Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-23 / 17. szám
17. szám. (2) 1907 Április 23. tisztelői, paptársai üdvözölni őt s részt venni nagy örömünnepében. Eljöttek Hehelein Károly prelátus kanonok Szatmárról, Soltész Imre arany- misés plébános (Kálmánd), Forgách János prépost- plébános (Munkács), Fedorosik Péter aranymisés (Barlafalu), Cziereizer Alajos aranymisés plébános (Mezőterem), Pály Ede kér. esperes Felsőbánya), Dimand Lajos ugocsai esperes (Turte- rebes), Lakatos Ottó gimn. hittanár (Nagybánya), Moldován Endre plébános (Fény), Szögyény Lajos plébános (Alsófernezely), Tahy Ábrahám plébános (Dobó-Ruszka Ungm.), Veszprémy Sándor (Nagysomkut), Bötsch Károly (Barlafalu), Szőke Béla (Nagybánya), Lengyel József (Cseh), Ékkel Lajos (Rónaszék), Szépi Béla (Láposbánya), Pil- lioh Ottó (Sárközujlak), Takács Károly (József- háza), Török Lajos (Csap), plébánosok; Koller Béla (Nágybánya), Székely Gyula (Szaniszló), Molnár Károly (Felsőbánya) káplánok, Török Lajos ny. v. főellenőr (Csap), Jaczkovics Béla állomásfőnök (Nagyberezna). Mikor az ünnepi harangszó a lelkipásztornak aranyáldozatára szólitóttá a hivő lelkeket, először az egyháztanács, mint a róm. kath. hitközség képviselője sietett a jubiláns elé, akit Ember Elemér dr. egyháztanácsos üdvözölt az őszinte tiszteletnek meleg hangján, Bárány Béla főbiró pedig a hivek emlékajándékát: egy szin- ezüst, aranyozott s aranynyal koszoruzott áldozati kelyhet nyújtott át az ünnepeknek, arra kérve őt, hogy ezen kehelyből mutassa be az Urnák aranyáldozatát. Megindult szavakkal köszönte meg az ünnepelt a hitközség hálájának és szeretetének eme kiváló megnyilatkozását. Ugyancsak szentmise előtt fogadta a jó lelkiatya, a kicsinyek kedvelője, az ártatlan gyermeki szivek hódolatát, az iskolás gyermekek nevében Fejes Márton és Székely Giziké kedves, valóban megható köszöntéseit. Az istentisztelet megkezdése előtt a nagyszámú papság egyházi díszbe öltözve indult a templomból a plébánia felé, hogy ünnepélyes pro- cessióval vezessék az aranymisést a templomba, mely e napon fenyőgirlantokkal, virágokkal di- szesen fel volt ékesítve. Soltész Imre aranymisés néhány benső, megindító szóval felhívta a jubilánst, hogy jöjjön, mutassa be aranyáldozatát, mire harangzúgás közben megindult a menet a főajtón át a templomba. Hehelein Károly és Soltész Imre, mint manuduktorok — mindketten földiéi s ifjúkori barátai — vezették az ünnepeltet az oltár elé, hol Pály Ede és Diamand Lajos esperesek, Szögyény Lajos, Takács Károly, Török Lajos lelkészek, Koller Béla, Székely Gyula és Molnár Károly káplánok segédkezése mellett kezdetét vette a lélekemelő Istentisztelet. A jubilánsnak meghatottságtól reszkető hangján felhangzott az ünnepélyes Te Deum, majd rá- zendült a »Téged Isten dicsérünk« magasztos hálaéneke, mely minden szivet meginditott, fölemelt az Ur trónusa elé s az ünneplő főpappal együtt áldottuk, magasztaltuk az Urat jóságáért, hogy ezt a nagy napot megérnie engedte s 50 esztendőnek sok kegyelmeiért. Mise közben szószékre lépett a nagysomkuti plébános, Veszprémy Sándor s az ő méltóságos, de az érzelmek sze— Me . . . me . . . megnyerte ? kérdé Antalfi. — S igy Aladárt boldog vőlegényemnek nevezhetem, — szólt Emilia. — Nem úgy van az! — szólt Antalfi, s szekrényét felnyitva, egy pénztárcát vett elő.' — Aladár 1... Ön kötelességének szépen megfelelt 1... S hogy is tételezhettem volna fel az ellenkezőt olyan hires ügyvédről, aminő ön! . . . Szentesi barátom!... Fáradságát megjutalmazni kötelességem, fogadja e pénztárcát, amely az illő jutalmat tartalmazza! Aladár kezébe vette a pénztárcát, s aztán merően Antalfi ur szeme közé tekintett, majd meg hirtelen zavarba jött s őrült hangon ezeket mondta: — Hahahal .. . Csengő pénzzel akartok tévútra vezetni?! Nem, hisz élet, az élet is pénz, amelylyel az ember a halálnak fizeti... Emilia!... Te is hűtlen vagy ! . . . Igen, hűtlen, mint a falevél, mely őszszel lehull az ágról! . . . Avagy levél vagyok én, s te rajtam elosztó harmat ? . . . Mit kacagtok ? . . . Könnyezzetek ! . .. Látjátok!. .. Ott, ott viszik őt!. .. Hah! ... Így vigyetek engem is ki, s majd akkor kacagjatok, mikor én nem hallom! Aladár a pamlagra rogyott. — Megváltóm! Őrjöng,—szólt magánkívül Antalfi ur, s most kezdett ám szivében a lelkiismeret fészkelődni. Emilia, bocsáss meg ! Én ástam el boldogságtokat! — Atyám! . . . s az atya és leánya ölelve tartották egymást. Nos!... szólt némulva, feleszmélve, s látszólag fájdalommal Aladár, — letéptétek a virágot? Inkább szivemet téptétek volna ki! Az már elhervadt, de a virág még virult volna ! (Vége következik.) SZINÉRVÁRALJA rint változatos hangján, a szívnek bensősegé- vel a meggyőződésnek erejével, az ékesszólásnak legékesebb virágaival, a lelkesedésnek gyújtó tü- zével beszélt az igaz keresztény jellemről, melynek példáját látja az ünnepeltben s nagy jutalmát a mai ünnepben. Mig a papságtól körülvett, aranydiszben ragyogó oltárnál a magasztos szertartások végbementét, fönn a kóruson Szőke Béla, Ékkel Lajos lelkészek s Lang Viktor kántor-tanitó gyönyörű orgonajátékai s a lelkek mélyreható solő- és duett-énekei emelték a sziveket Istenhez. Szentmise végén előbb a papság, aztán a hivek fogadták áldását azon kezeknek, melyek félszázad alatt oly sok áldást, kegyelmet osztogattak. Áldás után ismét harangzúgás közt indult a menet vissza a plébániára, hol a többi tisztelgő küldöttségek fogadása vette kezdetét. A kerületi papságot Pály Ede esperes vezette a jubiláns elé s üdvözlő szavak közt nyújtotta át a kerületi papság ajándékát: egy díszes misekönyvet. A gör. kath. hitközség üdvözletét Berinde Elek helyb. lelkész tolmácsolta. A közigazgatási hatóság nevében Bay Miklós fő zolgabiró, a községi képviselet nevében Bárány Béla főbiró fejezték ki jó- kivánataikat. Majd a volt káplánok jelentek még feledhetetlen, kedves emlékű főnökük előtt s Lengyel József csekei plébános üdvözlő szavai után átnyújtották kedves ajándékukat: díszes keretben egybeállitott arcképeiket. Tisztelgett még a kath. legényegylet s az izr. hitközség küldöttsége. Ezután a helybeli állami elemi iskola gondnoksága és az óvoda felügyelő-bizottsága részéről nagybányai Nagy Lajos elnöknek a következő hazafias érzéssel tett üdvözletét fogadta: Nagyságos és főtisztelendő főesperes-plebá- nos ur 1 A szinérváraljai állami elemi iskola gondnoksága, és az állami óvoda felügyelő-bizottsága részéről fogadja általam a legőszintébb szívből jövő üdvözletünket és jószerencse kivánatainkat a mai nagy jelentőségű évfordulója alkalmából! — egyben kívánjuk, hogy a mindnyájunk sorsát bölcsen intéző isteni gondviselés adjon nagyságodnak hosszantartó életet, erőt, egészséget, hogy a magyar nemzeti cultura és hazai nevelés terén az államiskola és óvoda gondozásában elfoglalt tevékeny missióját, — magyar hazánk fel- virágozására és mindnyájunk örömére, még számos éveken át, állandó jó egészségben betölthesse, Isten éltesse — szívből kívánjuk — ad multos annos! Ezután Irinyi Sándor igazgató-tanitó, a tanitótestület részéről üdvözölte, melyek után az ünnepelt hangsúlyozva az elemi oktatás és óvodakezelés terén a kitartó együttes működés szükségességét — és az ebből következő eredmény elmaradhatlanságát: az ezen részről jött szívélyes üdvözlésekért meghatottan nyilvánított köszönetét. Az ünuepnek méltó befejezése volt a negyven teritékü diszlakoma, melyen a papság és a helybeli közönség köréből valóban díszes lársa- ság koszoruzta az ünnepelt házigazdának vendég- szerető asztalát. A lakomát emlékezetessé tette nemcsak a minden jóval gazdagon betöltött asztal, hanem a szebbnél-szebb felköszöntők egész sorozata. Először Pály esperes olvasta fel Boro- misza Tibor püspöknek meleghangú, atyai jósággal, szeretettel teljes üdvözlő sorait, melyekért a hitközség táviratilag mondott köszönetét a kegyes főpásztornak. Aztán a jubiláns emelkedett szólásra. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az egyház fejéről, az egyházmegye püspökéről, az édes magyar hazáról s apostoli királyáról, szeretettel köszöntötte az Ur oltáránál vezetőit és minden vendégeit. Hehelein Károly, Soltész Imre manuduktorok viszont a jubilánsra emelték poharukat. Ugyancsak őt köszöntötték Pály Ede a kér. papság, Diamand Lajos az ugocsai papság nevében. Tahy Ábrahám az ungiak, Ember Elemér dr. a hitközség, Lengyel József a volt káplánok nevében, Berinde Elek az ünnepnek ékesszavu szónokát s a hitközségnek szomorú családi körülményei miatt távollevő gondnokát: Fényes Bélát éltette. Majd Forgách János, Moldován Endre, Veszprémy Sándor és még számosak ajkairól és szivéből hangzottak a köszöntések. Gerber Ödön a régmúltnak jóizü emlékeivel derítette fel a társaságot. Közben Veszprémy Sándor az özönnel érkező üdvözleteket, táviratokat olvasta fel. Ezek közül megemlítjük a következőket: A helybeli ref. hitközség s az izr. hitközség üdvözlő irata. Táviratban küldték üdvözletüket: Firczák Gyula püspök (Ungvár), a báró Perényi-család (Nagyszőlős), Kádár Ambrus, Lessenyey Ferencz kanonokok (Szatmár), Földes Béla képviselő (Budapest), Müller Károly apát (Sziget), Benkő József apát, Fibiger Sándor dr. hittanár (Ungvár), Hámon József püsp. titkár (Szatmár, Orosz Alajos gimn. tanár (Szatmár), Kosztra Ignácz esperes a nagykárolyi kerület nevében (Gsomaköz), Szeőke Bálint és Böszörményi Zsigmond (Aranyos-Med- gyes), Svaiczer István (Deés), Schubert Géza (Nagyhocskó), Fialkovszky József (Ungvár), Ter- nyei Béla (Tiszaujlak), Bohus János (Kraszna- béltek), Zahoray Pál (Nagyszőllős), Köncs László (Nevetlen falu), dr. Buday Sándor (Gyertyánliget) plébánosok, Csató József nevelő (Budapest), Pilcz Ede káplán (Sziget), Székely Sándor törvényszéki biró (Nyíregyháza), Velyáczky Gyula táblabiró, Jaczkovics Gyula törvsz. aljegyző (Nagyvárad). Levélben küldötték üdvözletüket Hampel János c. kananok (Ungvár), Brázay János aranymisés plébános (Mező-Petri), Mandy Árpád huszárfőhadnagy, Mandiu János plébános (Kőrösmező), Budanovics család (Debrecen), Dr. Csókás Vidor (Budapest) és még igpn számosán. Úgy az ünne- peltre, mint az ünneplő közönségre nézve feledhetetlen, kedves emlékű nap lesz mindenkor ez aranymise ünnepe. Fejezzük be e sorokat az egyik üdvözlő táviratnak szép szövegével: Fas-egész- séget az ezüst hajú arany misésnek s a tisztelet, szeretet melegében váljék az arany gyémánttá, A hét története. — Fővárosi levél. — (A helyzet. — Üzembeszüntetés rezisztencia miatt. — Gyilkosság Nagyváradon. — Rablógyilkossággal vádolt villamos vasúti kocsivezető. — Savanyu Jóska öngyilkos lett. — A lekvár felrobbanása ellen.) A képviselőház e héten nehány igen izgalmas ülést tartott. Vajda Sándor oláh nemzetiségi képviselő alattomos módon oly vers-idézeteket csempészett az országgyűlési naplóba, melyek méltán felháborították az egész magyar közvéleményt és a képviselőket. Emiatt aztán kérdőre vonták Vajdát, akinek mentegetőzése nem elégítette ki a többséget és ezért jegyzőkönyvi megrovásban részesítették, zárt ülésen pedig igen melegen ajánlották Vajdának, hogy képviselői mandátumáról mondjon le. — A kiegyezési tárgyalások dolgában még forduló ponthoz nem értek. Annyi immár bizonyos, hogy a hosszúlejáratú kiegyezés terve végleg megbukott. Úgy hallatszik, hogy a döntő tárgyalások néhány nap múlva lesznek Budapesten. A vasutasok elégületlenségének e'ső következménye a brassó—hosszufalusi vasúton mutatkozott. E vasút alkalmazottai helyzetük kedvezőtlen volta miatt több hete folytattak passzív rezisztenciát, még pedig oly mérvben, hogy az üzletvezetőség kénytelen volta forgalmat a brassó- hosszufalusi vonalon beszüntetni, valamint Brassó városában a motorközlekedést. Nagyváradon nyílt utczán Jámbor Sándor törvényszéki írnokot meggyilkolták. A gyanú Szabó Jenő bírósági végrehajtóra hárult, kit le is tartóztattak. Csak nehány nap után jelentkezett Békéssy Jenő ügyvédjelölt, előadván, hogy Jámbort Hevessy Ákos kolozsvári akadémiai hallgató ölte meg. Természetesen azonnal szabadlábra helyezték Szabót és letartóztatták Hevessyt, ki ellen megindították a vizsgálatot. Egy másik gyilkosság is keltett nagyobb feltűnést. Bordáss Antal a közúti villamos vasút kocsivezetője Bölcske mellett a minap rablógyilkosságot kövi tett el. A bűnjelek legalább ellene vallanak. Bordásst egy újpesti villamos vasúti kocsin elfogták. A lakásán tartott házkutatás alkalmával megtalálták az elrabolt holmit: egy sonkát: Bordáss tagadja a gyilkosságot. A betyárkorszak egyik leghirhedtebb, legrettegettebb hőse, Savanyu Jóska, a váci fegy- háznak huszonkét éven át volt lakója, főbelőtte magát és meghalt. Abban a megyében érte utói tragikus végzete, amelynek hosszú éveken át valóságos réme, utóbb üldözött vadja volt. Öngyilkosságának oka gyógyíthatatlan betegsége volt. Bizonyítja ezt az az irás is, melyet hátrahagyott: »Nem bírom már tovább a nagy fájdalmakat!« Mulatságos históriát jelentenek Brünnből, Morvaország fővárosából. A vasúti állomásra egy vaggon lőpor érkezett a tehervonattal. A lőporos kocsit kikapcsolták a többi kocsi közül és külön vágányra tolatták, egyben pedig értesítették a brünni térparancsnokságot a lőpor megérkezéséről. Azonnal kivonult a vasúti állomásra egy hadnagy hat emberrel és a kijelölt teherkocsit szigorú őrizet alá vették az éjen át. Másnap a térparancsnokság szekerészeket küldött a lőpor átvételére. Amikor kinyitották a kocsit, a mellette állók hangos nevetésre fakadtak. A hordóban ugyanis nem volt lőpor, hanem — lekvár. Megtalálták azután a lőporos kocsit is, amely őrizetlenül és minden baj nélkül húzódott meg egész éjjel a többi teherkocsi sorában HÍREK. Esküvő Mikó Lajos, járásbirósági hivatalnok e hó 20-án esküdött örök hűséget Rák Ilonkának. Uj tanítók Nagybányán. A minisztérium a nagybányai áll. elemi iskolához f év szeptembertől kezdve hat uj tanítót engedélyezett.
