Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-03 / 49. szám

(2) 1907. December 3.

tőkegyűjtéssel. Ha nem fogjuk ezt az utat választani, akkor télő, hogy tiz év múlva még kevésbbé fogunk közgazdaságunk önállósításához, minden papiros garantia dacára eljuthatni, mert Ausztria még gazdagabb, mi pedig még szegényebbek és igy gyengébbek leszünk a harc sikeres kivivására.

Midőn a többségi pártokból alakult koalíciós kormány egy' súlyos válság után az alkotmány visszaállítása érdekében az ország ügyeinek vezetését átvette, az alkotmányellenes kormány közreműködésével az uj vámrendszer és a vele kapcsolatos kereskedeimi szerződések már éleibe voltak léptetve, még pedig tiz évi tartammal. Ezt a helyzetet kénytelen volt a kormány és az ország elfogadni. Ily körülmények között az önálló gazdasági berendezésre való törekvésben arra kellett a kormánynak szorítkozni, hogy annak jogi struktúráját megmegmentse, lehetőleg következetesen kifaragja, hogy többé a lényeg tekintetében se támadhasson kétely. Autoritativ oldalról elismertetett, hogy az eddigi uralkodó felfogás és az eddigi törekvés ezen felfogás fenlartására végleszámolás alá jutott a mostani szerződéssal és többé sem befelé, sem kifelé az az előszeretettel táplált közjogi tévedés, mintha Magyarország önálló államisága tökéletlen volna, fentartható nem lesz, Más nemzetek helyzetében talán ezen eredménynek nem volna jelentősége, de a magyar állam önállóságának elhomályositására nemzedékeken keresztül irányított aknamunkával szemben ezt az eredményt kicsinyelni nem lehet. Az állami élet annyi pontján odahelyeztetett az önálló államiság jelvénye, hogy a legvakmerőbb közjogi rabulistika sem vonhatja kétségbe állami életünk önállóságát. Hogy már a befejezett tényekkel szemben is, a szövetség helyébe a szerződést léptették, a közösség lázitása és a magyar állam önállóságának megerősítése. Hogy ez nemcsak képzelődés, azt mutatja az a szenve délyes harc, melyet az osztrákok ez ellen folytattak, mulatja az, hogy annak következményeit le is vonták, amennyiben a szerződési viszony mellett, mint látni fogjuk, kedvezményeket megtagadlak, melyeket a szövetségesnek hajlandók leltek volna megadni. A szerződési viszonyból folyólag a szerződésen ezentúl a két állam kormányának aláírása szerepel, éppúgy, mint idegen államok között kötött szerződéseknél. E-eniul a többi kiilföldi államokkal kötendő szerződések nem agy, mint eddig Ausztria-Magyarország, hanem a kél állam számára köttetnek és a kél állam képviselői által iratnak alá.

Ennek az a fontos következménye lesz a jövőben, hogy a külföld tudja, hogy kereskedelmi szerződéseket a magyar állam törvényes tényezőinek hozzájárulása nélkül egyáltalában megkötni nem lehet. Minthogy pedig a most kötött szerződés elvei irányadók a harmadik államokkal szemben, ezeket a nemzetközi jog is kénytelen tudomásul venni, mi a közelmúltban előfordult rendeleti utón való előléptetés ismétlését lehetetlenné teszi. Ha már ezekben többszörös biztosítékát találjuk Magyarország állami egyéniségének és a magyar önálló vámterület jogi létének, úgy az még erősebben kidomborodik abban, hogy az a nomeneclatura is változott, mely az egységes vámterület felfogásából és fényéből következett, kidomborodik továbbá az önálló magyar vámtarifában, abban, hogy a vámtarifa módosítása annak idején egészen Magyarország elhatározásától függ, valamint abban is, hogy a most kötött szerződés 1917-ben automatice megszűnik, eltérőleg az eddigi szövetségtől, amelyekre vonatkozólag az a rendelkezés állott fenn: 1887 évi XXIV. t.-c. XXIII. cikk: »Ezen vám- és kereskedelmi szövetség 1888. évi január hó 1 tői 1897. évi dec. 31-ig terjedő időtartamra köttetett és ha fel nem mondatik, a következő tiz évre és igy tovább, tiz évről tiz évre folyton fennállónak ismertetik el«

Fontosságai bir az önálló gazdasági berendezkedés szempontjából az is, hogy az összes kereskedelmi szerződések lejárata 1917. december 31-ére biztosiitatott és ezen intézkedést semmikép megváltoztatni nem lehet, úgy, hogy Magyarország 1917. után minden irányban, az összes szerződéses viszonyban álló nemzetekkel szemben az önálló berendezkedés álláspontjára helyezkcdhelik, Szabatosan formuláztattak a közös szerződéssel intézendő ügyekre vonatkozó homályos szabályok és legszűkebben állapíttattak meg azon ügyek, melyeken kívül más közösen intézendő ügy nem lesz, holott e téren az osztrákok részéről újabb és újabb kiterjesztési törekvésekkel kellett találkozni,

Ezek és egyéb az ország államiságát helyesebben kifejező vívmányok alapján mondhatjuk, hogy a szerződést és az eddig napirenden levő kétértelműségek egész sorát gyökerestül kiirtja. Mihez járul még az, hogy az erre vonatkozó megállapodások szerződésbe foglalSZI NÉRVÁRA L J A

látván és Ausztria részéről is törvénybe iktaltat- | ván, többé nem egyoldalú fölfogások szeszélyes i játékának tárgyát képezhetik, hanem a nemzetközi jog erős talajába horgonyoztattak.

Közjogi vívmánynak, melynek azonban tartalmilag is jelentősége van a szerződés által szabályozott ügyek körül felmerülő vitás kérdéseknek a közigazgatási útról választott bíróság elé utalása. Ezzel is államiságunk kifejezést nyert és a súrlódást és elkeseredést elkerülő módozattal egyúttal a vitás kérdéseknek részre- hajlatlan és a hatalmi erők megoszlásától független elintézés biztosíttatott.

Áttérve a szerződésnek az egyes termelési ágakat érintő részére, ami mindenekelőtt mező- gazdaságunkat illeti, a kiegyezés előnyeinek mérlegelésénél szem előtt kell tartani ama fontosságot, melylyel az oszlrák piac a magyar mezőgazdák szempontjából bir. Magyarország kiviteléből esik több mint 30 y0 a következő három cikkre: lisztre, ökörre, búzára. Ezen három cikkből esik az 1904-iki év adatai szerint (az 1905-iki évieket a politikai helyzet visszahatásának zavara miatt mellőzzük): lisztre 199 4 millió K, ebből Ausztriára 170 1, Németországra 3-3, ökör 130 1 millió K, ebből Ausztriára 1017, Németországra 26 7, búza 741 millió K, ebből Ausztriára 73 9 Németországra 0 07

Látni ebből, hogy Magyarországnak ezen három legfontosabb kiviteli cikkében elért kivitel több mint 850/„-a esik Ausztriára, amely arány azujabb vámpolitikai korszak alatt még emelkedni fog, minthogy az azon egyetlen cikknél, mely Németország felé még némi jelentőséggel birt, a marhánál hanyatlást fog előidézni, Ily körülmények között fontossággal bírnak azon intézkedések, melyeket a megállapodások tartalmaznak és ezek között az állatforgalomra, mint Ausztriával való forgalmunk egyik legfontosabb tényezőjére vo- natliozó intézkedések. Ezen intézkedések megfelelnek az érdekellek által sürgetett és már előbbi egyezmények utján biztositolt elveknek, melyek azonban több tekintetben az uj szerződésben hatályos kiegészítést nyertek. Ezek közé tartozik az, hogy megszűnik az osztrák autonom testületek állal telszésszerinti intézkedés és az azzal járó bizonytalanság, valamint azon nem kevésbé fontos elv, hogy egyik állam sem nyújthat könnyítéseket az adatforgalomban egy harmadik államnak a másik állam hozzájárulása nélkül. Egyetértő eljárás biztosittalott azon esetre, midőn a bevitel vagy kivitel akadályozása kívánatos és az egyik állam intézkedéseit többé a másik állam meg nem hiúsíthatja. Biztosítva van egyfelől különös veszélylyel járó betegségek fellépésénél rendkívüli intézkedések megtétele, — melyek iránt az exportáló és importáló állam illetékes szakférfiakból álló vegyes bizottsága, esetleg a vám- és kereskedelmi konferencia tesz javaslatot azon állam földmivelési minisztere illetékességének helyes megóvása mellett, amely állam kiviteli érdekeit a felmerült konkrét eset érdekli, — biztosítva van másfelől kevésbé veszélyes betegségek szórványos fellépésénél a forgalom korlátozásának a minimumra szorítása. Az állatforgalom érdekeinek felel meg azon intézkedés, mely szerint állatvásárokról kivitelre kerülő tenyész- és haszonállatok különös ismertető jelekkel ellátandók, mi elejét veszi annak, hogy járványos betegségek fellépését olyankor is a másik államból tö* télit állatbehozatallal hozzák okozati kapcsolatba, amidőn azok eredetileg bennszülött állatokon jelentkeztek s hogy folytatólag kellőképen meg nem okolt módon korlátozzak az állatforgalmat a másik állam területéről. A két szerződő államban érvényben levő állategészségügyi ■ törvények és a végrehajtási módozatok csakis közös egyetértéssel változtathatók meg, tehát ama biztosítékok, melyek az állatforgalom akadálytalan lebonyolítása érdekében kölcsönösen nyujtatnak egyoldalúan meg nem változtathatók. A megállapodások leglojálisabb kezelése különösen hangsúlyoztatok

A magyar bortermelés érdekében telt megállapodások is jelentőséggel bírnak A magyar bor kivitele 281 millió koronának felel meg (1904). ebből 249 millió esik Ausztriára Magyarország vitális érdekét képezi a természetes bor védelme, és minthogy e tekintetben Ausztria újabb bortörvénye teljesen megfelelő, sőt szigorúbb, mint a magyar, a megállapodás lényege abban rejlik, hogy Ausztria magát köte lezte ezen szigorú, de helyes törvényét, a vámszerződés egész tartamára változatlanul fenlar- tani. Ezen megállapodásból kifolyólag Magyar- ország is kötelezte magát, hogy bortörvényét a szigorúbb követelményeknek megfelelően átalakítja, miáltal a bortermelők és a bortermelés egy régi kívánsága leljesittelik. A borok királyának, a tokaji bor elnevezésének biztosítása iránt lett megállapodások is a magyar érdekek védelmét, a tokaji bor régi hírén az insolid közvetítők által ejtett sérelem megtorlását jelenti

49. szám.

A mezőgazdaságot érintő intézkedések közé tartozik még az őrlési forgalom megszüntetésének föntartása és a budapesti tőzsde üzleti forgalmának szabályozására történt megállapodás, melynek célja a játékügyletek jellegével biró tőzsde ügyletek megakadályozása, egy reform, melyet nemcsak egy gazdaközönség országszerte óhajt, de melynek szükségességét maga a tőzsdetanács elismerte és mely abban az irányban mozog, amelyet elismerésre méltó módon magának a budapesti tőzsdének vezetői kezdeményezlek, t. i. az irreális és játékszerü üzletek korlátozása olykép, hogy a tőzsdei ügyletek, anélkül, hogy ezek az üzletek úgy mint Németországban a lajstromba felvettek privilégiumává váljanak, az erre hivatottak körére szorittassa- nak. Ugyancsak a mezőgazdaság érdekében mindkét állam alkalmas intézkedéseket fog tenni arra nézve, hogy a két szerződő államban a mezőgazdasági termelés céljaira szolgáló cikkek hamisítása megakadályoztassék.

Az ipar terén is, a szerződésnek bár a közös vámterület mellett kevesebb eszközök állanak rendelkezésre, mégis több intézkedést találunk, melyek nagy horderővel bírnak. Ide tartoznak először magának a vámtarifának azon tételei, melyek Magyarországon is már nagyobb jelentőséggel biró iparcikkeket védenek. Ismeretes, hogy ilyen iparágaink nem épen csekély számban vannak, sőt olyanok is, melyeknek épen Ausztriában vannak piacaink, úgy, hogy itt közvetlenül Ausztriával szemben érvényesül a magyar ipar védelme. Továbbá az iparfejlesztés szempontjából kiváló fontossággal bir a fogyasztási átlók önállósítása, különösen a sör- és szeszipar érdekeit a szerződés több irányban előmozdilja. Ugyancsak az ipar érdekeinek szolgálnak a tisztességtelen verseny ellen mindkét államban történendő óvintézkedések, szolgál továbbá a szabadalmi, minta- és védjegyügy szabályozása, és teljes függetienitése, az Ausztria által e téren per nefas gyakorolt jurisdikció megszüntetése, a védelemnek egy államban való megszerzésének lehetősége, mely intézkedések véget vetnek annak a nagyon elterjedt felfogásnak, mintha az ipari tulajdonjogok oltalma is a két államnak közös ügye volna, felemlítendő különösen a fogyasztók félrevezetésére az osztrák gyárosok által használt, akár történelmi nevekben, akár másban kifejezésre jutó nemzeti motívumokkal való visszaélések tilalma. A magyar iparnak szolgál a magyar lisztnek Dalmácziában diíferentiális megadóztatásának megszüntetése, szolgál az osztrák vándor-ipar és házalás versenyének megszüntetése, a cukorsurtaxe beszedésének biztosítása, a cukorbehozatal contingenlálása és még több egyéb intézkedés. Eontos az ipari törvényhozás teljes függetlenségének elismerése mellett az iparosok és kereskedők, keresk. társaságok, valamint kereskedelmi utazók számára az egyenlő elbánás biztosítása és az utóbbiaktól eddig követelt ipari- és fémjelzési engedélyek elejtése, a házalást és vándor-ipar teljes önállósítása.

Áttérve egyes iparágakra, különösen kieme- iendők az egyezmények fontos intézkedései a sör- és szeszipar tekintetében, amennyiben ez intézkedések ezen iparágak fejlesztését hathatósan fogják előmozdítani. A söripar terén különösen a kisebb serfőzdéknek adbató külön kedvezmények fogják remélhetőleg ez iparág megerősítését előmozdítani. Sokkal nagyobb fontossággal bírnak azonban a szesztermelés iránt hozott határozatok. Mindkét fél teljes szabadságot biztosítván magának, a szesztermelés fejlesztése érdekében az állam szabad tért nyert. Szabadon állapítja meg a contingenst és amennyiben a megadóztatott szesz behozatala esetére azon állam contingensének leszállítását követelheti, ezzel az osztrák szesznek behozatala korlátok közé szorul.

A hitelügy terén legfontosabbak a jegybankügy iránt történt megállapodások. Az osztrák kormány tudvalevőleg a legnagyobb határozottsággal védelmezte a junktimot. A magyar kormány a junktimot határozötlan visszautasitoila és már a kiegyezési mű teljes meghiúsulása fenyegetett, midőn az utolsó órában sikerült az osztrák kormány eilentállását legyőzni. Így a bankkérdés a kiegyezéstől elválaszíalott. Ha ez csak negativ eredmény is, de az adott helyzetben vívmány, mert Jenlartja a lehetőséget az önálló jegybank felállítására. Most a nemzet kezébe van letéve, az fog dönteni azon, vájjon a legközelebbi tiz évben miként tartja célirányosnak a bankügyét rendezni. Hogy itt politikai reflexiók is belejátszanak, kétséget nem szenved, sőt jogosult is. De tagadhatatlanul szerepelnek fontos közgazdasági szempontok. Mert habár el kell ismerni, hogy a magyar osztrák jegybank ma egy hatalmas pénzintézet, — ezen erős pozitióját mellékesen megjegyezve, részben a magyar oldalról sürgetett valuta szabályozásnak köszöni, — habár el kell ismerni,