Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-30 / 18. szám
Szinérváralja, 1907. Április 30. 18. szám. Negyedik évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilllér soronkint 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BIÁMIST 3ST MEGJELENIK MINI) E N K E I) I) E N. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény ‘valamint az előfizetési (fijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.-7„ , .ni. ■ ü.,.- ■ i. . l i- -----1 ----------------TTHB Pa rcellázás. A Magyar ember minden érzése, minden gondolata a földhöz tapad. Innen szívja életerejét, innen veszi mindazt a kelléket, amit létfeltétele megkíván és csodálatos, mégis évről-évre, mondhatnánk napról-napra gyérülnek a községek lakói, a földdel együtt érző, a földdel felnevelt magyar parasztság elhagyja megszokott régi fészkét, elhagyja ezt az országot, melynek szabadságáért és lakói függetlenségéért apái annyi tenger vért ontottak. , Ami még meglepőbb a dologban, az a körülmény, hogy az őstermelő magyar nép olyan földterületekre tódul, ahol alig érvényesítheti a földművelésben való készségét. Ottan más világ van. Ott az ember már régen elfelejtette azt az őskorbeli állapotot, amikor az ekeszarva mellett törte meg a rögöt és seprőboronával takarta el a kikelésre szánt magot. Az óriási arányok országában, Amerikában, ezeket a munkálatokat már gépek, hrtalmas szerkezetű óriások végzik, az ember csak arra való mellettük, hogy irányítson, szabályozzon. A magyar az ő nehézkes életmódjával bekerül az iparviszonyok közé, olyan helyre, ahol lát maga körül tárgyakat, melyekről otthon álmodni sem mert volna. Mennyi küzdelmébe kerül, inig beleéli magát az uj viszonyokba. Sokan életük árán veszik meg azt a szabadságot, hogy — megszabadulhattak a hazájuktól. Mert bizony örvénybe kerül a szegény magyar. És ha híjával volna annak a szívós életerőnek, amely őt mindenek felett győzedelmeskedni képessé teszi, amelynek hatalmával siet saját magából kialakítani az uj embert, az iparost, ámde mégis, ha otthon is már sok csalódás éide, ha már otthonról is azzal a kétségbeesett okoskodással hagyta el hazáját, hogy élni muszáj, minek hát élek más világrészen, mielőtt meghalok éhen ebben a kincses országban. De viszont gondoljuk csak meg, vájjon ugv kell-e ennek lennie, ha más gazdaságot, más munka- és telekfelosztást talál itthon az ő honában a magyar paraszt. Ugv kellene-e.az ő honából pusztulnia szemünk láttára annak a nemes fajnak, amely mindenféle megrázkódtatást átszenvedett ezer esztendős múltjában? Az a nép, mely mindezt kibírta, amelynek a világpolitikai küzdelmekben nagyobb része és érdeme van, mint bármely más európai nemzetnek, mert hiszen védőbástyája volt a keresztény civilizációnak, szemben a félhold hatalmával. És ime itt vagyunk, mint egy rút szibarita váz, az ország talpköve meginog, gyengülünk erőben, kevesbedünk számban. Ha okszerű gazdálkodást folytatna a magyar, ha arra szakszerű oktatást nyerhetne, bizony «kkor - így szólnak a bölcs tanácsok — nem kellene vesznie a magyar fajnak. Ez tanácsnak, elméleti fejtegetésnek nagyon jó és szép, csakhogy nem igen használnak az üdvösségben, ide nem elmélet, hanem oly gyökeres változás kell, amely alapjából tudja majd átforgatni a mi mostani telekrendszerünket, amely rendszerben gyökeredzők egész baja ennek a kivándorlási mizériának. A földművelésügyi minisztériumban majd fölvetik, majd leteszik a birtokrendezés égető ügyét. Majd azon vannak, hogy ésszerűen osszák és rendezzék a kisgazdák telkeit, amely telkek mostanában olyan szétszórtan fekszenek, hogy a megmunkálásába a kisgazda beleöli mindéi?' erejét és vagyonát. Innen van, hogy ,ebbe a népbe olyan könnyen lehetett beoltani a földesurak iránti gyűlöletet, pedig a magyar jobbágy hűsége példás volt. De amikor látja a paraszt, hogy a’ terjedelmes hitbizomány, vagy uradalmi birtok miiven egységes tagolt- ságu, könnyen hozzáférhető és megmunkálható s ezek folytán milyen egyszerűen lehet belőle gabonát kihozhi, miig az ő földszalagjai félórányira és olykor mesz- szebbre is feküsznek egymástól. Hogyan tud lépést tartani egy szegény pór, mikor gazdasági gépeket is hitelbe, esetleg ötszörös áron veszi, hogyan tud megélni? Viszi míg'bírja, azután neki fekszik a hitelintézeteknek, amikor e forrás kiapadt, jön utána az űisora, a vég kezdete. Csak hozzávetőleg vázoltuk a szegény földműves helyzetét. Aki személyesen járt közöttük, azt tapasztalhatja^ is, hogy egyedüli kútfeje a rossznak ^ bir- lokbeosztás gondatlan, gyatra viszonyai. Törvényhozásunknak kell, hogy kezébe vegye ezt az elsőrangú ügyet, mert ennek eldöntésétől függ a magyarság visz- szahóditása szeretett hivatásához — a földműveléshez. II nihiif i 1 items Éilíit. A ref. egyházmegye, mint előre jeleztük Nagybányán tartotta e hó 25-én és 26-án szokásos tavaszi közgyűlését. Ez alkalomból sok kedves vendége volt Nagybányának. A közgyűlés ugyanis hatvannégy tagból alakult meg Széli György főesperes és Helmeczy József dr. egyház- megyei főgondnok elnöklete mellett, kik már 24-én d. u az 5 órai vonattal érkeztek Nagybányára s több tanácsbiróval a lelkészlakon elő- leges értekezletet tartottak. Csütörtökön d. e 10 órakor kellett volna a gyűlésnek kezdődnie, a vonatnak azonban megrögzött rendszerré vált késése miatt a venA „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. Irmuska halálára. Korán nyillollál nefelejts virága, Hűvös volt neked a tavasz szele. Korán hervadtál, elszállotl veled Szerelő szivek érző melege. Te, gyermek-asszony angyal lélekkel, Ki ifjan már oly sokat szenvedél, Menybe röpültél a béke honáiba, Hol tiszta lelked fénysugárban él Mosolygva néz le picinyke bimbódra Szellemed, Imád őrizze őt meg. S az Urnák szentelt trónusánál, Vigaszért esdjél szerelteidnek. Özv. Boythorné, B. E. Az anya. — Irta: Vadász (Veverán) Lajos. — Éjfél után két óra van. A szerelő szivü nő, az anya még mindig ébren ; becézi, ringatja a drága csemetét, a kis Pistikét. Óh, mert nagy ember lesz egykor abból a siró-rivó kis porontyból. Fényes, aranyos hintóbán fog járni. Nagy eszét, kiváló tulajdonait bámulni fogja az egész j világ. Herceg, talán még király is lehet belőle. Istenem, hisz mindezért a sok-sok előnyért, amelyekkel, ez a kis emberke egykor fel lesz ruházva, viraszthat, törheti-e eleget magát az anya? Dehogy, dehogy! A gondoskodást két szerezni kell, a dalnak, amely a ringó bölcső felett hangzik el, szebbnek, andalítóbbnak, édesebbnek kell lenni még akkor is, ha odabenn talán fáj is valami, ha a keblet nehéz gondok szorongatják bár. — így szépen, csendesen, panasz nélkül eltelik egy egész hosszú év. A jó anya, a 365 éjszakából nem aludt ál 36-ot egészen..............Önönmagát is azért táplálta, hogy a kis Pistike annál szebb, fejlettebb legyen. Mindenféle önös igény háttérbe szorul most. Nem kell sem ruha, sem kalap, sem cipő uj. Jó lesz a régi is. Hadd maradjon: kell majd Pistikének. Férjein uram is vonuljon vissza az élvektől, a legényes passzióktól. Ezért harcot, nagy, nemes harcot visel. Hja, kell a Pistikének. Árgus szemekkel tekint jobbra is, balra is, mit lehetne a drága kis csemete javára fordítani. Féltékenyen távol tart mindent, ami a gyenge szervezet rovására lenne, Ments Isten még a legkisebb bajtól is, mert orvos-orvosnak adja a kilincset, s a félelem, a rettegés egészen meg- gyölri azt a lágy, azt az édes anyai szivet. A második év, meg a harmadik szinte ezzel a nagy, titáni harccal perdül le, mert Pistike jövője azt úgy kívánja. De hát aztán? Megint csak munka és önfeláldozás. Soksok éjszakázás, költekezés, aggodalmaskodás után végre Pistike iskolába kerül. Az anya végig kö- nvörgi az összes iskolák tanítóit, hogy íjával humánusan bánjanak és ne erőltessék. Óh, mert nagyon fáj az, ha a gyermek szenved, ha nem lehet része abban a gyöngédségben, amelynek otthon osztályrészese. Később, mikor már a tanár urak veszik át Pistike nevelését, amikor latint, fizikát, algebrát és más észbontó tanítási tárgyakat is kell tanulnia, a fiú megzavarja az egész család nyugalmát. — Az anyáét a legjobban, — hisz ő van hozzá legközelebb .... A panaszkodás a fiú részéről mindennapos lesz, mert szorítják a tanulással az iskolában; gúnyolják, szekirozzák esetleges baklövéseiért és a keservekre az édes anya mindjárt kész gyógyirt nyújtani, s arra a kis szomorú aggódó arcra mosolyt varázsolni. így megy ez mindennap és azt a nehéz feladatot csak az tudja megoldani, akinek szivében kimeríthetetlen szeretet és türelem lakozik ... De az anyagi áldozatnak sincs határa. Rá kell rakni minden szépet és jót a fiúra. Hadd örüljön. Ne legyen ő az utolsó. Meg aztán nem éppen kis gyermek már egy gimnazista. Pistikéből majd Pista, később István lesz. Az önfeláldozásnak minden neme forgalomba került, mig a fiú »Itvánságig« felvitte. Néhol- közzel ráncok is keletkeztek- az egykor virágzó arcon, de az nem baj, az meg nem minden, i Istvánnak állás is kellene. Zörög, kopogtat az
