Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-23 / 17. szám

17. szám. (2) 1907 Április 23. tisztelői, paptársai üdvözölni őt s részt venni nagy örömünnepében. Eljöttek Hehelein Károly prelátus kanonok Szatmárról, Soltész Imre arany- misés plébános (Kálmánd), Forgách János prépost- plébános (Munkács), Fedorosik Péter aranymisés (Barlafalu), Cziereizer Alajos aranymisés plébá­nos (Mezőterem), Pály Ede kér. esperes Felső­bánya), Dimand Lajos ugocsai esperes (Turte- rebes), Lakatos Ottó gimn. hittanár (Nagybánya), Moldován Endre plébános (Fény), Szögyény La­jos plébános (Alsófernezely), Tahy Ábrahám plé­bános (Dobó-Ruszka Ungm.), Veszprémy Sándor (Nagysomkut), Bötsch Károly (Barlafalu), Szőke Béla (Nagybánya), Lengyel József (Cseh), Ékkel Lajos (Rónaszék), Szépi Béla (Láposbánya), Pil- lioh Ottó (Sárközujlak), Takács Károly (József- háza), Török Lajos (Csap), plébánosok; Koller Béla (Nágybánya), Székely Gyula (Szaniszló), Molnár Károly (Felsőbánya) káplánok, Török Lajos ny. v. főellenőr (Csap), Jaczkovics Béla állomásfőnök (Nagyberezna). Mikor az ünnepi harangszó a lelkipásztor­nak aranyáldozatára szólitóttá a hivő lelkeket, először az egyháztanács, mint a róm. kath. hit­község képviselője sietett a jubiláns elé, akit Ember Elemér dr. egyháztanácsos üdvözölt az őszinte tiszteletnek meleg hangján, Bárány Béla főbiró pedig a hivek emlékajándékát: egy szin- ezüst, aranyozott s aranynyal koszoruzott áldo­zati kelyhet nyújtott át az ünnepeknek, arra kérve őt, hogy ezen kehelyből mutassa be az Urnák aranyáldozatát. Megindult szavakkal kö­szönte meg az ünnepelt a hitközség hálájának és szeretetének eme kiváló megnyilatkozását. Ugyancsak szentmise előtt fogadta a jó lelkiatya, a kicsinyek kedvelője, az ártatlan gyermeki szi­vek hódolatát, az iskolás gyermekek nevében Fejes Márton és Székely Giziké kedves, valóban megható köszöntéseit. Az istentisztelet megkezdése előtt a nagy­számú papság egyházi díszbe öltözve indult a templomból a plébánia felé, hogy ünnepélyes pro- cessióval vezessék az aranymisést a templomba, mely e napon fenyőgirlantokkal, virágokkal di- szesen fel volt ékesítve. Soltész Imre aranymi­sés néhány benső, megindító szóval felhívta a jubilánst, hogy jöjjön, mutassa be aranyáldoza­tát, mire harangzúgás közben megindult a menet a főajtón át a templomba. Hehelein Károly és Soltész Imre, mint manuduktorok — mindketten földiéi s ifjúkori barátai — vezették az ünne­peltet az oltár elé, hol Pály Ede és Diamand Lajos esperesek, Szögyény Lajos, Takács Károly, Török Lajos lelkészek, Koller Béla, Székely Gyula és Molnár Károly káplánok segédkezése mellett kezdetét vette a lélekemelő Istentisztelet. A jubilánsnak meghatottságtól reszkető hangján felhangzott az ünnepélyes Te Deum, majd rá- zendült a »Téged Isten dicsérünk« magasztos hálaéneke, mely minden szivet meginditott, föl­emelt az Ur trónusa elé s az ünneplő főpappal együtt áldottuk, magasztaltuk az Urat jóságáért, hogy ezt a nagy napot megérnie engedte s 50 esztendőnek sok kegyelmeiért. Mise közben szó­székre lépett a nagysomkuti plébános, Veszprémy Sándor s az ő méltóságos, de az érzelmek sze­— Me . . . me . . . megnyerte ? kérdé Antalfi. — S igy Aladárt boldog vőlegényemnek ne­vezhetem, — szólt Emilia. — Nem úgy van az! — szólt Antalfi, s szekrényét felnyitva, egy pénztárcát vett elő.' — Aladár 1... Ön kötelességének szépen megfelelt 1... S hogy is tételezhettem volna fel az ellenkezőt olyan hires ügyvédről, aminő ön! . . . Szentesi barátom!... Fáradságát megjutalmazni köteles­ségem, fogadja e pénztárcát, amely az illő jutal­mat tartalmazza! Aladár kezébe vette a pénztárcát, s aztán merően Antalfi ur szeme közé tekintett, majd meg hirtelen zavarba jött s őrült hangon ezeket mondta: — Hahahal .. . Csengő pénzzel akartok tév­útra vezetni?! Nem, hisz élet, az élet is pénz, amelylyel az ember a halálnak fizeti... Emi­lia!... Te is hűtlen vagy ! . . . Igen, hűtlen, mint a falevél, mely őszszel lehull az ágról! . . . Avagy levél vagyok én, s te rajtam elosztó harmat ? . . . Mit kacagtok ? . . . Könnyezzetek ! . .. Látjátok!. .. Ott, ott viszik őt!. .. Hah! ... Így vigyetek en­gem is ki, s majd akkor kacagjatok, mikor én nem hallom! Aladár a pamlagra rogyott. — Megváltóm! Őrjöng,—szólt magánkívül Antalfi ur, s most kezdett ám szivében a lelki­ismeret fészkelődni. Emilia, bocsáss meg ! Én ás­tam el boldogságtokat! — Atyám! . . . s az atya és leánya ölelve tartották egymást. Nos!... szólt némulva, feleszmélve, s lát­szólag fájdalommal Aladár, — letéptétek a virá­got? Inkább szivemet téptétek volna ki! Az már elhervadt, de a virág még virult volna ! (Vége következik.) SZINÉRVÁRALJA rint változatos hangján, a szívnek bensősegé- vel a meggyőződésnek erejével, az ékesszólásnak legékesebb virágaival, a lelkesedésnek gyújtó tü- zével beszélt az igaz keresztény jellemről, mely­nek példáját látja az ünnepeltben s nagy jutal­mát a mai ünnepben. Mig a papságtól körülvett, aranydiszben ragyogó oltárnál a magasztos szer­tartások végbementét, fönn a kóruson Szőke Béla, Ékkel Lajos lelkészek s Lang Viktor kántor-tanitó gyönyörű orgonajátékai s a lelkek mélyreható solő- és duett-énekei emelték a szi­veket Istenhez. Szentmise végén előbb a papság, aztán a hivek fogadták áldását azon kezeknek, melyek félszázad alatt oly sok áldást, kegyelmet osztogattak. Áldás után ismét harangzúgás közt indult a menet vissza a plébániára, hol a többi tisztelgő küldöttségek fogadása vette kezdetét. A kerületi papságot Pály Ede esperes vezette a jubiláns elé s üdvözlő szavak közt nyújtotta át a kerületi papság ajándékát: egy díszes misekönyvet. A gör. kath. hitközség üdvözletét Berinde Elek helyb. lelkész tolmácsolta. A közigazgatási hatóság nevé­ben Bay Miklós fő zolgabiró, a községi képvise­let nevében Bárány Béla főbiró fejezték ki jó- kivánataikat. Majd a volt káplánok jelentek még feledhetetlen, kedves emlékű főnökük előtt s Lengyel József csekei plébános üdvözlő szavai után átnyújtották kedves ajándékukat: díszes ke­retben egybeállitott arcképeiket. Tisztelgett még a kath. legényegylet s az izr. hitközség kül­döttsége. Ezután a helybeli állami elemi iskola gond­noksága és az óvoda felügyelő-bizottsága részé­ről nagybányai Nagy Lajos elnöknek a követ­kező hazafias érzéssel tett üdvözletét fogadta: Nagyságos és főtisztelendő főesperes-plebá- nos ur 1 A szinérváraljai állami elemi iskola gond­noksága, és az állami óvoda felügyelő-bizottsága részéről fogadja általam a legőszintébb szívből jövő üdvözletünket és jószerencse kivánatainkat a mai nagy jelentőségű évfordulója alkalmából! — egyben kívánjuk, hogy a mindnyájunk sorsát bölcsen intéző isteni gondviselés adjon nagysá­godnak hosszantartó életet, erőt, egészséget, hogy a magyar nemzeti cultura és hazai nevelés te­rén az államiskola és óvoda gondozásában elfog­lalt tevékeny missióját, — magyar hazánk fel- virágozására és mindnyájunk örömére, még szá­mos éveken át, állandó jó egészségben betölt­hesse, Isten éltesse — szívből kívánjuk — ad multos annos! Ezután Irinyi Sándor igazgató-tanitó, a tanitótestület részéről üdvözölte, melyek után az ünnepelt hangsúlyozva az elemi oktatás és óvoda­kezelés terén a kitartó együttes működés szük­ségességét — és az ebből következő eredmény elmaradhatlanságát: az ezen részről jött szívélyes üdvözlésekért meghatottan nyilvánított köszönetét. Az ünuepnek méltó befejezése volt a negy­ven teritékü diszlakoma, melyen a papság és a helybeli közönség köréből valóban díszes lársa- ság koszoruzta az ünnepelt házigazdának vendég- szerető asztalát. A lakomát emlékezetessé tette nemcsak a minden jóval gazdagon betöltött asz­tal, hanem a szebbnél-szebb felköszöntők egész sorozata. Először Pály esperes olvasta fel Boro- misza Tibor püspöknek meleghangú, atyai jóság­gal, szeretettel teljes üdvözlő sorait, melyekért a hitközség táviratilag mondott köszönetét a kegyes főpásztornak. Aztán a jubiláns emelkedett szó­lásra. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az egyház fejéről, az egyházmegye püspökéről, az édes magyar hazáról s apostoli királyáról, szere­tettel köszöntötte az Ur oltáránál vezetőit és minden vendégeit. Hehelein Károly, Soltész Imre manuduktorok viszont a jubilánsra emelték po­harukat. Ugyancsak őt köszöntötték Pály Ede a kér. papság, Diamand Lajos az ugocsai pap­ság nevében. Tahy Ábrahám az ungiak, Ember Elemér dr. a hitközség, Lengyel József a volt káplánok nevében, Berinde Elek az ünnepnek ékesszavu szónokát s a hitközségnek szomorú családi körülményei miatt távollevő gondnokát: Fényes Bélát éltette. Majd Forgách János, Mol­dován Endre, Veszprémy Sándor és még szá­mosak ajkairól és szivéből hangzottak a köszön­tések. Gerber Ödön a régmúltnak jóizü emlékei­vel derítette fel a társaságot. Közben Veszprémy Sándor az özönnel ér­kező üdvözleteket, táviratokat olvasta fel. Ezek közül megemlítjük a következőket: A helybeli ref. hitközség s az izr. hitközség üdvözlő irata. Táviratban küldték üdvözletüket: Firczák Gyula püspök (Ungvár), a báró Perényi-család (Nagy­szőlős), Kádár Ambrus, Lessenyey Ferencz ka­nonokok (Szatmár), Földes Béla képviselő (Buda­pest), Müller Károly apát (Sziget), Benkő József apát, Fibiger Sándor dr. hittanár (Ungvár), Há­mon József püsp. titkár (Szatmár, Orosz Alajos gimn. tanár (Szatmár), Kosztra Ignácz esperes a nagykárolyi kerület nevében (Gsomaköz), Szeőke Bálint és Böszörményi Zsigmond (Aranyos-Med- gyes), Svaiczer István (Deés), Schubert Géza (Nagyhocskó), Fialkovszky József (Ungvár), Ter- nyei Béla (Tiszaujlak), Bohus János (Kraszna- béltek), Zahoray Pál (Nagyszőllős), Köncs László (Nevetlen falu), dr. Buday Sándor (Gyertyánliget) plébánosok, Csató József nevelő (Budapest), Pilcz Ede káplán (Sziget), Székely Sándor törvényszéki biró (Nyíregyháza), Velyáczky Gyula táblabiró, Jaczkovics Gyula törvsz. aljegyző (Nagyvárad). Levélben küldötték üdvözletüket Hampel János c. kananok (Ungvár), Brázay János aranymisés plébános (Mező-Petri), Mandy Árpád huszárfő­hadnagy, Mandiu János plébános (Kőrösmező), Budanovics család (Debrecen), Dr. Csókás Vidor (Budapest) és még igpn számosán. Úgy az ünne- peltre, mint az ünneplő közönségre nézve feled­hetetlen, kedves emlékű nap lesz mindenkor ez aranymise ünnepe. Fejezzük be e sorokat az egyik üdvözlő táviratnak szép szövegével: Fas-egész- séget az ezüst hajú arany misésnek s a tisztelet, szeretet melegében váljék az arany gyémánttá, A hét története. — Fővárosi levél. — (A helyzet. — Üzembeszüntetés rezisztencia miatt. — Gyilkosság Nagyváradon. — Rablógyilkossággal vádolt villamos vasúti kocsivezető. — Savanyu Jóska öngyil­kos lett. — A lekvár felrobbanása ellen.) A képviselőház e héten nehány igen izgal­mas ülést tartott. Vajda Sándor oláh nemzetiségi képviselő alattomos módon oly vers-idézeteket csempészett az országgyűlési naplóba, melyek méltán felháborították az egész magyar közvéle­ményt és a képviselőket. Emiatt aztán kérdőre vonták Vajdát, akinek mentegetőzése nem elé­gítette ki a többséget és ezért jegyzőkönyvi meg­rovásban részesítették, zárt ülésen pedig igen melegen ajánlották Vajdának, hogy képviselői mandátumáról mondjon le. — A kiegyezési tár­gyalások dolgában még forduló ponthoz nem értek. Annyi immár bizonyos, hogy a hosszúlejáratú kiegyezés terve végleg megbukott. Úgy hallatszik, hogy a döntő tárgyalások néhány nap múlva lesz­nek Budapesten. A vasutasok elégületlenségének e'ső követ­kezménye a brassó—hosszufalusi vasúton mu­tatkozott. E vasút alkalmazottai helyzetük ked­vezőtlen volta miatt több hete folytattak passzív rezisztenciát, még pedig oly mérvben, hogy az üzletvezetőség kénytelen volta forgalmat a brassó- hosszufalusi vonalon beszüntetni, valamint Brassó városában a motorközlekedést. Nagyváradon nyílt utczán Jámbor Sándor törvényszéki írnokot meggyilkolták. A gyanú Szabó Jenő bírósági végrehajtóra hárult, kit le is tartóztattak. Csak nehány nap után jelentke­zett Békéssy Jenő ügyvédjelölt, előadván, hogy Jámbort Hevessy Ákos kolozsvári akadémiai hall­gató ölte meg. Természetesen azonnal szabadlábra helyezték Szabót és letartóztatták Hevessyt, ki ellen megindították a vizsgálatot. Egy másik gyilkosság is keltett nagyobb fel­tűnést. Bordáss Antal a közúti villamos vasút kocsivezetője Bölcske mellett a minap rablógyil­kosságot kövi tett el. A bűnjelek legalább ellene vallanak. Bordásst egy újpesti villamos vasúti kocsin elfogták. A lakásán tartott házkutatás al­kalmával megtalálták az elrabolt holmit: egy sonkát: Bordáss tagadja a gyilkosságot. A betyárkorszak egyik leghirhedtebb, leg­rettegettebb hőse, Savanyu Jóska, a váci fegy- háznak huszonkét éven át volt lakója, főbelőtte magát és meghalt. Abban a megyében érte utói tragikus végzete, amelynek hosszú éveken át va­lóságos réme, utóbb üldözött vadja volt. Öngyil­kosságának oka gyógyíthatatlan betegsége volt. Bizonyítja ezt az az irás is, melyet hátrahagyott: »Nem bírom már tovább a nagy fájdalmakat!« Mulatságos históriát jelentenek Brünnből, Morvaország fővárosából. A vasúti állomásra egy vaggon lőpor érkezett a tehervonattal. A lőporos kocsit kikapcsolták a többi kocsi közül és külön vágányra tolatták, egyben pedig értesítették a brünni térparancsnokságot a lőpor megérkezéséről. Azonnal kivonult a vasúti állomásra egy hadnagy hat emberrel és a kijelölt teherkocsit szigorú őrizet alá vették az éjen át. Másnap a térpa­rancsnokság szekerészeket küldött a lőpor átvé­telére. Amikor kinyitották a kocsit, a mellette állók hangos nevetésre fakadtak. A hordóban ugyanis nem volt lőpor, hanem — lekvár. Meg­találták azután a lőporos kocsit is, amely őrizet­lenül és minden baj nélkül húzódott meg egész éjjel a többi teherkocsi sorában HÍREK. Esküvő Mikó Lajos, járásbirósági hivatalnok e hó 20-án esküdött örök hűséget Rák Ilonkának. Uj tanítók Nagybányán. A minisztérium a nagybányai áll. elemi iskolához f év szeptember­től kezdve hat uj tanítót engedélyezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom