Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-24 / 39. szám
(2) 1907. Szeptember 24. sőt egyesek roszakaratáról sem beszélni, a tárgyi nehézségeket is mellőzzük, csupán azon körülményre akarunk rámutatni, mely minden elmaradottságunk legfőbb oka és ez : községünk vagyon- talansága. Nem a községi lakosságra godolunk, amely vagyonosság tekintetében sok más községével kiállja a versenyt, hanem arra a köztudomású lényre: hogy községünknek nincs közvagyona. Az bizonyos, ha elég pénzünk volna, adna az Isten hozzá való eszet is. Mindjárt tudnánk mi sok szépet és jót csinálni, ha mindjárt nem is a legszebben és a legjobban. Sajnos azonban, községi vagyonjogi rendszerünk mellett mig egyik község dúskál minden földi jóban, addig a másik község arra van utalva, hogy minden kiadását pótadóból fedezze, amit bizony keservesen fizet meg a szegény ember, a jómódú pedig még keservesen sem. A vagyontalan község tehát rá van utalva arra, hogy jóléti intézményeink létesítésénél az állam támogatásátvegye igénybe. Ez alatt a támogatás alatt nem kell szükségképen anyagi támogatást érteni. , Szomorú valóság azonban, hogy községünknek sok minden egyéb baja mellett, a központban ragyogó nap éltető melegéből nagyon kevés, vagy talán semmi sem jutott eddig osztályrészül. Számtalan példáját látjuk annak, hogy egyes képviselők jóakarata és kerülete iránti érdeklődése folytán a mienkhez hasonló községek nagyot haladtak a közrend és izmosodás terén, nagyobb városok pedig számos előnyt nyertek. Hogy térben és időben közeifekvő példát idézzünk, nézzük meg Szatmár városát, amely a bikszádi vasút kiépítése által az egész Avast és vidékét forgalmi körébe vonta. Köztudomású, hogy milyen nagy része volt ebben azon államférfiunak, aki akkor Szatmár városát képviselte az országgyűlésen, akinek nevét nem kell kiírnunk. Különben is bukott nagyság. Szó sincs róla, az elmúlt két évtizedben nekünk is voltak befolyásos képviselőink — olyan is, aki maga kezelte a minden jó forrását képező hatalmat, de bizony abból a jóból nekünk édes kevés, vagy talán semmi sem jutott. Ellenben annál bővebben hullott az áldás Nagybányának, a kerület székhelyének. Törvényeink értelmében az országgyűlési képviselő nem a kerület, hanem az ország érdekeit képviseli. Ez különösen áll akkor, midőn a honatyák, mint törvényhozók működnek. Ámde a képviselői mandátum ezen természete egyáltalában nem zárja ki azt, hogy annak tulajdonosa a kerület érdekeit is szivén hordja és előmozdítsa, természetesen csak addig a határig, mig ezen érdekek az országos érdekkel nem ellenkeznek. Már pedig községünk érdekei — majdnem kivétel nélkül — ilyen természetűek. A központi hatalomra egyenesen fizikai lehetetlenség, hogy minden egyes község és vidék dolgait figyelemmel kisérje és bajait orvosolja, éppen ezért joggal elvárhatja minden kerület a maga képviselőjétől, hogy jogos igényeit a központban tolmácsolja és azoknak — a közérdek sérelme nélkül — érvényt szerezzen.. Ez nem áll ellentétben a legszigorúbb alkotmányosság elveivel sem. Természetes, hogy minden képviselő csak olyan mértékben hordozója választója érdekeinek, amilyen mértékben azoktól függő viszonyban van, amilyen mértékben azoknak mandátumát köszönheti. Hogy Szinérváralja községnek, mint ilyennek, érdekei (egyes emberek érdekeiről itt nem esik szó) mindez ideig a kerület egyik képviselője részéről sem részesültek méltánylatban, ez kizárólag azon alárendelt szerepnek tulajdonítható, amelyet Szinérváralja mint képviselőt választó testület mindig játszik. Ennek kizárólag az a körülmény az oka, hogy Szinérváralja egy olyan választó testületnek alkotó része, amelynek széhelye egy nálánál sokkal jelentősebb rendezett tanácsú város: Nagybánya; ezenkívül hozzátartozik Felsőbánya és számos olyan község, amely Szinérváraljával sem közigazgatásilag, sem kereskedelmileg összekötve nincs. Bár tagadhatatlan, hogy Szinérváralja némely választásra elég jelentékeny, sőt döntő befolyást gyakorolt, annyi mégis bizonyos, hogy távolról sincs e téren olyan szerepe, mint amilyen jogosan megilletné, mint a megyében számos más, sokkal jelentételenebb községnek, melyek választó kerületek székhelyei. Azt hisszük, „mindnyájan már régi idő óta érezzük e helyzet visszáságát és eddig csak a csaknem legyőzhetetlen nehézségek riasztottak vissza attól, hogy annak orvoslása iránt lépéseket tegyünk. De ime most eljött ennek az ideje! Eltűntek az ’akadályok és elérkezett az az időpont, amidőn évtizedek óta nélkülözött jogainkat visszaszerezhetjük, amidőn kivívhatjuk a politikai életben minket joggal megillető azon helyet, melyről eddig egy szerencsétlen véletlen folytán le voltunk szorítva. Küszöbön áll a választójogi rendszerünknek tősgyökeres reformja. Ez legfőbb feladata a jelenSZINÉRV Á R A L J A légi kormánynak és legfontosabb programm pontja a képviselőház többségét kitevő pártoknak. Nem tartozik miránk, hogy e reform természete és terjedelme e pillanatban még mindenki előtt ismeretlen; hogy kétséges: vájjon ki fogja-e az elégíteni a minden oldalról hozzá fűződő várakozásokat, megfog e felelni a modern demokrácia követelményeinek? Egy dolog kétségtelen — és ez az, ami minket érdekel — hogy a választói jog reformja magában fogja foglalni a kerületek beosztásának reformját, ami hivatva van megszüntetni az e téren évtizedek óla fenálló visszásságokat. íme a kedvező időpont, amidőn mi is felléphetünk, amidőn követelhetjük, hogy a kerületek uj beosztásánál ?. mi jogos igényeink is figyelembe vétessenek és a minket ért sérelmek orvosoltassanak. Itt a 12-ik óra. S nekünk egy percig sem szabad késnünk, hogy kívánságainkat a kormány elé juttassuk, még mielőtt a kerületek beosztása megtörténik, amikor is már minden hiába való volna és talán örökre elesnék Szinérváralja attól, hogy a politikai életben az őt megillető helyet elfoglalja. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy ez irányban eddig még erélyesebb lépés nem tétetett és ezen — községünket érintő legfontosabb — kérdésben is azt a nemtörődömséget tapasztaljuk, amelyet minden más közdolgainkban. Sokan a községi képviselőtestülettől várják, hogy az ügyet kezébe vegye. Elég helytelenül. Helytelenül nemcsak azért, mert képviselőtestületünk az, amely közönyösségével mindig kitűnt, hanem azért is, mert az ilyen természetű ügyek sikerre vezetésére a képviselőtestület már exclusiv összetételénél fogva sem alkalmas. A választói kerület kérdése nem a képviselő- testület ügye, nem is csak a jelenlegi választó közönségé, hanem Szinérváralja minden polgáráé, akik a választói reform küszöbén a választói jognak mindmegannyi várományosai. Ezt az ügyet csak a község minden polgárának belevonásával lehet diadalra vinni. Csak a község minden polgárának tömürülése adhatja meg egy ilyen természetű mozgalomnak azon súlyt, amely annak sikeréhez múlhatatlanul szükséges. Felhívjuk tehát mindazon férfiakat, akik társadalmunk különböző osztályainál — különösen politikai kérdésekben — vezető szerepet játszanak, hogy indítsanak nagyarányú mozgalmat, hívjanak össze népgyülést és alakítsanak egy a polgárság minden rétegét magában foglaló bizottságot, melynek feladata leend a választó-kerületi székhely ügyében a község kívánságainak a kormánynál érvényt szerezni! Felhívjuk Szinérváralja minden polgárát, a politikai jogok jelenlegi és jövő birtokosait egyaránt, hogy sorakozzanak a kibontandó zászló alá, mert itt nem pártpolitikai kérdésről, nem egyéni, vagy osztály-érdekről van szó, hanem Szinérváralja minden polgárának legfontosabb jogai és legjelentősebb érdekei forognak kockán! A jellem talpköve. A jellem legszebb tulajdonsága és mintegy talpköve az erély. Az emberek nagyon különböző módon képzelik maguknak ezt a fogalmat, némelyek akaratnak, tetterőnek, bátorságnak, kitartásnak, elszántságnak nevezik, mert nem bírnak világos fogalommal annak valódi lényegét illetőleg. Az erély egy benső szellemi erő, egy hatalom, mely nyugodtan szendereg gyakran nagyon is egyszerű ember kedélyében, s kell, hogy valami külső ok vagy serkentés által felébresztes- sék, a villanyszikrához hasonlóan. Ilyen külső serkentésül vagy megindításul szolgálnak az akadályok, melyek még a legelőnyösebb viszonyok közt élő ember életébe is lépnek élete utján, kisebb vagy nagyobb erővel ellenszegülve minden törekvésnek. Hogy ezzel a nyílt vagy rejtett ellenállással megküzdhessünk, azt legyőzhessük, ami ellenséges hatalomként minden törekvésünket, minden haladásunkat meggátolja, oly erőnek csiráját ülteti keblünkbe a jóságos, mindent kielégítő anya- természet, mely a növekedő nehézségekhez ará- nyitva óriássá is fejlődhetik, kinek támadása mindent leront, ami útjában áll. Ez a mindenkor és mindenhol győző hatalom vagy erő: az erély, mely azonban csak akkor győzhet, akkor érheti el a kitűzött célt, ha ikertestvérével, a türelemmel egyesül. Csak akkor képeznek tökéletes egységet vagy egészet, ha a két fél elválaszthatlanul egyesül. Türelem, erély nélkül csak tompa, együgyü megadás, erély, türelem nélkül szilaj, tomkoló vihar, mely vakon ront és dúl. Csak az olyan cselekményt, melyet bátorsággal kezdünk, kitartással folytatunk és erőteljesen végre is hajtunk, nevezhetjük erélyes eljá39. szám. rásnak, s olyan embert, aki ily módon cselekszik, erélyes jelleműnek. A természetben mindenütt találjuk az erély nyilvánulásait, a legkisebb mag csirájának bizonyos erélyt kell kifejtenie, hogy a földbe fura- kodjék, a leghitványabb bogár is küzd, amig utat tör magának a földből a verőfényes világosság felé, hogy jelentéktelen létét folytathassa, a csillogó szinü lepkének is először szét kell feszitenie börtönét, mielőtt gyönyörteljes rövid életét kezdhetné, virágról-virágra szállva és párjával enyelegve, a lágy fuvalom is gyakran orkánná fejlődik, szóval, mindenütt működik ez az isteni szikra, csak az ember lelkében ne lakoznék az ? Csak az embertől lenne megtagadva ezen benső erő ? Az erélynek nemcsak az a feladata, hogy a külső akadályokat legyőzze, melyet a viszonyok gördítenek utunkba; legelső teendője volna saját hibáink, rossz szokásaink, gyengéink ellen irtó háborúra kelni, mert — legyünk csak igazán őszinték — el kell ismernünk, hogy a minden magasabb cél felé való haladásban leginkább gátolnak seját hibáink és aki azokat fel- és beismeri, és erélyesen küzd boldogságának a leggonoszabb ellenségeivel, aki azokat le tudja győzni, kiirtani, az bátran állhat ki bármilyen küzdőtérre, mert a legnehezebb harcban edzett ereje könnyen legyőz minden akadályt, minden nehézséget, miután a legdicsőbb diadalt kivívta, tudniillik azt: hogy saját hibáit legyőzte. Tehát pusztítsuk, irtsuk irgalom nélkül hibáinkat, az önismeret legyen a hadvezér, hü szövetségesei ^legyenek a bátorság és erény a haditanácsban vegyen részt a türelem és kitartás, s akkor bizonyára el lesznek gördítve az akadályok, melyek a boldogság felé vezető utat elzárják. Sokat, nagyon sokat ér az a magasztos, büszke öntudat, hogy önerőnkből küzdöttük át magunkat az élet viszontagságain és mindent, amit elértünk, csak saját törekvésünknek, türelmünknek, erélyűnknek és kitartásunknak köszönhetünk. HÍREK. Kossuth Lajos születésnapjának évfordulóján. És mig magyar lesz a földön és mig zengő, dallamos nyelvünk hangzik az ajkakon, mig szivünk igazán és magyarul fog dobogni, nem felejthetjük el Kossuth Lajost, kivel a magyarok Istene 1802.évi szeptember hó 19-én megörvendeztetett bennünket. Kossuth Lajos! Mily varázslatos volt és marad e név. Mily csodásán, mily lélekemelőén hangzik. Mintha megnyílnék a mennyboltozat kárpitja és fény, ragyogás között megpillantanék a szellemóriást, a nagyok nagyját, halhatatlan emlékezetű Kossuth apánkat. Mert ö nagy volt, hatalmas volt, félisten volt. Óriási volt életében és óriási maradt halhatatlan halálával is. És még magasabbra fog nőni az idők múltával. Ha rá emlékezünk, ha magunk elé idézzük glóriás szellemét, ha tündöklő lelkén elmerengünk, be másként érezzük magunkat, mint a normális, csendes viszonyok között. Mintegy varázsütésre átformálódik érzetünk, gondolatunk; mintha galvanizáltak volna bennünket, vérünk hevesen pezseg, keblünk emelkedik, izmaink acélosodnak, gondolataink tüzesen cikáznak és készek volnánk menni vele, utána, érte bárhová is. Mert Kossth Lajos tényleg a mi nemzetünk apja volt és az maradt. Szelleme, lelke ott él, szunnyad mindannyiunk szivében ; képe oda van vésve lelkűnkbe ; szavai ott zsonganak agyunkban. Az évforduló alkalmából a kegyeletes magyarság csendes, de fenkölt ünneppel adózik nemzetünk apjának, kinek tanításai, jóslatai beválnak, kinek elvei győzedelmeskednek, kinek vágyai mintha lassan-lassan teljesülnének. Légy velünk mindenha Kossuth apánk és ha rossz csillagok járnának szellemed vezessen, vezéreljen, hevítsen és bátorítson bennünket. A te lelked csodákat fog művelni és nemzeted nem fog elveszni. Áldassék szent, magasztos emléked! Áthelyezés. Jenei Ferenc, szinérváraljai adóhivatali ellenőrt hasonló minőségben Beszter- ezére helyezték át. Jenei távozását sajnálkozással veszi tudomásul egész társadalmunk, melynek rokonszenves tagja volt. Helyére Spiczer Ödön ipoly- sági adótisztet nevezte ki a pénzügyminiszter. Kinevezés A Nagy Dezső nyugdíjazása folytán megürült szinérváraljai járási számvevői állásra Ősváth Lajos, fehérgyarmati adótisztet nevezte ki a pénzügyminiszter. Meghívó. A szatmárvármegyei általános tanítóegyesület nagybányai köre 1907. évi rendes gyűlését folyó év október hó 8-án d. e. 9 és fél órakor Nagybányán a »Polgári Olvasókör«