Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-21 / 21. szám
(2) 1907 Május 19. 21. szám. SZINÉR VÁRALJA mat sürgősen a tek. képviselőtestület elé terjeszteni. Különösen pedig azért, mert látom azt, hogy erre vonatkozólag községünkben semmi intézkedés sem történik, minden a szerencsére, a véletlenre van bízva s csakugyan az isteni gondviselés különös kegyelme, hogy eddig is a magunk súlyos kárán nem kényszeritetlünk az okulásra. Pedig egy kis gondossággal, előrelátással a következményeiben végzetes dolgot akadályozhatunk meg s mindnyájunknak tehetünk e fontos közérdekben szolgálatot. Azt hiszem, hogy nincs senki közlünk, ki ne tudná, mily izgalom még csak nézni is azt, hogy a már előfordult tüzeseteknél mily kapkodás, fejetlenség uralkodott; senki sincs, ki a fecskendővel bánni tudna, a csöveket összeálli- lani s vezetni tudná. (A mi fecskendőnkkel még üváry Ferenc sem tudna bánni, mert azzal csak elbánni lehet. Szerk.) Különösen pedig a községi elöljáróság figyelmét óhajtom felhívni arra vonatkozólag, hogy a csövek jókarban tartásáról gondoskodjék legalább ilyenkor, a nyári hónapok alatt. Hetenkint egyszer vízzel leültesse meg s a lyukas helyeken igazillassa ki. Ügyeljen arra, hogy a hordók állandóan vízzel telve álljanak; főleg pedig, hogy a községben a tűzrendészed szabályok szigorúan végrehajtatnak-e? Az ezekben megindokolt s a feutirt, különösen pedig a községre nézve igen csekély anyagi befektetéssel járó indítványomat a lek. képviselő- testületnek elfogadásra ajánlva vagyok teljes tisztelettel Losonczy Oyula, képviselőtestületi tag. * Mindenesetre nagy rokonszenvvel fogadjuk Losonczy Gyula indítványát s azt indokaiban ezer örömmel tesszük magunkévá; de a kivitelre nézve nem szabad helyeselnünk Losonczy félve takarékoskodó álláspontját. Hisszük, hogy Losonczy maga is másképen gondolta a kivitelt, de — mint városatyának, — számolni kellett a numerusokkal, az anyagiakkal. Tény, hogy a tűzrendészet terén talán az egész országban mi állunk a legutolsó helyen aránylag, Tény. hogy a gyökeres intézkedés elodázhattam Minthogy pedig egy ily nagy község tűzrendészete másként, mint rendszeres tűzoltó- egyesület utján meg nem oldható, mi csak az iránt provokálnánk határozatot, hogy ez a tűzoltó-egyesület önkéntesekből, vagy kötelezettekből szerveztessék-e, magától értetődvén, hogy mindkettő költségeit a község viseli. Azok a községi rendőrök, akik tulajdon- képen nem is rendőrök, napokig, hetekig maradnak a község szolgálatában s egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy a tüzfecskendő az ő kezelésökre bizassék. Azt is különösnek találjuk, hogy a tüzeseteknél az u. n. rendőrök ügveljenek fel a vedrekre s azok használatára. Minden mentési eszköz a tűzoltóság rendelkezése és felügyelete alá bocsátandó. Ez az egyesület, mint külön mentési szakasz, teljesen függetlenül jár el, mulasztásaiért falelős lévén. Ezek különben részletkérdések, mik kölcsönös jóakarattal, a célnak megfelelően elínléz- hetők; de a lényeg, a tűzoltó egyesület szervezése már most kimondadó s elvben el kell fo- ] gadni a költségek viselését. Az egyesület szervezésére bizottságot kell kiküldeni, mely legkö- I zelebb megteszi javaslatait a képviselőtestületnek. Legyen bármiként, a tűzrendészet elodázhat lan kérdés és nekünk jobb valami, mint semmi. Népoktatás és általános választói jog. A máskor csendes főrendiházban különös változások történtek. Érdekes, magas színvonalon álló viták folynak a népoktatási törvényjavaslatnál és a főrendek nem csak szavaznak, hanem i beszélnek. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk Sa- massa József, egri értek hatalmas szónoklatának, mert az agg főpap nem tisztán vallási szempont- ■ ból mérlegelte a tanítókról szóló javaslatot, ha nem elsőbben is a magyar kultúra, a nép, a 1 nemzet jóvoltának szempontjából. Hangoztatta az érsek, hogy szaporítani kell az iskolákat, javítani kell a tanítóság helyzetén és az igy szaporított iskolák tetemesen hozzájárulnak a nép neveléshez és következéskép lehetővé válik oly népréteg kialakulása, mely minden tekintetben értelmes és megérett arra, hogy szavazati joga legyen. Tehát okosan kapcsolta össze Samassa az általános választói jogot a népoktatással. A választói jognak, ennek kiterjesztésének alapja kétség kívül a népoktatásban rejlik. A tanítók helyzetének javítása első sorban, hogy testeslül- lelkeslül megfelelni tudjanak magasztos, szent hivatásuknak, hogy valóban kioktassák a jövő nemzedéket a szépre, jóra. főleg pedig igaz hazafiságra. Azután következik a népiskolák fokozatos szaporítása, hogy lassacskán e hazában mindenki tudjon Írni, olvasni, e hazának minden fia legyen értelmes, tanult, bármily munkát is végez. így aztán teljes egészében, meglehet valósítani az általános választói jogot. Mindeneseire az általános választói jog megvalósításánál amúgy is latba veszik ezen pontozatokat, amúgy is irni-olvasáshoz lesz kötve és a hazafiatlan, izgató elemeket kizárják e jog gyakorlása alól. Bármiként is lesz, egy bizonyos, az általános választói jog megválasztása egyre késik, egyre tolódik, holott már időszerű volna ennek letár- gyalása, a mi nálunk valószínűleg nem lesz sima lefolyású és nem megy majd oly gyorsan, mint odaát Ausztriában. Közben meg a közoktatásügyi kormánynak hazafias kötelessége legyen a népoktatás ügyét a leghathatósabban felkarolni, az igazán hazafiasán érző és gondolkodó tanítók, -anyagi helyzetét szanálni, hogy révükön olyan választó- polgárok kerüljenek ki, kik csak hazát és nemzetet ismernek, kik nem rontják meg a tömegeket, de kiket nem is lehet majd megtéveszteni észre, hogy fél szemére kancsal és örökösen szipog, mintha lubákolna ? Igazán nem tudom elképzelni, hogy olyan szemfüles férfi, mint ön is édes Endre, mindezt hogy tudta figyelmen kívül hagyni . . . Szegény Baby »baronessze.« terád ugyan rád rakták a szépség és bölcsesség minden kellékét . . . Apropos 1 Frenchék is jelen voltak a zsuron. Mit szól Frenchnéhez? — Ah Frenchné a szerénység mintaképe. Mondhatom kedves nő . . . De talán ideje volna a mesére . . . — Hagyjuk még! Frenchné és a szerénység ? Valódi ellentétes fogalom. Ha valahova beteszi a lábát, alig lehet hazaluszkolni és annyit eszik, mint egy elefánt. Nálunk is a múltkor felét a tortának ő ette meg és utánna küldött vagy tiz darab krémest. Képzelje csak, azt beszéli rólam ez a »kedves nő,« hogy én önnel gyöngéd viszonyt folytatok, pedig . . . — Ah édes Melánie, ha ez igaz volna a földi menyországot . . . — Hagyjuk ezt kedves Endre. Tömjéncz- zen csak maga Montreauxnénak, meg a kis Baby- nak és Frenchnének, Ezek ön szerint a teremtés remekei; azonban én . . . én Melánie, csak a férjemnek legyek jó bolond és azután semmi és ismét semmi. — Nem, drága Melánie. Ön legyen kegyes hozzám is s akkor mit nekem Monlreauxné, Baby, Frenchné és a többiek? — Ha például megengedném, hogy kezemet megcsókolja, akkor Monlreauxné? (Ajtó nyillik és Kevermessy Alfréd ur, Melánie férje vígan, fütyörészve lép a terraszra. Egye- nesen neje felé tart, kit homlokon csókol, s aztán barátságos kézszorilással üdvözli Endre urat. A meglepetésnek nyomát egyiken sem lehet látni) — Remélem nem unatkoztál édes, — szólt gyöngéd czélzással a férj. — Nem, de azt hiszem te sem ! — És honnan gondolod ezt? — Tudom jól; hallottam, hogy Nagypala- kiné körében szoktad délutánjaidat tölteni, aki ugyancsak ért a hozzád hasonló gimplik fogdo- sásához. Ah, nem hiába ölt magára naponként mélyen dekoltált ruhákat, van is szeplős nyakának számos bámulója. (Endre ur jónak látja elkolródni, előbb azonban tüzes ajkával kezet-csókol a bájos Me- 1 lánienak.) — De fiam, - válaszol a férj. az egészből egy szó sem igaz. Mondd meg inkább, miért legyeskedik körülötted ez a fajankó ? — Ha, ha, ha! ez igazán eredeti kérdés Hát egyszerűen azért, mert szeret. — Mert sze . . . . e . . rét ? — Nos igen, mert szeret. Talán nem is tetszik? — Én megölöm ezt a ... . — Soli’se heveskedjél kedves Alfréd. Nagypataki sem görbíti meg egy hajszáladat sem ; meg aztán ha mindnyájan akik érdekelve vannak, a megoldásnak ezt az útját választanák, akkor vége-hossza sem lenne a tragédiának, alig maradna ember a világon . . . (Vacsorára csengetnek. A bájos Malánie önhitt büszkeséggel lépdel legyőzött férje oldala mellett az ebédlő felé. A vacsora alatt szép egyöntetűséggel határozzák el, hogy a legközelebbi alkalommal pompás tábltablentut rendeznek Montreaux, French, Nagypataki családok és Endre ur tiszteletére.) hazafiasságuk, felvilágosodottságuk és tiszta gondolkodásuk révén. Segítsünk a tanítókon, nyissunk minél több iskolát ép erőssé, egységessé kell lenni nemzetünknek, hol pedig minden időben széjjel húztak a nemzet fiai és azért nem haladhatnak oly mértékben előre, amint kellett volna. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — Ismét megnyílt a parlament. Megint milliókról esett szó, csakhogy most az egyszer nem a katonaságnak adják a tömérdek pénzt, hanem a vasutasok fizetésrendezésére fordítják. Kossuth Ferenc, kereskedelmi miniszter a Ház nagy éljenzése mellett nyújtotta be a vasutasok fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot. Megnyugodva lehetnek tehát a vasutasok, kik oly sokáig vártak erre a segítségre. Kossuth Ferenc tehát beváltotta ebbeli ígéretét, bár némely lapok hangoztatták — és ezzel tüzelni akarták a vasutasokat, hogy bizony a fizetésrendezésből nem lesz semmi. Annál nehezebben fog megszületni az uj cselédtörvény, mely nem tetszik a munkásoknak, és nem tetszik az uraknak. Most légy okos Domokos ! A koalíció együttes ülésén nagy zavarok voltak e miatt. Mindegyikük más tervvel állott elő. Egyik elodázni akarja a cselédtörvény tárgyalását, a másik általánosságban óhajtja letárgyalni Mezőssy Béla, földmivelésügyi államtitkár méltatlankodik a nagy egyenetlenkedés láttára és azt mondotta; hogy kénytelen lesz levonni a konzekvenciákat, ha bizalmatlansággal viseltetnek minisztere, Darányi javaslatával szemben. Valószínűleg ismét szent lesz a béke. A sajtótörvény reformja tárgyában összeült ankét nap- nap után serényen dolgozik. Az eddigi felszólalások közül legnagyobb jelentőségű volt kétségkívül Vázsonyi Vilmos beszéde, a ki tartalmas, ötletes és magvas felszólalásában védte a sajtó szabadságát. Vele szemben egy néppárti képviselő igazi reakcionárus beszédben a sajtó- törvény legnagyobb megszorítását hangoztatta, de alaposan lehurrogták a néppárti honatyát, ki véleményével, amúgy is egyedül állott. Igen érdekes volt Rákosi Jenő felszólalása is, a ki szintén védte a sajtószabadságot. A demokraták, a kiknek egyik sarkalatos programpontjuk az általános titkos választói joga Vázsonyival az élükön Ausztriába utaztak, tanulmányozni az ottan most folyó képviselőválasztásokat, melyek immár — oh szerencsés Ausztria ! — az uj választási törvények alapján folynak. Minden nagykorú polgár választó és a választás titkos. Természetesen nagy meglepetések vannak és a jelöltek száma légió. Eddig a keresz- tény-szociálisták vezetnek, de tért hódítanak a szociáldemokraták is. Adj a tótnak szállást, kiver a házadból. Körülbelül igy tennének a mi édes horvát testvéreink, a kik az utóbbi időkben nagyon sokat kaplak, talán többet mint reméltek és ettől fejükbe szállott a mámor és egyre követelődzőb- beké lesznek. Nem akarnak egyebet a szegény és alattomos horvátok, mint elhorvátositani egész Horvátországot és Szlavóniát. Fiúmét akarnák, a horvát nyelv hivatalos használatát mindenütt, a magyar nyelv - teljes kiküszöbölését stb. effélét. Végre is itt az ideje, hogy az ilyen szemtelen követelődzésekből kiábrándítsuk a testvéreket, mert engedékenységünk még sokra fogja vinni a horvátok határt nem ismerő igényeiket. A fővárosi hatóság végre komolyabb lépésre szánta él magát, nevezetesen a háziurak ellen lépett fel, a kik az utóbbi időkben fej, ész és megállapodás nélkül emelték a lakbéreket. Szegény lakók kénytelenek voltak fizetni; mert a hajléktalanok menhelyén elvégre nem mindenki akar tanyát ütni. A zúgolódások mind- nagyobb mérveket öltöttek, úgy hogy a városi tanácsnak meg kellett hallania a panaszhangokat. Tett valamit, a mi nem sokat ér, de első lépésnek elegendő a lakásuzsorások ellen, ugyanis a hatóság kimondotta, hogy a háziúrnak egy éven belül nem szabad lakójának a lakbérét emelni, vagyis abban az árban egy esztendeig lakhat a bérlő, a mily árban felvette a lakást. A tisztelt háziurak ez ellen akként fognak cselekedni, hogy mindjárt oly horibilis árban adják ki a lakást, mint mintha fertályonként emelnék. Ki fog e szerint jól járni. Ismét a házi ur A lakó meg tovább fizet és zúgolódhat. A fővárosi hatóság meg ismét egy jót alszik majd erre. HI RE K. Doktorrá avatás. Luby László tb szolga- birót — Luby Béla orsz. képviselő fiát — a Il-ik államtudományi szigorlat letétele után a budapesti tudhmánv egyetemen f. hó 8-án doktorrá avatták
