Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-12 / 7. szám
Szinérváralja, 1907. Február 12. — 7. szám. iiEívmui TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Nyilltér soronkinl 20 fillér. ^3 j; _(Áli_2Sr 13 T 3ST MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Hamvazó-szerdán. A naptár immár végét jelzi a mulatságok idejének: a farsangnak és egv-két nap múlva következik hamvazó-szerda: a böjt kezdete, a komoly magába-szál- lásra emlékeztető lélek-biró. Rövid farsaug után hosszú böjt: akárcsak az életünk sorsa, igaz szívből alig fakadt a mulatság, de a bánkódás, a keserű csalódás, — az igaz és őszinte, a fájdalom hamisítatlan, a gond leghívebb kísérőnk marad böjt alatt, előtte és utána is. S kiknek reményük sincs, mohó kétségbeeséssel kívánják siettetni a szomorúság napjait s az idő lánczolatában keresik azt az archimedesi pontot, melyet megragadva, létezésök egész világát sarkaiból kiemeljék. Sóvár vágy epeszti őket, mint a hajótörést szenvedettet, ki a parton ülve vizsgálja az oda csapkodó hullámokat, hogy talán föllelheti bennök vesztett vagyona romjait. S kikre egy egész élet vár, örömével és bánatával, miket misztikus lepel takar, reszkető gyönyörrel nyúlnak utána, dobogó szívvel, melynek csak egy célja van: siettetni az éveket, hogy közelebb legyen a cél. Mint mikor a hajnal feltűnik s a természet ébredésekor hidegebb lesz a lég, elfeledve a regg költészetét, óhajtjuk a déli sugárt, mely melegít és éltet. S az idő a megváltás. Elhozza az érettebb kort, de sokkal előbb az első könnyeket, — ezek a legkese- rübbek. Ha még nem ismerted a but, most szótalan fájdalom fog el, melynek nincsen hangja, melyet senki sem ért. amiért lelked hévül, amit fejed gondol, az mind szivedben folyik össze. Érzed hivatásodat és szeretsz névtelen szellemeket, kik köriilrepdesnek, mikor az éj álmával és szerelmével rád borul. A hamvazó-szerda szimbóluma ennek a szenvedésnek. Hiába akarjuk magunkkal elhitetni, hogy a munka elfelejteti velünk a búbánatot. A munkának verejtéke, de sikere nem biztos. Sokszor csak csaló fény vesz körül s a nagyra- vágyás — hisz mindenki nagyravágyó — oly könnyen szivedbe nyit. Mikor szótlanul merengsz és lelked előtt tündérképek tüfinek fel, miket képzeleted saját szeszélyed szerint színez ki, vajha ily pillangóikban ne csak szivedre hallgatnál! Szived önfeledtségre ragadtat. Hogy észre ne vegyed az utad- ban levő kavicsokat, magad szórsz rájuk virágokat; de a virág elhervad s a kavics annál sértőbb lesz. A szenvedély nehezen átható köddel vesz körül s mig magadat boldognak hiszed, a halál suhan el melletted. Hamuvá válsz, amiből lettél — az idő, a nagy megváltó, megvált földi gondjaidtól. Ezt harsogja füledbe hamvazó-szerda, ezt súgja a lelked, ha szavára hallgatni tudsz. Amig itt e földön időzünk, emlékezzünk erre! Az évek múltával tisztul a látóhatárunk és a főiek önkénytelenül is a meny fölé emelkedik. Vajha a földön csak a szeretet marasztaná. Az ősz fürtök a tiszteletre tartanak igényt; mily szomorú, ha ez önmagunk iránt a saját szívben hiányzik. Ki mosolylyal lépte át a határt, mely az iíjuság és az élet zaja közt van, bár soha se cserélne szerepet azokkal, kik előtt örömtelen a föld, bezárt a meny ... Elmúlt a farsang és itt a nap, melyen hamut kell hintenünk fejünkre, hogy gondoljunk mulékonyságunkra, hogy előkészítsük lelkünket a nagy átalakulásra, mely alól senki e földön fel nincs mentve. S amig szived a földhöz lekötve tart, emelkedjék fel lelked szárnyaival az ég felé — ha imád odahatol, megáld az Ur! Szálljatok magatokba és erősek lesztek, hogy nyugodtan tűrhessétek a szomorúság fájdalmait. Rongyos bál Karneval herceg látogatásál az idén nagyon rövidre szabta, s nálunk utoljára az őt megillető fejedelmi fénynyel a szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyező egyesület folyó hó 9-én lezajlott mulatságán jelent meg. Fogadtatása fényes volt s Karneval ur a jövő farsangig boldogan gondolkozhatik a szerzett szép emlékekről. Amint nekem megvallotta, félve jött fel a mulatságra. Azok a szálló igék, amelyek napok óta szerte repdestek városunkban, megijesztették a herceg urat. Félt szegény, hogy kudarcot vall. Miután azonban kudarcot egy herceg is kiheverhet, a rábeszélésnek engedve a mulatságon megjelent. Tapasztalataival azután a herceg ur meg is lehet elégedve. Amit látott élő cáfolata volt mindannak a sok beszédnek, ami városunk egyetértésének megzavarását olyan eredménytelenül kísérelte meg. De hisz’, nem is lehet másként; Amikor a jótékonyság gyakorlásáról van szó, széthúzásról beszélni nem lehet, s különösen nem lehet akkor, amikor egy olyan egyesület tűzte ki nagyvendéglőnk ormára a mulatságot jelentő zászlót, amilyen a szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyező egyesület, amely a múlt évben is 70 gyermeket látott el a szükséges téli ruhákkal. A mulatság előadással kezdődött. Műkedvelőink megizmosodva a múlt gyakorlatán a nemes cél érdekében ismét közönségünk elé léptek. Karneval herceg, — aki színi kritikus is, — az előadásról a következőkben nyilatkozott: Műkedvelőket megbírálni nagyon nehéz. Könnyen eltéveszti a bíráló a közép utat, amelyen haladnia kell, s kiritikája vagy sablonossá válik, vagy nem felel meg a valóságnak; örömmel tapasztalta azonban, hogy a tegnapi előadásról bírálatot mondani neki nehézséget nem okoz. Nagybányai Nagy Dezsőné úrnő az »Asz- szony vagyok« cimü vig monológot oly közvetlenséggel és bájjal adta elő, hogy az ember feltétlen bizonyságot szerzett arról, hogy ő nemcsak igazi asszony, de művésznő is. Nagyon A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Leányszöktetés akadályokkal. — Már akármit cselekszem, szivem forró indulatát a csinos Eichner Lina után nem tudom leküzdeni. A hideg udvariasságból szerelem vált és pláne egymást követik a légyottok. Még most sem tudom, elmenjek-e a maira 7 órakor. Eh mit, azért is elmegyek. Aki tudja, az hallgat, aki nem tudja, arra nézve mindenesetre biztonságban vagyok. E monológot tartottam szobámban egy délután az íróasztal mellett és havanna illatos bodor füstjén elmerengve, jövendőm legboldogabb képét varázsoltam szemeim elé. Majd kalapom és botom után nyúlva elindultam. A légyott helyisége Eichner Antal kertjének baloldali leghátsó része volt. A ház igen csinos. Két kerek, virágokkal bőven ellátott ablakaival a Kossuth-utcára néz. A kerítés falán könnyedén átugorva, magam két óriási cserfa alatt találtam. Előttem a legszebb rózsák és liliomok nyíltak, felettem a fülemile zengé gyönyörű dalait. Ha költő lennék, körülbelül e szavakra fakadhattam volna : >Oh természet, mily bájosan mosolyogsz felém ezer kellemeiddel! Szinte szégyellem prózaiságomat. Unalmamban egyelőre szivarra gyújtottam, melyet azonban, hallván a kertajtó nyikorgását, gyorsan eloltottam és zsebre tettem. A légyott másik személye, a szép Lina közelgett, arczán a legártatlanabb öröm kifejezésével. Megérkezve kezét nyujtá, melyet ajkaimhoz nem emelni a legnagyobb harátságtalanság lett volna. Hanem a társalgást nem tudtam megkezdeni. Ebből látszik, hogy sohasem voltam igazán szerelmes.Mentségül talán felhozhatnám hibámat, hogy sohasem voltam valami nagy asz- szony mulattató. — Leány, — kiáltani végre, elhatározva magam a megkezdésre, — én szeretem önt. Elpirult. — Hányszor'ismételjem, hogy szivem ellenkezik az atyám által reám erőszakolt vőlegénynyel és egyedül önhöz hajlik. — Szólt-e valamit atyjának szerelmünkről? — kérdém. — Szóltam. — Azt nem helyesen cselekedte. De mit mondott? — Azt, hogy verjem ki a fejemből a szerelmeskedést, az nem nekem való. — És Borbála néni? — Egész nyíltsággal szemembe nevetett. Hagyj fel — úgymond — az ábrándozásokkal. Az szegény leánynál megjárja, de nem nálad! — Akar-e nőm lenni? — kérdém, a jeget hirtelen megtörve. — És atyám ? — volt az aggodalmas válasz. — Vagy atyját hagyja ön el, vagy engem. Elszomorodott. — Szeretem atyámat, de önről sem tudnék soha lemondani. — És mit szándékozik tenni, ha atyámat elhagytam? — Ha beleegyezik, nőül veszem. Megyei íőpénztárnok vagyok s e hivatal az alispánság- nak nem sokkal áll alatta. Jövedelmemből fényesen eltarthatom. Hazudni ugyan nem hazudtam, de mégis megijedtem szavaimon. — Tehát szökni? — kérdé. — Igen, mindenesetre. Ha nem szeret igazán, úgy többé sem e tervvel, sem magammal nem alkalmatlankodom. — Isten bocsásd meg bűnömet, elhagyom atyámat. — És hogy történjék mindez, hogy Borbála néni meg ne tudja ? — Ugyanazt a tervet fogom használni — feleié — néném ellenében, melyet most is hasz- nátam, hogy ide jöhessek. Néném ugyanis igen szeret vásárolni, eladni, alkudni. E célra jó pénzen egy handlét küldtem be hozzá és mig vele bajlódott, idejöttem. Felelni akartam, de a kertajtó megnyílt és a kertbe egy összetöpörödött, ravasz kinézésű handlé lépett. Fejére három ősrégi cylinder volt
