Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-19 / 47. szám
(2) 1907. November 19. SZ1NÉRVÁR ALJA nek. De ezeken kívül még sok dolognak kell történnie, hogy mindez fordulópontra jusson. Ma még csak befelé haladhatunk a posványba. Még nem gondolhatunk arra, hogy megfordulhassunk, hogy kimeneküljünk a szennyből A vágtató szekeret lejtőn megállítanunk nem lehet, meg kell várnunk, míg futását lassítja, míg gyorsasága lankad. w o Es szerencséről beszélhetünk, ha visszatérésre egyáltalán még sor kerül. Sok, igen sok esetet találhatunk a világ történelmében, mikor ez volt vég- romlása hajdan igen hatalmas, igen erős nemzeteknek. Az lesz-e a mi sorsunk is?! Vagy talán megvéd bennünket a magyarok istene és megkönyörül a sokat hányatott, sokat szenvedett szerencsétlen nemzeten. Ha igy lesz, szerencséről beszélhetünk. Ebben a viharban sok régi tölgy fog kidőlni és sok fa, melyet gyöngének fognak tartani, diadalmasan állja majd ki e förgeteget. Nagy, és változatos hatalmakra van kilátás. És e változások csak ránk lehetnek kellemesek, mert veszíteni valónk nincsen. Mi már csak nverhetünk. Egyesült erővel előre! Vajmi kevés azoknak a száma hazánkban, kik helyzetükkel, sorsukkal teljesen megelégedve volnának. Mindenki többet akarna a földi javak- bó, örömökbe» s minél kevesebbet a munkából. Ezért hangzik a panasz, a fennálló jogrend, a különböző intézmények a művelődési, gazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyok mostohasága ellen. Jogos-e csakugyan a panasz? Annyira rosz- szak-e nálunk a közállapotok, hogy ezekkel szemben nincs más orvosság, mint a panaszkodás, rombolás, és ezen vérrel szerzett szép hazánknak hűtlen elhagyása? Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy láttunk mi már a mostaniaknál sokkal nehezebb napokat is, de azért még sem csüggedtünk, mégsem vesztünk el, sőt amint a páleza — saját terhűnk alatt erősödtünk. Hiszen ma sem szül gyáva nyulat. Nubia párduca; ma is áldással árasztja el gyermekeit e tejjel és mézzel folyó drága föld. Miért hát a panasz ajkunkon, miért a keserűség szivünkben? Miért várjuk mástól, valami csudától helyzetünk javítását, mikor az egészen a mi hatalmunkban, a mi kezünkben van ? Es mégsem állunk ott, ahol állhatnánk. Nem, mert a magyar ősi bűne a széthúzás, a közönyösség és a könnyű élet után való erőszakos törekvés, átokként nehezedik minden intézményünkre. Összetartani a jóban: a haza védelmében és fölvirágoztatásban ; nemcsak mafelnyitotta a szemét. — Nem tartom jogosnak a kívánságodat. Nem tartottad be a sorrendet a nép, az emberi lélek pszichológiájában és nincs jogod azt követelni tőle, amit nem adhat. Ami nem természete: a hála. A királyné tágra nyitotta ki nagy, fekete gyémánt szemét. — Nincs jogom a nép hálájához ? — kérdezte bámulva. — Nekem? Nekem, Maurus? — Neked, királyné és senkinek, aki úgy gondolkodik, mint te. Ha valaki hódolatot kiván az emberektől, azt ne a jósága után kívánja, hanem a kegyetlensége után. Ha nem hálálkodva, hanem rettegve mondanák ki nevedet, akkor a hódolat úgy fogna körül, mnt ujjadat gyűrűid. A jóság nem fáj az .emberi léleknek s csak ami fáj az emberi léleknek s csak ami fáj neki, arra gondol vissza. Ha boldoggá teszel egy embert, elfelejt. Ha megkorbácsolod gyűlölni fog, de elfeledni soha. A jóság a közöny porszeme, a szél tovasöpri, a kegyetlenség sziklagránit s az emlékezés monumentumát már élő korában felállította magának a kegyetlen szivü. A jóság, Mauna Loa: önzés. A gonoszság: bátorság! Jót első sorban is önmagunkért testünk, de rosszat: másokért. A királyné lehunyta szemét összerázkodott és felállt. Párszor végigment a nagy fehér termen, melyet mintha aranyhidakkal választott volna el a nap egy-egy fénysávja, azután megállt az öreg ember előtt és megfogta a vállát. — Maurtis, — mondta mélyen a szeme gunkért, hanem a közért, az emberiség boldogi- tásáért; kevesebbet élvezni és sokkal többet dolgozni: aki ezekre megtanítaná a magyart, az lenne e honnak második megalapítója. Es mivel hazánk mezőgazdasággal foglalkozó állam lévén — legnagyobb részben földművelő elemmel bir: nagyon természetes, hogy leginkább ennek a népnek sorsa érdekli mindazokat, kiket hazánk és nemzetünk jövője érdekel, »Ez az osztály — mint egy hires nemzet- gazdász mondja — a nemzet fájának a gyökere. A korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a törzs is elhalt, de ha a gyökérzet egészséges, ezek ismét megifjodhatnak. Ahol a gyökér nem sokat ér, ott az egész fa is tönkre megy.« Örömünkre szolgálhat azonban, hogy hazánk néhány kiváló embere megértve az idők jelét — áldásos mozgalmat indított meg annak a népnek megmentésére, amelyet eddig tanítottak ugyan a népiskolában, az életben szükséges tudományokra, adtak ugyan neki egyéni szabadságot és jogokat, de mindezekkel, mindmegannyi éles késsel csak önmagát pusztította, mert aria nem nevelte senki, hogy ezen kincseket miként értékesítette, nemcsak a maga, hanem a hazája javára is. Bizonyára sokféle üdvös hatása van ennek, de csak azt említjük fel, hogy rendre, takarékosságra szoktatja a népet. Ahol nincs rend, ott nincs előmenetel, megelégedés; a rend ellenében a boldoguláshoz, a megelégedéshez vezet. Rendre kell a népet szoktatni, mert ennek hiányában nem akkor és nem úgy teljesiti kötelességeit, amikor és ahogyan kellene. A renden kívül takarékosságra is kell szoktatni a népet. Erre ugyan nem kellene nevelni a népet, ha az önzésben, a fösvénységben állana a takarékosság. Ideálizmust nem igen találunk nála. Mindent ebből a szempontból néz és Ítél: van-e belőle anyagi haszon? Erre vezethető vissza még a gyermek-hiány is. Ez azonban épp oly beteges állapot, mint a tékozlás. E két szélsőség között van az arany középút, a józan takarékosság melyre népünket szintén nevelnünk kell. Es végűi a széjjelhuzás, pártoskodás, egye- nellenkedés veszedelmes nyavalyáit irtsuk ki a népünk minden rétegének lelkületéből, hogy összefogva, egyesült erővel haladhassunk azon az utón, mely az igazi boldoguláshoz vezet. HÍREK. Esküvő. Dr. Dobossy Endre, szatmári ügyvéd tegnap, e hó 18-án tartotta esküvőjét Gitta Mariska kisasszonnyal Réztelken. Állami iskolai gondnokság. Dr. Falussi Árpád főispán az avasvámfalui állami iskolai gondnokság elnökévé Nagy Károlyt, rendes tagjaivá Árvái Károly, Faragó Károly, Mali György és ifj. Mali József odavaló lakosokat kinevezte. Katonai hir. A szatmári 5-ik cs. és kir. gyalogezredhez Albrecht József őrnagyot az eltávozott módrusiCí/idric János helyére kiegészítő j parancsnokul és a pótzászlóalj-keret parancs- ! nokául kinevezték és Jenniker János őrnagyot a 46-ik ezredtől ezen ezredhez helyezték át. Képviselőtestületi gyűlés Szinérvaralja község képviselő testületé e hó 12 én rendkívüli közgyűlési tartott Szabó Zsigmond, szolgabiró elnöklete alatt. A főszolgabíró 8578/1907. számú közé nézve — te megcsaltál engemet! Megcsaltad bennem ; a gyermeket, a serdülő leányt, az asz- szonyt és a királynét. — Igaz — felelte az öreg — Megcsaltalak, mert nem arra tanítottalak, amire a királyokat tanitják: hogy önmagukban Istent lássanak, az emberek közt az első személyt. Olyan királyt neveltem belőled, Mauna Loa, aki népe között az utolsó személy legyen önmagára nézve. Megcsaltalak, mert embert neveltem beléd, a jóság önzésével teli szivet. Csak terád gondoltam, mert nagyon szerettelek és azt akartam, hogy ha boldogtalan leszel is, de saját lelked maradjon meg a legjobb és legtisztább barátodnak. Nem a népet, nem az embereket szerettem, csak téged, Az embereket ismerem és nem szeretem, csak szánom őket. Láthatod ebből, szegény királyném, milyen véghetetlen önzés a szeretet és jóság. S'inte a't hiszem, amiDt végignézek itt magamban az életemen, hogy nagyobb bűn, mint a gonoszság. A királyné kétségbeesetten nézett maga elé. — Jól van, Maurus, értelek! Mindent értek s ha mégegyszer születnék, ismét az lennék, aki vagyok. De beszélj nekem a háláról, a háláról valamit, mert megőrülök! Mindent odaadtam népemért : ifjúságomat leányálmaimat, első szerelmemet s annak hitvese lettem, akit a politika, népemnek java választott ki számomra. Hát beszélj nekem, Maurus, a háláról, hisz lehetetlen, hogy ez a legszebb virága az emberi erénynek kihalt volna a szivekből ? Maurus sápadtan hajtotta le fejét. 47. szám. értesítése szerint a Zegelhofer Ödön, segédjegyző választását a vármegye törvényhatósága megsemmisítette, mivel a választók névjegyzéke csak három nappal a választás előtt lett egybeállitva. A helyettesítéssel Jámbusz János, oki. jegyző lett megbízva. Az elöljáróság a bor- és húsfogyasztásra nézve a pénzügyigazgatósággal a szerződést megkötvén, az erről beterjesztett jelentés tudomásul vétetett. A korlátlan italmérési engedélyek számát 8-ról 9-re felemelte a pénzügyigazgatóság. (S a 9-ik engedélyt már meg is kapta a takrékpénztár. Szerk.) Vágatási biztosokról az elöljáróság szabályrendeletet tartozik készíteni. A bírósági épülethez megajánlott 5000 korona hozzájárulást a vármegye megerősítette. A kir. tanfelügyelő 4800./1907. számú értesítése szerint a miniszter a községnek az óvodaépítés ügyében 1906. március 12 én hozott határozatához nem járult hozzá s ragaszkodik ahoz, hogy az épületet a község építtesse fel és tartsa jó karban. Erre a miniszter átengedi az évi 2"/0-os óvodai pótadót, az eddig begyült 1600 korona óvoda-alapot, az óvónő évi 200 korona lakásbérét, a régi ovóda eladási árának megfelelő részletét. A képviselőtestület Dr. Ember Elemért és Kepes Sándort az ügy tanulmányozására azzal, hogy a jövő gyűlésre tegyenek jelentést. Jámbusz János 200 korona drágasági pótlékot kért. A képv. testület egyszer s mindenkorra 100 koronát, havonkint 10—10 korona segélyt szavazott meg. Bernstein Sámuel, munkácsi lakos tégla- és cserépgyárat akar Szinérváralján létesíteni. Erre 2 kát. hold területet kért a községtől 10 évre úgy, hogy az egyik holdért 10 évre 500 koronát fizet, a másikért évenkint 100 korona bért fizet s 10 év után a föld ismét a község tulajdonába megyen át. A kéviselőtestület ezen előnyös ajánlatot elfogadta és utasította az elöljáróságot, hogy a helyet a község tagjában jelölje ki és a szerződést kösse meg. Felfüggesztett körjegyző. Dr. Pécliy Péter járási főszolgabíró Danka Gerő nagynyiresi körjegyzőt e hó 1-én állásától felfüggesztette és oda Sajó Dezső, közigazgatási tanfolyamot végzett okleveles jegyzőt helyettesitelte. Öngyilkos tanító. Káposzta Pál már huzamosabb idő óta szabadságolt aranyosmegyesi áll. tanító Tokajban a szülői háznál, hol szabadságát töltötte, főbe lőtte magát. Gyógyíthatatlan betegsége kergette a halálba a 23 éves fiatal s szép reményekre jogosító tanítót, kinek tragikus sorsa általános részvétel keltett barátai és ismerősei körében. Tiltott térkép az iskolában. Jelentettük annak idején, hogy az erdőszádai román felekezeti iskolában tiltott térképet talált a hatóság Bodnár György tanfelügyelő inicziativájára a vétkes tanító Anderko Sándor és Brán Dénes iskolaszéki elnök ellen meg is iudult a megtorló eljárás, amely iránt büntetőjogilag ifj. Jákó Sándor szatmári kir. ügyész intézkedett. A nagybányai járásbíróság Anderkát el is Ítélte 30 korona pénzbírságra, Bráni azomban fölmentette. A közig. biz. pénteki ülésén, amikor Bodnár tanfelügyelő elreferálta ezt az ügyet: Jákó Sándor kir. ügyész pótlólag jelentette, hogy a járásbíróság enyhe ítélete ellen feltb- bezelt, mert ez esetben nincs helye pénzbüntetés kiszabásának, hanem elzárásnak, s az iskolaszéki elnök is megbüntetendő. A bízott— Nem tudok arról beszélni, ami nincs — felelte szomorúan. — Tudsz 1 — kiáltotta a királyné szenvedélyesen. — Ha tudsz az Istenről beszélni, akit csak sejtesz, belészuggerálod szivedbe, leborulsz láthatatlan képe előtt, akkor tudsz beszélni a háláról is ! Nézd, öreg Maurus, hisz mi mindketten tudtuk, hogy aszerint hisszük az Istent, amint élünk a lelkűnkben. Nem az Isten törvénye szerint élünk, hanem a saját lelkünk erkölcse szerint: él bennünk az Isten. Hát ne vedd el lelkemnek legdrágább hitét: a háláról alkotott fogalmat. Nézd Maurus, én alkotmányt adtam népemnek. — Már elfeledték — felelte az öreg tompán. — Évszázadokon keresztül rabszolgák voltak, elnyomottak, én felszabadítottam őket. — Már elfeledték, — Vallásszabadságot, politikai jogokat adtam. — Elfeledték. — Magánvagyonomnak felét odaajándékoztam kulturális célokra. — E feledték. — Dolgoztam, tanultam, úgy mint egy férfi, hogy értsek, tudjak mindent. Mindenféle államtudományt, katonai és jogi dolgokat. — Elfeledték. — Igazságos voltam és mindig érdem szerint jutalmaztam. — Elfeledték. — Soha egy kérvényt, egy okiratot nem Írtam alá addig, mig el nem olvastam.
