Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-07 / 19. szám

19. szám,

' SZÍN ÉRVÁRALJA

1907. Május 7. (3)

Emmer István, tanár beszélgetése a növendékekkel mély részvétet ébresztett a siketnéma gyermekek iránt a hallgatóság körében. Sokan könnyekig meghatva a siketnéma-oktatás emberszeretet sugalta nemes munkája által — adakozásra megnyitották erszényeiket. A siketnéma gyermekek között volt egy szinérváraljai is, Németh Eszter. Németh András, bírósági hivatalszolga leánya. A növendékeket elkísérte Oláh Károly debreceni városi tanácsos is, aki lelkes buzdító beszédet intézett a közönséghez. Valóban emberfölötti türelemre, mélységes szeretetre és határtalan lelkesedésre vall az a bámulatosan szép eredmény, mit a növendékek itt kimutattak. Vajba mielőbb bekövetkeznék az a kivánatos idő, amikor az ország mintegy 20,000 siketnémája a társadalom és az állam áldozatkészségéből emelendő intézetekben mind elhelyeztetnék s ez által az önhibájokon kívül fél állatok módjára élő szerencsétlenek vissza adatnának az emberi élet örömeinek. Most még alig 1500 van közülök elhelyezve, mert az országban levő 12 intézet többet nem fogadhat be. Ha az ilyen szerencsétlenekért, ezek megmentéséért nemes szivü emberbarátok kérelemmel fordulnak hozzátok, ne utasítsátok el őket ridegen, hanem adakozzatok az emberszeretet szent oltárára, hiszen Istennek tetszőbb dolgot nem cselekedhettek!

Búcsuzás. Azon jó ismerőseimnek, akiktől sürgönyileg történt berendelésem miatt élőszóval el nem búcsúzhattam, ezen az utón mondok szívélyes »Isten hozzád«-ot. Szinérváralja, 1907. évi május hó 3-án. Stermpl Vilmos, cs.és kir. főhadnagy.

Yes-Qui-Si. Ezzel a címmel uj és igen érdekes hetilap indult meg a fővárosban. A lap célja az angol és francia nyelvnek könnyű és szórakoztató módon való tanítása. Úgy az angol, mint a francia nyelvű füzetek külön-külön számot képeznek, az előbbi minden csütörtökön, az utóbbi minden szombaton jelenik meg. A lapot egy nemzetközi bizottság közreműködésével Palóczy Lipót fővárosi reáliskolai tanár szerkeszti. Előfizetési ára minden nyelvre 1/i évenként 3 korona. Előfizetéseket elfogad a kiadóhivatal (Budapest, VI. Andrássy-ut 97. sz.)

CSARNOK.

Másodvirágzás.

— Irta: Róna Béla —

(Előkelő Ízlésre valló boudoir.)

Ida a kandalló előtt ül, kezében könyv, előtte kis asztalkán névjegy.

Ida (olvas). x

»Egy élet elmúlt és most este van...«

(A könyvet az asztalkára teszi s a következőket mintegy annak hatása alatt mondja)

Egy élet elmúlt és most este van.

Az ábránd merre? Vége . . . hasztalan . . .

A pillangónak nincs már himpora,

Az első vágynak lángheve oda.

(Fölveszi a névjegyet.)

»Ha holnap délután szívesen látja,

Meglátogatja régi jó barátja — Szalánci Pál.«

E név óh mennyi szép emléket ver föl,

Színes ábrándokról, első szerelemről! Rajongtam érte ifjú szívvel, égve,

Szivembe rejtve, titkon élt képe.

Az első ábránd édes álma ő,

Csudás világ, mely vissza sohse jő!

Oh szép napok, bohókás álmaim,

Csak szánjatok a múltnak szárnyain.

(Egy ideig önfeledten lapozgat a könyvben, majd hirtelen ellöki.)

Eh, mily csapongó tarka érzelem Űzi hamis játékát, igy velem ?

Az ábránd eltűnt . . . vége . . . hasztalan,

Egy élet elmúlt és most este van.

(Kopogtatnak s néhány pillanat múlva Pál lép be.) Ah, éppen ő . . . Pál . . . uram, jó napot.

Pál (kezet csókol.)

Szabad ? de tán alkalmatlan vagyok Hogy asszonyom olyap zavarba van.

Engedje meg, ajánlom magam S aztán holnap, máskor — — — —

Ida.

Oh maradjon kérem, Nincs semmi ok, hogy távozásra kérjem ;

Tudja Isten, olykor egy-egy hangulat Elfog s a lelkem messze elmulat.

Ahogy ön a szobába lépett, éppen Kedves poétám egy szép versében Gyönyörködtem; mily pompás kis darab !

Bájos, remek, kedélyre, szívre hat.

Épp ez fogott el s igy bocsássa meg,

Zavart ha nem voltam, ámde nem hideg.

Pál.

Ön téved; szó sincs róla asszonyom;

A költő és a nő szive rokon,

Mindkettőt arra teremté az ég.

Hogy megmutassa, mi a jó, a szép;

Egymást megértvén költő s nő szive,

Csak érthető a gyönyör e heve.

Ida.

A költőé az álmok szép világa,

Amelynek annyi himes, szép virága Szivünkbe ha szava visszhangra lel:

Magunk érzelmeit találta el.

Avagy, az érzelem, mely benne kél,

Ezer más, érző szívben újra él.

Költők világa ám nem vonja önt S szivébe zárva bus, hideg közönyt.

Pál.

Közöny? ne higyje, óh nem, asszonyom. Közöny szivembe, nem volt soha honn;

S álmok világa ám ha nem von is,

Vallom: nem minden ábrándunk hamis.

De ifjú szívvel hinni bennök könnyebb És engem ez már mind nem gyönyörködtet. A nagy világ, az örök változás Mulattat, vidít, többé semmi más.

Ida.

Oh, mint irigylem önt Szalánci ! lássa Egy hosszú ut sok szép tapasztalása,

Tíz év Páris varázsos légkörében,

Mert nem csalódom ugy-e, annyi éppen, Hogy elhagyott bennünket hirtelen S okát nem tudta adni senkisem?

Pál.

Tíz éve épp. S okát nem sejti ön?

Hogy ön tért épp’ e tárgyra: köszönöm.

Tíz éve volt — Ida.

Menyegzőm napja tán.

Hogy ön búcsúzni jött!

Pál.

Ida.

Igen.

No lám

S panaszkodik, hogy nem gondoltam önre ?

Pál (kezet csókol, szenvedéllyel). Menyegzőjén, hogy élvre és gyönyörre Induljon ön egy férfi oldalán.

Ida.

A férjem volt! S ön visszatért s talán Azóta még eszébe sem jutott,

Akitől oly hévvel elbúcsúzott.

Pál.

Csalódott szívvel — ön tudja okát — Bolyongtam azóta a világon át.

Magamba volt a hiba jól tudóm,

Nem illetem önt váddal asszonyom,

Tíz éve már, hogy járom a világot És kergetek egy régi, dőre álmot.

De nem volt nyugtom, vissza kergetett,

Feledni vágyom, óh de nem lehet.

Mert megtanultam: bármi sors alatt Az ábránd, álom mindig megmarad.

Ida.

Gondolja? Lám bennem már nincs e hit meg. Engem ábrándok, álmok nem hevitnek.

Kit józanná tesz a rideg való,

Ábrándban hinni annak nem való.

Minek tagadnám, igen, volt idő,

Werther hevített, Manón s Desgrieux,

Hogy Lotteval együtt siránkozám S könnyeztem a Karthausi bús során,

Szép volt. igaz, de édes Istenem Unalmas is.

Pál.

Ne mondja, ismerem, Az ön szive egész más, jól tudom.

Cinizmusa tettetett asszonyom.

Óh emlékszem a gyermeklányra még,

Szép kék szemében napsugáros ég;

Az ajkán dalba olvadóit a szó És égi szárnyat öltött a való.

Tizennyolc éves nem ismerte még,

A szerelemnek mámorát, bevét.

Egy szikra kellett volna ámde csak S a gyermek szive égi lángra kap, i Egy szikra.

Ida.

S lássa, nekem mi jutott? Zsarátnok, mely már-már elhervadott. Gyermekszívemmel, ábránddal tele,

Egy agglegénynek lettem hitvese.

Hiába volt minden szabadkozás,

Apám akarta s mi volt tenni más:

A hitvese lettem.

Pál.

Óh jól tudom.

A többit hagyja

.......Ida .... asszonyom...

Ida.

Ö

zvegy vagyok most, független, szabad, Kényemre élem a világomat;

Huszonnyolc évvel igy mulatom át A tizennyolcnak eltűnt, szép korát Szabad vagyok most, meg van mindenem,

Csak ifjú szivem ifjú álma nem.

De .... lássa, mért.

Pál.

Ön könnyezik Ida? Szive még ifjú s nincs mit bánnia.

Huszonnyolc év? Valóban úgy beszél,

Mint az, ki nem az ifjúságnak él.

Hiszen meg van még lelke himpora,

És azt idő le nem törli soha.

Mosolyg az élet, hi száz öröme,

Zajong az az, hát mért nem tart vele?

A társaságnak annyi élve van,

S a mig ezer más vágy’ rá hasztalan,

On, ki uralna szivet, szellemet,

Busan lemondva sóhajt: nem lehet!

Miért e hang ? hiú önámitás,

Bocsásson meg, de higyje semmi más.

Ida.

Csak úgy ítéljen mi a nő szive,

Ha behatolt a titkos mélyibe.

Pál.

Boldog, kinek e szépséges titok Kutatás nélkül megfejtődni fog.

Ida.

Keresse meg, a nyitja merre van S talán — munkája nem lesz hasztalan.

Pál.

Ida! A nyitja . . . .- nem, de nem lehet,

Ida szeret ? hát igazán szeret ?

Ida.

Könnyű a titok megfejtése annak,

Kinek kezébe hozzá kulcsot adnak.

Pál.

Oh édes kulcs, mely megnyitotta nékem Boldogságom, földi üdvösségem!

(Függöny.)______________________

Főmunkatársak:

Kaba Tihamér dr. és Katona Sándor dr.

3112- 1907. tk. sz.

Árverési hirdetmény.

A szinérváraljai kir. . járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a nagykárolyi önsegélyző népbank végrehajtatónak, Mózes Móric végrehajtást szenvedő elleni 640 K tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a szinérváraljai kir. járásbíróság területén levő, Bőrűid községben fekvő, aborhidil46. sz. tjkvben A. I. 477/1, 479,1. hr. sz alatt foglalt ház és beltelekből a Mózes Móric nevén álló 73-ad részre azzal a feltétellel, hogy az ezen egész ingatlanra G. 2. sorszám alatt özv. Mózes Mihályné szül. Grósz Háni javára bekebelezett haszonélvezeti jog az árverés által nem érintetik, az árverést 774 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan jutalék az 1907. évi junius 6-ik napján d. e. 10 órakor Borhid községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog.

Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át, vagyis 77 korona 40 fillért, készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-c. 42, §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban^ a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-c. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni.

Kelt Szinérváralján, 1907. évi március hó 28.

Kir. járásbiróság, mint tkvi hatóság.

Papp István kir. albiró.

178—1907. végrh. szám.

Árverési hirdetmény.

Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szinérváraljai kir. járásbíróságnak 1906. évi V. 729/1. számú végzése következtében dr Székely József szinérváraljai lakos ügyvéd által képviselt Boincán László barlufalusi lakos javára, Boincán Flóra barlafalusi lakos ellen 400 K s jár. erejéig 1907. évi február hó 4-én foganatosított kielégitési végrehajtás utján lefoglalt és 898 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: szarvas- marhák. lóhere, tengeri, búza és egy ökörszekér nyilvános árverésen eladatnak.

Mely árverésnek a szinérváraljai kir. járásbiróság 1906-ik évi V. 729/2. számú végzése folytán 400 korona tőkekövetelés, ennek 1906. évi október hó 30. napjától járó 5% kamatai, váltódij és az eddig biróilag már megállapított költségek erejéig Barlafaluban alperes lakásán leendő megtartására 1907. évi május 11-ik napjának délutáni 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni.

Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégitési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c, 102. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik.

Kelt Szinérváralján, 1907. évi április hó 14. napján.

Sprenger Zsigmond kir. bir. végrehajtó.