Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-19 / 12. szám
Szinérváraljá, 1907. Március 19. 12. szám. Negyedik évfolyam. SZINEBTARALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Hosszú földi zarándoklásnak, mely egykor az oltár zsámolyától indult ki és a lelkek szolgálatában újabb erőért nap-nap után ahoz tért vissza, s hálaadó imádság közt 50 év után ismét oltár előtt pihen meg — áldást osztó, sok kegyelemmel teljes földi zarándoklásnak lesz félszázados örömünnepe folyó évi április- hó 11-én! Szinérváralja róm. kath. hitközségének vezető feje, híveinek szeretett, gondos lelki- pásztora, Szinérváralja társadalmi életének egyik fennkölt lelkű hivatott vezére: Frank József a szelíd lelkű, jóságos szivü, buzgó, galambősz főpap nemes jó lelkének azzal az ifjú hevével, mellyel 50 év előtt mutatta be Isten oltárán szeplőtelen áldozatát — küldi e napon Isten gondviselő kegyelmével aranymiséjének könyörgéseivel szivének hálás szózatát, bizodalmas imádságát Ég felé hálaadásul a múltért, esdeklésül a jövendőért! Szivem szeretete, lelkem hálája súgja, hogy ma, Szent József napján, a jólelkü főpap névünnepén, már most aranyáldozata örömünnepének küszöbén köszöntsem őt (pedig tudom hogy sértem ezzel az ő nemes szerénységét) azzal, hogy örömünnepét, aranyáldozatát szóvá tegyem! Április il-ike! Nagy örómünnep lesz ez a nap! Ünnepe az egyházmegyének, ünnepe az egyházmegye papságának; örömnapja Szinérváralja közönségének teljességben, valláskülömbség nélkül: örömünnepe A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. A nők és a dohányzás. Nem ismerek olyan nőt, kivéve az emancipáltak gárdájából valót, aki elvből nem volna ellensége a dohányzásnak. Féltékenység okozta-e, nehogy a férfiaknak más eszményei is legyenek az asszonyon kívül, de tény, hogy amint a dohány divatba, jött, az asszonyok rögtön pártot ütöttek ellene. Az asszonyok ezt a velők született féltékenységet a dohány ellenében úgy leplezik, hogy ráfognak minden csúfságot a szegény gondüző pipára. Hogy befeketíti a függönyöket, az még hagyján, mondják a szép közvádlónők, de megtámadja az egészséget, idegessé teszi a férfiakat, rossz emésztést okoz, meg álmatlanságot, hogy a férfiak rossz kedvvel ülnek ebédhez, meg vacsorához, minden ételt kifogásolnak és csak úgy válogatnak a jó falatok közt, ennek csupán csak a szivar, meg a pipa az oka. Súlyos vád s ha be lehetne bizonyítani valóban megérdemelné a vádlott, hogy máglyát csináljanak a sok pipaszárból, ami világszerte elvan terjedve és égessék el őket. De lássuk csak, nem volna-e mód arra, hogy a nagy tűzvészből mégis megmentsük azt, ami megmenthető. Volt nekem egy derék öreg protektorom, aki húsz és nehány esztendő előtt beavatott a különösen Szinérváralja róm. kath. hitközségének, buzgó jó híveinek!!! Ötven éves papi munkálkodás! Félszázad Isten hűséges buzgó szolgálatában! Öröm nap ez már ritkaságánál fogva! A mindenható Isten végtelen bölcsesége, gondviselő keze az élet éveinek bosszú sorát csak kiválasztott embereknek juttatja, különösen olyanoknak, akik az Isten akarata szerint élnek, munkálkodnak, Isten szive szerint, Isten dicsőségéért az emberek boldogulására és javára; — épen igy az isteni Gondviselés kevés kegyeltjének engedi megérni félszázados évfordulóját ama napnak, melyen először járult oltárhoz bemutatni szeplőtelen, buzgóságos vérnélküli áldozatát. Az első szentmisénél is érzi a pap, hogy Isten oltáránál isteni müvet végez! Krisztus nevében, mondhatnám Krisztus személyébeu mutatja be az áldozatot! De ám mily máskép érezheti ezt az 50 éves áldozárt, hosszú 50 év után, egy élet után, melyben Krisztussal és Krisztusért élt . . . melynek ha magasra vezettek is utai, megvoltak azért a maga tövisei; sőt talán épen azért, mert magasra vezetett, volt Kálváriája is! Frank József — a jólelkü aranymisés főpap sok és nagy kegyelmeket vett Isten gondviselő kezéből! Osztályrészéül jutott, hogy 50 éves papi életével nagy idők tanúja lehetett egyházunk és hazánk történetében; osztályrészéül jutott az a dicsőség, hogy miután élete virágkorában, mint gondos kertész ültetgette, ápolgatta a tudomány, vallás és erkölcs plántáit az ifjú szivekbe -- a férfikor javában és most a megaranyozolt öregkorban, mint a lelkek buzgó pásztora őrködik az Ur vetése mellett, mint közbenjáró Isten és ember között gyógyítja a szivek sebét, a lelkek baját híveinek boldogitására! Lélekben előttem van annak ajóságos, szép hosszú életnek egész története! Szemdohányzás művészetébe. Ott lakott, ahol Magyar- országon a legnemesebb bor terem, s az öreg Mezőssy Lászlót mindenki ismerte, nemcsak a Hegyalján, de széles Magyarországon. Az első pipát tőle kaptam és annak ezüstkupakjába be volt vésve az igazán megszívlelendő jelmondás: — Quti non abuti. Élj vele, de vissza ne élj vele Ezt a tanácsot adta nekem Mezőssy bátyánk s azt hiszem, ha valamennyien követnők, kik az Ur színe előtt pipázunk, a szép asszonyok haragja is lecsillapulna, s nem indítanának élet-halálharcot ezen kedvenc passziónk ellen. Kétség nem fér hozzá, rászolgáltunk az ellenszenvre, mert túlzásba vittük a dolgot. Hanem ami a fentebb formuláit vádakat illeti, azokat nem lehet úgy általánosságban elfogadni, de még kevésbbé helybenhagyni. Ha a dohány csakugyan olyan veszedelmes portéka volna, mint aminőnek az asszonyok szeretik feltüntetni, elsősorban a dohánygyárak munkásain nyilvánulna rettentő hatása, ahol részben még nyers dohány nikot n tartalmú kigőzölgése megtámadná az abban az atmoszférában élők egészségét. Pedig a statisztika mutatja, hogy azok a munkások nem szívbajosok, étvágyuk nincs megrontva, sem idegesek, sőt még bizonyos járványok is kerülik ki őket, mert a mikrobák és a bacillusok nem szeretik a dohányszagot. Tény, bogy a dohányos ember kevesebb táplálékkal is beéri, s tovább bírja a koplalást, mint a nem dolélem, csodálom, példát veszek róla és például állítom fel azt! Mennyi sok gyöngéd, édes, nemes, szép vonás abban a hosszú, áldásdus élet keretében!!! Alaposan iskolázott elme, sok ismeret, nagy műveltség elriasztó hidegség nélkül, az egyszerűség szeretete alacsonyság nélkül! És szemlélem, csodálom tovább azt a tiszta, nyugodt szk vet, jóságos egyéniséget: látom, hogy magas, előkelő állásában sem vesztette el sajátos nemes vonásait, nem ismer gőgöt, nem ismer zárkózottságot! Nem kell szivének, lelkének a csillogás, ragyogás, a hírnév és dicsőség ... a lelkek kedvesek előtte! Nem megy a világ zajába, csendesen, visszavonulva, zajtalanul műveli a jót, a nemest, a lelkek javát, üdvét! 50 éves hosszú, küzdelmes munkában a szenvedők, betegek, szegények lelkét szereti, keresi, islápolja; a gyermekeknek, Krisztus barátjainak, kedvenceinek lelkét keresi, szereli, azokat neveli! Lát hibát is, bűnt is, rosszat is, hosszú 50 éves küzdelmes életutján; felindul ezek látásán, hiszen kötelessége ez .. . de mégis nincs haragja, megenyhül, felejt, megbocsát . . . ilyen az O békés, türelmes, nyugodt, jó szive! És 50 évnek hosszú pályáján sok szükséget is látott, de ilyenkor a magáéról mindég elfeledkezett; sok ügy kívánta gondját, sok ellentétet, sőt rosszakaratot talált... mindegyikkel törődött, de egy sem borította el jóságos lelkének nyugodt, tiszta, derült világát! Három boldog esztendőt voltam szerencsés jó szivének közelségében tölteni... ez idő alatt annak a békés, szelíd lelki nyugalomnak, annak a lelkiismeretes köte- lességludásnak, annak az önzetlen sziv- jóságnak, annak a sok-sok irgalmas jóérzésnek és lelki erősségnek mily igen sokszor voltam tanúja — csodálójaü! A hit, remény és szeretet hármas szö- vétnekét hordozta és lobogtatta Frank Jóhányos, de a nikotin eme erényéből azért mégsem illik fegyvert kovácsolni ellene. A dohány eme kitűnő hatása tisztelt hölgyeim, különösen a katonaságnál észlelhető: hosz- szabb marsoknál elveszik a bakától a pálinkái s helyébe a pipát ajánlják neki, mert van a dohánynak stimuláló és jókedvre derítő hatása. Ennek miatta megesik az is, hogy olyan ezredes, aki különben nem szokott pipázni —tán a felesége kedvéért ? — ütközet előtt a példa kedvéért rágyújt. Ismertem egy öreg huszárezredest, aki az attak előtt végignézte a sorokat s azt a katonát, akinek pipája nem jól szeleit, a második glédába állította : nem bízott benne. Egyszer pedig az ütközet hevében szemközt jön vele egy porosz dragonyos tiszt — a história az 1866-iki háborúban esett meg — s fölemelt kardját a fejének méri, az ezredes pedig aki pipájával bajlódik, rákiált: — Megálljon hát no, nem látja, hogy most a pipáimmal vagyok elfoglalva. És a dragonyos parírozza lovát, mosolyogva nézi a hiábavaló erőlködést — rosszul volt megtöltve a pipa — aztán blúzába nyúl és kivesz onnan egy havannát. — Megengedi, ezredes ur, a pipája nem szelei: tudom magamról, hogy milyen kellemetlen az. — Köszönöm. Rágyújtanak, kezet szorítanak, aztán nekimennek egymásnak kardéllel. Az ezredes levágja
