Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-12 / 11. szám

(2) 1907 Március 12.

11. szám.

vagy legjobb esetben lágymeleg érdeklődést tudtunk a népben kelteni. Ellenben egy kivándorlásra csábitó, egy földosztó ágens, egy 5—6 koronás napszámot igérő apostol egyszerre százakat nyer meg a terjeszteni szándékolt eszmének még akkor is, ha az az ágens egy teljesen ismeretlen egyén, kinek kenyerét épen a népámitás adja meg s akinek Ígéretei a képtelenség netovábbjai.

Kézenfekvő bizonyítéka ennek a mind nagyobb mérveket öltő amerikai kivándorlás, melynek eredménye maholnap elviselhetlen tehérré fog nehezedni a földmivelésre és iparra egyaránt. Az amerikai kivándorlás azonban némi észszerü- séget, némi számítást mégis tartalmaz és nem pusztán a csábítás müve. Kétségtelen, hogy ennek is van benne része, de korántsem ez az egyedüli oka. Népünk nem állandó tartózkodásra vándorol ki, hanem csak azért, hogy elterhelt birtokát az adósságtól megmentse, vagy hogy birtokot szerezzen idehaza. Ha e célját elérte ismét haza jön. Bizonyos, hogy ebbe a vállalkozásba sokan bele pusztulnak, de tény, hogy az amerikai pénz szép dolgokat müveit már hazánkban annyira, hogy amit vesztünk munkaerőben, azt busásan megnyerjük a nemzet vagyonosodásában és a teherviselő képességben. Ami az amerikai kivándorlásban veszedelem, az nem annyira az anyagi, mint inkább az erkölcsi oldalról káros. Ugyanis a kivándorlás folytán lazul a nemzeti összetartás, gyöngül a hazaszeretet s meghonosodik a nép lelkében a kozmopolitizmus, a világpolgárság szelleme. Ez aztán olyan veszedelem, mit semmiféle anyagi haszon sem pótol. Ezért kell akadályozni az amerikai kivándorlást, ezért kell kiverni a csábítók méregfogát olyan intézkedésekkel, amelyek a szabad költözködés jogát nem korlátozzák s mégis a haza göröngyeihez kötik az embereket, nyújtván nekik becsületes eszközöket a tisztességes megélhetésre.

Az utóbbi időkben azonban az amerikai ki" vándorlásra csábításnál sokkal veszedelmesebb népbolonditás folyik Szinérváralján s a vidéken. Arról van szó, hogy lelketlen népbolonditók Japánba csalják a» ép, erőteljes férfiakat, azt hazudván nekik, hogy Japánban mesés összeget fizetnek egy-egy jól megtermett férfinak s ott nincs egyéb dolguk, csak erős nemzedéket adni Japánnak. Ilyen nyílt csalást űzni a néppel igazán pokoli gyalázat, istentelen gonoszág. Ilyen csalást, csábítást összedugott kézzel, bambán elnézni bűn. Vétek a nép amúgy is megingott jóhiszeműsége, anyagi és erkölcsi érdeke ellen s megbocsáthat- lan bűn a nemzet szempontjából.

Uton-utfélen halljuk a Japánról szóló meséket s az oda irányuló készülődéseket. A vidékről hasonló hírek érkeznek hozzánk. Legutóbb Avas- ujvárosból vettük azt a hirt, hogy onnan több férfi utrakészen várja az intézkedést.

Felhívjuk e körülményre a hatóság figyelmét.

Olvasóinkat pedig kérjük, hogy a nép leikéhez férkőzve, győzzék meg azt arról, hogy a börtönbe való, lelketlen ámitók romlásba viszik, veszedelembe döntik az embereket, mikor Japánba csábítják őket, mert ott nincs reájok szükség s a csalók az utón a legelső alkalommal a faképnél hagyják őket, miután pénzüket elharácsolták tőlök. Kár volna a népet a saját sorsára bízni. A ki— Legyen egész nyugodt, nem fogom magammal vinni! —szólt komolyan háziasszonyom. — Itt fogom hagyni!

Teljesen megnyugodva szórakoztam nehány napon át. Mikor becsengettem, a házmester úgy nézett rám, mint kit szemre vesz ölyvként sanda gyanú — de nem szólt semmit. Felmegyek a harmadik emeletre, kinyitom a szobám ajtaját és szokásomhoz híven keresem az éjjeli szekrényemet és rajta a gyertvát, gyufát. Tapogatok — sehol semmi. Talán megváltoztak a bútorberendezések ! — gondoltam magamban. Óvatosan

lépkedtem a fal mellett, kinyújtott kézzel tapogatóztam — mindenütt a nagy semmi és semmi egyéb. Kezdtem dühbe jönni! Ah! Ez mégis sok! Mind gyorsabban lépek, őrült sietséggel kavargók a szobában, a fal mellett, köröskörül mint egy kengyelfutó, abban a boldog reményben, hogy végre is beleütöm valami kiálló bútordarabba az oldalamat — de nem ! Az egész szoba üres volt, csak a közepén emelkedett egy szerény halom. A ruháim voltak ott összehányva, akárcsak Attila nyereg-máglyája a katalanni síkon . . . Megint elhordozóskodott a háziasszonyom, de ezúttal beváltotta a szavát és nem vitt magával.

Másnap a rendőrségnél megtudakoltam háziasszonyom uj lakását: visszaköltözött a vámház- köruti régi lakásba.

— Miért költözött ki, ha újra be akart költözködni ? — mordultam rá barátságtalanul.

— Nagyon szeretem önt, mint szobaurat és nem tudtam önnek felmondani! — felelt szemlesülve — azért inkább elhurcoltam magammal s künn felejtettem.

A háziasszonyom e felejtékenvsége óta vagyok én hajléktalan.

SZINÉR VÁRALJA

ábrándulás' igen drágán fizetnék meg. Legyünk tehát résen s a nép nyakán élősködő heréket alkalmas módon tegyük ártalmatlanokká. Hisszük, hogy a hatóságok ebben segítségünkre lesznek.

A hét története.

— Fővárosi levél —

A hét a lecsillapodás zavartalanul csöndes hete. A közelmúlt botrányainak hullámai elsimultak teljesen. Emlékezőtehetségünk megerőltetése árán tudnánk csak rájönni, hogy voltakép mi is történt nem régiben. Nem törődünk mostanság csak a saját magunk bajával.

Kíváncsiságunk odaszegeződik Bécsbe, ahol a kis ország hatalmi megbizotlja tanácskozik rólunk és ügyeink jövőjéről. A kormányférfiak bankettezuek és üléseznek vigan, mi pedig szivszorongva lessük a határozatot. Lesz-e vájjon önálló vámterületünk és milyen kvótánk lészen a kiegyezés körül.

A képviselőház éppen csak egy-két formális ülést tartott. A tanítók fizetésjavitása okozott még egy kevés szóbeszédet. Egy keveset, mert itt mifelénk inkább törődnek bármivel is, mint a kultúrával.

A hó alig olvadt el és a tavaszi napsugár félénken szűrődik be a hideg ablaküvegeken, de a kávéházak abblakain már láthatod jámbor halandó a tippelő emberiséget. Akik nehezen várják az e hó utolsó napján kezdődő tavaszi versenyeket. Már combinálnak, már találgatnak. Vájjon ki lészen a nyertes, melyik lovával. És melyikre lesz érdemes rátenni a garasokat.

A mi szokatlan ebben a sajátságos hazárd életben, ez az a körülmény, hogy mostanában már a hölgyeket is látni lehet a kávéházi ablaknál. Kisturf noteszeik a márvány asztalon, ők maguk pedig a legkomolyabb pózban jegyezget- nek. Csodálatos dolog, hogy most már lovakkal flörtölnek és nem férfiakkal. Ok, ha megkérdez- nők e változás okát, akkor bizonyára azt mondanák. hogy elég volt már a szamarakkal, jöjjenek már egyszer a lovak is.

Ad vocem lovak. A lovak is bekerülnek most a hét történetébe. Nem a telivérek, a dédelgettek, hanem a heloták, akiket akkor is felhasználnak amikor megszűntek létezni. A virslilovak szerepelnek most annak során, hogy a kolbászgyártó legények sztrájkba fogtak.

A szegény ember, mikor árveréssel egybekötött estélyen vendégeket lát asztalánál, nem Gerbaudnál vásárolja a delikát-ot, hanem a hentesnél, aki hitelbe is ad. A szegény zsurokon, amely egyúttal helyettesíti a vacsorát, csemegének szállítják ezt a valamicsodával töltött hólyagot, amelyet prózai nyelven vörös kolbásznak neveznek, a költői ihlettség hálából a velünk kapcsolatos Ausztria iránt, virstli cimen tette közismertté és szerzett neki országos népszerűséget. Olyan szerepet játszott ez a hentesi alkotás a szegénység háztartásában, mint a múltban a magyar vezényszó. Emez ott lebegett minden valamire való politikai főzelék tetején, épen úgy, mint ahogy káprázatos luxusnak illeszkedett a vörös kolbász, a lencse, bab vagy káposztás tálban.

Vészhir jött a vörös kolbászról. Beleülött a sztrájkbacillus és a hentesmesterek nem hajlandók szállítani a szérumot, amelyet a hentes legények receptje javasol. Nem tudjuk, hogy a sztrájkküzdelemben melyik részen van az igazság. De úgy látszik, hogy a mesterek bécsi mintára járnak el. Ott is volt sztrájk néhány hónap előtt. Ott is az okozta, hogy a hentesmesterek emelni akarták a hentesáruk árát; ott is az történt, hogy a legényeknek még a bérjavitás árán sem volt hajlandóságuk mestereikkel szövetkezve csatát vezetni a szegény emberek zsebe ellen.

Azért rossz az a szél, amely Bécsből fuj.

Bárcsak ez a szél úgy fujódna le, hogy be- i lőle senkinek, se a henteslegénynek, se a közönségnek kára ne volna.

HÍREK.

Szentszéki tanácsos. Dr. Boromisza Tibor, szatmári püspök Hamon Róbert, pápai kamarás, püspöki titkárt szentszéki tanácsosnak nevezte ki.

Kinevezés. Szőnyi Sándort, Szőnyi Ferenc teslvéröcscsét, ki a belügypiniszteriumban gyakor- nokoskodott, a belügyministeriumhoz számtisztté j neveztés ki.

Bírói vizsga. Erdőss Ferenc, a szatmári kir. j törvényszék egyik kiváló aljegyzője, a napokban tette le szép sikerrel a bírói vizsgát.

A szatmári járás uj orvosa. Vármegyénk főispánja dr. Muhy Zsigmond orvos lemondása folytán megüresedett járási orvosi állásra Lacheta Brúnó drt., a budapesti szt. János kórház volt alorvosát nevezte ki.

Központi választmányi ülés. Szátmárvárme- gye központi választmánya e hó 1-én llosvay

Aladár alispán elnöklete alatt ülést tartott, megalakította a vármegye összes képviselőválasztó kerületére nézve az összeíró küldöttségeket s az összeírás foganatosítására határidőül a március

20-ától ápril 5. napja közötti időt tűzte ki.

Elbocsátás a hadseregből Puza István, Szon- golt Ödön és Világosi Gáspár szatmári 12. hon- védgyalogezredbeli hadnagyok saját kérelmükre a honvédség kötelékéből elbocsáttattak.

Pályázat. Á szinérváraljai segédjegyzői állásra Bay Miklós, főszolgabíró meghirdette a pályázatot. A pályázati hirdetmény lapunk mai számában a hirdetések között olvasható.

Uj vasút A hivatalos lapban olvassuk, hogy Hollós Jakab nyug. államvasuti főfelügyelőnek a kereskedelemügyi m. kir. miniszter vasúti előmunkálati engedélyt adott egy év tartamára a Nagybánya-felsőbányai vasútGiródtótfalu állomásából kiindulólag Lacfalu, Dióshalom, Lacház, Kápolnok, Monostor és Borkút községek határán át Magyarláposig, esetleg innen folytatólag Macskamező, Dánpatak, Dombház, Drágosfalva és Blenkemező községek határain át a szamosvölgyi vasút Galgó állomásáig vezetendő szabványos nyomtávú gőzüzemű helyiérdekű vasútvonalra.

Segélyezés A vallás és közoktatásügyi miniszter De. Falussy Árpád főispán felterjesztése folytán Dredean Jenő tartóiéi gör. kath. lelkésznek rendkívüli segély cimen 200 koronát engedélyezett.

Tánctanitás Urbán János, okleveles tánc- tanitó, ki előbbi itt működése révén Szinérváralja közönsége előtt előnyösen ismeretes, a Burghoffer- féle vendéglőben tánciskolát nyitott. Tanítási idő gyermekeknek naponta 5 órától 7-ig, felnőtteknek 8 tói 10 ig este. Tandíj kezdőknek 10, ismétlőknek 5 korona. Beiratkozni a tánciskola helyiségében a tanítási órák alatt lehet.

Jótékonycélu zsidóbál. Jóllehet az idei farsang rövidebb volt a szokottnál, Karnevál herceg ő fensége nem panaszkodhatik, hogy Szinérváralja társadalma nem hódolt ez idén is — a farsang rövidsége dacára — az ő fenséges eszméinek. A helybeli zsidóifjuság által e hó 3-án rendezett. jótékonycélu bál sikeres befejezője volt az idei farsangi mulatságoknak. (Inkább talán a böjtieket kezdte meg ! Szerk.) A fáradságot nem ismerő rendezőség ugyancsak kitett magáért, hogy a szegények részére rendezett bál mentői fényesebben sikerüljön s a mi a fő: mentői többet jövedelmezzen a szegényeknek, kiknek részére ily módon tekintélyes összeg gyűlt egybe. A mulatságon, mely mindvégig a legkedélyesebben folyt le nemcsak helybeli zsidópolgártársaink, hanem a környékbeliek közül is igen sokan vettek részt. Jelenvoltak: Asszonyok'. Simon Adolfné, Klein Samuné, Vasserblatt Benciné, özv Hirsch Ig- nácné, Virág Albertné, (Szeődemeter) Lauer Józsefné, Rózner Jakabné, Veinberger Emánuelné, Éliás Mózesné, Mandel Mózesné, Veinberger Ig- nácné, Lövi Sámuelné, Herskovits Leopoldné, Veisz Lázárné, Neuman Zsigmondné, Stern Móricné, (Iloba) Izsák Mórné, Ferencz Gyuláné, Kepes Linka, Dávid Dávidné, Wilkovits Miksáné. Berger Fülöpné, Gzeizler Józsefné, Rosenbaum Gyuláné, Róth Zsigmondné. Leányok: Markovits Heléna, Róth Aranka, Vasserblatt Szerén, Hirsch Kornél, Beck Ilonka (Nagykároly) Rosner nővérek, Éliás Aranka, Abrahám Gizella (Farkasasszó) Kéner Margit és Riza, Feuerstein Rózsi (Nagybánya), Veinberger Rózsi, Rosenberg Zálika (Sza- moskóród), Markbreiser Etel, (Szinfalu) Jeskovits Etel, Stern Irma (lloba), Rosencveig Etel (Erdőd), Dávid nővérek, Berger nővérek, Ceizler nővérek, Stern nővérek, Apfel Heléna. Veisz Frida, Rót Bella és Matild, Mandel Milcsi, Veisz Róza, (Av. falu.) Jegyeiket megváltották: dr. Tatár János 3 K, Grósz Laura (Avasjváros) 6 K, S. T. 5 K, Selmeczy és társa Bpest, Tatár Lajos Avasujváros

3—3 K, Veinstein Benő 2 K, Koroknay Károly, Lipcsey Sándor, Boer Károly, Michael N. (Hóba) Lövinger Lajos Szatmár 1 K 60—1 K 60 fill. Here Simon Szatmár 2 K, Braun Sándor 2 K. Felülfizettek'. Virág Albertné (Szeődemeter) Vil- kovits Miksa 3—3 K. Lauer József 5 K, Ferenc Gyula 3 K 40 fill. Dr Keller Salamon 2 K 40 fill. Rosenbaun Gyula, Szőnyi Ferenc 2—2 K, Diamant Dezső, Ürián S. 1 K 40 — 1 K 40 fill. Klein Samu, Vasserblatt Bence, Éliás Mózesné. Becsy Sándor, Veinberger Ignácné, Lövi Sámuel, Neuman testvérek Stern Mórné (lloba), Izsák Mór, Berger Fülöpné, Markovits Béla 1 — 1 korona. Simon Adolf 50 fill. Éliás Ignác, Volner József, Markovits Hermán, Markovits Sándor, Klein Lajos, Lengyel József, Hirsch Jakabné, Markbreiter N., Cso- bel Zoltán, N. N , Herman Sámuel, Lövi Lajos, Rózner Bertalan. Osztián Antal, Czigler György, Ábrahám Vilmos, Polcz N, Veisz József 40—40 fillért.

Sövények madárvédelemnek. Minden nagyobb kertet a szabadban, szőlő- és gyümölcskerteket nem deszkakerítéssel, hanem élő sövényekkel kellene körülvenni Minden élő kerítés és még gondozatlan, közönséges sövények is mezők sze-