Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-26 / 9. szám
Szinérváralja, 1907. Február 27. — 9. szám. Negyedik évfolyam. SZINÉRVÁRALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Ny Hí tér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a ,,Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. bajszáig egy torzalak és ő ezt szépnek tartja; vagy azt ott; van egy becsületes, de földhöz ragadt szegény rokona, és tudni sem akar róla s még tetszik magának benne, hogy a világ szívtelennek mondja; vagy azt a ledér éjjeli ragadozót, testét-lelkét pusztítja és még sem tehet róla, mert ő ezt élvezetnek nézi; vagy azt a léha naplopót, nappal az utcákat méregeti, éjjel pedig kártyázik, ebből áll évek óta minden dolga s ő ezt eletnek nevezi; — mi egészen más az a gazdag, akinek a műveltség megmondja, hogy mire való a gazdagság! Nemhogy a pénz őt verné rabságba, inkább még ő váltja meg az alvilági sötét rémeitől; hány embernek ad kenyeret, hány szegény szerez utána jólétet és önönmagának a legnemesebb élveket, hirt, dicsőséget, halhatatlan érdemeket szerez általa s amellett nemhogy fogyna, sőt inkább évrői- évre növekedik jólétben — és nincs köztük más különbség, csak az, hogy ez művelt, amazok pedig műveletlenek. Mit érdemelnek tehát azok, akik oda törekszenek, hogy a műveltség terjesztessék? Nem is péüZ annak a szolgálatnak az értékjegye, mert nem egyen- értéke az annak; az a nevelő, aki csak pénzért az, olyan, mint a bálványimádók papja; a palást ugyan papi rajta, de nem az az ige is, amit ajka hirdet, azért nem is épit, hanem ront; az igazi nevelő olyan, mint a költő, aki azért zengi be a világot, mert nagyon reá fáj a szive és ez a fájdalom boldogság neki. Csak igy érthetni meg, honnan veszi az igazi nevelő azt az emberfeletti erőt, melvlyel a sikeres gyermeknevelés jár; nem munka ez, hanem élet, lélegzés, éveken át, minden nap, kora reggeltől késő éjszakáig; késő este szinte összeroskad a fáradtságtól, holtra ki van merülve, pihenésre van szüksége. Munkája, lelket-testet ölő munkája a legnagyobb áldást hozza az emberiségre. Nevelés nélkül nincsen valódi boldogság és aki neveléssel foglalkozik, legnagyobb tiszteletünkre tarthat igényt. Aki csak hiányos nevelésben részesült, annak kötelessége, hogy önművelődéssel pótolja a hiányt. Nevelés nélkül az ember a mai korban gyámoltalan marad s összes támasza az, amit a jólneveltek nyújthatnak neki. Védekezés az aratósztrájk ellen. A kitünően organizált mezőgazdasági munkások Bsanád vármegyében az aratási illetmény tekintetében oly horribilis követelményekkel állottak elő, melyeket Csanád vármegye gazdaközönsége teljesithetetlennek talált és melyek a birtokosokat ellenakcióra serkentették. Mint arról már hirt adtunk, Csanád vármegye legelőkelőbb nagybirtokosai szintén tömörültek s a fenyegető sztrájkveszedelem elhárítására arató- gépszövetkezetet alakítottak, melyet a földművelésügyi minisztérium szintén támogatásban részesít, amennyiben a m. kir. állami mezőhegyesi ménesbirtokkal a szövetkezet kebelébe belépett és felügyeleti jogának hathatós gyakorlása végett a szövetkezet igazgatóságába két tisztviselőjét küldötte ki. Ezen aratógép szövetkezet igazgatósága »The Johnston Harvester Co.« amerikai speciális aratógépgyár készítményeit találta a legkiválóbbaknak és a magyar viszonyokra legalkalmasabbaknak, különös tekintettel arra, hogy a Johnston-gépek a nálunk oly gyakori dőlt és kuszáit gabonában is kifogástalan jó munkát végeznek. Ennek következtében a »Csanádmegyei Aratógép-Szövetkezet« élén a magy. kir. mezőhegyesi ménesbirtokkal a napokban Melichár Ferenc, Bacher Rudolf budapesti cégnél, mely a »The Johnston Harvester Co« magyarországi vezérképviseletét bírja, 80 darab Johnston »ConA nevelésről. Nem azok legnagyobb jóltevőim, akik életet adtak, sem nem azok, kik kincseket szereztek számunkra, hanem azok, akik embereket képeznek belőlünk. Az állatnak is van élete s miben különbözik a műveletlen ember az állattól ? Nem-e éppen úgy ösztöneinek rabja? De ime, az erdők mélyében, kopár sziklákon keresztül száguldó patak, világrészek szorgalmának és jólétének szelíd teherhordó összekapcsolójává változik, mert rakonczátlan ereje erős partok közé szorítva, rendes szabályossággal folytatja útját az ő nagy örökkévalósága: a tenger felé; és az ember vére nem rakoncátlanabb amaz ős elemnél, mely a világteremtés felséges mondájában is közvetlenül a Tahu-Ubabu, a zűrzavar után következik és ha azt meg tudta sze- liditeni az egyetlen szó: »Legyen világosság«, mennyivel inkább az embert, kiről az van mondva, hogy abban van az Isten lehelete: a lélek! És a gazdagság? Mély erkölcsi értelem rejlik e népmondában, hogy a kincseket az alvilág szellemei őrzik a föld mélyében, honnan napvilágra fejtetnek. Szer-száma sincsen a sok rossznak, amit az emberek a pénzért tesznek s még annál is több az, amit a pénzzel tesznek. Akárhány gazdagról mondhatni, hogy nem ő birja a sok kincset, hanem megfordítva, ez őt birja s pedig milyen hatalommal! Erkölcsrontó, lélekvesztő, démoni hatalommal. Képes sarkaiból kiforgatni gazdája külső és belső világát, hogy a rutát szépnek, a bűnt erénynek nézi, tetszik magának a gonoszságban s az állatiságban gyönyörét lelni. Csak nézzük azt az embert; bohócz ruhájától kezdve hörcsögA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Liliomvölgyi Katinka. — Humoreszk. — I. »Nőt énekelek.« Liliomvölgyi Katinka kisasszonyról szól az ének. Arany János Rozgonyinét, Petőfi Juliskáját énekelte meg, a biblia pedig nem egy amazonról tesz említést, ki egyik vagy másik tette által a halhatatlanok közé soroztatik. A Liliomvölgyiek valamennyien dicső hősök voltak és karddal kezükben vívták ki az utókor elismerését; nem csoda, hogy utódjuk, Katinka kisasszony szintén igényt tart a halhatatlan névre. Nem akarok Liliomvölgyi Katinka bájai fölött fitymálódzni, halhatatlanságáról sem akarok kétkedést táplálni, egyedül csak azt kérdezem, hol vívta ki Katinka a halhatatlan nevet. Szédán- nál avagy Plevnánál? Nem. Vagy az orleánsi szűz módjára egész hadseregeket tett tönkre ? Az sem. Gyámolitója volt a szegényeknek, kórházakat, ösztöndíjakat alapított? Nem. Liliomvölgyi Katinka a divatárusok, illatszerészek főkönyveiben lelt halhatatlanná. Soha egy kereskedőnek jobb üzlete nem volt, mint az, melyben a bájos kisasszony vásárolt. Naponta tízféle kendőző szer, ugyanannyi finom szappan, üdítő viz, eau de Cologne, oly bájossá varázsolták Katinka becses tagjait, hogy nem egy fiatal ember szivecskéje dobogott erősebben a kisasszony látá- | sánál. Volt is neki sok udvarlója. De haj: a sok udvarló közül egyik sem ragadta meg az evezőt, hogy vele a kisasszonyt Hymen kikötőjébe terelje. A hangversenyeken, bálokon, áltatában minden mulatságon ott volt a Liliomvölgyiek utolsó sarja. Mindig az udvarlók egész rajától volt körülvéve; ő pedig csak ott ült a pamlagon, kezében egy félig hervadt rózsa, (ez kedvenc virága volt) szende pillantásokat vetve hol egyik, hol másik udvarlójára. II. »Bármerre járok, őt nem lelem.« A bemutatáson túlestünk s igy már mint jó ismerősök kereshetjük fel Katinka kisasszony t boudoirjában. Reggeli kilenc óra volt; a szobacicus — kit ugv látszik, Isten jó kedvében teremtett — halkan kopog a boudoir ajtaján. Katinka kisasszony egy függönyökkel elzárt ágyban álmodik — elmúlt évtizedekről. A kopogásra azonban felébred, kinyitja az ajtót és azután a loilette-asztalhoz ül. Hosszadalmas volna leírni e két órai toilettet és különben is illedelmellenség volna jelen lenni az öltözésnél. Várjunk egy-kél órát és ekkor elérkezett az idő, melyben a kisasszony vendégeit fogadja. Az óramutató tizenegyen áll. Katinka szépen bútorozott szobában, »fogadó termékben ül, kezében egy francia divatlap. A fogadó-terem ajtai kinyíltak és rajtok minden előleges bejelentés nélkül egy fiatalember lépett be. Katinka nem emlékezett, hogy e fiatal embert valaha is látta volna udvarlói között. — Nagysád! — szólalt meg az idegen. — Uram, tudni fogja, mi az Hiedelem és egy hölgy irányában miképp tartozik magát viselni Ön megsértette az Hiedelmet, amennyiben nem jelentette be magát, azután minden bemutatás nélkül megszólít egy fiatal — — Fiatalságáról, nagysád, meg vagyok győződve. Nevem báró Berdy Kálmán. — Én Liliomvölgyi Liliomvölgyi Katinka vagyok. Minek köszönhetem a szerencsét, báró ur, "önt lakásomon üdvözölhetni ? — kérdé Katinka oly csábitó mosolylyal, mely Berdyre látszólag nagy hatással volt. — Nagysád engedelmével egy rövidke tör lénetet fogok elbeszélni, melyben megjelenésem okát is megmagyarázom. — Mielőtt ezt tenné, báró ur, szíveskedjék helyet foglalni. Berdy, engedve a felszólitásnak, leült, azután pedig folytatá. Két év előtt a közeli L. helységre utaztam. Négy órakor délután megérkeztem és este már táncvigalomra mentem. Legelső dolgom volt a hölgyeket szemügyre venni. A terem egyik szögletében egy bájos leánykát pillantottam meg, ki félig hervadt rózsát tartva kezében, az udvarlók nagy számától volt környezve. Miután azonban az illető kisasszonyt és udvarlóit nem ismertem, párbajra pedig okot nem akartam szolgáltatni, iáncban, játékban, ivásban kerestem szórakozást. De hiába! Nyugalmam oda volt! Szemeim
