Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-26 / 48. szám
48. szám. 1907. November 26. (3) SZÍN ÉR VÁRALJA zelnek ma vezére és büszkesége, hazatérte óla politikában irányított. A »Budapest« jubileumi ünnepét olvasói eló'tt az által is emlékezetessé és kedvessé fogja tenni, bogy olyan karácsonyi ajándékot ad előfizetőinek, amely páratlanul áll a magyar sajtóban. Ez a »Budapest* jubileumi diszalbuma lesz, mely »Harminc év« címmel, művészi diszkölésben, 20 ivén, képben és szövegben mondja el a lap harminc éves történetét. Iri i fognak abba politikai, társadalmi és irodalmi életünk legkiválóbb alakjai, a »Budapest« volt és jelenlegi munkatársai úgy, hogy az szellemi tartalmával és remek illusztrációval is minden eddig megjelent hasonló munkát messze felül fog múlni. A könyv minden háznak dísze lesz és bolti ára busz korona. A jubileumi albumot újonnan belépő' előfizetők is megkapják, ha most legalább egy negyedévre 6 koronával előfizetnek. A »Budapest* előfizetési árai: Egész évre 24— K. Mutatványszámokat kívánatra bárkinek szívesen küld a »Budapest« kiadóhivatala Budapesten, IV, Sarkantyus- utca 3. »Az ágy« második kiadása. Lavendan nagysikerű páros jelenteinek magyar fordítá- sából most jelent meg a második bővitelt kiadás, mely a szellemes francia akadémikusnak öt újabb dialógusával toldotta meg az első kiadásban közreadott tizenhét darabot. Ily módon összesen 22 jelenet foglaltatik most már a sokkal tartalmasabb második kiadásban, a melynek nem utolsó érdekessége az, hogy meg van benne az Osbudavári «Parisiannaff legszen- zácziósabb műsor-darabja, a »Rien ne va plus« melynek előadását, hamis prüdériából, Boda Dezső főkapitány annak idején egy napra betiltotta. Mondanunk se kell, hogy az eddig magyarul még közre nem adott öt uj és eredeti diai lógusban is éppen úgy sziporkázik a kiválófrancia iró pikáns szellemessége, mint a régi tizenhétben s a magyar fordítás semmivel se áll mögötte a franczia eredetinek. A második kiadást is Schimkó Gyula kiadó (Budapest. Vb, Teréz-körut 46) bocsátotta közre s az uj kiadás árát is csak 2 koronában szabta meg, noha a kötet jóval vastagabb az első kiadásnál. »Uj Pitaval* czimmel fölötte érdekes bűnügyi regénytiizetek jelentek meg Schimkó Gyula budapesti könyvkereskedő (VI, Teréz-körut 46.) kiadásában. E kiadványok főérdeme az, hogy minden egyes füzet külön is teljes egészet képez s a legérdekesebb bűnügyi szenzácziókat irja meg. Eddig öt füzet jelent meg, melynek már czimei is elárulják az izgató tartalmat. A füzetek czimei: A méregkeverő. — A párisi érsek meggyilkolása. — Leányok hóhéra, — A királynő nvakláncza, Cartouche, a párisi rablók királya. Minden egyes füzet ára 20 fillér s minden könyvesboltban kapható, vagy a kiadónál rendelhető meg. CSARNOK. Emlékezés Erzsébet királynéról. (Folyt, és vége.) Gyönyörű, valóban királynéhoz méltó szavait minden anya szivébe vésheti: »Azt akarom, hogy leányom vallásos legyen. A vallás vigaszára életünkben mindnyájunknak nagy szüksége van.« Oh, boldogult királyné I Talán prófétai lelked előre látta a golgothai utat, melyet a Gondviselés számodra kijelölt, hogy immár jó előre gondoskodói segélyről, támaszról, nehogy a megpróbáltatások és anyai keservek súlyos keresztje alatt össze roskadj! Az a vérző seb, melyet a fiának halála ejtett szivén, soha nem hagyja nyugodni. Bujdosik, menekül ugyan vadon erdők árnyába, patakok partjára, folyók zuhataga mellé, keres ugyan megnyugvást a természet ölén, tenger morajában, szigetek csendjében; de soha nem panaszkodik; a fájdalom tőrétől átdöfött szive már rég megnyugodott a vallás erejében. Vallásos hite és Istenbe vetett bizodalma jótékony sugarakat lövelt bánatos leikébe . . . ügy enyhítette a saját fájdalmát, hogy kö- tözgette s mások sebeit, száritgatta a könnyeket a szenvedők szemeiben és jótékony balzsamot öntött ?. fájó szivekre. Mint egy második szent Erzsébet látogatta és vigasztalta a betegeket, segélyezte a szegényeket s édesgette magához a kisdedeket; nem is csoda, ha már életében szent alakhoz hasonló jelenségnek tűnt fel és nemes szivéről, nagy jóságáról legendaszerü történetek jártak a hálás nép közt, amelyekből majd apák és anyák megható részleteket fognak mesélni gyermekeik épülésére, szivük nemesítésére. Népeink milliói sírnak is utána, méltán igaz búbánattal. De legfájóbb a magyar nemzet gyásza, legnagyobb a mi veszteségünk, kiknek védő szárnyaival őrangyalunk, jó édes anyánk szeretettel szánakozó védő pártfogónk volt. Nagy hivatással küldötte őt hozzánk a Gondviselés, hogy nyerjük vissza megtört hazafias lelkűnknek reményeit. Már első útjában felismerte benne a nemzet a szabaditó angyalt. A népeknek is van lelkűk, mely sejtelemszerü öntudattal ismeri fel ideáljait, ragaszkodik azokhoz és nem csalatkozik bizalmában. Erzsébetet is már királyi jegyes korában ugv tekinté a haza, mint az Ég küldöttjét, kiben Bajorország visszaadja nekünk az Árpádházi szent királyasszonynak szereletét, kinek a lélek nemessége és jósága volt igazi ékessége s aki első látásra maga is megszerette a magyar nemzetet. Midőn az elnyomatás éjszakájában a csillagos égre tekintett a magyar, egy uj csillagot látott a hajnalcsillag mellett, a jóságos királyasszonyt, akihez vágyó reménykedéssel sóhajtottak a nemzet jobbjai az időknek szomorúságai között. És ez az uj csillag el is vezette a nemzetet az alkotmány visszaszerzéséhez. Amit a korona viselőjének megadott az éllet tapasztalás, azt a nemes királynénak megsúgta a szeretet. így lön a koronázás ünnepe a bölcseségnek és szeretetnek, igy a magyar nemzet egy uj kincsesei gazdagabb, törvényeibe foglalt igazai mellé megnyervén egy szivet, a királynénak szivét. Nincs is olyan messze az a kor s a gödöllői gyönyörű napok alkonypirja még szinte itt él a szemhaíáron. A szabadságra ébredt nemzet munkás szorgalommal épité fel az alkotmány lerontott templomát, ülteté be nemes termőfákkal, illatos virággal a köztevékenység tereit s oly jól esett tudnunk, hogy a mi felséges királyasszonyunk repeső lélekkel nézi a haza föllendülését. Talán az ő nagy szivének melegétől vált a magyar föld is még termékenyebbé, hogy oly rövid idő alatt kultúránkat, neuizeli eszményeinket, szellemi és anyagi haladásunkat európai színvonalra emelhettük s a népek versenyében immár kiküzdöttük a nemzetünket megillető helyet. Boldogult jó királynénk ! mint örültél te a nemzet örömének. A korona nem telt téged nemesebbé, nem emelt magasabbra, de közelebb hozott hozzánk, a mienkké tett egészen; nem maradtál messze, távol tőlünk, a császári udvar fényében, hanem leszállónál hozzánk, eljöttél közénk és midőn zengzetes anyanyelvűnkön megszólaltál, midőn dalában és költészetében e népet fölismerted, a nemzet rajongó szereletét biztosítottad magadnak. Ezentut már nem vágyó sejtelemmel, hanem biztos tudat erős szeretetével füztük nemzeti törekvéseinket szivedhez és nem csalatkoztunk benned soha. Hogy mennyire szerette hazánkat és nemzetünket, kitűnik töl-b nyilatkozatából, melyeket a magyar főuraknak tett. Örökké emlékezetesek maradnak előttünk azon szavai, melyeket 1866 ban gr. Andrássy Gyulának mondott: »Ha a császár dolgai rosszul mennek Olaszországban, az engem nagyon bánt, de ha dolgai rosszul mennek Magyarországon, az engem megöl.« Midőn 1868-ban nővérével Bécsbe ment, e szavakkal búcsúzott el a magyar főuraktól: »Öszszel ismét hazajövök. Továbbá az a válasza, melyet 1867-ben az országgyűlés üdvözlésére adott, melyben biztosította azt arról, hogy változatlanul együtt fog érezni az egész magyar nemzettel és hazával. S csakugyan! Midőn 1876. január 28-án meghalt a haza atyja, Deák Ferenc, az egész nemzet mély gyászba borult. Sirt mindenki. Siratta őt még a csicsergő madár is. Nem volt senki vigasztalónk. De mégis?! . . . Megvigasztalt az a tudat, hogy van nekünk egy másik pártfogónk, ki ígérte, hogy nem hagyja el szeretett magyarjait soha, se örömében, se bujában. Nem is kell mondanom, hogy ki volt ez a nemes, jószivü lény ! Ki lett volna más, mint a mi szeretett s úgyszólván bálványozott királyasszonyunk. Midőn meghallotta a fagyasztó, szivetrázó hirt, maga jött el népéhez, hogy megvigasztaljon bennünket. Látván itt a nemzet nagy fájdalmát, elment a nagy halott ravatalához, letérdelt, imádkozott, elfedte arcát s úgy hullatta könnyeit. S ki ne vigasztalódott volna, midőn az a nemes lélek, ki előbb térdelt és sirt, mint a gyermek, elfojtá könnyeit, felegyenesedik s egy könnyeitől megáztatott koszorút helyezett a ravatalra. Nem ismer ezredéves történetünk királyt, kinek hitvese oly egészen meghódította volna a magyar nemzet szivét, mint te, jóságos királynénk! De viszont nem is volt oly szív, mely jobban szerette volna a nemzetet, mint a te áldott szived ! És ez a nemes lélek elröppent tőlünk. Itt hagyott bennünket, megtépett szivünkkel magunkban, árván! Oh, azért o!y sötét a magyar előtt a gyásznak éjszakája; azért oly szomorú az a koporsó ; azért ragadott magával minden lelket a nemzeti gyásznak áradata és egyesült Magyar- ország egy szivdobbanásban, hogy méltóan sirathassa el nagy halottját ; és azért zokog fel a szív kesergő fájdalmában még most is! Jó Isién! Miért engedted, hogy ez az ártatlan, nemes lélek, ki csak jót tudott tenni, kinek nyomában mindenütt csak áldást kelt, ez a szent asszony ilyen elvetemült gonosznak essék áldozatul!? Miért? De nem zúgolódunk, nem kutatjuk. Örök Bölcsesség, a te kifürkészhetetlen gondolataidat ki tudná megmondani, hogy e porig sújtó halál mit jelent? Ki tudná megfejteni biztosan mély titkát ezen megdöbbentő halálnak, melylyel egy tengernyi fájdalomtól tépett szívnek, egy a fiát sirató Ráchel fájdalmába merült szívnek dobogása, de egyszersmind keserve is hirtelen megszűnt? A jó Isten tudja csak! . . . Inkább hálát adunk neked, végtelen jóság, azért, hogy nekünk adtad őt s most immár megelégelvén fájdalmait, a földi koronák helyett a mennyei, a vértanúi korona dicsőségére hívtad őt, melynek nincsenek tövisei! ... Mi láttuk a hasadó hajnalt, nekünk kellett látnunk a lenyugvó napot is! . . . És mig lelkűnkbe igy a szelíd megnyugvás érzelme költözik, csodáljuk a trónon ülő őszbe borult hőst, a ki az Istenbe vetett bizalom és holes megnyugvás vonásaival királyi nemes arcán, még a tőrben is, a mely drága és önzetlen vigasztalójának angyali tisztaságú szivét járta át, az Isteni Gondviselés ujj mutatását látja arra, hogy továbbra is teljesítse uralkodói nehéz kötelességeit. »Nem rendült meg Istenben vetett bizalmam!« S a király és népe közös fájdalomban, de a közös szeretetben és megnyugvásban is ölelkezve együtt remélnek jobb jövőt a mennybe költözött királyné áldott emlékének áldó szellemének védelme alatt! És most már búcsút veszünk tőled édes jó királyasszonyunk! Mig nagy lelked porhüvelye a rideg sírbolt homályában nyugszik csendesen, lelked — hisszük — hazánk nagyasszonyának trónjához, Isten országáb í jutott; sejtjük, érezzük, hogy egy magyar lélekkel, egy uj boldog magyar Erzsébettel több van most veled mennyeknek országában; s a dicsőült magyar szentekkel egyetemben esdél az Ur zsámolyánál országunkért, jó királyunkért; és ha áldás száll majd a hazára, tudni fogjuk, hogy a te szereteted küldte azt nekünk. Nem fog meghalványulni neved, arany betűkkel van beírva minden magyar szivébe s élni fog a magyar nemzet keblében mig magyar él ! Áldott legyen jó királynénk emléke! Z Főmunkatársak: Kaba Tihamér dr. és Katona Sándor dr. 9724—1907. tkvi sz. Árverési hirdetményi kivonat. A szinérváraljai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a Satma- reana takarék és hitelintézet végrehajtatónak, Pap Vaszil aluj Mihály végrehajtást szenvedő elleni 300 K tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a szinérváraljai kir. járásbíróság területén lévő, Avasujfalu községben fekvő, az avasujfalusi 344 sz. tjkvben AI 315. hr. sz. alatt foglalt ház és beltelekre 369 koronában, az avasujfalusi 531. sz. tjkv. A I. 465 , 740. hr. sz. alatt foglalt egész külső birtokra, tehát az 1881. évi LX. t.-c. 156. § ának a) pontja értelmében az özv. Pap Vasziiikáné szül. Pap Nasztázia és Pap Mihály (nős Mois Irinkának) nevén álló jutalékokra is 180 koronában, a bujánházai 168. sz, tjkvben A' I. 1710. hr sz. alatt foglalt egész külsőségre, tehát az 1881 LX. t -c. 156. § ának a) pontja értelmében a Torz Vaszil a György és Torz Juon a György nevén álló hányadokra is 72 koronában, végül a bujánházai 480. számú tjkvben A—243. hr. sz, alatt foglalt egész ház és beltelekre, tehát az 1881. évi LX. t.-c. 156. §-ának d) pontja értelmében a Máyer Májer nevén álló illetőségre is 1000 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a fentebb megjelölt avasujfalusi ingatlanokra az 1908. évi február hó 3 ik napján, d. e. 10 Órakor Avasujfalu, a bujánházai ingatlanok pedig ugyanazon napon d. u. 2 órakor Buján- háza községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10"0-át, vagyis 36 korona 90 fillért, 18 koronát, 7 korona 20 fillért és 100 koronát készpénzben, vagy az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában jelzett, árfolyammal számított és óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881: LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Szinérváralja, 1907. évi október hó 30-án. A kir. járábiróság, mint telekkönyvi hatóság. Papp István, kir. jbiró.
