Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-05 / 6. szám
A teherforgalom tehát újból pang és legközelebb el lehetünk rá készülve, hogy ismét beszünteti a Máv.az ámfeluételt, amit eddig csak azért nem tett tneg mert a feladás darabáruban és gabonában nem nagy és meggyőzik a raktárakban való elhelyezést; de annál kevésbbé a szénnél és fánál. Hogy a helyzet — jövendölésünkhöz híven | — újból így elmérgesedett, azt annak köszönhetjük, hogy a Máv. igazgatósága mindenképpen takargatni igyekszik a múlt bűneit és félszeg meg fél intézkedéseket tesz kapkodásában. Besziinlette volt az árufelvételt, de elfeledte ugyanekkor beszüntetni az idegen kocsik tömeges j fogadását idegen pályákról, mint tette azt a Nordbahn az árufelvétel beszüntetése alkalmával, ami- : dőn rendet is teremtett pár nap alatt. Mi pedig itt ; ülünk ismét a szószban: a szén, fa mindenütt fogytán, a vonatok pedig szerte állanak fekete gyémántokkal és fával megrakodva az áliomá- | sokon és nincs remény rá, hogy hamarjában j rendeltetési helyükre érkezzenek, mert most j már nem is annyira a mozdony kevés, hanem j a személyzet fogy egyre a betegedések következtében. A meglevő személyzet pedig és kiválóképen a forgalmi és vonatkísérő személyzet a j szó szoros értelmében az elkedvellenedés tetőpontján áll. (2) 1907. Február 5. A virágok jelentősége temetéseknél Régi hit volt, mely a virágoknak lelket ! tulajdonított, virágaik pedig saját létünk és elmúlásunk szimbóluma. A régi görögöknél és j rómaiaknál azon hiedelem uralkodott, hogy az elhunyt lelke növénynyé átváltozik kevésbbé, vagy különösen szép virágokkal. Szokássá lön j a sirhanlokat virágokkal díszíteni és virágokat az elhunytak tiszteletből és szerétéiből az utolsó | útra adni. De nemcsak a rómaiaknál és görö- | göknél, a germánokéi, kelteknél és szláv népeknél is volt és ma is az nemes szokás és végtisztelet. A szeplőtelen ifjúságnak fehér rózsák, j fehér liliomok vagy más fehér virágok szenteltettek, a felnőtteknek kedvenc színük szerint, lelkűknek ártatlansága, szeretete, hűsége és szep- lőtelensége jeléül és kívánságául lelkűknek tovább léte az örök, szebb életben. Nekünk az elhunytak lelke nem él ma a virágokban, a mennyei közökből hálásan tekintenek ránk, ha földi maradványaikat virágokkal díszítjük és mi feltekintünk hozzájuk és kiáltunk : »viszontlátásra!« A virágnak ma ugyanaz a j szimbolikus jelelentősége, mint az ősi időkben temetéseknél és sirlátogatásoknál. Szimbóluma az örök éleinek, az volt a virág már a régi zsidóknál a Mózes utáni időkben, azután az első j keresztényeknél, kik virágokkal és pálmaágakkal ! kisérték a halottat utolsó utján. A virág elhervad, j újak fakadnak, a növény kimúlik, a tavasz újakat ébreszt életre, él a növény és vele a virág mint a lélek az emberi lényben generációról j generációra, a sötétből világosságra, a haláltusa- j hói az örök életre! — így jelképezi a virág a valódi halhatatlanság-gondolatot, igy mulatja a a virág, hogy az elhunyt elvesztésével érzett J széki biró urak hiába rángatták kabátjánál, a nagy teremre mulatva : ő tiszteletteljesen meghajolva, megköszönte a szívélyességet, hogy ő itt nem fog karszékbe ülni. Kezembe véve most az »Egyetértés«-t, összegöngyölitettem és egyik végét füléhez tartva a felső nyíláson át dörögtem : — Itt zárt társaság van, mely bucsues- télvt ad! Az idegen előbb rám nézeti, majd felkelt és igy felelt: — Jól van, uraim! Ha ugv tetszik, nem utasítom vissza ajánlatukat. S mielőtt meg akadályozhattuk volna, a karszékbe ült, a számomra fentarloit helyen. Sokat evett és keveset beszélt, nem is felelve társaságunk köszöntéseire. Végre meg volt elégedve; intett Mariskának és egy ötforintost lett le az asztalra. Mariska vissza akart adni, de mérgesen inteti, hogy nem követel vissza semmit. — Jól esett, maradjon a többi borravalónak. Ezután meghajtva magát, eltávozott. Mi is fizettünk és szintén eltávoztunk lakásunkra. Alig értünk oda, a pincér jelenti, hogy az idegen elfoglalta szobámat. Ez mégis borzasztó! Felkértem barátaimat, hogy kisérjenek el és szobám felé tartottam. Az ajtó el volt zárva, de a kulcslyukon át világosság derengett és bent kényelmesen sétálgatott az idegen. Csatatervet készítettünk, hogyan kell az ellenséget kiűzni; de nem juthattunk megállapodásra. Szóval adni tudtára akaratunkat, lehetetlen volt süketsége miatt. Elhatároztuk megtámadni az ellenséget, mintsem az éjjelt a szabadban töltsük. Csak azon töprengtünk, vájjon a szobát vagy az ablakot támadjuk-e meg, mikor hallottuk a bennlevő szavait. SZÍN ÉRVÁRALJ A fájdalmunkkal, ő a béke kikötőjét elérte, jelképezi a halott iránt érzett hűségünket is. Ezért szép és nemes szokás utolsó ajándéknak, utolsói üdvözletnek virág-, babér- vagy ciprus-koszorut szentelni. Mint a gyűrű, úgy a koszorú is végtelen, kezdet nélkül, vég nélkül zárva, olyan a hűség, mely a síron túl is végtelennek kell lennie. A koszorú jelképe egyúttal a tiszteletnek, a hálának. Ezért hordottak koszorút az ősi uralkodók. az archon Iák és tudós szónokok; ezért koszoruztaltak mega görögöknél és rómaiaknál a hősök, a diadalmaskodók hajába koszorút fonva; mi is koszorúval szenteljük örök hűségűnket és utolsó tiszteletüket a halott éleiének és munkálkodásának. Nekünk a virágdísz a síron forró szeretetünk és különös tiszteletünk jele, mely bennüket az életben a halottal összekötött. »A szeretet erősebb a halálnál!« kiáltja a rózsa az elhunytnak. Azért virágok az elmúlás napján, virágok János napján, halottak napján és haiotti toron minden vallásban és minden nemzetnél előfordulnak. És ha nem a szeretet, vagy más megtisztelés bennünket a megbékültlel valaha összekötött, úgy a nemes együttérzés, a legbensőbb részvét a hátramaradottakat ért veszteség felett az, melynek a virágban és virággal kifejezést adni óhajtunk; a virágok mondják, hogy fájdalmukat osztjuk, hogy őket vigasztalásban részesitenők, mikép az csak lehetséges lenne. Szól a virág temetéseknél olyan sokat! — az emberi lélek összes erényeiről, hit és reményről, szeretet és hűségről, tisztelet és érdemről, egs üt térzés és vigasztalásról, minden mi szivünket indítja, temetéseknél és a síron ősi idők óta a virággal jut kifejezésre. Régi szokás, ránkszármazott nemes illem, mely mai kultureletünkkel is szorosan van összekapcsolva. Csodának véljük, ha elvétve a halott- jelentések végén olvassuk »virágajándékok udvariasan kéretnek mellőzni«. Milyen rideg, milyen visszataszító, milyen szívtelen hang Mintha a megboldogult a virágot nem érdemelné ! A legszebb, a legkedvesebb, mit a halottnak utolsó útjára búcsúztatókén* adhatunk; »udvariasan« mellőzni kéretik — visszautasittatik ! Sejteni sem lehet, milyen gondolat fut végig mindenkin, hogy annak milyen fájdalmat okozunk, ki az elhunytnak szeretetének, hűségének vagy tiszteletének jelét akarta kísérőnek adni! A virágok jelentősege, magas szimbóluma tartsa vissza a hátramaradottakat, a megboldogultat utolsó ékességétől megfosztani, mert áll a régi és örökké igaz mondat: »Hol sok szeretet az éleiben, ott sok virág a halálban.« Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — (A helyzet. — Borzalmas bányakasztrófa. — Expedíció a halálba. — Elveszett ezresek. — Gyilkos pap. — Felmentett apagyilkos.) Polónyi az illetékes bíróságnál beadta vádiratát támadói ellen és lemondott. Ezzel a kabinet válsága válsága véget ért, s a politika is simább mederbe lett terelve. A képviselőház a delegációk által letárgyalt közös költségvetést elfogadta és folytatta az appropriáció tárgyalását. Elzásznak Reden nevű városa rettenetes 6. szám bányakatasztrófának volt színhelye. Bányalégrobbanás következtében több száz ember pusztult el, sokan megsebesültek, másoknak nyoma veszett. A mentési akció nagy erélylyel indult meg a még esetleg életben maradott szerencsétlenek megmentésére, de a mentők többnyire csak megcsonkított hullákra és haldoklókra akadnak a gyilkos levegőjű tárnákban. Egy fiatal fővárosi orvos, dr Raab Vilmos, aki rajongott a teofázia (az Istenség mivoltának kutatásának) tudományáért, fiatal nejével és pár hónapos gyermekével, valamint egy tíztagú társasággal Madagaskarba utazott, hol a társaság misztikus dolgokat akart megfejteni. Kelten közülük odaérkezve, azonnal visszavitorláztak ismét hazájukba, a társaság két másik tagja rövid j idő múlva meghalt sárgalázban, amely betegség később dr Raab Vilmost is elpusztította A fiatal özvegy kicsi gyermekével felszállt hajóra, hogy Magyarországba visszatérjen. A hajón azonban ő is megkapta a sárgalázt, meghalt és holttestét a tengerbe vetették. Az életben maradt kis gyermekért egyik rokona utazott Marseillebe, hogy onnan hazahozza. Január 20-ikán Jezieszky László tófalusi községi jegyző elvesztett a fővárosban tárcástul négyezer koronát. A rendőrség megindította a nyomozást, de eredményre nem jutott. E héten aztán szenzációs fordulat állt be ez ügyben. A budapesti főkapitánysághoz megérkezett az elvesztett pénztárca — pénz nélkül. E helyett levelet találtok, melyben »egy szegény asszony« azt írja, hogy a pénzt megtartja Ha gazdag vesztette el, nem haj, ha pedig szegény volt a vesztes, úgy vigyázott volna pénzére. A rendőrség — mit tehet egyebei ? — tovább nyomoz, s kutatja, ki lehet a filizófikus »szegény asszony?« Két évvel ezelőtt történt, hogy Kalanszky János bukovina-prdaklói, plébános állatias kegyetlenséggel ölte meg e^y hívét, Kalecz Nándor gazdaembert. A tett oka az volt, hogy Kalecz összeszólalkozott a pap gazdasszonyával, mire a pap védelmére kelt és úgy agyba-főbe verte a gazdát, hogy az három nap múlva meghalt. A törvényszék öt hónapi fogházra ítélte Kalanszkyt, a pozsonyi tábla azonban, az enyhítő körülmények mellőzésével, a büntetést másfél évi börtönre emelte fel, a kúria pedig az ez ellen benyújtott semmiségi panaszt visszavetette. Nagyváradról írják, hogy Fehér Tógyer oláhszentmiklósi paraszllegényt, — azért, mert saját apját a kukoricaföldön agyonverte és holttestét a Kőrös-csatornába dobta, az ügyészség vád alá helyezte. A mostanában megtartott esküdtszéki tárgyaláson az egyik tanú kijelentette, hogy hallotta az áldozatnak azt a kiáltását: Üss, fiam! — Az ügyész szándékos emberölés vádját emelte, az esküdtek az apagyilkost felmentették, mire a bíróság is szabadlábra helyezte. HÍREK. Rudolf trónörököshalálának évfordulója Csütörtökön volt 18 éve, hogy a mayerlingi gyászos tragédia gyászba borította az uralkodóházat és a nemzetet. A szomorú évforduló alkalmával Ő felsége meglátogatla a családi sírboltot és hosza— Szomorú dolog süketnek lenni! — volt hallható. Hogyan védekezzem betörők ellen ? Betörhetik az ajtót és nem is hallom. Legjobb lesz, le sem feküdni, hanem fegyverrel kezemben sétálgatni, minden betörőt fegyveremmel megbüntetni. Nem mertük megtámadni, félve fegyverétől, hogy talán betörőknek tart bennünket, hanem visszatérve az »Otthon«-ba. az egész éjjelt mulatva olt tölteni iparkodtunk. A második szobában levő parlagon leheveredve, végre elaludtam ; az idegenről álmodtam, ki fegyverét orrom elé tartotta. Alig aludtam rövid ideig, mikor Csehfalvai barátom hajamat rángatva fölébresz- tett. Fáztam szörnyen, a hideglelés bántott, fogaim vacogtak, lábam majd megfagyott. Fölkeltem és elkezdtem járni a többiek hahotája közölt. Alig világosodott, mikor még egyszer meg- teázva a »Magyar király«-szállodába mentem. Elcsodálkoztam, mikor az udvaron az idegent vettem észre, ki éppen lovára ült és távozni akart. Mikor megpillantott, rögtön felém jött és kezét nyújtotta.-- Bocsásson meg, uram, tegnap alkalmatlankodtam, de fogadásból teltem. Egy barátommal tegnap fogadtam ötszáz koronába, hogy én itt helyet fogok kapni. Sikerült a fogadás — de csak úgy, hogy süketnek tetettem magam. Hallottam, hogy ön Budapestre megy, legyen szerencsém holnap reggelire a »Hungáriá«-ban, hol engemet és barátomat megtalálhat. Ezek után kalapot emelt és megnyergelve lovát, a vasúti állomás felé tartott. Másnap találkoztunk Budapesten, a »Hun- gáriá«-ban és a reggeli kora reggeltől vecsernyén túl is eltartott. Alig maradt valami az ötszáz koronából, a »Hungária« és az »Otthon« | szállodásai látták csak, mert utóbbi helyen szintén ő fizette éjjelezésiink költségeit. Farsangi képek. ■ Felfordult a világ, Hogy lesz, mint lesz holnap? j Nem ismerek rája: Most senki sem kérdi, Mindenféle nóta, A kótyagos pulya Ugl'ándozás járja. Azt hiszi, hogy férfi : I Az emberek mintha Ha ugrál, ha ordít, 1 Meggár.tyullak volna: Ott a fényes bálba — Dőzsölnek, tobzódnak — A cigányok előtt, Bolond, őrült módra. Bankókat dobálva. : Kiveszi mindenki Vigadnak, mulatnak Részét a vigságból. Egytől-egyig sorba. ! Mulatság, dáridó — Pedig a legtöbbnek j Nem hallani másról. Lelkét bú, gond nyomja. Boldog, boldogtalan: Kábult fővel mégis — j Úgy szórja, i obálja Járják a bolondját, j Pénzét, mintha Rottshild Hogy később maguk is i Volna a papája. Meg-megmosolyogják. j Sötét hüntanyákon, Hja! van miből: telik... 1 Mint fényes termekbe — A világ hadd lássa j Lázas hévvel, mintha Oh, mily kéj ! Ragyogni [ Holnap késő lenne : Az őrül! hajszába . , . 1 Az öröm poharát — Adni kell a nagyot ; Bolond gondol másra — Fődolog manapság... Kéjjel hajtogatják, Bámulják a bobok — Ürítik egymásra. Okosak kacagják ! . . . Por se Vilmos.
