Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-17 / 51. szám
(5}) 1907. December 17. SZÍ N ÉR VÁRALJA 51. szám. szorulók negyedét sem helyezhetjük el bennük. Ilyen körülmények között kár olyan büszkén mellünket vernünk és kultúránkkal kérkednünk. Mi csak relative vagyunk kultúrával megáldva, egyetlen szerencsénk, hogy nemzetiségeink még nálunk is mélyebben állanak. Mert igazán pompásan állnánk, ha véletlenül más lenne a viszony és idegen- ajkú testvéreink szellemileg fölöttünk állnának. De eljöhet még az az idő is, ha soká tétlenül várakozunk reá és abban a tudatban, hogy kulturáltam vagyunk, boldog megnyugvásunkban egyetlen lépést se haladunk előre. Jó lesz hát szaporán szedni a lábainkat, mert Isten mentse meg attól a magyart, hogy valaha még a lót is felibe kerekedjék... Egy per tanulságai. A Heltai—Komlós—Polónyi per a közéletünket jellemző adalok nagy halmazát t árt a fel előttünk és a beavalatlanoknak is bepillantást engedett ama színfalak mögé, melyek a nyilvános szereplés csillogó diszletévol eltakarják a mögöttük rejlő piszkosságokat. Ez a per a kortörténet leghívebb tükre. Legelőbb is azt látjuk meg ebben, hogy az emberekből kiveszett az egymás iránti bizalom, i hogy a »közbeesülés« szó nem egyéb frázisnál és az udvariasság formájába öntött tiszteletkifejezések közhelyek, melyek mögött a gyanú Árgus-szeme éber figyelemmel őrködik. A mai társadalom bajaival foglalkozót s mindenkit, aki e bajok iránt érzékkel bir és azokat orvosolni szeretné, vagy legalább az orvoslásukhoz hozzá akar járulni, leginkább megragadja a tanuképen kihallgatott Sándor Pál képviselőnek következő kijelentése: »Hazafiasságomra appelláltak és miután abban az időben több volt bennem az idealizmns, mint ma már, tehát elvettem a szállítást a Dunagőzhajózási Tásaság- tól, hogy azt az uj társaságn k juttassam.« Sándor Pálban tizenhárom évvel ezelőtt több volt az idealizmus. Ugyan kiben több ma az idealizmus, mint akkor? Ki őrizhette meg az erkölcstelenség, a csúnya üzelmek és piszkolódások fojtó légkörében ideáljainak érintetlenségét? Kinek keblére ne nehezednék lidércnyomásként tudata annak, hogy a romlottság, a felebarát iránti kiméletleuség és az anyagiság bálványozása mind durvábban letiporja és sárba rántja az ethikai szentségeket ? Nem az a baj, hogy az élet harca nehezebb lett, hogy az igények fokozódtak, a fentartási előfeltételek súlyosabbakká váltak és a terhesebb munka mellett lavinaként szaporodnak a gondok. Nagyobb, sokkal nagyobb baj ennél, hogy a fegyverek, miket ebbe a harcba visznek, meg vannak mérgezve. Hogy az ellenfelek nem szemben állanak egymással, hanem orozva támadnak s e támadások kivédésére csak a legritkább esetekben van mód. Becsületesség, tisztesség, hazafiság — ez ideális, szent fogalmak csak arra jók, hogy a fórumon hivalkodni lehessen velők. A lelküle- tekből mindinkább kihalnak, csak modernizált rongyaikkal takarják be a közélet meztelen kinövéseit. Rosszul fest a tarka-barka foszlányokkal fedett közélet igy is, de legalább mégsem áll pőrén a nagy világ előtt. A legújabb per irgalmatlanul leszakgatta e cafatok egy részét. Az egyik oldalon a panaszos, aki kétségbeesve keresi becsületét és a róla elmondottakat hazugságuknak, rágalmaknak akarja minősíteni, a másik oldalon a panaszlott, aki görcsösen ragaszkodik állításának igazságához, hogy Magyarország volt igazsáügyminisztere városi képviselői minőségben nem a főváros érdekét védte, hanem pénzért az osztrák Dunagőzhajózási Társaság hasznát mozdította elő. Kell-e több szenny, több piszok ? Akár igaz a vád, akár nem, mindkét esetben szomorú tényekkel állunk szemben. Mert a korrupció épp oly nagy, ha a vesztegetés megtörténhetett, mint ha a nyilvános életben szerepet vivő férfi ilyennel megrágalmaz egy másik vezér férfiút. Ezt az igazságot akarjuk leszögezni, még mielőtt a per végleges befejezést nyert volna. Mert a járásbíróság Ítélete még nem döntötte el e per sorsát. Kerül az még magasabb fórum elé, ahol aztán el fogják dönteni, kinek van igaza. A felek közül bármelyik is veszítse el azonban a pert, az igazi vesztes mégis csak a társadalom marad: elvesztette ideálizmusát, melyet az ősi erények iránt táplált; elvesztette lába alól az erké'.csiség talaját, amelyen egyedül képes volna kiépíteni a jóllét és a boldogulás szilárd épületét. Még örülnüuk kell, ha e süppedő alapra kórházat fognak emelhetni a mindinkább ritkuló emberbarátok s ebben lehetséges lesz a meg- mérgezelt fegyverekkel ejtett sebeket valahogyan beheggeszteni. Húszezer visszavándorló egy napon. Nem kevesebb, mint húszezer kivándorló jön vissza — mint értesülünk — egy napon, december 7-én Amerikából Európába. Hét nagy tengeri gőzös indul el e napon Newyorkból a középtengeri kikötőkbe és legalább háromezer utast, számítva hajónként, húszezerre rúg azoknak a száma, kik visszajönnek az ó világba. Az amerikai pénzügyi válság következtében körülbelül százezer munkás vesztette el a kenyerét. A nagy gyárak közül többen nehány hétre ült volna közéjük, a lelkűk kereste bár, de nem találta egymást. Fáztak egymás mellett mind a ketten, hideg volt a fény, mely körülvette őket. Lassankint azután az asszony szive egészen elfordult az urától és amint a feleség szive távolodott tőle, úgy lobbant fel a férfi szivében a szenvedély. Érezte, szenvedte a féltékenység minden kínját. Futni szeretett volna magamagától és majd összeroskadt a gyötrő szenvedés kínjai alatt. És akkor eszébe jutott az, akinek ő ugyanezt a sorsot adta végezetül, ügy érezte, ez az átok fojtogatja őt és ha bocsánatot nyer tőle, felette is megszűnik az Isten haragja. Először visszariadt a gondolattól, később azonban görcsösen kapaszkodott beléje. És elment a leányhoz, sápadtan, megtörve, megfogyatkozva. Es leborult előtte és könnyel áztatta aszott kezét. Így könyörgött bocsánatért. Ez pedig végighallgatta, amit a vezeklő ember mondott és azt felelte rá: — Tőlem ne kérjen bocsánatot. Ha vádoltam volna, ha gyűlölném, sohase szerettem volna igazán. Hanem imádkozni fogok, hogy értsék meg egymást. Imádkozni fogok a boldogságáért. Es imádkozott érte, szívből, igazán . . . * A hideg megborzongatott Álltam a kísérteties, hideg, fehér éjszakában. És a torkomat összeszoritotta az a tudat, hogy a gazoknak több a szerencséje, mert a jók imádkoznak értük. Kármán Ferenc. megszüntették a munkát. Figyelmeztetendők tehát azok a magyarországi munkások, kik mindenáron Amerikába igyekeznek, hogy odavaló gyárakban munkát kapjanak: legalább nehány hétig maradjanak otthon, a meddig a válság tart. A mostani nagy visszavándorlásból különben az a tanulság, hogy a legszigorúbb törvények se tudják megakadályozni sem a ki-, sem a visz- szavándorlást. Az amerikai igen nagy munkabérek csábítják csak az embereket a kivándorlásra és abban a pillanatban, amikor Amerikában nem kereshetnek eleget, jönnek vissza tömegesen. Se törvény, se kivándorlási ügynök nem szabályozza tehát a ki- és bevándorlást, hanem kizárólag a munkabér. Feltehető, hogy az amerikai válság megszűntével még nehány hónapig nem lesz képes az amerikai ipar annyi munkást foglalkoztatni, mint még nemrég is, a kivándorlás tehát a jövőben nem lesz oly nagymértékű, mint volt eddig. Ha a hazatérő munkásnak most annyi földet adnak, amelyből családostul megélhet, vagy tisztes munkabért fizetnek neki, bizonyosan itthon is fog maradni nagy része. Ezzel aztán elérnők, hogy az a sok pénz — évenkint háromszáz millió korona — amit hazaküldtek a munkások, szaporította az ország tőkéjét és most a munkások javarésze is itthon maradna. Ez nemzetgazdaságilag oly nyereség volna, hogy örülnünk kellene utólag a volt nagy kivándorlásnak, kiderülvén. hogy az emberek nem hagyták el végleg hazájukat, hanem pénzt szerezni mentek külföldre és az ott szerzett rengeteg milliókat részint már hazaküldték, részint most hozzák, hogy itthon elköltsék. Ha igy sikerül a jövőt megalkotni, számba sem jöhet nemzeti szempontból, hogy voltak vagy vannak egyesek, kik a kivándorlás vagy vissza- vándorlás által megrövidültek. Állami szempontból végre is nem az egyesek, hanem a nagy nép- rétegek érdeke a döntő. HÍREK. Táblabirói kinevezés Az igazságügyminiszler Kölcsey János szatmári kir. törvényszéki birót kir. táblaibiróvá nevezte ki. Avasfelsöfalui járás. Az őszi közgyűlés a főispánnak a közigazgatási bizottságban tett javaslata alapján indokolt felterjesztést intézett a belügyminiszterhez, hogy a szinérváraljai járásból egy uj járás kerekittessék ki Avasfelsőfalu székhellyel. A belügyminiszter állítólag méltányolja ezen óhajt és nincs kizárva, hogy az 1908. esztendőben a 10-ik járás is szervezve lesz. A tisztujitáshoz. A nagybányai járás törvényhatósági bizottsági tagjai szombaton Farkas Sándor elnöklete alatt értekezletet tartottak és elhatározták, hogy a dec. 19-iki tisztújító közgyűlésen a most hivatalban lévő tisztviselők mellett foglalnak állást; azonkívül pedig támogatják Gél- lért Endrét, aki árvaszéki ülnökségre pályázik. Esküvő. Szilágyi István, ombodi ref, tanító e hó 11-én esküdött meg a szinérváralj ti .templomban Sátor Jolánkával, Sátor Dávid ref. lelkész leányával. Bimbóhuilás. Egy ártatlan kis angyal szállt el a földről társaihoz a mennybe. Nagy Bertalan kir. közjegyző másféléves kis leánykája, Piroska e hó 15-én reggel 5 órakor tüdőgyuladásban meghalt. Tegnap délután 2 órakor temettük el. Ne sírjatok, ilyeneké a mennyország! Szanatórium alapítás Pásztory Árpád, a jótékonyságáról ismert emberbarát elhatározta, hogy meglevő vagyonának egy részéből a bik- szádi gyógyfürdő közelében levő terebesi birtokán tüdővészes betegek számára szanatóriumot épit, melynek minden kiadásáról gondoskodik, s jövőre nézve annak további fennállását kellő módon biztosítja. Ezen humánus intézménynek az alapkő letétele végbement nagyszámú közönség jelenlétében. Maga az alapitó Pásztory Árkád áldotta és szentelte ! meg az épület alapkövét és egyidejűleg meghatóan imádkozott az egek urához, hogy az emelendő épület a szerencsétlen tüdővészes betegek számára legyen annak idején gyó- 1 gyuló hely. Az emelendő szanatóriumban a gyógykezelés teljesen ingyenes lesz. Hatósági mészárszékek Szatmáron. Mint értesülünk: Szatmár város vezetősége nagyban fáradozik azon, hogy tekintettel a folyton emelkedő drágaságra, legalább a marhahús árát szállítsa le hatósági mészárszékek felállítása által. Dicséretre méltó tevékenységet fejtett ki az elöljáróság ezen a téren is s ez annyival inkább kiemelendő, mivel ankettezés helyett azonnal a cselekvés terére lépett, úgy, hogy egy héten belül már megkezdik a hatósági mészárszékek működésűket. Hát Szinérváralján kedvezőbbek a viszonyok? Egyáltalán nem, de a mi elöljáróságunk alszik A szemem belékáprázott a nézéshe. Hirtelen, hevesen, a kíváncsiságtól remegve, ragadtam meg kísérőm karját és a sugár felé mutatva, kérdeztem: — Hát ez ki. Hát ez kinek az imája... ? Egy pillanatig habozott ? azután megszólalt. — Egy leányé, egy szegény, szerencsétlen leányé. Egy leányé, aki szeretett és akit megcsaltak. — Bünbocsánatért imádkozott? — Oh nem. Az ő imája tisztább és ma- gasztosabb. Csalni bűn, csak megcsalatni nem. A csalódás csak szerencsétlenség, mely nem szorul bocsánatkérésre. Aki ilyenért imádkozik, fölösleges munkát végez, mert őt nem sújtja a jövő élet veszedelme. Ellene nincs harag az égben . . . Izgatottan sürgettem: — De hát miért imádkozik . . .? — Hallgass meg nyugodtan és elmondom. A leány fiatal volt, szép, szerelmes és hivő. A férfi okos, hideg, szépszavu és üres szivü. Eléje került a leány és ő keresztül gázolt rajta. És ahogy meggyalázta, hát ott hagyta. A tönkre tett leány sírva várta sokáig a csábitót és mig arcáról lemosták ifjúsága rózsáit a köny- nyek, a férfi járt uj kaland és uj szerelem után. Azután megházasodott, szerelem nélkül, érdekből. A leány, akit elvett, gazdag volt és szép, nagyon szép. De hiába volt a pap imája, áldás nem volt a frigyen. Mintha láthatatlan árny
