk. Kinevezés. Lányi Lajos, nyíregyházai törvényszéki joggyakornokot a dévai kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki az igazságügyminiszter. Halálozás. Községünk egyik köztiszteletben álló polgára, Sólyom Mihály, kisbirtokos e hó 22-én szélütés következtében meghalt. A halálesetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak fájdalmas szívvel tudatjuk, hogy a szerető férj, a gondos jó édes apa és nagyapa Sólyom Mihály, a szinérváraljai ev. ref. egyház- tanács tagja, Szinérváralján, 1907. évi október hó 22-én délelőtt 10 órakor életének 70-ik évében kínos szenvedés után elhunyt. A kedves halott porrészei f. év és hó 23-án délután 3 órakor helyeztetnek örök nyugalomra az ev. ref. egyház szertartásai szerint. Porainak legyen csendes nyugodalma a sir ölén, lelkét üdvözítse az Ur! Szinérváralján, 1907. évi október hó 22-én. Özv. Sólyom Mihályné, szül. Szathmáry Ilona neje. Sólyom Sándor, Sólyom Juliánná férj. Nagy La- josné, Sólyom Mihály gyermekei. Sólyom Sándor, szül. Kövér Zsuzsánna menye. Nagy Lajos, veje. Sólyom Ilonka, Lajos és Sándor, Nagy Zsuzsika és Ilonka unokái. Az udvarii pusztulás. Lapunk múlt számában röviden jelentettük már, hogy Udvari községben e hó 19-én borzasztó tűzvész dühöngött. Azóta szerzett informátiónk szerint a tűz onnan keletkezett, hogy a ref. templom közelében egyik ház tornácára vigyázatlanul parázst tettek ki, mit a szél a háztetőre csapott fel. A ház kigyuladl s a nagy szárazságban és szélben a tűz oly rohamosan terjedt, hogy a lakosok még bútoraikat sem tudták kimenteni. Az elöljáróság segítségért Szatmárhoz fordult, honnan tűzoltók és katonák vonultak ki a pusztító elem megfékezésére. Az általános vízhiány miatt a mentés igen nehéz volt. A tűz csak vasárnap reggel szűnt meg, amikor már mintegy 70 fő- és 90 melléképületet elhamvasztott. A tél küszöbén borzasztó a károsultak helyzete. A lakosok közölt közadakozásból kenyeret, szalonnát és terményt oszlottak ki. A főispán közbenjárására a belügyminiszter 1400 korona segélyt utalványozott a tüzkárosultaknak, mit a szegényebbek között osztanak szét. A tűz következtében érzékeny kárt szenvedtek Pap Gyula, Horváth János, Szeőke Sándor és Kölcsey, oltani birtokosok is. A tűzben sok háziállat elpusztult. Emberéletben kár nem esett. Uj bányász-szaklap. Selmeczbányán Lit- schauer Lajos kir. főmérnök, bányaiskolai igazgató-tanár szerkesztésében »Jó szerencsét« címmel uj heti szaklap indult meg. Az okt. 20-iki szám a kormány szénterületeiről hoz vezércikket. A másodcikk a bányász és kohász-altisztek országos egyesületéről szól. Van vaskohászat, szemle, építészet, hírek, különfélék cimü rovat stb. Az érdekes, ügyesen szerkesztett lap előSZIN ÉR VÁR ALJ A fizetési ára havonként 1 K. Melegen ajánljuk a bányászkodók figyelmébe és pártfogásába. A »Magyar Divat« kiállítása. Folyó év deczember havában nagyszabású iparművészeti, divat, háziipar és háztartás kiállítást rendez a »Magyar Divat«, melynek vezetését Sárossy Bella szerkesztőnő vállalta megára. Kiállíthat csekély térdij fejében minden érdeklődő. Ezen kiállítás iránt nagy érdeklődéssel vannak a hivatott körök és azt hisszük, hogy az egyike lesz a legsikerültebb kiállításoknak. További értesítést szívesen szolgál Sárossy Bella, Budapest, VIII, Baross-utcza 41. A Szatmári váltóhamisitó. Megírtuk legutóbbi számunkban, hogy Stössel Ignácz hamis váltót akart értékesíteni egyik szatmári pénzintézetben. A rendőrség éppen akkor tartóztatta le, amikor a pénzt fel akarta venni, de sikerült neki, a csendőr jó hiszemüségét kihasználva, megszöknie. — Nehány napi bujdosás után csütörtökön Szatmárra ment és önként jelentkezett a kir. ügyészségnél. Mint a nyomozás megállapította, a szökés után Tartolczon is járt az apósánál, kitől nehány ezer koronát kért; Izsák Sámuel azonban megtagadta kívánságát.— Nehány napig a hegyek közt bolyongott és amint bevallotta, Deésen is járt, hol a felesége lakik, de csak egy napig volt ott. Nem talált nyugtot sehol sem, ínig végre arra határozta el magát, hogy önként jetentkezik. Erdöégés az Avasban. Vasárnap e hó 20-án virradóra riasztó hir zavarta fel Avasfelsőfalu csendjét, — ég a bérei erdő! — Cservenka János h. körjegyző és Magyar György városi erdő- véd azonnal szekérre ültek és a tűzvész színhelyére igyekeztek. Midőn már megérkeztek több ' száz hold terület volt lángokban. A tűz a Sez- dülőben keletkezett és onnan terjedt a nagvbá- j nyai határ felé, a Szatmár város volt tulajdonát képezett Kiszelv-féle rét irányában, hol ismét 100-150 holdon pusztított. Nehéz, küzdelmes munkával sikerült a városi erdőt veszélyeztető tűz tovaterjedését megakadályozni, a csendőrök által összegyűjtött falubeliekkel. Cservenka János helyettes jegyző a vészről azonnal értesítette a szatmári erdészeti hivatalt, mely még az éj folyamán intézkedett az oltásról, kimenvén a vész színhelyére 3 tűzoltóval és 50 emberrel, kik tiz órai munka után tudták csak teljesen megakadályozni a tűz pusztítását. — Ezer szerencse, hogy szélcsend volt, külömben a szárazságban óriási pusztítás következett volna he. A gyors és helyes intézkedés külömben, Cservenka János jegyző érdeme. Uj postaügynökség Szatmárvármegye Kis- peleske községben, Kispeleske elnevezéssel 1907. évi november hó 1-én postai ügynökség lép | j életbe. A postaügynökség kézbesítési köre Kispeleske, Garbolcz és Méhtelek községekre ter- i jed ki. Munkáspénztári igazgatósági megbízott. Az 1900. évi XVI. t.-cz. 28. §. s az ezen törvénycikk végrehajtása tárgyában 6531—1902. ein. sz. a. kiadott m. kir. földmivelésügyi miniszteri rendelet 47. § a alapján, a m. kir. földmivelésügyi miniszternek folyó évi 46723—VI. számú rendelete szerint Janovszky Imre nagybányai kincstári erdészeti társpénztári kezelőtiszt az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár igazgatósági megbízottjává neveztetett ki. Az uj igazgatósági megbízott hatásköre a nagybányai m. kir. főerdőhivatal működése területén levő, a szatmármegyei nagybányai járáshoz tartozó Alsófernezely, Bajfalu, Dióshalom, Dombrovicza, Felsőfernezely, Györke- falu, Kapnik, Láposbánya, Magyarkékes, Miszt- bánya, Misztótfalu, Nyegrefalu, Oroszfalu, Sán- dorfalu. Sürgyefalu és Szakállasdombó ; a nagy- somkuti járáshoz tartozó Fehérszék, Gyökeres, Obozinta, Nagybánya, Felsőbánya ; a szolnok- dobokamegyei, magyarláposi járáshoz tartozó Berencze, Boérfalva, Csernefalva, Disznópataka, Fohácz, Horgospataka, Kisdebreczen, Kiskört- vélyes, Laczkonya, Libaton, Oláhlápos, Oláh- láposbánya, Ploppis, Rákosfalva, Tőkés és Un- gurfalva és végül a máramarosvármegyei suga- tagi járáshoz tartozó Gyulafalva és Krácsfalu városok, illetőleg községek határában fekvő kincstári erdőbirtokon alkalmazott munkástagok felvételi és segélyezési ügyeinek elsőfokú ellátására terjed ki. CSARNOK. Őszi strófák. — Természetesen prózában. — Rövidülnek a napok, az esték hűvösek, a nap heve nem oly erős, a korzók tele vannak, a gavallér nyári ruháját becsapja, felöltőjét meg kiváltja, mind csalhatatlan jele annak, hogy : itt az ősz. Akik egy hónap előtt jöttek haza nyaralásukból, csak most mutatják magukat ismerőseik előtt és nagy garral, megfelelő (főleg az asszonyok) gesztusokkal és mimikákkal kisérve, ma- gyarázgatják, hogy hol nyaraltak és utókuráztak. Az utókura a szobában telt el, de azért röpködnek a levegőben a legnépszerűbb és legdrágább fürdőhelyek. Az asszonyok remek őszi kosztümjei, a selymek, csipkék, bársonyok, a virágos kertes és madárkongresszus és gyümölcskereskedéses női kalapok a ragyogó, szemkápráztató ékszerek, melyek utcák során, gummikerekükben, automobilokban, kávéházakban és vendéglőkbon, színházakban és lóversenyen láthatók, élénken dokumentálják, hogy idehaza van mindenki, megérkeztek a nyaralók, megérkezett az ősz. A megannyi fény és pompa, a tündöklés és ragyogás, a jól táplált, mólét termetek, a vidám arcok, a sugárzó szemek jólétet, lehetősséget, gazdagságot árulnak el, avagy szegénységet takargatnak. Hol is volna ilyen nagy városban, mint Budapest, nyomor, nélkülözés, mikor széliében, hosszában a városnak, mulatóhelyeken, szórakozási helyeken ott látható boldog-boldogtalan, tehát van pénz, sok pénz, bőven pénz, fölösleges pénz. És jajgatnak, siránkoznak a polgárok, hogy drága a lakás, a hús, a szén, a tej, a ruha és minden. A sok kabaré, mozgószinház, mulató, kávéház és vendéglő ellenben olcsó, talán pénzbe se kerül, azaz ki tudja, kinek a pénzébe kerül. És hitel sincs, váltóleszámítolás sincs és pénz — a fővárosiaknak ördögük van — az van, ennek kell lenni, ennek muszáj lenni. Hát a tényleges szegénység vájjon hol lehet? Tényleges szegénység nincs itt, mert a szegény is szégyenli, hogy szegény. Másrészt mindenki azt hiszi, vagy képzeli, hogy nálánál is vannak szegényebbek. Néhány dúsgazdag ember megengedhet magának egy és más luxust. Ez szemet szúr kevésbé tehetősebbeknek és utánozzák, majmolják és szórják a pénzt. A szerényebb viszonyok között lévők a valamicskével jobbmóduak nyomán akarnak haladni; igy mindenki többet költ, mint tehetségében áll és igy nincs is szegénység, csak — jajgatás. Ilyenkor, ősznek évadján kirukkol az emberiség; mutogatják magukat, társaságba járnak, hogy életjelt adjanak magukról. íme, itt volt a hires, a nagy, a kiváló Ca- rusto, a tenorista, ki csekély 12000 koronát kap egy fellépéséért és jótékonycélra ment a jövedelem, t. i. a szegény tüdőbetegek számára. A bevételből levonódik a sok kiadás és ami marad — talán a fele sem — azt kapták a tüdőbetegek, nem miattuk hívták meg Carusot, oh nem, hanem Carusot akarták hallani és az egésznek jótékonysági színezetet adnak. Természetesen a méregdrága helyek egytől-egyik elfoglalva vol - tak, ott volt mindenki, kinek pénze volt, és kinek volt pénze rá, habár nincs is. Mig ha tisztán a tüdőbetegek részére való adakozásra szólították volna fel az emberiséget, dehogy röpködtek volna a 200, 100, 50 koronák, amikbe egyes páholyok, erkélyülések, zsölyék kerültek. Mert azt is be kell vallani, hogy az emberek még csak Carusoért se törték majd annyira magukat, mint azért, hogy mondhassák ismerőseiknek, hogy ők is ott voltak Carusot hallgatni és csekély 200 koronájukba került ez a mulatság jegyek ára, az asszonynak direktte erre e célra készült toáletlje, a férfinek uj smokkingja, fiákker, borravaló, utána a legelső szállodában vacsora. Csekély 2000 korona. Másnap talán ők is elfogadnának 20, esetleg 10 korona adományt, hogy legyen ebédre. No, de a világnak róluk tudomást kell szerezni és ez a fő. Kürtös Dénes. 1907. Október 29. (3) Szerkesztői üzenetek. P. J Kányaháza. Rendben van. »Panaszos.« Minden jogos panasznak szívesen adunk helyet, ha az a közérdeknek szól és ha becsületet, erkölcsöt nem sért. Minthogy azonban beküldött cikke nemcsak személyes sértéseket, de közölhetetlen kifejezéseket. is tartaimaz, annak még a nyilttérben sem engedünk teret. Azt hisszük, hogy ilyen modorban egyetlen lap sem közli le felszólalását. Mit is mond az Arany ABC: »A rósz ember vétkét megvesd, de magát, mint I embert, szeresd !«
