Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-22 / 43. szám

43. szám. amikor az előőrsök testükkel fognak fel minden ellenséges löveget. Különben is a szocializmus közkincs és senkinek sem áll jogában azt a maga számára kisajátitani! Hogy jönnek ahhoz a nag}rságos vezér urak, hogy a szociá- lizmus nevében beszéljenek, mikor talán az összes szociálisták ötödé sem áll mö­göttük? Ki bízta rájuk a vezető szere­pet, ki az, aki felhatalmazta őket arra, hogy szinte külön államot alkossanak az állam keretén belül és a társadalmi kor­látok ledöntése helyett még magasabb korlátokat emeljenek?! A magyar társadalmat mindig a szo- ciálizmus egy-egy árnyalata lengette át. Amikor 48-ban a szabadság lobogóját kezébe ragadta a nemzet, azt az általá­nos nagy egyenlőség eszméje iránti lel­kesedésből tette és ezer és ezer derék magyar vitéz vére áztatta a földet, csak azért, hogy megdöntse az osztályok ural­mát és egyenlővé tegye az emberiséget. Hol voltatok még akkor ti, szociá- lista urak, amikor e nemzet nagyjai már hősi halált haltak a szabadság me­zején ? De azért mégis ti vagytok az oko­sabbak, féltve őrzött bőrötök vássárra nem viszitek, — fegyveretek pedig igen nemes és dicséretre méltó: tüntetés, sztrájk és bojkott. (2) 1907. Október 22. _____________ Sz olgabirói hivatal Felsőfaluban. Szatmárvármegye törvényhatósága e hó 10-én tartott gyűlésében elhatározta, hogy az Avast külön szolgabirói járássá alakitja s az uj járás székhelyévé az Avas központját, Avasfelső- falut teszi, a járás szervezéséhez a belügyminisz­ter hozzájárulását kéri. Az kétségtelen, hogy magyar nemzeti szem­szempontból nagyon helyes, ha nemzetiségi vidé­kekre őrszemet helyezünk ki. Az Avasnál ez kétszeresen helyes, mert itt nemcsak a nemzeti, de a köbiztonsági érdek is erősen követeli a szigorúbb ellenőrzést és elővigyázalot. A szerve­zés ellen nem is szólunk tehát, csak azon elmél­kedünk kissé, hogy nem lehetett volna-e ezt a kérdést helyesebben megoldani ? Avasfelsőfalu nem egészen központja az Avasnak s nem feltétlenül szükséges, hogy ez legyen a székhely. A vármegyének épen magyar nemzeti szempontból figyelembe kellett volna vennie, miszerint az emlitett szempont első sor­ban azt követeli, hogy a szolgábiró székhelyévé olyan községet tegyünk, melyben a magyar lakos­ság támogatására bizton számíthat a szolgábiró. • Másrészről a magyar lakosság végvárait kell még a szolgabirósággal is megerősiteni. Igaz, hogy Avasujváros sem központ, de itt a magyarságra sokkal inkább támaszkodhatunk, öreg szavait, azután kezet fogott vele és tá­vozott. Másnap azonban visszatért és most már az előbbi ár ötszörösét Ígérte. Az öreg már habozni kezdett, de mikor a kereskedő még jobban rá­beszélt, belátta, hogy csakugyan gyermekei érde­kében cselekszik, ha az ajánlatot elfogadja, végre is győzött benne az apai szeretet és a felaján­lott, vagyonra rugó árt végtére is elfogadta. Mindazonáltal keserves búcsú volt, midőn régi műhelyétől el kellett válnia. Nem is tudta magát elhatározni, hogy még egyszer arrafelé menjen és megtekintse, miként rombolják szét régi, meghitt tanyáját. Otthon maradt gyermekei mellett, akikhez ezelőtt csak étkezni és aludni járt. Szomorúság emésztette őt és szemlátomást öregedett. Egy napon megjelent nála az uj áruház tulajdonosa. — Kész már az épülel, Weber ur — mon­dotta. Nem jönne velem a városba, megnézni, hogy mi lett régi házacskájából. Az aggastyán kezdetben vonakodott. Nem merte megkisérleni sem, hogy emlékei világát igy megbolygassa ? hozzátartozói azonban oly szeretetteljesen biztalgatták, hogy végre is a kapu előtt várakozó kocsiba ült és a kereskedővel az uj áruházhoz kocsizott. Itt persze megváltozott minden. Nyoma se volt a régi vidéknek, mivel hatalmas uj palota- sor emelkedett helyébe. Fájdalmas sóhajok kö zepette bámult a pompás áruház homlok­zatára. SZINÉRVÁR ALJA mint Felsőfaluban. A járás kikerekitésének ter­vét nem ismerjük. A kikerekités akként is ke­resztülvihető, hogy Avasujváros legalább is olyan központ lehet, mint Felsőfalu. Reánk nézve lényeg­telen, hogy egyik, avagy másik lesz-e a székhely s nem is csinálunk belőle nagy dolgot, legyen, ahol lesz ; de fölötte lényeges és sajnálatos, hogy Szinér- váralja az Avast teljesen elvesztette. Elismerjük, hogy közkérdések megoldásánál egy község érde­két döntőleg figyelembe venni nem lehet; de állítjuk, hogy ha ennek a községnek az érdeke a többiek sérelme nélkül megoltalmazható, azon egyszerűen keresztül nézni s jövőjével nem szá­molni legalább is könnyelműség. Szinérváralja e vidéknek gócpontja. Ennek a gócpontnak erősítése, fejlesztése kötelesség. A bikszádi vasút a forgalmat, a kereskedelmet el­vette tőlünk s Szatmár-felé irányította. Most a felsőfalui szolgabiróság közigazgatásilag is eret vágott rajtunk. S mindez minek a következménye? Semmi másnak, mint az eléggé el nem Ítélhető közönynek, melylyel a közügyek iránt viseltetünk. Szinérváralján is vannak törvényhatósági bizott­sági tagok. Ezek közül ugyan kik voltak jelen a 10-iki vármegyei gyűlésen s kik emeltek szót Szinérváralja érdekében? Pedig, tessék elhinni, érdemes volna ilyen kérdésekben a választók bizalmát legalább pár szóval honorálni. Az Avast külön járássá tömöríteni nem volt elkerülhetetlenül szükséges. Megmaradhatott volna ez Szinérváralja mellett, mint eddig. A tizedik járás kikerekitése másként is megtörténhetett volna. Krassó kérte a szolgabiróságot. Éhez joga is volt, mert 1872 ig mindig járási székhely volt és erős támasza a magyar nemzeti állam épüle­tének megszilárdítását célzó törekvéseknek. A szinérváraljai járásnak a Szamoson túl fekvő községeiből, valamint a Bükk alján fekvő közsé­gekből kialakulhatott volna egy járás és ezzel a szinérváraljai szolgabiróság munkája, terhe any- nyira könnyült volna, hogy az Avasra kétszeres gondot fordíthatott volna. Hát mindez már csak volna, mert eső után szedjük magunkra a köpe­nyeget. De mégsem 1 A vármegye határozata meg van felebbezve. Tekintettel arra, hogy a vármegye a főispán javaslatára hozta meg ezt a határozatot, nem sok reményünk lehet annak megváltoztatá­sára, mert a főispán bizonyára erősen kitart a kormány előtt az ő javaslatára hozott határozat mellett; de mégsem lehetetlen, hogy akad valaki, aki meggyőzi a belügymijjisztert arról, hogy leg­helyesebb a magyar gócpontokat erősíteni, — mint a nemzetiségi helyeknek biztosítani az elő­nyöket. Szinérváralja piacán már ma is erősen érzik a hagyományos nemtörődömség által teremtett pangás. Egyenkint veszítjük el az előnyöket, melyek községünk haladását, fejlődését előmozdítanák, biztosítanák. Dobjuk le már a közöny jégpáncél­ját s melegedjünk fel kissé a közügy szeretetének füzétől 1 Álljunk őrt vigyázó szemekkel érdekeink mellett, mert ha sokáig ily tunyaságban, tétlen­ségben maradunk, elszednek tőlünk mindent, oda adják az élelmesebbeknek s mi a végén igy kiált­hatunk fel a biblia szavaival: »Úgy maradék, mint nyári takarodás után a tarló, szedés ulán a megszedett szőlő.« Szeretnénk rósz prófétáknak bizonyulni, de félünk, hogy siralmas jövendölésünk betelje­sedik. Fájdalma még csak emelkedett, mikor fi gyelmes vezetője megmutatta neki a modern be­rendezésű termeket, amelyekben a padlótól fel egészen a menyezetig fel voltak halmozva az árucikkek, amelyekre a jelenkor emberének szük­sége van, hogy egyre nagyobb igényeit kielégítse. Szó se jött az egész szemle alatt az öreg órás ajkára. Most a ház főnöke ismét a második emeletre vezette vendégét, itt hirtelen kinyitott egy ajtót és szívélyes kézmozdulattal egy kis szobácska felé mutatott. A szobácska napfényben fürdött. Weber nem hitt szemeinek. Amit maga előtt látott, az ő kis szobácskája volt, úgy, ahogy elhagyta, a kicsiny, nehezen nélkülözött ablakkal, a kandalló­val és a régi, vörös karosszékkel. Szólni sem tudott az öreg, annyira meg volt hatva. De gyámoltalan, kérdező tekintetet vetett kalauzára, aki mosolyogva világosította fel: Az ön műhelye az, Weber ur, úgy, ahogy elhagyta. Köröskörül építkeztünk, alátámasztot­tuk, alája építkeztünk és hét emeletet raktunk föléje, ebből a helyiségből azonban egy követ sem mozdítottunk el. A műhely ettől a naptól kezdve megint az öné, ismét üihet itt és gyönyör­ködhetik az élet változatos tarkaságában. Ádja Isten, hogy sokáig örvendhessen műhelyének. Az öreg órás azóta él úgy, mint annak előtte, napjában kétszer megy a műhelyébe. Fel­csoszog szobájába, beül régi karosszékébe és nézi, nézi, mint egykor feleségével együtt a newyorki élet változatos képét. A gazdasági cselédek uj rendje. A gazdasági cselédekre nézve f. év nov. hó 1-én uj törvény lép életbe. Ezután min­den gazdasági cselédnek uj szolgálati cseléd­könyvvel kell bírnia, ennek megszerzése végett a cseléd a lakóhelyén levő községi hatóságnál tartozik jelentkezni. Ha cselédkönyv készlet nincs, akkor a ha­tóság díjtalanul hivatalos bizonyítványt ad könyv helyett, mely azonban csak dec. 1-ig lesz ér­vényes. Azon cselédek, kik nov. 1-én az 1876. XIII. t. c. alapján kiállított cselédkönyvvel már szolgálatban állanak, csak decz. 31-én tartoz­nak uj cselédkönyvet váltani. A gazdasági cseléd vagy felesége, 12 éven aluli gyermekei részére az orvos a gazda terhére tartozik orvosságot rendelni betegség esetén. A cselédlakások épitésére vonatkozó rész­letes szabályokat a törvényhatóságok fogják elkészíteni. Gazdasági cseléd az, aki szerződéssel kö­telezi magát, hogy valamely gazdaságban sze­mélyes és folytonos szolgálatokat bérért telje­sít legalább is egy hónapon át. Akik naponkénti díjazás mellett szerződ­nek, azok gazd. cselédnek nem tekinthetők. A szolgálati cselédkönyv kiadása díjmen­tes, az ahoz szükséges 30 filléres bélyeget a kiállítást kérelmező tartozik beszerezni és át­adni. Mielőtt a cselédkönyvet kiadnák, az elöl­járóság meggyőződik előbb a jelentkező cse­léd személyazonosságáról, arról, hogy állandó lakóhelye a községben van-e? életkoráról s ha kiskorú, a törvényes előfeltételek fennforgásáról, van-e már munkás igazolványa vagy cseléd­könyve. Tizenkét éven aluli kiskorúnak cseléd­könyvet adni nem szabad. Tizenkét éven fe­lüli kiskorúnak is csak akkor, ha a szüléje vagy gyámja beleegyezik. Ha olyan ember kér cselédkönyvet, aki még egy év óta nem lakik a községben, az elöljáróság köteles annak a községnek az elöl­járóságát megkeresni, ahol a jelentkező legu­tóbb lakott. A kiállított cselédkönyvekről az elsőfokú hatóság pecsétjével hitelesített könyvben az elöljáróság nyilvántartást köteles vezetni. Sem a szóbeli és írásbeli, sem a bérle­vél érvénye semmi hatósági közreműködéshez kötve nincs. A bérlevélnek tartalmaznia kell a cseléd megnevezését, azt, hogy mennyi időre szegő­dött, mi a javadalmazása. Annak, aki cselédnek beszegődött, a szol­gálati idő alatt, a gazda beleegyezése nélkül útlevelet kiállítani nem szabad. Ez a szabály nem vonatkozik azokra a kiskorúakra, akik szülőikkel együtt vándorolnak ki. A szegődött cselédet, ha szükség van reá s a gazda kéri, karhatalommal állítják elő, előbb azonban 24 órai időt adnak arra, hogy gazdájánál a szolgálat megkezdése végett jelentkezzék. Ha a cseléd baleset következtében be­tegszik meg, gyógykezelése tekintetében to­vábbra is az országos gazd. munkás és cseléd­segélypénztárról szóló törvények, rendeletek és utasítások alkalmazandók. A gazda a cseléd házi állatainak befoga­dása ellen alapos kifogást csakis hatósági állat­orvosi bizonyítvány alapján érvényesíthet. A gazdasági cseléddel kötött szerződés egy évre szól. A gazda nem köteles a cselédet elfogadni, ha erkölcsi magaviseleté ellen oly súlyos kifo­gásra jött rá, melyet a szerződéskötéskor még nem ismert, ha a cseléd ragadós betegségben szenved, ha szolgálatképtelenné lett, ha máshoz is beszegődött. A cseléd sem köteles szolgálatba állani, ha munkaképtelenné lett, ha örökölt, ha férj­hez megy, ha a gazdánál ragályos beteg van. Köteles a gazda ügyelni arra, hogy a cse­lédet testi erejét meghaladó vagy testi egész­ségét veszélyeztető munka ne terhelje és hogy a cselédnek éjjeli nyugvásra elég ideje maradjon. Köteles a gazda a cselédnek az eledeleket elegendő mennyiségben és egészséges minőség­ben kiadni. A terménybeli járandóságokat köteles a gazda legalább is olyan minőségben kiszolgál­tatni, mely azon évi termése első osztályú el­adó minőségének felel meg. A cseléd bérét bárcával vagy utalvány­nyal fizetni tilos. A háztartáshoz szükséges tüzelőt a gazda köteles a cselédnek szolgáltatni, valamint köte­les arról gondoskodni, hogy a cselédnek va­sárnapon és a cseléd sátoros ünnepein munka­szünete legyen s időről időre saját hitfelekezete délelőtti istentiszteletében részt vehessen. A fegyvergyakorlatra bevonuló cseléd bé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom